Kiáltás a kiberpusztában

Riporter: Tényleg úgy gondolja, hogy van esélye?

Nagymester: (Cinikusan felnevet.) A hanglejtése elárulja önt – biztos a vereségemben, ahogy általában mások is. Mindenki őrültnek hisz, annak ellenére, hogy se nem bizonyították, se nem cáfolták a felvetésemet. A kísérletem azonban éppen ezt a célt szolgálja. Őrült az, aki nem fogadja el a bizonyított tételeket. Az én reményem sem őrültség tehát.

Riporter: Furcsa, hogy éppen a sakkal operál. Azt hinné az ember, a gép ezen a terülten mozog a legotthonosabban...

Nagymester: Igen, pont azért fogunk sakkozni. Ha bemattolom, azzal érem el a legvitathatatlanabb eredményt. Szinte minden más összehasonlító teszt és sporteredmény ki van téve valami külső tényező hatásának, vagy a szabad értelmezés lehetőségének. Például hiába rúg több gólt egy focicsapat, valaki láthatja úgy, hogy az ellenfél jobban játszott, jobban megérdemelte volna a győzelmet. A sakk eredménye azonban halálpontos, nem ad teret a szubjektív értékelésnek. Ezért meggyőződésem: ha legyőzöm, úgymond hazai pályán és a félreinterpretálhatatlan eseményvonalon, azzal bizonyítom, hogy kardinális különbség van ember és gép között.

Riporter: (Zavartnak tűnik.) Ezt... kifejtené, kérem?

Nagymester: Nem vagyok hajlandó elfogadni azt az elméletet, miszerint nincs minőségi különbség a mesterséges és az emberi elme között. Alapvetően máshogyan működik a kettő. Azt vártuk a kvantumszámítógépektől, hogy agyműködéshez hasonló analóg folyamatokat szimulálhatnak. De nem bizonyított a gyökeres változás. Persze, a számolási kapacitás drámaian nőtt, de szerintem elmaradt a kritikus tömeg meghaladása. A közhiedelemben élő virtuális lélekelmélettel szemben a gépek továbbra sem többek algoritmust követő, determinált robotoknál. Ma már bizonyított, hogy az emberi elme nem csak árnyékként követi a biofizikai folyamatokat – vissza is hat gyakorlatilag bármelyik sejt működésére. Az embernek valódi élete van, öntudata és kreativitása. A gépek nem képesek új dolgokat kitalálni, szemlélődni és érezni, az ember azonban igen. Manapság a gépeket magasabb rendűnek véljük magunknál, és ez a téves koncepció teszi olyan sikeressé a transzhumanizmust. A gépek tökéletesebbek, legalábbis azt gondoljuk, ezért mi magunk is géppé akarunk válni. Nem látok ennél fenyegetőbb jövőképet.

Riporter: Mármint mitől?

Nagymester: A transzhumanizmustól. Hogy érzéstelen, számító, rideg gépekké válunk a szagtalan virtuális térben, és elveszítjük kreativitásunkat, szabad akaratunkat.

Riporter: Elnézést, de ha sikerül összekötni a központi idegrendszert a géppel, a virtuális térben szimulálhatóvá válnak a szag- és illatminták is.

Nagymester: (Fáradtan sóhajt.) Istenem. Úgy értettem, hogy minden mű lesz, természetellenes, üres.

Riporter: Nem értem.

Nagymester: Akkor önnek már vége.

Riporter: (Zavarba jön, talán dühössé válik, aztán összeszedi magát.) Attól tartok, kissé eltértünk a tárgytól. Továbbra sem értem, mi baj volna a transzhumanizmussal, de még ha feltételezzük is, hogy a... gépjövő olyan sötét, mint felfesti, miért bizonyítana bármit is az ön győzelme, és egyáltalán mit bizonyítana?

Nagymester: Ha legyőzőm Kiorót, azzal beigazolódik az elméletem, miszerint a gépekkel ellentétben van kreativitásunk.

Riporter: Miért is?

Nagymester: A gépi kreativitás nehezen kutatható dolog. A kvantumszámítógépek képet festenek, regényt írnak, zenét szereznek, és kötetnyi viták zajlanak arról, hogy ezek a produktumok tartalmaznak-e teljesen egyedi mintázatokat, vagy csak az emberi alkotásokból összelopott ötletelemek újrakombinálásai. Egyetlen módszert találtam, amely teljesen egzakt módon teszi lehetővé a kreativitás mérését, és ez a sakkjátszma. Kioro számára minden valaha rögzített sakkjátszma elérhető és elemezhető. Ez azt jelenti, hogy ha bármi olyan stratégiával próbálkozok, ami sakkjátszmában már előfordult, annak Kioro megtalálja az ellenszerét az elemzett partik alapján. Csak akkor győzhetem le, ha valami egészen új lépéskombinációval rukkolok elő – azaz kreativitásról teszek tanúbizonyságot!

Riporter: Ez lehetséges? Úgy értem, sok millió sakkparti játszmaelemzése van Kioro memóriájában. Létezik olyan lépéskombináció, ami...

Nagymester: A kombinációk száma gyakorlatilag végtelen. Sok ezer, vagy talán millió olyan értelmes lépéskombináció lehetséges, amit Kioro nem ismer. És ezek közül nekem csak egyre kell rátalálnom. Ha legyőzöm, az önmagában bizonyítja, hogy valami új dologra leltem, és ezzel a kreativitással felülmúltam Kioro lehengerlő számítási kapacitását. A kontroll kísérletben Kioro maga ellen fog játszani, több száz mérkőzést. Ha valamennyi döntetlenre végződik, az azt jelenti, hogy nincs kreativitása, nem képes új megoldások felfedezésére.

Riporter: És tényleg úgy gondolja, hogy ez a kísérlet akadályt gördíthet a transzhumanizmus útjába?

Nagymester: Reménytelenül idealista vagyok. Addig harcolok egy jobb jövőért, egy emberibbért, amíg van legalább egy lélek, aki érti, miről beszélek...

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2018-12-07 16:11 craz

craz képe

Tényleg, ahhoz mit szólna egy sakkprogram, ha csalnál ellene? :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2018-12-07 16:22 Newschool

Newschool képe

Ha jól szimulálja az általános emberi reakciókat, akkor valszeg bőszen anyázna. :D

v, 2018-12-09 20:02 Kick Azyro

Jó volt olvasni, annyira vártam valamit a végére, akár azt, hogy a Nagymester pofára esik, akár valami meglepőbbet, de így kielégületlen maradtam.

Ez a jelenet jutott eszembe:

https://www.youtube.com/watch?v=jFRtK4He-J0

v, 2018-12-09 20:56 Newschool

Newschool képe

Köszi. :) Jaja, a végét direkt lógva hagytam, az olvasó fantáziájára bízom. Amúgy sem a parti kimenetelét tartottam a legérdekesebbnek, hanem a hátterében meghúzódó filozófiákat.

v, 2018-12-09 21:10 Sednol

Sednol képe

Elolvastam. Ez sokkal koherensebb, mint A nyúl áthúzva.

Erről mindig az jut eszembe, hogy nem a gép győzte le az embert, hanem a programozó, azaz egy másik ember elméjének gyümölcse. A gép csak egy eszköz, ami tanulhat, de csak adott korlátok közt, és ezeket a korlátokat előre leprogramozta valaki.

Ha emlékezetem nem csal, akkor nem is olyan rég valaki írt egy tanuló algoritmust, amibe egyetlen sakkjátszma sem volt előre leprogramozva. A játékok alapján kellett felzárkóznia. Nézzétek el nekem, ha rossza adatot írok ide, de úgy rémlik, hogy száz játszma alatt elérte, hogy az ötvenediktől minden játszma döntetlen legyen. Hogy azóta sikerült-e neki győznie, arról fogalmam sincs, de valahogy kizártnak tartom, mert csak abból az adatbázisból tud gazdálkodni, amit felépített, azok pedig a másik gépben is adottak. Majd akkor kell félnünk, amikor valakinek sikerül leprogramozni a jobbítás, az újítás kényszerét, mint egyetlen kitörési lehetőséget az ismétlődésből, de addig csak adatok permutációja lesz az egész, nem több. Biztosra veszem, hogy ebbe az irányba is vannak próbálkozások.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2018-12-10 17:05 Roah

Roah képe

Turning-teszt?

Ez:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Turing-teszt

Aztán a Voight-Kampff teszt, amit P.K. Dick használt az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal művében (vagy ennek filmes adaptációjában, a sci-fi kultban, a Szárnyas fejvadászban is tették, a replikánsokat is ezzel a V.K.-teszttel csekkolták), és végezetül T. Chiang/Szépségvakság:dokumentumműsora, illetve novellája, a sztorid elkövetési módjáról, ami azért tetszik, mert harmóniában van szerintem az írástechnika és a megvalósítás a tematikával.

Gépies. És mégsem.

Az M.I.-től addig nem kell szerintem 'tartani', amíg az emberiség egyik nagy titkával nem boldogul a tudomány. Nevezetesen az érzelmekkel.

Mesterséges Intelligencia - de nem Mesterséges Érzelem.

Mi teszi a gépet emberré? Az elméje?

Mi teszi az embert emberré?

Amíg nem tudnak mesterségesen érzelmeket előállítani, mert nincs rajta fogás, amíg feladja a leckét a boldogság, a düh, az öröm, a bánat, a lélek viszontagságai, addig...?

Hm.

Kedvelem a sakkot.

És baromira tetszik a sztori címe!

Pacsi! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=-UOTLTgDH44

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2018-12-10 17:15 Newschool

Newschool képe

(Ezt Sednolnak szántam, de véletlenül külön hsz lett belőle.:D)

Köszi hogy olvastad, és örülök hogy ez jobban tetszett neked. A Google tudtommal írt egy sakkprogramot, ami a nulláról kezdett tanulni, aztán x időn belül megverte a világbajnokot. A jelenlegi infornatikai technológia szerintem elérte a maximumot, ezért akarnak egy új informatikai technológiát kifejleszteni, ami jobban hasonlít az emberi agy működési elvéhez. Azzal átlehetne hidalni az általad is emlegetett korlátokat - egyesek szerint.

Az egészben amúgy a legérdekesebb kérdés, hogy lehet-e tudata, elméje egy gépnek? Mert egyere több kísérleti eredmény utal arra, hogy az elme számos funkciója nem magyarázható meg, írható le pusztán az idegsejtek működése alapján.

h, 2018-12-10 17:44 Ovidius

Ovidius képe

A hozzászólásod utolsó bekezdéséhez:
Az elme soha nem volt az agy sima idegrendszeri kivetülése...
Ezért nem tudtad befejezni az írásod, mert nem volt mit mondanod arról, hogy a Nagymester mit is akart...
Keresd meg Asimov novelláját, ami a vicc nevű drámai műfaj meghatározása a maga módján. Ott az író pontosan tudta mit akar mondani.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2018-12-10 21:40 Newschool

Newschool képe

"Az elme soha nem volt az agy sima idegrendszeri kivetülése..." Szerintem se, de sokan a mai napig így tekintenek az elmére.

"Ezért nem tudtad befejezni az írásod, mert nem volt mit mondanod arról, hogy a Nagymester mit is akart..." Ezt most nem igazán értem. Mindent leírtam arról, mit akar és miért akarja a Nagymester. A kísérlet eredménye számomra nem volt fontos - én csak egy érdekes kísérlet ötletét akartam bemutatni a novellában, amely egy filozófiai vita végére próbál pontot rakni.

"Keresd meg Asimov novelláját, ami a vicc nevű drámai műfaj meghatározása a maga módján. Ott az író pontosan tudta mit akar mondani." Melyik novellájára gondolsz pontosan?

h, 2018-12-10 22:00 Ovidius

Ovidius képe

A tréfamester.
Úgy gondolom, egy filozófiai vita végére sem lehet pontot tenni, ha nem keresi a résztvevő a válasz(oka)t. Ezért bátorkodtam azt mondani, hogy nem tudtad befejezni az írásod.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2018-12-11 14:50 Newschool

Newschool képe

Asimovtól egy novellát olvastam csak, történetesen pontosan ezt. :D Majd újra elolvasom, hogy pontosabban megértsem, mire gondolsz.

Valóban hagy a novellám maga után egy félbeszakítottság érzést, meg nem is vagyok maradéktalanul elégedett a párbeszéddel, szóval valószínű, hogy erősen átírom majd egyszer.