A szörny

– Azonnal jelentést kérek, Harminckettes! – csörtetett előre a folyosón a kapitány. Útjából szétrebbentek a katonák, amerre ment. – Még ma, Harminckettes!

– Értem, Uram! – loholt a nyomában a felderítő osztag vezetője. – Az egység szerint a Szörny érkezése három perc múlva várható.

– Akkor nem maradt túl sok időnk – morfondírozott a kapitány, de léptein nem lassított.

Befordult egy sarkon, és nyomában a Harminckettessel átlépett a nagyterembe. A tojásdad alakú helyiség közepén álló asztalnál többen vártak rá. A különböző hadosztályok vezetői halkan duruzsoltak, de mikor észrevették az Elsőt, nyomban elhallgattak, és felálltak.

– Kérem, üljenek le! Nincs időnk a formaságokra – hadarta a kapitány. – Maga ne, Harminckettes! Jelentsen a Szörny helyzetéről. Most mit táncol itt? Ez csak felesleges időpazarlás. Bökje ki, hadd haladjunk tovább!

– Uram, a Szörny nyugati irányból közelíti meg a bázist, előreláthatóan lassú, egyenletes mozgással közeledik. Várható érkezése…

– Két perc harminckilenc másodperc, tudjuk – állította meg a kapitány. – Uraim, ilyen vészhelyzettel nem kerültünk még szembe. Minden egységünkre szükségünk lesz. A négyes, a tizenkettes és a tizennyolcas osztag azonnal repüljön ki, és tartóztassa fel a Szörnyet, amíg a többiek felkészülnek a megsemmisítő csapásra.

– Értettük! – álltak fel egyszerre az említett hadosztályok vezetői, és már indultak is, hogy eleget tegyenek a parancsnak.

A kapitány idegesen dobolt az asztalon, és közben az osztagvezetők feszengő ábrázatát vizslatta. Néhány pillanatig egyik rémült szempárról a másikra ugrott a tekintete, aztán odahajolt a felderítő osztag vezetőjéhez, hogy a többiek ne hallják, amit mond.

– Mit gondol, Harminckettes, van esélyünk összevonni időben a csapatokat?

– Uram, a teljes portyázó ezred még odakint van – válaszolt ugyanolyan halkan a tiszt. – Már küldtem utánuk egy hírnököt, de nincs garancia arra, hogy visszaérnek időben.

– Akkor meg vagyunk lőve – motyogta maga elé a kapitány.

 

Egy perccel később már az eligazítóban álltak mindannyian, az egész tiszti kar. Velük szemben a csíkos egyenruhás osztagok posztoltak egyenes, rendezett sorokban. Várták a beszédet, ami majd fellelkesíti őket az utolsó percekben.

– Barátaim – lépett előre a kapitány –, elérkezett az idő. Most kell odacsapnunk a Szörnynek egyszer s mindenkorra. Nincs időnk tétovázni, a létünk a tét. Ahhoz, hogy megállítsuk a támadást, nem kevés áldozatot kell hoznunk. Nem fogok hazudni! Lesznek olyanok, akik nem térnek haza közületek. A nap végére bármelyikünk eleshet a csatamezőn. – Itt egy röpke szünetet tartott. – Társaim, nézzetek a mellettetek állóra! Jó alaposan véssétek emlékezetetekbe a vonásait, mert lehet, hogy a harc végére csak ez marad belőle: egy dicső emlék. Egyet viszont megígérhetek: akik ma odavesznek, azoknak száma fennmarad, és utódaink dicső ódákat fognak zengni róluk, mert nekik köszönhetik majd békés életüket! Most oszolj, és búcsúzzatok el egymástól, barátaim!

A kapitány szavait ováció követte, aztán ki-ki indult a saját körzetébe, hogy ott várják a felszállási parancsot, és a vég kezdetét. Harminckettes a kapitányhoz lépett, és tisztelgett. Nem bírt megszólalni, az érzések megtöltötték apró testét. A kapitány is szalutált, tekintete egy pillanatra elérzékenyült, aztán sebes léptekkel elindult a hangárba.

Már félúton járt, mikor hatalmas döndüléssel megrázkódott az egész bázis. Nekitántorodott az egyik organikus, hatszögletű átjáró falának. Nem tudta, mennyi csapást képes még elviselni a külső burkolat, ezért rohanni kezdett. Pár pillanattal később már a felszálló csarnokban volt.

– Támadás! – üvöltötte, és az egységek villámgyorsan szárnyra kaptak a parancsra. Utánuk iramodott. Egész lényét betöltötte a csata dicsőséges mámora.

Még el sem hagyta a csarnok hatalmas dokkoló járatát, mikor egy irdatlan, szőrös nyúlvány suhant el előtte. A végéből halálos, borotvaéles karmok meredeztek az égre. Nem sokon múlt, hogy a csáp gerjesztette szélorkán magával ne sodorja. Egy pillanatra talán az eszméletét is elveszthette, mert mire magához tért, a harcmező kellős közepén találta magát.

A négyes, a tizenkettes és a tizennyolcas osztag hősiesen tartotta magát, és továbbra is a Szörny irdatlan pofája körül röpködött. Láthatóan ez a taktika bevált, mert a nyúlványok nem a bázist támadták, hanem a szerencsétlen egységeket próbálták megsemmisíteni. Ez jó, gondolta az Első, egy darabig… és azután? Körbejáratta tekintetét a környéken, hogy lehetőségek után kutasson. Aztán meglátta a vermet.

– Harminckettes, azonnal ide hozzám! – üvöltötte túl a hangzavart a kapitány.

– Igenis, Uram! – A felderítő osztag vezetője pillanatok alatt ott termett előtte a káoszból.

– Azt akarom, hogy az osztagával egy különösen veszélyes, ámde taktikai szempontból rendkívül fontos küldetést hajtson végre – hadarta a kapitány. – Hozzanak annyi pempőt a bázisról, amennyit tudnak, és arra kérem, repüljenek vele egyenesen a Szörny szemébe.

Harminckettes hallgatott. Pontosan tudta ez mit jelent. Kevés esélyük volt, hogy élve kijussanak a veszélyzónából, sokkal kevesebb, mint a többi egységnek.

– Értettem, Uram! – bólintott rövid hallgatás után Harminckettes. – Még valami, Uram?

A kapitány végighordozta szemét a csatatéren, és észrevette a legnagyobb hibát, amit elkövettek.

– Igen, magának külön megbízást adok – nézett a felderítő parancsnok szemébe. – Járja végig az egységeket, és mondja meg nekik, hogy ne a testét támadják! Azt akarom, hogy valamennyien a pofájára menjenek! A negyvenhármas egység vegye célba az orrát, a hetvenegyes és a harminchetes pedig a füleit. Megértette?

– Igen, Uram!

– Bénítsuk meg az érzékeit ennek a rohadéknak! – ordította a kapitány, és rohamot indított a Szörny gigászi feje ellen.

 

Ami ezután következett, az maga volt a kaotikus élethalál harc. A Szörny feltartóztatására küldött előőrs a kapitány vezetésével támadásba lendült. Rengetegen adták életüket egy jól irányzott döfésért. A Szörny bőgött, és kitátotta hatalmas száját. Egy osztag hősiesen életét vesztette egy kamikáze akcióban, amikor támadó alakzatban berepültek az ellenség torkába. Heten voltak. A kapitány még látta, hogy az egyikük büszkén tiszteleg felé, aztán eltűnik a hatalmas fogak gyűrűjében. Sosem fogja elfelejteni, gondolta.

A kilátástalan helyzet akkor fordult meg, mikor a felderítő osztag megjelent a pempővel.

– Figyelem! – ordította el magát a kapitány. – Figyelemelterelési akció!

A raj egy testként lódult a Szörny jobb oldalára, és ez a taktika bevált. A csápok utánuk kaptak. Voltak, akik belegabalyodtak a borotvaéles karmokba, de a Szörny már csak vaktában hadakozhatott. A felderítő egység önfeláldozása helyzeti előnyt teremtett, mert az ellenség szemeinek ocsmány héja összeragadt a kulimásztól. A Szörny fülsértően felordított, és próbálta levakarni irdatlan mancsaival a pempőbe ragadt, halott társakat.

– Most! Mindenki a fülére, meg az orrára! – kiáltotta a kapitány, és maga is meglódult.

A Szörny még vakon is legyőzhetetlen ellenségnek tűnt. Sorban hullottak el az egységek az egymást követő támadások alatt. Reménytelen volt a helyzet a portyázó osztagok nélkül. Hatan a Szörny orrára repültek, és mikor mindannyian elhelyezkedtek a bal orrlyuk közelében, egyszerre döftek. Kiontott beleik most ott lógtak egy groteszk szoknyaként a nyílás körül. Egy másik egység az ellenség fülében tűnt el nyomtalanul. A kapitány már éppen kezdte elveszíteni maradék reményét, mikor halk döngicsélés ütötte meg a hallószervét. A portyázók, gondolta, mégis sikerülhet.

Az erősítés a déli oldal felől közeledett, közvetlenül a Szörny háta mögül. Az ellenségnek esélye sem volt, hogy észrevegye őket az összehangolt bénító akciók miatt, így ismét helyzeti előnybe kerülhettek.

– Portyázók, tereljétek a verem irányába! – lódult meg irányukba a kapitány. – Ez az egyetlen esé…

Nem tudta befejezni a mondatot. A hatalmas mancs leterítette.

Egyre gyorsabban forgott a világ körülötte. Émelygett, és szúrt az oldala. Amikor abba az irányba fordította a fejét, ahonnan a nyilallást érezte, észrevette, hogy sárga-fekete csíkos egyenruhája felszakadt. Belei utat törtek a külvilág felé. Elájult. Pár pillanat múlva magához tért, de már nem hallotta a Rajt. Minden csöndes volt, és békés, mintha nem is került volna sor az ütközetre. A fűszálak lágyan lengedeztek apró, elgyötört teste körül. Nyugalom van hála Édesnek, futott át az elméjén. Hirtelen mindent betöltött Harminckettes aggódó tekintete. Miért ez a szomorúság, kedves barátom?, gondolta. Nem bírt megszólalni, valahogy furcsán száraznak érezte a nyaló száját. Próbált feltápászkodni, de minden tagja ellenkezett a mozdulat ellen. Mi történik velem?, kérdezte ismét csak magában, Olyan furcsa ez a rengeteg, mindent betöltő fény. Szárnyai még egy utolsót rebbentek, aztán a kapitány nem mozdult többé.

 

***

 

A gazdagon lépelt falakon átsütött az életet adó napfény, és aranysárga köntösbe vonta a legszentebb helyiséget.

– Hívatott, Úrnőm? – kérdezte Harminckettes mélyen fejet hajtva, mikor a belső teremben maga az Anyakirálynő előtt találta magát.

– Egyenesedj fel, hű szolgálóm! – duruzsolta mézédes hangon az Uralkodó. – Kiérdemelted, hogy tekinteted egy szintre emelkedjék az enyémmel.

Harminckettes lassan felemelte a fejét, és olyat tett, amit előtte nem sokan: a Felség szemébe nézett.

Csodálatos szépség tárult elé, és egy pillanatra elakadt a lélegzete. Az Anyakirálynő nemes vonásai, sárga-feketecsíkos bársonyuszálya és igéző tekintete magához vonzotta. Örök időkre pici szívébe akarta vésni ezt a képet, de végül úgy érezte, hangot kell adnia idealizmusának.

– Felség, ha megengedi, Ön leírhatatlanul gyönyörű – hebegte Harminckettes. Az Anyakirálynő egy bűbájos mosollyal nyugtázta a bókot.

– Ma olyan tettet vittek véghez, amire annak előtte még nem volt példa – kezdte mondandóját az Uralkodó. – Legyőzték a Medvét. Első, a kapitány, kiváló taktikájának gyümölcsét learattuk, és a Kaptár újra a nyugalom és a béke szigetévé vált. Sajnálatos körülmény, hogy szeretett katonai vezetőm ezt a pillanatot már nem érhette meg. Árulja el, Harminckettes, mi történt valójában?

– Úrnőm, nagy volt a zűrzavar a csatamezőn. A portyázó egységek éppen támadásba lendültek, mikor a Szörny egy végsőt csapott a levegőbe hatalmas mancsával. A kapitányt leteríthette ugyan, de az Első parancsát követve az erősítés a Szörny hátsófelét kezdte támadni. Végül sikerült a verem szélére terelnünk az ellenséget, és az lezuhant. Ám örömünk nem tarthatott sokáig – hajtotta le ismét a fejét Harminckettes. – Elesett bajtársaink tetemei ezrével hevertek a mezőn.

– Mennyien vesztek oda? – kérdezte halkan az Anyakirálynő.

– Több mint a Raj fele, Úrnőm – felelte Harminckettes. – Köztük volt Első is, de mikor rátaláltunk, még életben volt. Még csak azt sem tudhatjuk, felfogta e, hogy kiváló taktikájának köszönhetően győzelmet arattunk.

Harminckettes pici szíve elszorult, ahogy ismét eszébe jutott az a pillanat, amikor a kapitány tekintete végleg elhomályosult.

– Súlyos sebeket szenvedett – folytatta –, nem volt mit tenni.

– Mindannyiunk életét neki köszönhetjük – bólintott kecsesen az Anyakirálynő. – Éppen ezért ma különleges jutalomban részesítem. Ezentúl senki nem viselheti az Első nevet a Rajból, ezzel adjuk meg tiszteletünket az emléke előtt. Ezenkívül a te érdemeidet sem hagyom figyelmen kívül, Harminckettes. Munkásságod, hogy összehangoltad az egységek támadásait, szintén hozzájárult a győzelmünkhöz. Úgy rendelkezem hát, hogy a mai naptól kezdve te leszel a Második, a Raj kapitánya.

– Értettem, Úrnőm – felelte Második

– Most távozz, és emlékezz az igazakra! – intett könnyed mozdulattal az Anyakirálynő.

Második büszkén meghajtotta a fejét, és kihátrált a teremből.

 

4.333335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.3 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2009-12-26 13:44 Blade

Blade képe

Ritka történet az olyan, amikor a befejezés, a poén jó, de a felvezetés nem annyira...általában fordítva szokott történni.

szo, 2009-12-26 16:26 Sren

Sren képe

... Talán mert túl nagy a kontraszt a kettő között.

Ran: ˝hadd˝!:)

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2009-12-26 16:35 szid

szid képe

ínye, Sren, megelőztél... mégsem én vagyok az első, aki írt... :(

***

Persze, az élet is egy módja az öngyilkosságnak: az a hátránya, hogy rettentő sokáig tart. - Kertész Imre

szo, 2009-12-26 17:45 Sren

Sren képe

Meg volt bundázva, vagy mi a csudi? :D Bocsesz, máskor meghúzom magam.:)))

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2009-12-26 16:34 szid

szid képe
4

kedves Mr. Cain!

Nem értek egyet Blade-del (bocsi Blade!)

én nem venném két részre, szerintem az egész jó volt. nem emelném ki, hogy a vége túl jó, és azt sem, hogy az eleje nem jó. érdekes volt az elejétől kezdve, bár a méheket hamar ki találtam, a medvét meg kb. a felénél, mikor elvetettem az embert. így nem volt nagy meglepetés a vége, így a csattanó sem, de ez nem volt baj. a történet magában volt élvezhető, érdekes, és sztem nagyon jól megírt, mert nem csak a csattanóra koncentráltál, hanem magára a szereplőkre is, az Első halálát is szépen leírtad, úgyhogy gratula!

ja, és olybá boldog vagyok, hogy én lehettem az első, aki írt a novidra! hihi! :)

***

Persze, az élet is egy módja az öngyilkosságnak: az a hátránya, hogy rettentő sokáig tart. - Kertész Imre

szo, 2009-12-26 17:48 Obb_régi

"Egész lényét betöltötte a csata dicsőséges mámora." szerintem jobb ha a lényét eltűnik onnan, pl.: Elöntötte a csata dicsőséges mámora. Vagy ilyesmi.

"Még el sem hagyta a csarnok hatalmas dokkoló járatát," - a dokkolás az amikor lerakják a gépet, inkább kifutóját hagyta el.

Na ennyit találtam, ha egyáltalán találtam, mert szerintem végig jó, és lekötött nem tudtam igazán vadászni, mármint hibára, és az jó jel, bár már nagyon hamar sejthető, hogy reálkörnyezet lesz a kimenetel. Gratula nekem tetszet reptetek is egy ötöst.

v, 2009-12-27 10:41 Roah

Roah képe

Szia Macsek!

Én is az elején sejtettem, hogy mire megy ki a játék, de csak azt tudom mondani, amit a többiek: a mű olvastatta magát. Ja és persze akármit is írsz, mindig belecsempészel valami részletes, "gusztustalan" elemet. Tipikus Randys zsigerelés...na jó, csak a belek állapota csata közben, és utána. Tetszett. :)

Ide is ragasztok egy négyest, ok?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2009-12-27 22:34 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Bocs, az ekezet-nelkuliseg immaron komoly mereteket kezd olteni :) Eloszor is:

Blade - (es ez a tobbieknek is szol, akik majd elolvassak ezt a novellamat) Direkt nem akartam ket reszre szedni az irast (adalek + csattano), nem tudom miert irtad ezt. Meg akartam mutatni, hogy ugy is lehet irni, hogy a tortenetnek nincs igazan csattanoja, es ezt talan meg elvezni is lehet :) Direkt voltak az utalasok, mielott valaki total hulyenek nezne, es azt akartam, hogy minel elobb essen le a dolog mindenkinek... innentol a csata resz, es a nyugodtabb vege-resz tulajdnokeppen szerves kapcsolatban van, es nincsen igazi csattanoja a tortenetnek (mindenki azt kapja, amit var)

Sren - imadlak, koszonom! :D (eskuszom hadat uzenek ezeknek a "hadd"-oknak! :D )

szid - draga szid, koszonom, hogy ismet beneztel hozzam, es nagyra ertekelem azt, amit irtal, mert valahol pont ezt akartam elerni az olvasoknal!

Obb - igazabol mindkettoben igazad van valahol, de sajna idekintrol nem tudok javitani, mert annak katasztrofalis ekezetlenseg lenne a vege! :D

Roah - hat igen, mostmar tudom, hogy mit varnak el tolem a visszatero olvasoim, szoval a szemeves helyett egy kis belezest csempesztem a dologba, de csak azert, hogy ne koptassam el ezt a szemes dolgot (majd visszaterek ra, ha mar mindenki elfelejtette a dolgot! :D Muhahaha! ) Addig meg marad a masfajta trancsirpancs! :)

Koszonom mindannyiotoknak, hogy olvastatok, megtiszteltetek vele, es ha tudtok, tapasszatok a Glasgowban c. blogomba uj irasokat, hogy konnyebb legyen az eletem itt az UK-ban! :) Elore is koszi a segitseget! :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

h, 2009-12-28 16:58 Györeizé

Györeizé képe
4

Hááát... Tudod, pont most firkálgatok egy poénosnak szánt művet, amiben szándékosan használok kliséket, túlírásokat, kacska mondatszerkezeteket, stb., és először azt hittem, te is valami hasonlót alkottál. Jócskán vannak benne tőled szokatlan furcsaságok. Pölö: "Útjából szétrebbentek a katonák, amerre ment."; "Egy perccel később már az eligazítóban álltak mindannyian, az egész tiszti kar." - ez a mondatszerkezet legalább annyira magyartalan, mintha én írtam volna. :D Vagy: "előreláthatóan lassú, egyenletes mozgással közeledik." - ööö...

"A négyes, a tizenkettes és a tizennyolcas osztag azonnal repüljön ki...", eztán: "– Értettük! – álltak fel egyszerre az említett hadosztályok vezetői" - akkor most osztag vagy hadosztály? Van itt osztag, hadosztály, csapat, ezred, és az egésznek a vezére egy kapitány... Nem voltam katona, ezért nem érzem magam kompetensnek, de nekem sántítanak a megnevezések; utánanéztél rendesen?
"Jó alaposan véssétek emlékezetetekbe a vonásait, mert lehet, hogy a harc végére csak ez marad belőle: egy dicső emlék." - az, hogy valaki mellettem áll a sorban, nem egy dicső dolog. Ha azt az arcvonását vésem emlékezetembe, amikor épp elpusztul a harcban, na, az az. ;)
"aztán ki-ki indult a saját körzetébe, hogy ott várják a felszállási parancsot, és a vég kezdetét." - Jézusom! Az ilyen klisék miatt nem tudtam igen sokáig, hogy paródiát olvasok, vagy sem. Amúgy az és elé nem kell vessző, mert felsorolás.
"mire magához tért, a harcmező kellős közepén találta magát." - furán hangzik a harcmező, amikor a harc a levegőben történik.
"Kiontott beleik most ott lógtak egy groteszk szoknyaként a nyílás körül." - Jajj. Szokásod duplán használni a helyhatározókat (emlékszel, a "rá-szindróma", ;) ). "Kiontott beleik groteszk szoknyaként lógtak a nyílás körül", slussz.
"A portyázók, gondolta, mégis sikerülhet." - jobban kéne tagolni, nem is tudom... "A portyázók, gondolta; mégis sikerülhet!", vagy: "A portyázók - gondolta -, mégis sikerülhet!" Bah, nem tudom, mindenesetre biztosan kell egy felkiáltójel a végére, mint ahogy rengeteg helyre még, ahol a kapitány felszólít, parancsot ad vagy épp lelkesítő beszédet tart. Min. tíz felkiáltójel elmaradt, az fix.
"Az Anyakirálynő nemes vonásai, sárga-feketecsíkos bársonyuszálya és igéző tekintete magához vonzotta." - mit vonzott magához? Harminckettest? És rá is cuppant? :P
"Örök időkre pici szívébe akarta vésni ezt a képet, de végül úgy érezte, hangot kell adnia idealizmusának." - a kettő miért zárja ki egymást ("de")? Biztos, hogy az "idealizmus" az ideillő szó?
"Sajnálatos körülmény, hogy szeretett katonai vezetőm ezt a pillanatot már nem érhette meg." - ez nem körülmény, inkább tény.
"Még csak azt sem tudhatjuk, felfogta e, hogy" - inkább "felfogta-e".
"– Most távozz, és emlékezz az igazakra! – intett könnyed mozdulattal az Anyakirálynő." - egyszer mézédesen duruzsol, aztán halkan, szomorúan kérdez, végül könnyed mozdulattal int... Ennyire hektikus volna? Oké, hisz' nő, de akkor is fura. :D

Hát, nemt'om... Hangulatos, olvasmányos, nekem még a "poén" is ült (szóval számomra csattanó is van benne :P), viszont olyan érzésem van, mintha csak gyorsan lefirkantottad volna. Mondom, sokáig nem tudtam hova rakni a "műfajt": Srennel kell egyetértsek abban, hogy nagy a kontraszt az írás két fele közt. Az eleje tele van (majd' hogy blődség szintű) klisékkel, amolyan c-kategóriás amcsi akciófilm szintjén, a vége ezzel szemben tiszta pátosz. Nem rossz, négycsillag szintű, viszont tőled összecsapottnak érzem (tegnap olvastam a Máshol jársz-t, lehet, hogy csak azért ;) ).

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

k, 2009-12-29 12:43 Ndy

Ndy képe

Kicsit túlzottnak érzem a művészi eszközök halmozását. Szándékoltan patetikus, ugyanakkor sejtelmes akar lenni és persze meglepő. Ez a három most így nem nagyon jött össze.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary