Progéria

– Most tessék, nézd meg ezt a gyereket! – Sylia felhajtotta a pólyát, és vádlón a csecsemő ráncos kis testére mutatott. – Én megmondtam előre, hogy a reprodukciós turizmus egy nagy rakás… Ah, maradtunk volna a régi módszereknél!

– Hé, bébi! – lépett oda hozzá Fern, és kezét nyugtatólag a lány vállára tette. – Minden gyerek furi egy kicsit a keltetés után, ezt előre megmondták.

– Ja, furi! Az persze mindjárt más, de ez… Szivi, ez a gyerek selejt! – A lány elkeseredésében könnyezni kezdett. – Nem akarok egy darab ráncos zacskót felnevelni. Már most úgy néz ki, mint az apád.

– Szóval nem akarod megtartani? – ölelte át a fiú, és egy könnyed csókot nyomott a homlokára.

– Szivi, nem. Küldjük vissza! – kérlelte Sylia a srácot.

– Tudod, hogy azt nem lehet – rázta meg a fejét Fern. – Benne van a szerződésben. A GeneticTransz egyébként sem vesz vissza ingyenes szolgáltatásokat.

– Akkor internáljuk – gondolkozott tovább a lány. – Apád majd gondját viselné.

– Rendben – vonta meg a vállát a fiú –, de legalább adjunk neki valami nevet.

A lány egy pillanatig elmerengett a csöppség ráncos kezecskéin, amiket felé nyújtogatott, aztán a fiú szemébe nézett.

– Bage. Legyen Bage a neve.

 

***

 

– Mégis mihez kezdjek én ezzel? – ripakodott az űr-postaszolgálatos suhancra Jade. Ma különösen morcos volt.

– Nemt'om, nem az én dolgom – nézett az egyenruhás gyerek a kapszulában mocorgó babára, aztán mosolyogva visszafordult a férfihoz. – Én a maga helyében elásnám.

– Még jó, hogy egy cseppet sem hasonlítunk egymásra! – villantotta ki fogait Jade egy grimasz keretében.

– Na, írja alá a papírokat, hadd menjek! Persze csak ha nem remeg a keze, mert akkor elég lesz a hangazonosító is – ásított a fiú.

Jade gyorsan aláfirkantotta az elismervényt. Egyáltalán nem tetszett neki a dolog, de nem volt sok választása. Ha nem írja alá, a tanulatlan ifjonc még fogja a kapszulát, és visszafele menet kilövi az űrbe.

– Köszönöm az együttműködést, további szép napot a Hold Napos Oldalán! – hadarta el a postaszolgálatos a betanult szöveget, és már el is csörtetett a steril folyosón.

– Na, gyere pupák, keresünk neked valami ennivalót! – emelte fel a kapszulát Jade, és bevitte a nappaliba.

 

– Nagypapi? – rángatta meg Bage az idősebb férfi karját. – Mit csinálnak azok az emberek?

A hydroponikus kert burjánzó növényei közt üldögéltek egy padon. Jade arrafelé fordította a fejét, amerre a fiú mutatott. Férfiak és nők kisebb csoportja álldogált a sorok között, kezükben apró ecseteket tartottak. Néha egy-egy virág fölé hajoltak, és úgy tettek, mintha lefestenék őket.

– Ah, csak az orchideákat porozzák be – legyintett az idősebb férfi. – Tudod, vagy ezerszer vettük fel a kapcsolatot a Földdel, hogy ezeket a fajtákat csak egy meghatározott rovar képes beporozni, de nem értették miről van szó.

– Hogyhogy csak egy rovarfajta? Több is van? – kérdezgetett tovább Bage.

Jade fölnevetett:

– Hát persze, pupák! Itt a Holdon mondjuk nincs sok belőlük, de a Föld telis-tele van mindenféle rovarokkal. Ízeltlábú, apró állatkák. Sokuk még repülni is tud.

– És ha olyan sokan vannak, miért csak egy fajta tudja beporozni ezt a virágot, nagypapi?

– Hát azért, mert ez ám egy különleges virág. – Jade megvakarta a homlokát, és elgondolkozott, hogyan tudná megmagyarázni a gyereknek a dolgot. – Úgy hívják, méhbangó. Hosszú-hosszú időn keresztül alakult ilyenné, amilyennek most látod. Ezt nevezzük evolúciónak. Ezt a szót már ismered. Szóval a fejlődési folyamat során a növény rájött, hogy legbiztosabban akkor tudja elérni azt, hogy beporozzák a rovarok, ha maga is rovar alakot ölt. Nézd csak a virágot! Látod? Olyan, mintha egy rovar ülne rajta. És nem csak a látvány vonzza a beporzókat, hanem egy különleges illat is, ami kifejezetten csak az adott fajra jellemző. Ezt hívjuk feromonnak. – Jade felsóhajtott. – Csak azok az átkozott kölkök nem értik meg, hogy két faj kölcsönös szimbiózisban is élhet, és nem hajlandóak méheket telepíteni a kertünkbe!

– Értem – hajtotta le a fejét Bage. – Ezek a virágok olyanok, mint én. Száműzték őket, akárcsak engem.

– Miről beszélsz, pupák? – dörgölte meg Jade a fiú fejét, de a gyerek még mindig nem nézett rá.

– Hát, én is úgy nézek ki, mint ti, mégsem vagyok öreg. Itt nincsenek gyerekek, akikkel játszhatnék. Nélkületek ugyanúgy meghalnék, mint azok a virágok. – Jade már szólásra nyitotta volna a száját, de a fiú folytatta. – Ti vagytok az én méhecskéim, de csak helyettesítitek őket. Az igaziak magamra hagytak.

Jade szíve elszorult, és átölelte a fiút. Sokáig ültek még csendben, miközben a kupola mögött a Föld zafírkék ékszerként merült a horizontba.

 

– Nagypapi, alszol? – kérdezte Bage a sötétben. Bár felajánlottak neki egy saját lakosztályt, mikor elérte a hatéves kort, ő ragaszkodott hozzá, hogy Jade-del maradhasson. Semmi pénzért nem hagyta volna el egyetlen rokonát, aki törődött vele, és az idős férfi számára egyáltalán nem volt terhes a gyerek közelsége.

– Nem, még nem. Mondjad, pupák! – felelt halkan Jade, és az ágy megnyikordult alatta a sötétben, ahogy a fiú felé fordult.

– Azon gondolkoztam, hogy mit jelent az internálás?

– Hol hallottad ezt a szót?

– Az étkezőben beszélgettek róla néhányan. Azt mondták, ideje lenne megszűntetni, mert elavult dolog.

– Bage, ígérd meg, hogy nem keveredsz közéjük! – ült fel Jade az ágyán.

– Persze, nagypapi, de miért?

Jade megvakarta borostás állát, és belekezdett:

– Az internálás tartja össze a világot. – Az öreg sóhajtott egyet. – Legalábbis nagyon sokan így gondolják. Különböző intézeteket létesítettek a Naprendszerben, ezeket hívják Internátusoknak. Mi a Hold Napos Oldala öregek otthonában vagyunk, de léteznek még egyéb helyeken is, például a Marson, a Ceresen, meg a Galilei-holdakon is. A Föld megmaradt a harmincöt évnél fiatalabbaknak, hogy kiélhessék magukat. Mindenféle kötöttség nélkül, csak az élvezeteknek élnek, de békében. Régen ez nem így volt. Sok háború, és nagyon sok ember halála vezetett a felismerésre, hogy a társadalmat meg kell osztani. Valahol igazuk van, mert így kevesebb a feszültség a rétegek között, és mindannyian békében tudunk élni egymás mellett.

– Pedig nem is lenne olyan nehéz békességben élni – motyogta Bage. – Csak oda kellett volna figyelnünk egymásra, meghallgatni a problémákat.

– Így van, pupák, de nem mi döntünk. Nekünk el kell fogadni, amit az élet adott.

– Jó éjt, nagypapi!

– Jó éjt, pupák!

 

– Nem érti, Magister! Ez a gyerek egy zseni! – győzködte az Internátus vezető emberét Jade. Az étkezőben ültek, és Bage könyvtári belépőjét tárgyalták. – Olyan kérdéseket tesz fel, amiket egy normális tizenegy éves sohasem. Néhányra még válaszolni sem tudok! Muszáj megszavazni neki a bizalmat.

– Jade, kedves öreg Jade! – rázta meg a fejét a Magister. – Ne tévesszen meg a gyermek kinézete! Ő nem közülünk való. Nem a tudás érdekli, csak a kíváncsiság munkál benne.

– Magister, találkoznia kellene a gyerekkel, és megváltozna a véleménye. Bage különleges.

– Nem, kedves Jade, a fiú progériás beteg. Semmi különös nincsen benne. Csak egy öregember testébe zárt gyermeki lélek.

Egyikőjük sem vette észre, hogy Bage csoszogó léptekkel az asztal mellé ért.

– Bage-ben igenis van valami különleges, Magister – folytatta Jade. – Lehet, hogy éppen azért fejlődik ilyen gyorsan, mert kevés ideje van hátra. Talán a teste sürgeti az agyát, talán a szelleme utol akarja érni a testét, nem tudom. De azt igen, hogy vétek lenne elmenni mellette, és nem adni meg a lehetőséget, hogy kibontakozhasson!

– Nagypapi, semmi gond – tette Bage az öreg vállára a kezét. – Ne aggódj, majd tanulunk együtt továbbra is. Nekem megfelel.

– Magister, kérem, váltson a gyerekkel néhány szót! – Jade felállt, és otthagyta az asztalt.

– Nos, gyermek – köszörülte meg a torkát az öreg tudós –, miből gondolod, hogy meg kellene adnom neked a hozzáférést a világ eddig összegyűjtött tudásához?

– Magister, ön valószínűleg félreértette nagypapi szavait – sütötte le a szemét a vastag keretes szemüveg mögött Bage. – Nem tartom magamat érdemesnek.

– Akkor mégis mik a szándékaid? Nem értelek.

– Én csupán a tudást kívánom elsajátítani, hogy segíthessek továbbadni azt. Magister, engem kitaszítottak a földi világból pusztán a kinézetem miatt, itt az Internátusban viszont gyerekként kezelnek. Nem vagyok otthon sehol, nem tartozom sehova. Nekem csak a tudomány adhat menedéket. Kérem, ne vonja meg tőlem!

– Bölcs vagy, annak ellenére, hogy még csak egy gyerek – sóhajtott a Magister, és mélyen a fiú szemébe nézett. – Egyáltalán nem hasonlítasz az odalent élő társaidra. Lehet, hogy mégiscsak Jade-nek van igaza, és lehetőséget kell adnom képességeid kibontására. – Azzal felállt, és botjára támaszkodva a kijárat felé indult. Jade nemsokára visszatért az asztalhoz, és faggatni kezdte a gyereket:

– Nos? Mit mondott?

– Azt hiszem, meg fogja adni az engedélyt – felelte Bage. – Nagypapi?

– Igen, pupák? – mosolygott Jade. Mindig meghatotta, ha így hívta a fiú, mert már sokkal idősebbnek nézett ki nála.

– Én azt hittem különleges vagyok, de most kiderült, hogy csak beteg. Miért nem mondtad soha korábban?

– Nem akartam szomorúságot okozni – nézett szánalommal a gyerekre a férfi.

– Nem vagyok szomorú – felelte Bage. – Viszont igyekeznem kell, mert akkor már nincs sok időm hátra.

 

– Hogy halad a mélyűri pangás kutatásával, Jade? – kérdezte a Magister a gyerek után érdeklődve.

– Már a végső stádiumban tart a kísérlet. Nagy lépés lesz ez az emberiségnek – mosolygott Jade.

– Nézd, kedves barátom, el kell ismernem, tévedtem – fordult a férfihoz a Magister. – Neked volt igazad a fiúval kapcsolatban.

– Ne szabadkozzon, Magister! – ingatta fejét Jade. – Világunkban az előítéletek uralkodnak rajtunk, és nem fordítva. Természetes, hogy bizalmatlan volt, és bölcs, hogy belátta, tévedett.

– Köszönöm, nagylelkűséged mindig határtalan volt!

– Hogy állnak a tárgyalások a Türelmi Zónával kapcsolatban? – kérdezte Jade.

– Elküldtük a követeket a Földre, hogy megbeszéljük a lehetőségeket a Fiatalok Kormányával – sóhajtott a Magister. – Kedvezően alakulnak a dolgok. A Hold Napos Oldala lesz a tehetséges gyerekek nevelő-tanító központja.

– Öregek és fiatalok együtt. Ez is nagy előrelépésnek számít – bólogatott Jade.

Hosszú percekig hallgattak, kiélvezték a változás frissítő előszelét, aztán a Magister törte meg a csendet:

– Mit gondolsz, Jade, megéri a kutatás végét? – célzott a fiúra.

Jade gondolkozott egy darabig, aztán megvonta a vállát:

– Őszintén megmondom, nem tudom.

 

***

 

– Nem értem én ezt az egészet, Fern! – Sylia teste egészében rázkódott a tiltakozástól. – Még egyáltalán nem érzem magam öregnek! Nem vagyok ráncos, és nem is romlott a látásom. Miért küldtek ide mégis?

– Bébi, ez az eljárás. Elértük a harmincötöt – felelte nyugtatólag a férfi.

– Ez nem igazság! – toppantott a nő. – Még annyi mindent akartam csinálni.

– Szivi, az élet nem áll meg.

Halk szisszenéssel nyílt ki az ajtó előttük. Először észre sem vették az alacsony öregembert, aki már várt rájuk a túloldalon. Sylia zokogott, és toporzékolt, mint egy oktalan gyerek, Fern pedig próbálta megnyugtatni. Az öregember köhintett.

– Szívből köszöntöm önöket a Hold Napos Oldalán! – engedte el egyik botját az öreg, és kézfogásra emelte karját. Fern elfogadta a ráncos kezet, és megszorította, de Sylia, mikor meglátta a szarukeretes szemüveget, a nagyothalló-készüléket és a háromlábú botokat, szabályosan bömbölni kezdett.

– A hölgy jól van? – kérdezte az öreg.

– Persze, csak meg kell még szoknia ezt az új helyzetet – vakarta meg tarkóját Fern.

– Ne aggódjon, mindenben a segítségükre leszek – mosolyodott el szívből az öregúr. – Jöjjenek, megmutatom, hol fognak lakni! Holnaptól pedig segédkezni fognak nekem a kutatásaimban. Szeretném, ha maguk fejeznék be helyettem, és ahhoz gyorsan el kell sajátítaniuk az elméleti alapokat.

– Mégis miről beszél? – kérdezte hüppögve Sylia.

– Bébi, az életünk megváltozott. Ez a kedves öregúr fog segíteni nekünk, hogy megtegyük az első lépéseket. Igazán lehetnél kedvesebb – próbálta csitítani Syliát a fiú, de csak azt érte el, hogy megint sírni kezdett. – Kérem, bocsásson meg neki! A nevem egyénként Fern, ő pedig a feleségem, Sylia.

– Bage, a nevem Bage – válaszolta az öreg, és botjaira támaszkodva elindult a hosszú folyosón.

4.166665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.2 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2009-11-26 18:06 Blade

Blade képe

Jó volt ez a párbeszédes forma, tetszett. Hibát nem láttam. A sztori nem teljesen egész, a kutatások miatt, azokat vagy be kellett volna fejezni és az eredményt elmondani vagy meg se említeni az egészet, hiszen a lényeg tulajdonképpen a vége, hogy ők is odakerülnek.

cs, 2009-11-26 19:46 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Az Avana Egyesület Öreg fiatal, fiatal öreg c. pályázatára írtam, csak egy kicsit túlhaladtam a keretet :S Az volt a lényeg, hogy rövid novellában kellett bemutatni, hogyan élnek egymás mellett a jövő generációi... nekem ez sikerült belőle :) Szóval Blade, itt az a lényeg, hogy a gyermek szülei, akik csecsemőkorában eltaszították, fogják befejezni a kutatást. Nem a kísérlet van a gyújtópontban, hanem az emberi kapcsolatok... legalább is ezt akartam elérni... ezért is a párbeszédes forma... azt hiszem...

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2009-11-26 20:03 Dom Wolf

Dom Wolf képe

A párbeszédek tényleg megpörgették, és csak egyetlen mondatot találtam, ami nyegle volt:

"Benne van a GeneticTransz utazási szerződésében." - inas-szobalány. Próbáld meg a hátteret inkább kommentbe szőni, a párbeszéd maradjon életszagú!

Amúgy végigolvastam, és akaratlanul bólogatni kezdtem, ahogy végiggondoltam a sztorit. Néhol kicsit erőltetett (Hold Napos Oldala... mindegy, másnak lehet, hogy bejön). Maga a kutatásos sztori elég "vékony", vagyis tudjuk, hogy van egy kutatás, de mivel nincs kidolgozva, marad üres adaléknak, ami kell a csattanóhoz, és ahhoz, hogy tudjuk, okos a gyerek, és semmi több.

Négyes és ötös között vacilálok, ötös, mert ez az írás szerintem az eddigi legjobbad. Főleg az ötlet miatt. Vacilálok a fentiek miatt.

cs, 2009-11-26 20:07 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Farkaskoma, nem a csillagozás számít, hanem az elismerésed, ami mélyen meghatott :pirul:

Köszönöm szépen, hogy olvastál! :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2009-11-26 22:56 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Inas-szoblány úgy ahogy javítva... egyelőre ez a legjobb, ami eszembe jutott.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

p, 2009-11-27 12:37 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Üdv!
Kár, hogy a vége ellaposodott.
Pedig kb. a közepéig nagyon jó volt.

A stílus remek, gratulálok!
Nincs túlírva, túlmagyarázva. Pörgős, mégis minden információt tartalmaz.

Hibák nincsenek ( legalábbis én nem vettem észre).
Egyedül a felkiáltójelekkel van néha gond.
Pld.:
„– Ne szabadkozzon, Magister – ingatta meg a fejét Jade.”
„Magister” után felkiáltójel.
„– Köszönöm, nagylelkűséged mindig határtalan volt.”
Mondat végén felkiáltójel.

Egy mondat nem tetszett:
„– Szívből köszöntöm önöket a Hold Napos Oldalán…”
A „Hold Napos Oldala” egy intézmény neve, még akkor is, ha történetesen a Holdon van. Ez olyan, mintha pld. a TESCO bejáratánál a hosstes úgy fogadna, hogy „Köszöntöm önöket a TESCO-n!”.

A történet jól indult, de nem dolgoztad ki eléggé.
Szerintem mondjuk a 35 éves kor, mint választóvonal is alacsony, de ez persze szubjektív.
(Gondolj bele, pld. ha valaki 25 évesen szül, akkor 10 évesen elválasztják a gyerekétől, mert már „öreg”?)
Nekem egyből az jutott eszembe, hogy ha a Földön mindenki csak élvezi az életet 35 éves koráig, utána internálják őket, mint öregeket, akkor ki „működteti” akár a Földi világot, akár a telepeket?
Az is elég megdöbbentő, hogy két felelőtlen emberre akarják bízni a jelek szerint fontos kutatás folytatását, akiknek sem szakmai-, sem tudományos előéletünk nincs, gyakorlatilag semmit nem csináltak, csak élvezték az életet. Mitől lennének ők alkalmasak a feladatra?

A végén a gyerek- szülők találkozása szerintem nem érte el azt a drámai hatást, ami a szándékod volt. Inkább sutára sikeredett.

Mindent összevetve 4 csillag, mert a stílus és az alapötlet erényei ellensúlyozzák a végét.

p, 2009-11-27 12:59 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Köszönöm, hogy olvastál, és méginkább a kritikát! :)

Nem tudom megvédeni magam, mert ebben a novellában nem a háttértörténet foglalkoztatott, hanem az emberi kapcsolatok, és a "megbocsátás" alapgondolata... márha ez mond valamit. A szülők felelőtelenek, nincs képzettségük, ez tény, ám a történések itt végülis a leírtak mögött zajlanak. Én úgy gondolom Bage már mindent elintézett, és nem sok feladatuk maradt a "fiatalok"-nak... az az egy-két év bőven elég, hogy felkészítse őket a projekt befejezésére, főleg ha egy ilyen géniusz fogja a kezüket.

Felkiáltó jeleket javítom.

Megtiszteltél, hogy ellátogattál hozzám! :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

p, 2009-11-27 16:12 Ndy

Ndy képe
5

Ez nálam ötös. Nincs hozzáfűznivalóm, valódi 70'-'80-as sci-fi novella feeling. Lehet, a mai ingerküszöb más :-O

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

p, 2009-11-27 16:35 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Ndy, te 5öt adtál? Jól látom? :O

Megtiszteltél, hogy olvastál, és örülök, hogy tetszett! :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

szo, 2009-11-28 00:00 Ndy

Ndy képe

Kabbe macsek, már ez a harmadik írásod, ami nálam öt.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

szo, 2009-11-28 00:10 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Akkor lehet, hogy csak én nem vettem észre... bocsi... :( Csak örültem :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

szo, 2009-11-28 17:07 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Ha már elolvastam írok valamit, hogy jártam erre is. :-) A sci-fi nem az én asztalom, így a csilagozást kihagynám. Az írás jó és könnyed, viszont olvasva, hogy az emberi kapcsolatot akartad benne kidomborítani, én azt nem éreztem át benne. A végén is csak egyszerűen találkozik a szüleivel, de ezen kívül semmi felismerés, meglepődés nincs. Tanulságot sem vettem benne észre. Továbbá, amikor megtudja a gyerek, hogy ő maga beteg, akkor azt is elég könnyedén veszi. Így egy semleges mű lett belőle számomra. De az írás maga jó, csak jobban rá kellett volan gyúrnod a mondandóra szerintem. :-)

szo, 2009-11-28 17:12 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Köszönöm, hogy olvastál! :)

A mondandó meg van hidd el, csak nem jöhet át mindenkinek! ;) Mint már fentebb írtam, a történet javarészt a színfalak mögött játszódik, szóval a szülők meglepődését tessék odaképzelni az utolsó sor mögé :D Hogy Bage nem állt neki szipogni, mert beteg, az pedig csak egyet jelent: elég felnőtt ahhoz, hogy tudja, ez az élet rendje: az emberek meghalnak. A fiú vezérmotivációja, hogy önzetlenül segítsen azokon, akik eltaszították és azokon is, akik nem akarják befogadni. Szerintem ez elég mondani való ;)

Mindenesetre köszönöm a kritikát/véleményt, és hogy ellátogattál hozzám! :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

szo, 2009-11-28 17:17 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Tényleg abban igazad van, hogy felnőtt fejjel már ezt könnyebben veszi. Csak közben gyerekként gondoltam rá. Bocs, összezavarodtam már. :-)) Ezért sem szeretem én a sci-fit. Ez a sok fantasztikus dolog, meg kifejezést. :-P Nem mintha a fantasy-ban nem lenne, de a kettő számomra két külön világ.

szo, 2009-11-28 17:29 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Igazából felnőtt testben gyermeki lélek, csak ugye hamar fel kellett nőnie a betegsége, meg a környezete ("öregemberek") miatt. Tudom, hogy kicsit furcsa írás, de most direkt nem szájbarágósat akartam írni :)

A sci-fi-vel meg megértelek :D Nekem se épp ez a műfaj fekszik, mert semmi agyam nincsen hozzá :) Inkább horror, meg fantasy! Az a tuti, igazad van ;)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

v, 2009-11-29 17:29 Ndy

Ndy képe

Nem kívánok fogatlan prókátor lenni :D ,de nagyon vastag az írás erkölcsi tartalma, a végén pedig pont az a "mondanivaló", hogy az apa és az anya nem ismerte meg a srácot - egy olyan világban, ahol a külsőség az elsődleges.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

szo, 2009-11-28 19:26 Roah

Roah képe

Hát, két tüsszentés között el is tudtam olvasni. Nekem leesett, és a története fogott meg. Kissé bizarr, és ez tette izgalmassá, Miáu.

Mit szólsz egy négyeshez?

Örültem...

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2009-11-30 23:44 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Én örültem, hogy olvastál! :) Megtiszteltél!

U.i.: Ha megfáztál, akkor jobbulást! ;)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

sze, 2009-12-02 13:14 Pergamon

Pergamon képe

Félig-meddig jött át.

A dialógusok nekem nem mindig életszerűek. A nagypapi magyarazátai néha kicsit lexikon szagúak, a Magiszter két mondat után belátja, hogy tévedett, ez sem túl reális. Mélyűri pangás kutatását inkább paródiában tudnám elképzelni :) A Jade női név, de ezt már csak kötözködésképp.

Másrészről viszont a fiatal-öreg problémakört jól megkavartad; elgondolkodtató írás. A célját mindenképp elérte.

4*

sze, 2009-12-02 14:15 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Most akkor átjött vagy sem? :D Ha a célját elérte, akkor már mindenképpen megérte! :)

Mivel ez egy dialóguson alapuló novella, kénytelen voltam az öreg szájába adni a háttérinfókat. Úgy próbáltam megírni, ahogy tényleg egy gyereknek magyarázná, és lehet neked azért volt zavaró.

Mélyűrí pangás - lásd stázis, magyar jelentése pangás! Ez egyáltalán nem komikus szvsz.

Nevek:
Bage - lásd angol "garbage", jelentése hulladék, szemét
Jade - lásd jáde kő, Konfuciusz a jádét az erény szimbólumának tartotta.

Remélem kimerítettem a problémakört :) Megtiszteltél, hogy olvastál, köszönöm szépen a véleményt! :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

sze, 2009-12-02 14:00 Alexei B Fargas

Az 1984-től a Virágot Argennonnak-on át felmérhetetlen mennyiségű sci-fi kincset véltem felfedezni benne. Remekül eltaláltad a mixet, az érzésekre hatsz vele.

Kicsit hirtelen lett vége, még be lehetett volna szúrni egy részt az utolsó elé. Így kissé kiaknázatlannak éreztem a csattanót meg a tanulságot.

sze, 2009-12-02 14:21 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Teljesen egyetértek veled a végét illetően, de igazából pályázatra ment, ahol meg volt kötve a kezem terjedelem-ügyileg :) Így is 237 karakterrel több lett, és szerintem el sem olvasták emiatt :S

Mindenesetre én annyira nem vagyok művelt sci-fi terén, meg nem is ez a műfaj áll hozzám a legközelebb. Olvasni nagyon szeretem, de írni nem nagyon megy. (A fentebbi műveket mondjuk azért még én is ismerem, és megtisztelő, hogy hasonlóságokat véltél felfedezni. Ide megjegyezve példának: a háttérben megbújó helyzetet egyébként a Szép új világban ábrázolt Huxley-féle személytelenség ihlette)

Köszönöm szépen, hogy olvastál, megtiszteltél vele! :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2009-12-17 21:49 Kerge

Kerge képe

Én egy kis Asimovot is éreztem benne. Az egyik regényében volt, hogy 65 éves kor felett az emebrek hasznavehetettlenné válnak a családjuk számára, mivel nem tudnak dolgozni, így be kell őket szolgáltatni a hatalomnak. Vagy valami ilyesmi... Régen olvastam nem emlékszem már rá tökéletesen, de most hála neked kedvet kaptam hozzá, hogy megint Asimovot vegyet a kezembe:D

-----------------------------

...a hetedik te magad légy!

cs, 2009-12-17 22:12 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Már megérte, Asimov a császárok sci-fije... izé... a sci-fi császára! :D

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

p, 2009-12-18 00:46 Györeizé

Györeizé képe

Rettegj! :D

"– Mégis mihez kezdjek én ezzel? – ripakodott rá az űr-postaszolgálatos suhancra Jade." - nem kell a "rá".

"Ma különösen morcos hangulatban volt." - szerintem sok a "morcos" és a "hangulatban" együtt (a morcosság eleve egy hangulat), redundánsnak érzem. "Ma különösen morcos volt", slussz. 

"– Nem’tom, nem az én dolgom" - rossz helyen van az aposztróf: Nemt'om.

"Néha egy-egy virág fölé hajoltak, és úgy tettek, mintha megfestenék őket." - nekem fura a "megfestenék". Ha egy virágot (vagy bármi mást) megfestesz, akkor azt vászonra teszed, magyarul: festesz róla egy képet.

"Tudod, vagy ezerszer vettük fel a kapcsolatot a Földdel, hogy ezeknek a fajtákat csak egy meghatározott rovar képes beporozni, de nem értették miről van szó." - nem jó a "vettük fel a kapcsolatot", mert abból nem derül ki, hogy közöltek is valamit. "vagy ezerszer mondtuk a földieknek", ilyesmi. Nem "ezeknek", hanem "ezeket". És hiányzik egy vessző: "...de nem értették, miről van szó."

"– Csak azok az átkozott kölkök nem értik meg, hogy két faj kölcsönös szimbiózisban is élhet," - előtte mondatok során magyaráz a srácnak egyszerű dolgokat, aztán a végére beköpi, hogy "kölcsönös szimbiózis", különösebb magyarázat nélkül. Azt a fogalmat már ismerte a srác?

"Sokáig ültek még így csendben," - teljesen fölösleges az "így". De ha hagyod, rakj utána egy vesszőt.

"Különböző intézeteket létesítettek a naprendszerben," - arról a naprendszerről van szó, amelyikben a Nap a nap? Mert akkor lehet Naprendszer. Vagy "naprendszerünkben".

"Régen ez nem volt így" - furán hangzik. "Régen ez nem így volt", slussz.

"Ez a gyerek egy zseni – győzködte az Internátus vezető emberét Jade." - ha győzködte, akkor belefér egy felkiáltójel.

"– tette rá Bage az öreg vállára a kezét." nem kell a "rá" (ez már a második, cöcö).

"– Nos – köszörülte meg a torkát az öreg tudós –, gyermek, miből gondolod," - inkább így: "– Nos, gyermek – köszörülte meg a torkát az öreg tudós –, miből gondolod,"

"– Azt hiszem meg fogja adni az engedélyt – felelte Bage." - hiszem után vessző.

"– Ne szabadkozzon, Magister! – ingatta meg a fejét Jade." - a "megingat" szavunkat más értelemben szoktuk használni. "– Ne szabadkozzon, Magister! – ingatta fejét Jade."

"– Hogy álnak a tárgyalások" - elveszett egy l betű.

"– Elküldtük a követeket a Földre, hogy megbeszéljük a lehetőségeket a Fiatalok Kormányával – sóhajtott a Magister. – Kedvezően alakulnak a dolgok." - ha kedvezően alakulnak a dolgok, miért sóhajtott?

"– Nem értem én ezt az egészet, Fern. – Sylia teste egészében rázkódott a tiltakozástól. – Még egyáltalán nem érzem magam öregnek. Nem vagyok ráncos, és nem is romlott a látásom." - ha ennyire tiltakozott, akkor beleférne egy-két felkiáltójel (tiltakozójel, ehe).

"Halk szisszenéssel nyílt ki az ajtó előttük. Először észre sem vették az alacsony öregembert, aki már várt rájuk a kapu túloldalán." - ajtó vagy kapu? Nem ugyanaz. "aki már várt rájuk a túloldalon".

"– Szívből köszöntöm önöket a Hold Napos Oldalán – engedte el egyik botját az öreg," - ide mindenképp kell felkiáltójel.

 

No. :)  Kapsz majd "tartalmi" véleményt is, de ahhoz el kell olvasnom mégegyszer.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

p, 2009-12-18 00:56 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Na, így belegondolva rá a novellára, teljesen igazad van majdnem mindenben! :) Sóhajtás marad, az öregek mindig sóhajtoznak, ha jó valami, ha rossz :P A többivel maximálisan egyetértek, és ki is javítom azonnal! Öröm téged újra itt látni, és köszi, hogy olvastál! :)

Ez persze nem azt jelenti, hogy a tartalmi véleményről lemondtam! :P :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

v, 2009-12-20 06:11 Györeizé

Györeizé képe

No, próbálok hablatyolni valamit.

Először is, megérdemlünk egy farbarúgást mindketten, mert a "Ma különösen morcos volt" helyesen "Aznap különösen morcos volt", hisz' múlt idő. Asszem legalábbis, hogy így helyes, utána kéne járni.

Tetszik a hangulata, meg az, hogy kevésből sikerült karakteres szereplőket alkotnod. Jó az alaptéma, jók a párbeszédek, meg az egész olvasatja magát. Viszont nem érzem teljesnek az írást, nem tudom, pontosan miért, de marad kis hiányérzetem. Írtad, hogy pályázatra ment, ahol volt limit; gondolom, ez is belejátszik. Ebben a formájában is kerek a sztori, mégis azt érzem, hogy tudtál volna még belepakolni ezt-azt. Tudod, talán az a bajom, hogy meg lehet kedvelni a szereplőket, és rossz ilyen hamar búcsúzni tőlük (hát, ez elég szentimentálisan hangzik, de akkor is). Lett volna benne még nafta, úgy érzem; leginkább a "srác" lelkivilága érdekelt volna jobban, hisz' ő az, aki igazán különleges helyzetben van. És úgy érzem, hogy meg is tudnád írni - hasonló nívón maradva - akár kisregény-méretben is.

Minden más ötösszinten klappol nálam, csak emiatt adok négyest. De tényleg baromi hangulatosnak találtam, és fogok is rá emlékezni még jó ideig (ami esetemben a legnagyobb dicséret ;) ).

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

v, 2009-12-20 10:36 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Köszönöm, hogy visszatértél érdemben nyilatkozni, nagyon jól esett, amit írtál! :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)