Furcsa utópia

A Hortobágy pusztasága terül el szemeim előtt, ha arra a napra gondolok. Köd volt akkor, olyan hideg is, hogy látszott a leheletünk, de a hó még nem esett le. Szerencsénk is volt ebben, ha már abban nem, hogy megússzuk a mai gyakorlatot.
Zöld katonaruhámat jobban összehúztam magamon, melyen három csontcsillag díszelgett. Fenekem sajgott, így egy kicsit mocorogni kezdtem a fapadon. Társam, aki mellettem ült jobbra, fel figyelt rá. De nem kérdezett semmit, neki is kényelmetlen volt a helyzet.
Körbe néztem a Csepel hátuljában: 20 ember. Jól ismertem őket egyszerre soroztak be minket 9 hónapra.
Az autó egyszer csak megállt. Csend néhány percig. Várakozással telt meg a hideg levegő.
- Őrvezető elvtárs vezesse elő a honvédeket. – kiáltotta egy krákogó hang, majd egy ajtó csapódott ki.
Tudtam cselekedni, kell. Gyorsan felálltam, ami ilyen hosszú út után jól esett, majd két katonával kioldattam a hátsó ajtó biztonsági reteszeit, azok erre lecsapódtak.
- Kifelé!- kiáltottam.
Erre mindenki amilyen gyorsan csak tudott ugrott le a nedves földre. Én zártam a sort.
-Kettes sorba rendeződj az őrmester elvtárs előtt! – parancsszómra, mint a villám be is állt mindenki a helyére. Én az első sorba álltam, ahogy ez illik.
Az öreg őrmester végig hordozta a tekintetét rajtunk. Ő volt az úr, idős is volt, na meg felettünk is állt a ranglétrán. Jó néhány régen szolgáló honvéd ugratatott minket, de ő még náluk is rosszabb volt.
-Hallom mi történt este. – törte meg a csendet.
Értetlen tekintetek érkeztek válaszként, amit gyorsan felváltott a semmibe meredő nézés.
Az őrmester hátat fordított nekünk kezét hátra tette és várt, kezeit morzsolgatta, lábat idegesen rángatta.
- Imrédy elvtárs, lépjen ki! – megunta a várakozást.
Társam mellőlem kilépett. Arcán unottság és nemtörődömség látszott.
-Na halljam, hogy volt? – rivallt rá idegesen, még mindig hátat fordítva.
-Nem tudok mit mondani, - kezdet unottan az eget nézve – elvtárs.
-Neked én őrmester elvtárs vagyok.
-Igenis őrmester elvtárs! –kiáltotta hangosan, ahogy a torkából kifért.
Az őrmester megfordult, és a szemembe nézett, majd szúrós tekintetét a társamra szegezte. Kezeit összekulcsolta, mint dorgáló szülő nézett fiára.
-Majd akkor én elmondom, maga két nappal ezelőtt lehányta a vörös csillagot, ami…
-Dicső eszménk jelképe. – ordítottuk egyből, ahogy betanultuk.
Az őrmester újra megnézett minket, majd sejtelmesen bólintott. Zsebében lévő dobozból egy szál cigarettát vett elő, majd rágyújtott. Füstje magasba szállt belevegyülve a ködös levegőbe.
- Imrédy elvtárs magából soha sem lesz jó AVO-s! –jegyezte meg hanyagul.
- Nem is akarok az lenni őrmester elvtárs. – hangzott a határozott válasz
- Ez nem akarás kérdése, elvtárs. – jól hasba vágta a térdével.
Imrédy elvtárs összegörnyedt a váratlanulért támadás után, és egy kicsit hátrébb lépet.
-Ki mondta, hogy megmozdulhat!
Imrédy elvtársat térden rúgta az őrmester. Szegény katona ettől térdre rogyott. Hangosan lihegett. Nehezen vette a levegőt.
- Kik voltak vele azon az estén, amikor az ominózus eset történt? –fordult hozzánk, és elkezdett a sorok előtt sétálni.
Senki sem mert kilépni, csak a semmibe bámuló tekintetek. Csöndet csak Imrédy elvtárs szuszogása törte meg. Az őrmester már a második sor előtt járt. Tudtam, menteni kellett a helyzetet.
-Uram más szakaszból voltak vele azon az estén. – hangom messze szállt a pusztán.
Az őrmester felém indult lassan megfontoltan. Előttem volt, vizslató szemeivel a ruhámat nézte. Na most mi lesz? A nadrágom csatját megfogta, majd húzogatni kezdte, de jó erősen oda fogtam, így semmi esélye sem volt rá, hogy megmozdítsa.
- Magából jó AVO-s lesz, őrvezető elvtárs! – majd a vállapjára tekintet. – Maga is biztos meg fogja kapni az egy csillagot! Mint ahogy én, aki 56-ba nagy forradalmár voltam. Be is terjesztem majd magát!
- Köszönöm őrmester elvtárs.
Az őrmester tovább nem is foglalkozott velem. Imrédy elvtárs elé állt, majd bakancsával arcon rúgta, aki ettől elterült.
-Azt hiszi meghátrálhat a kötelességtől, akár hány levelet ír a belügyminiszternek magából AVO-st faragok.
Imrédy elvtárs véres arcán mosoly jelent meg. Az őrmester nyugodt szemei az elvtárs szemébe néztek. Hosszú percek teltek el számunkra. Mi lesz, lengett a ködös levegőben.
Egy lövés.
Vörös vérfoltoktól lett piszkos a szép zöld egyenruhám. De nem nézhettem oda. Néznem kellett a semmibe, mint ahogy egy üres katonához illik, ez a farkas törvény betartása tartott életben, és tart ma is…
-Őrvezető és ti ketten – mutatott két emberre a sorból. – vigyétek be a kocsiba a tetemet! A többieknek futás, gyerünk!

Kedves elvtársak,

Nekem jutott a nehéz feladat, hogy közöljem önökkel, fiúk, Imrédy Béla elvtárs, egy hadgyakorlaton balesetben életét vesztette. Mélységesen együtt érzek önökkel, tudom mekkora fájdalom lehet ez, de vigasztalja önöket a tudat, fiúk halálig a hazát szolgálta.

Vígh Árpád, Nagy Imre Katonai Hivatal ezredese.
Kelt. Debrecen 2010. 01. 05.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2005-01-31 00:20 Rem

Rem képe

Ha már Blade beküldi A medált, én se maradjak le ;) :lol:
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-01-31 07:33 Pigeon

Pigeon képe

Nem rossz. De azért maradjunk abban, hogy térdel nem vágunk senkit gyomron, hacsak nem egy műlábbal van dolgunk amit kézben fogunk.
A "fel figyelt" -et egybe kell írni.
Az első három mondat nekem kicsit kusza, jobban is össze tudod hozni, tudom!
Köd volt akkor, olyan hideg is, hogy látszott a leheletünk, de a hó még nem esett le. Inkább: köd borította a tájat,vagy köd lepte a pusztát, köd ült a pusztaságon, szinte az orrunkig sem láttunk a ködtől, (...stb) és semmi esetre sem "köd volt akkor". A mondat folytatásaként pedig "olyan hideg is, hogy látszott a lehelletünk"... hmmm inkább "a hidegtől még a lehellet is látszott". Megjegyzem, a lehellet 12 C-fok alatt kezd láthatóvá vállni, míg 0 fok alatt körül a ködnek kevés az esélye, révén hogy jégkristályok képződnek a párából tudtommal.

Továbbá pár helyen vesszőtöbblet másutt pedig hiány. De nem rossz a történet, csak mellőzi hitelességet, mert "három csontcsillag" kicsivel odébb meg "őrvezető elvtárs". Nem tudtam jómagam sem, de utánaérdeklődtem, a három csontcsillag az szakaszvezető, míg őrvezetőnek 1 csillagja van.

h, 2005-01-31 07:45 Rem

Rem képe

semmi esetre sem "köd volt akkor" Miért nem ez egy katona beszámolója, nem egy költőé. :lol: A tizedesnek van egy csontcsillagja, nagyapámtól tudom. Egyébként meg úgy variálom a rangjelzéseket, ahogy akarom, mert ez egy soha sem kialakuló jövőben játszódik történet egy győztes forradalom után. ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-01-31 08:36 Pigeon

Pigeon képe

akkor nem szoltam. A rangjelzésről meg annyit, én meg a kollégámat kérdeztem meg. :) ő nemrég szerelt le.

de akkor is az első három mondat nagyon nem fexik nekem.

h, 2005-01-31 11:15 Misaerius

Misaerius képe

"Kelt. Debrecen 2010. 01. 05."
pff. ma sem fogok jól aludni! :evil:
"Lebbentsd félre a függönyt és lépj mögé! Ennyi az egész. Minek habozol, mitől félsz? Attól, hogy nem tudod, mi van a függöny mögött, és hogy onnan nem térünk vissza?" /Goethe: Az ifjú Werther szenvedései/

cs, 2005-02-03 10:37 Blade

Blade képe

Rem legjobb írása. :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

cs, 2005-02-03 14:31 Rem

Rem képe

Úgy látszik még nem olvastál tőlem még eleget ;) Ott egy újabb a "Gyilkos vagy?" az is ezen a szinten van szerintem ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

cs, 2005-02-03 17:06 Misaerius

Misaerius képe

Nem, én nem a haláltól vagy az öléstől félek, hanem a kommunizmustól.
"Lebbentsd félre a függönyt és lépj mögé! Ennyi az egész. Minek habozol, mitől félsz? Attól, hogy nem tudod, mi van a függöny mögött, és hogy onnan nem térünk vissza?" /Goethe: Az ifjú Werther szenvedései/

sze, 2012-06-13 13:15 intergold

 A fogalmazási és helyesírási hibák elég zavaróak, de egyébként jó erős közepes.