Den nyomában

A férfi ököllel verte az ajtót, aztán dühösen berúgta.

— Maguk hülyének néznek engem? — kiáltotta, és ingerülten folytatta:

— Ez a lány egy szemét gyilkos! Megölte a barátomat! Nem bolond, csak itt mindenki azt hiszi. Mi is hallottuk róla ezt a pletykát. Den elment vele tegnap éjjel, azóta nem tudok róla semmit — magyarázta, miközben karjával a lány felé hadonászott.

— Először is: itt éppen egy kihallgatás zajlik. Másodszor: én egy türelmes ember vagyok, de most már elegem van az ön kopogtatásából, Mr... — csitította egy íróasztal mögött ülő egyenruhás.

— Savio, Vincent Savio! — hőzöngött a férfi.

— Fejezze be, Mr. Turista! Megértem az indulatait, hiszen eltűnt a barátja, de ez a stílus nem vezet sehova. Tisztában van vele, naponta hány eltűnt személy anyagát kell jegyzőkönyvezni? Idejönnek, szórják a pénzüket, szórakoznak. Előfordul, hogy túlzásba viszik a vakációzást, és olyan dolgokat követnek el, amit otthon, a megszokott környezetükben soha sem tennének. Eltűnt a barátja, és azon dolgozunk, hogy előkerítsük. Ki beszél itt gyilkosságról? Egyedül maga. Miért ilyen biztos ebben, Mr. Savio? Riorden Kraft keresését annak ellenére megkezdtük, hogy alig tizennyolc órája nem jelentkezett. Felénk nem ez a protokoll, uram, mégis segíteni szeretnénk. Azt ajánlom, nyugodjon meg, szedje össze magát, és hideg fejjel, még odakint, készüljön fel a vallomására, mert arra is szükségünk lesz, rendben? — A rendőr láthatóan elfojtotta dühét, pedig más eszközhöz is nyúlhatott volna, hogy a férfit távol tartsa. Vincent tisztában volt a szívélyes viselkedés okával: pár nappal ezelőtt panaszkodott neki az egyik helyi lány, akit felcsípett a bárban. Elmesélte, hogy a város bevétele, megélhetése az idegenforgalomból származott, és az utóbbi években a turisták száma érezhetően csökkent; az itt lakóknak – beleértve a rendőrt is -, feltehetően nem hiányozott volna egy botrány, ami ezen a tényen még jobban rontana.

Az olasz hangosan kifújta a levegőt, és belefúrt hosszú, fényes hajába. A megszokott, szinte már kényszeres kézmozdulat ezúttal cserbenhagyta: nem lett nyugodtabb tőle. Mielőtt engedelmeskedett volna az egyenruhásnak, sötét szemét megvetően meresztette a lányra; tudatni akarta vele, hogy egy pillanatra sem törődött bele Den eltűnésének titkába.

Kiment a szűk előtérbe, és leült egy keskeny, kopott padra. Hallotta, amint a háta mögött becsukják a szoba ajtaját. Az ablakon át besütő forró Nap sugarai aranyló koszorút fontak feje köré, Vincent mégis úgy érezte, sötétben ül. Megpróbálta lefejteni a fekete leplet elméjéről, és emlékezni kezdett az előző éjszakára…

 

*

 

Ütemre, egy emberként vonaglott a tömeg; mezítláb táncoltak a homokban, néha szinkronban, mintha vér helyett dallam zubogna ereikben. Itt-ott felvillant egy csupasz váll, egy síkosan ragyogó comb, amit a bár sárga lampionjai aranyszínűre festettek. Vincent beszippantotta a tenger sós illatát, mert a lágyan áramló déli szél felé sodorta a part irányából.

— Ugyan már, Den, menj oda hozzá!

— Nálam ez nem így működik, Vincent. Nem lízingelem a csajokat — rázta le a férfi, és felkönyökölt a ragacsos bárpultra.

— Nem erről van szó. Most cifrázzam? Egyelőre nem találtam még olyat közülük, akit jobban szeretnék saját magamnál, ennyi. De most nem nősülni akarsz, ugye? Nézz már szét! — intett a fejével a tömeg felé az olasz. — Forró, augusztusi éjszaka, épphogy nem lóg a tengerbe a lábad, felettünk a csillagos égbolt, mellettünk pálmafák hajolnak az asztalok fölé, latin zene szól, és amerre a szem ellát, csak fényes bőrű szőkék, barnák, vörösek ringatóznak — sorolta Vincent sajátos, hangos temperamentumával.

— Hogyne, és mindegyiküket őrzi egy helyi bika — fanyalgott Den.

— Kamaszkorunk óta erről a helyről papolsz: a tengerről, az itteni nevezetességekről, szobrokról, motívumokról. Minden filléredet elraktad, hogy eljöhess ide. Erre itt vagyunk, és nem használod ki az alkalmat egy kis kikapcsolódásra. Nem értelek. Megvakultál? Mert nekem kiverik a szemem a hosszú combok, és a feszes, testhez simuló, rövid ruhák. Ideje lenne ezt a három napja tartó plátói rajongást az ismerkedés szintjére emelni, hogy is hívják a csajt?

— Elvien. Nem emlékszel, mit mondott róla az öregasszony?

— Dehogyisnem. Komolyan hiszel egy házinéninek, aki mindjárt nyolcvan éves lesz, és otthonkában, papucsban, izzadtságszagúan riogatja az idelátogató turistákat? — Vincent elvigyorodott, mert felidézte az öregasszony gyűrött bőrű arcát. Belekortyolt hűvös sörébe, aztán szokásához híven a palack szájába dugta hüvelykujját.

— Bolond, magában beszél, rémálmai vannak, ok nélkül sikoltozik, ezért tartsuk magunkat távol tőle, ezt mondta — egészítette ki Den, miközben szeme sarkából a szóban forgó szőke lányt figyelte: Elvien angolnamozgásából csalogatóan sugárzott a bujaság, ritmusra hullámzott minden porcikája.

— Hazudhatott is. Szenilis, vagy irigykedik a szöszire. Így rettenti el a szatír turistákat a közeléből, és ezzel óvja az erényeit. Az a bolond öregem, aki ezt kihagyja — oktatta ki az olasz, aztán felállt, pultra rakta sörét, és mint akit hajt a vére, elindult a táncolók közé.

 

*

 

Vincent fejében még visszhangzott a bárban bömbölő latin zene. Akkor látta Dent utoljára.

Kinyitotta szemét, és felegyenesedett a padról. A várakozás keltette feszültségtől nem bírt tovább ülni. Mozgásra késztette a tehetetlenség, mintha ettől várna valami enyhülést idegességére. A bűntudat szétfutott testében, akár a papírlapra locsolt tinta. Magát okolta a történtekért, mert ő kergette Dent a lány kezei közé: folyton piszkálta, hergelte barátját, változtatni akart jellemén, beleszólt a döntéseibe. Csak az vigasztalta, hogy ez a befolyásolás kölcsönösen jelen volt közöttük. Ami hiányzott belőle, azt Den kipótolta, és ez maradt barátságuk alapköve. Ennek ellenére úgy érezte, bűntudata keselyűjelmezt öltött magára, és a madár hegyes, kampós csőre folyamatosan tépkedi, cincálja a lelkét.

Pontosan emlékezett arra az éjszakára, amikor életében először szégyellte magát felelőtlensége miatt. Tizenkét éves korában tudatosult benne az, hogy óriási különbség van az arcpirító csínytevések és a szégyen között. Ez a megérinthetetlen kín nem ugyanaz, mint amikor rágógumi-lopáson kapták a boltban, vagy lebukott, mert puskázott dolgozatírás közben. Akkoriban, gyerekfejjel, még képtelen lett volna kategorizálni ezt az érzelmi megnyilvánulást.

Vincent megtorpant az ablak melletti falnál, amire egy idő sárgította térképet szögeltek fel a környékről. Nem volt szüksége rá, hogy behunyja szemét: a múlt felelevenedett magától…

 

 *

 

— Anyám meg fog ölni, amiért kijöttem veled ide — morogta Den.

— Ne tojj be! Észre sem veszi majd.

Vincent haladt elől: egy erős fényű elemlámpa mutatta az ösvényhez vezető kacskaringós utat, ami beletorkollott a tisztásba. A napfényben persze máshogy festett ez a séta. A megszokott, zöld színű fenyves estére gyászba borult, a hangok felerősödtek, és minden nesznek valami különös, misztikus ereje volt; légmozgás nélkül is összeverődtek a falevelek, mintha suttognának, baglyok kísérteties huhogása hallatszott a lombok sűrűjéből. Éjjel a természet arca ijesztőbb, sejtelmesebb, és titok rejtőzik minden bokor, fűszál mögött.

— Amíg odaérünk, mesélhetnél arról a lányról, aki a szomszédotokba, Dohertyékhez költözött. Tudod, arról, amelyik folyton sír — szólalt meg Vincent gyaloglás közben. Nem feltétlenül azért beszélt, mert a lány örökös zokogásának oka izgatta kíváncsiságát; sokkal inkább a saját félelméről igyekezett elterelni a figyelmét.

— Sarah-nak hívják, és két évvel idősebb, mint mi vagyunk. A múltkor focizás közben kihallgattam anyámat, és a lány nagynénjét — mesélte Den szófogadóan.

Vincentnek feltűnt barátja lihegése, amit annak tudott be, hogy igyekezett vele lépést tartani. Még valamire felfigyelt: a félelem legkisebb jelét sem tapasztalta rajta.

— A lány szülei meghaltak egy autóbalesetben, és Mary Doherty-n kívül nincs más rokona, ezért jött ide — folytatta a fiú.

— Akkor emiatt sír annyit?

— Talán — bólintott —, meg azért, mert nincsenek még itt barátai, nem ismer senkit. Az osztálytársai csak messziről méregetik. Tini létére nehezen megy neki a beilleszkedés, anyám valami ilyesmit mondott — fejezte be Den.

Már éppen kiértek volna a jól ismert ösvényre, amikor váratlanul kialudt az elemlámpa fénye. Vincent megtorpant, és rázogatni kezdte azt, majd mérgesen megszólalt:

— A francba, már csak ez hiányzott!

Vincent mellkasába beleszorult a levegő: az első pillanatban azt hitte, a Hold leereszkedett a koromfekete égből, és letelepedett az erdőben. Ijedtében mozdulni sem mert. Soha életében nem látott még ehhez fogható, káprázatos látványt, ami beszippantotta tekintetét, és megbűvölte, akár egy piromániás emberét az eget nyaldosó lángok. Percekig állt kábultan, mert úgy érezte, a tisztás felett lebegő jelenség csillogása rabul ejti, bekúszik fejébe, és akár irányítani is tudná. Szemében pontra szűkült  pupillája, és a bénító félelem miatt vizelési inger tört rá, olyannyira, hogy erőlködve kellett visszatartania. Nyomás nehezedett beleire a pillanatnyi sokktól, és éles fájdalom kíséretében csikarni kezdett a gyomra. Kezét reflexszerűen hasához akarta kapni, és belemarkolni a pólójába, de a végtag csak lassan engedelmeskedett. Könnyek szorongatták torkát a kétségbeeséstől, és csupán annyi lélekjelenléte maradt, hogy hátraforduljon Denhez.

— Nem! — üvöltötte sírástól elcsukló hangon, mert barátja eltűnt mögüle. Kicsúszott kezéből a zseblámpa, füle zúgott, szemét már bántotta a vakító fehérség. Leroskadt a nedves talajra, és kúszni kezdett a szúrós bozótosba. Keményen küzdött minden egyes centiért amit megtett, mert a testét továbbra sem hagyták el a kellemetlen ingerek.

— Den, merre vagy? — kiáltotta Vincent. Szíve úgy dübörgött mellkasában, mintha szét akarná repeszteni bordáit. — Den, kérlek, válaszolj! Esküszöm, nem mondom el senkinek, ha berezeltél…— sikoltotta az észrevétlenséget szolgáló lapulevelek alól. Saját rettegését próbálta elűzni a szavakkal, miközben fokozatosan távolodott a fákat bekebelező, vakuszerű fénytől.

— Gyere elő, tűnjünk el innen azonnal! — Hiába sikerült messzebbre jutnia, a bűntudat keserűsége kíméletlenül üldözte: nem mehet el Den nélkül!

— Itt vagyok.

Vincent megkönnyebbülve fordította arcát barátja hangjának irányába, aki egy széles fatörzs mögött talált fedezéket. Azonnal talpra ugrott, és a térdig érő aljnövényzetben gázolva, odarohant hozzá.

— Mi a fene ez? — kérdezte Den.

— Nem tudom — rázta fejét amaz —, de ismerek egy utat, ahol hamar kiérünk innen. Már azt hittem, meghaltál — hadarta zihálva Vincent, miközben tenyerével elkente könnyeit.

— Ha szó nélkül eltűnnék egyszer, akkor kezdj el erre gyanakodni — tette hozzá Den —, futás!

 

*

 

 Vincent a térképnek támaszkodva állt a falnál. A fejében szunnyadó gyerekkori élmény sebeket feltépve tért magához. Gyötrő bűntudatát egy bőr alá mélyen befúródó szálkához hasonlította: kellemetlen, idegesítő, és minden áron meg akart szabadulni tőle. Az erdei éjszakát megelőzően is sok időt töltöttek együtt Dennel, de a történtek véglegesen összekovácsolták kettejük életét, bár titkukról soha senkinek nem beszéltek. Még egymás között sem emlegették, főleg Vincent nem, aki egy életre megtanulta, hova vezethet egy megfontoltság nélküli, téves döntés.

A feltörő emlékek miatt, ismét dühtől kezdett forrni vére. Türelmetlenül az ajtóhoz sietett, újra benyitott, és felbőszülten rárontott a lányra:

— Mi tettél vele? El kell mondanod, mit csináltál a barátommal!

A rendőr pillanatok alatt felpattant a székéről, és Vincent mögé rohant. Rutinos kézmozdulattal hátulról lefogta a karját, és a fal felé fordította.

A dulakodás zajára ketten is a szobába rohantak, és segítettek lefékezni a megvadult férfit.

— Ő vezetett el, Vincent — motyogta a lány, de senki nem figyelt szavaira. — Elvien hívott ide — mormolta. — Ő hívott ide. Ő sokunkat visszavezetett már.

A férfit arccal a falhoz préselték, és meg akarták bilincselni, amikor a lány teli torokból, fülsüketítően sikítani kezdett. Az egyik rendőr azonnal fülére szorította tenyerét: Elvien sikolyának mintha hegyes, láthatatlan körmei nőttek volna, és a férfi azt hitte, darabokra fogja tépni a dobhártyáját. A másik egyenruhás elsápadt, a harmadik pedig, aki kihallgatta, eleresztette az olaszt.

— Mi történik vele? — Vincent a lányhoz sietett, megszorította vézna karját, és felrántotta a székről. — Hagyd abba! — harsogta, mert megkísérelte túlkiabálni. — Hagyd abba! — ismételte.

Elvien, amilyen váratlanul kezdte, olyan hirtelen némult el, aztán tátogott, mint egy hal. Meg sem moccant a férfi erős kezei között.

Mindhárom rendőr Vincent köré gyűlt, és döbbenten figyelték, amint lány szelíden elmosolyodik, és beszélni kezd:

— Akkor éjjel az erdőben megváltozott valami. Minden rendben van, ne aggódj. Te vagy a barátom. Mindig kell nekik valaki, aki figyel. Nem tettél semmi rosszat, sem akkor, sem most, nem a te hibád.

Már tudom, miért sírt annyit Sarah a szomszédban: honvágya volt. Úgy, ahogy nekem is. Elvien csak az utat mutatja meg, ami messzire visz. Ne bántsd őt, Vincent. — A férfi gerincén végigszántott a hideg veríték. Az első gondolata az volt, hogy hallucinál, vagy esetleg megőrült. Nem pusztán az ijesztette meg, amit a lány zavartan mondott, hanem ahogyan mondta.

— Ez a hang nem a tiéd. Ez Den hangja — mordult rá a férfi, de azért lazított a markán.

— De ezt csak te hallod így, Vincent, ők nem — válaszolta Elvien. Mondandójából teljesen eltűnt a zagyvaság, és fokozatosan határozottnak, céltudatosnak látszott.

Vincentet elborzasztotta a lány. A beszéde, a hangja, a szavai, mind-mind Denre emlékeztették. Úgy tűnt, mintha uralná, birtokolná Elvient, és irányítaná törékeny testét. A férfi felismerte a pokoli, múltjából kísértő félelmet, amit igyekezett a bokájáig legyűrni. Hátrafordult, mert látnia kellett a többiek arcát is; megakart győződni róla, hogy a lány igazat beszélt, és valóban csak ő látja, hallja egyedül, ezt a természetfeletti különbséget.

A rendőrök érdeklődve figyelték, de semmi sem utalt arra, hogy feszültek, vagy rémültek lettek volna; sokkal inkább szánakozó kíváncsiság tükröződött szemükben.

— Honnan tudsz ennyi mindent rólunk? Den elmesélte? — kérdezte hitetlenkedve Vincent.

— Elvien mindig furcsa volt. De nem ártana senkinek — felelt a lány helyett a kihallgatást végző rendőr. — Mr. Savio, én már többször is láttam őt megmagyarázhatatlanul, érthetetlenül viselkedni. Ne törődjön vele, bolond szegényke néha.

— Maguk ezt tényleg nem hallják! Sejtem ám, mivel akarsz megetetni — förmedt a lányra Vincent, ügyet sem vetve az egyenruhásra. — Megfeledkezel arról a tényről, hogy egy városban születtünk, jól ismerem a családod, ezt mivel magyarázod?

Elvien felszegte a fejét, és Vincentre meredt.

— Az erdőben nem tudták eldönteni, melyikünket válasszák. Annyira gyorsan történt, hogy nem is emlékeztem rá. Veled ellentétben én nem féltem, vagy bújtam el, és eszembe sem jutott elmenekülni. Lecsupaszított, tiszta lélekkel néztem a fénybe, és attól kezdve az a Riorden Kraft, akit te ismertél, nem létezett többé. Sokan nem vagyunk tisztában azzal, kik vagyunk, és merre tartunk. Elvien és a hozzá hasonlóak csak megkeresnek bennünket. Megérintenek, és megmutatják a helyes irányt. Tegnap éjjel visszamentem oda, ahonnan jöttem. Ég veled, Vincent, és köszönök mindent. — Miután elhalkult, oldalra hajlott a nyaka, és megtántorodott annyira, hogy az egyik rendőrnek kellett gyorsan utánanyúlnia.

Az olaszt ridegen hagyta Elvien készülő ájulása; ujját halántékához emelte, és elgondolkodva hagyta el a szobát.

Le kellett ülnie. Bámulta a padlót, akár egy szellemi csontváz, mintha attól remélne válaszokat. A fülledt, nyomasztó levegő ellenére Vincent didergett, mert amit odabent átélt, az fölémagasodott minden eddigi tapasztalatának. Elvien kinyitotta a múlt kapuját előtte, de neki nem tetszett az, amit ott látott. Ismételgette, szoktatta magát a gondolathoz: Dent már az erdőben elvesztette; kicserélték valaki, vagy valami másra.

Ettől rémülhetett meg annak idején annyira, ebből táplálkozott ösztönös, görcsös félelme, és kínzó bűntudata is. Nem kérhette számon sem Elvienen, sem pedig magán a történteket. Becsapottnak hitte magát, mert semmi sem volt az, mint aminek látszott; órákkal korábban még azt képzelte, hogy a lány elcsalta Dent valahova, és kihasználva annak gátlásait,  kegyetlenül, módszeresen végzett vele. Pedig sejtése szerint Elvien csak egy médium lehet, aki képes idegeneknek kölcsönadni magát.

Vincent abban a pillanatban úgy érezte, szilánkos vér kering ereiben: szúr, éget, csíp, és azonnal átszakítja a bőrt testének minden felületén. A felismerés, és az igazság súlyának terhével esélye sem volt harcba szállni. Irdatlan nehezen vallotta be magának, hogy soha többé nem eredhet Den nyomába.

 

 

 

 

4.375
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.4 (8 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2010-02-26 12:09 Blade

Blade képe

Hm, elég titokzatosra sikeredett, és nem is értek mindent, bár elég gyorsan olvastam, 1-2 dolog felett elsiklottam biztosan - ha lesz idő, majd mégegyszer nekiállok. A kivitel igényes, egy hibát láttam csak.

p, 2010-02-26 12:45 Roah

Roah képe

Köszönöm Blade, hogy elolvastad. Titokzatos lett? (ja, én is találtam egy ezidáig lapító hibát, amit gyorsan kijavítottam:) Annyira félek a szájbarágástól Blade. Tudtam volna még mit bele írni - és ha netán újra nekifutsz, és konkretizálni tudod, hogy mit hiányoltál, vagy mi nem tiszta, annak nagyon örülnék -, de úgy kerülöm a túlírást, mint eső a sivatagot.

Igényes? Komolyan? Alig akarom elhinni?! Ez biztos?

Ui.: muti a hibát, amit találtál(nem a rabul ejti az? mert azon sokat filóztam...most is filózok, hogy egybe vagy külön írjuk-e..:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2010-02-26 12:28 Maggoth

Maggoth képe
5

Tetszik, nem erőltettél semmiféle csattanót, ugyanakkor nagyon kellemesen írtad meg. Mikor végiggörgettem, hosszúnak látszott, aztán kiderült, hogy mégsem volt az. Azt mondom, nagyon jó lett ez a megújult stílus, és tényleg, én sem nagyon láttam hibákat. Gratulálok.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2010-02-26 12:52 Roah

Roah képe

Húúú, tényleg tetszik? Nem merem elhinni. Annyi mindent szerettem volna tőletek eltanulni Maggoth, mindenkitől mást. Mindig is volt, és van is valami saját elképzeléseim az írásaimról, de sosem tudtam normálisan kivitelezni.

Tudod min akadok el? Van egy cselekményszálam, amire felépítem a művet, de menetközben néha úgy érzem, hogy ez a szál megszakad, vagy gyengül, lepotyog róla ez-az, a történet pedig ezáltal szétesik, ÉS nem alkot egy egységes egészt. Miért van ez szerinted? Mit csinálok rosszul? Tudnál ebben segíteni?

 

Életem első ötöse. Nagyon zavarban vagyok Maggoth, és meghajolva köszönöm. (asszem te tudod, hogy miért:)

Köszönöm, hogy elolvastad, és jónak találtad, nagyon sokat jelent nekem:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2010-02-26 13:05 Maggoth

Maggoth képe

Nos, én is járok így, de akkor elkezdem inkább egy másik módon, hogy eljussak valahová. Aztán, ha sikerül végigérni rajta, akkor már kezemben van egy premissza, plusz végre megvilágosodom, miről is szól a történet. Utána vagy visszafelé kiigazgatom, vagy újra megírom az egészet. Nekem általában alapötleteim vannak, és az sem jellemző, hogy írnék szinopszist, ha csak egy max három soros feljegyzést nem tekintünk annak. Lényegében, ha bekattanok, addig írom a sztorit, amíg szerintem jó nem lesz. :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2010-02-26 13:12 Obb_régi

Nem, hogy szinopszisra, még három soros feljegyzésre sem tudtam magam rávenni, pedig néha elkélne, mert sok mindenre nem emlékezem utólag pedig tudom, hogy frankó volt a gondolat.

p, 2010-02-26 14:13 Roah

Roah képe

Én szoktam csontvázat állítani: tudom, honnan-hová szeretnék eljutni. Az a legfőbb gondom, hogy az összes művembe - szinte kivétel nélkül-, beleszövök egy engem foglalkoztató emocionális vonást, és hajlamos vagyok ezt túlragozni. Én legalábbis így látom. Hogy kell ezekkel másként bánni, hogy ne ragadjon el annyira egy adott helyzet, vagy karakter jellege? Én úgy érzem, hogy ez elviszi az egész művet egy másik irányba, letérít folymatosan az utamról, ami az eredeti célomhoz vezetne. 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2010-02-26 13:04 Obb_régi

5

Kicsi ellentmondás, egykét nyitott kérdés, pár felesleges szó, egy pár vessző, talán kettő-három, ez tényleg semmi.

Mindenesetre, hihetetlen előrelépés kis idő alatt, pusztán figyelem és gondolkodás által.

Csak kalapemeléssel és ötössel lehet honorálni. :)

p, 2010-02-26 14:19 Roah

Roah képe

Ötös?! Istenem Obb, ha tudnád...Nagyon köszönöm, hogy elolvastad.:)

Tudod, hogy sokat adok a véleményetekre. Én még mindig képtelen vagyok elhinni. (pirulok...nem, nem pirulok, vörösödök:)

Köszönöm, nagyon.

Ui.: Mi az ellentmondás? Kösd már az orromra légyszi, ne kímélj, máskülönben folyamatosan elkövetem ugyanazt a hibát. Nem jó egyhelyben toporogni. (ja, azt, hogy "rabul ejti" azt egybe írják?)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2010-02-27 15:43 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Azóta megtudtad a rabul ejtet, vagy még mindig kérdés? (Amúgy igen, külön. Jól írtad.)

Gondoltam, hogy egyszer beszkennelem a már széteső, de velem egyidős Helyesírási kéziszótáramat (annó 140 jó magyar forintot ért), de majdnem hétszáz oldal, csak a szójegyzék 661 (+1 a rövidítésjegyzék), és ma már úgyis más kell. Bár '88 óta nem olyan sokat változott a helyesírás.

Ha segít: http://www.magyarhelyesiras.hu/ - itt elméletben egy rakat szó fent van, csak arra vigyázz, ha beírod a alakot, azt nem mindig ismeri fel, csak a helytelent, de azt kijavítja. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2010-02-27 15:53 Roah

Roah képe

Nem, még mindig nem árulták el a rabul ejti titkát, de hálásan köszönöm!:) Óh, tyhű, köszi a linket is! Ez super! (puskázáshoz kíváló, aztán hátha egy idő után be is rögződik ez-az:) Köszi Dóra.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2010-02-26 13:58 craz

craz képe

"– beleértve a rendőrt is -" - gondolatjel

"rágógumi-lopáson" - kell az a kötőjel?

"Akkoriban, gyerekfejjel, még képtelen lett volna kategorizálni ezt az érzelmi megnyilvánulást." - ezt inkább ne így :)

"— Talán — bólintott —, meg azért, mert nincsenek még itt barátai, nem ismer senkit." - szerintem két mondatban jobb lenne

 

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2010-02-26 14:27 Roah

Roah képe

Hello, nagyon köszönöm, hogy a hossza ellenére elolvastad. Amint ezt bepötyögöm, máris javítom a hibákat, köszi, hogy szóltál.:)

"Akkoriban, gyerekfejjel, még képtelen lett volna kategorizálni ezt az érzelmi megnyilvánulást." - ezt inkább ne így :)" - van rá ötleted, rugalmas vagyok mindenre, és szívesen fogadom a tanácsot.:)

""— Talán — bólintott —, meg azért, mert nincsenek még itt barátai, nem ismer senkit." - szerintem két mondatban jobb lenne"           -   Ezt azért szedtem szét így, mert érzékeltetni szerettem volna egyrészt a "gyerekszájat" - vagyis kissé suta, bicebóca, tökéletlen megfogalmazást, mert anno a fiam hatodikban így beszélt -, másrészt pedig "élőbbé", hitelesebbé teszi a karaktert, és a párbeszédet. (Gondolom én, az amatőr. Ha más is javasolja, kegyetlenül nekiesek.:)

Köszönöm mégegyszer.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2010-02-26 14:51 hazmat

hazmat képe

     Szia! Pár javaslatot eszközölnék, így első ránézésre :)

   (Jé, de furák a gondolatjeleid :D )

—     Ez a lány egy szemét gyilkos! - karjával a nő felé hadonászott. - Megölte a barátomat! Nem bolond, mégis itt mindenki azt hiszi róla. Mi is ezt a pletykát hallottuk… Den elment vele tegnap éjjel, akkor láttam utoljára.

—    Most már elegem van az ön kopogtatásából, Mr! — állt fel egy íróasztal mögött ülő egyenruhás. - Először is: itt éppen egy kihallgatás zajlik. Másodszor: én egy türelmes ember vagyok…

—    Savio, Vincent Savio! — hőzöngött a férfi.

 

…soha sem tennének. – Az egyenruhás férfi újra helyet foglalt íróasztala mögött. Eltűnt a barátja, és azon dolgozunk, hogy előkerítsük…

 

Vincent beszippantotta a tenger sós illatát, amit a lágyan áramló déli szél sodort felé a part irányából.

 

— Nálam ez nem így működik, Vincent. Nem lízingelem a csajokat — rázta le a férfi (hogy mi? Kicsinált mivel? :)

 

 …ezért tartsuk magunkat távol tőle, ezt mondta a vén szipirtyó — egészítette ki Den…

 

Mihelyst időm engedi, folyatom az elemzést és az olvasást, ha nem bánod ;)  

 

 

°°°°°°°°°°°°

http://paulhamza.blogspot.com

p, 2010-02-26 15:15 Roah

Roah képe

Szeva Hazmat!

Vá, nagyon köszönöm, hogy belekezdtél!:)

Gondolatjelek? Ne is mond, otthon ájuldoztak tőle, valahogy így, hogy "jééé, mekkora?". De hát ez van. Sőt! Az előbb Craz-nak megígértem, hogy javítok, de ez a "lebutított" irodai klaviatúra nem akarja! (már minden trükköt bevetettem, hogy gondolatjelet varázsoljak az egyik adott helyre, de nem csinál semmit...majd otthon)

Na, gyere, dumáljunk:

"Den elment vele tegnap éjjel, akkor láttam utoljára." - Ez nem fog így működni sajna - bármennyire tetszik is a mondatod -, mert később épphogynem szó szerint előfordul.(de odáig nem jutottál még el.:)

"—    Savio, Vincent Savio! — hőzöngött a férfi." - ezt nem így csináltam? ( ezt meg is beszéltük Hazmat..)

"– Az egyenruhás férfi újra helyet foglalt íróasztala mögött. " - az egyenruhás nem ül le "újra" mert végig ül, nem áll fel.:)

 "Vincent beszippantotta a tenger sós illatát, amit a lágyan áramló déli szél sodort felé a part irányából." - nézd csak meg az ezt megelőző mondatot.( az "amit" szó ott figyel, és nem szeretném ismételni.:)

Vén szipirtyó? Nem jön be. Az olyan...hát nem jön be. Stílusidegen, nem? Azt a piacon károgjuk, a kofáknak, vagy valami ahhoz hasonlóknak.

Gyere csak, folytasd, köszönet érte.

(ui.: megnézted a filmet?:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2010-02-28 23:30 hazmat

hazmat képe

"—    Savio, Vincent Savio! — hőzöngött a férfi." - ezt nem így csináltam? ( ezt meg is beszéltük Hazmat..)

felkiáltójel! :D

 

– Az egyenruhás férfi újra helyet foglalt íróasztala mögött. " - az egyenruhás nem ül le "újra" mert végig ül, nem áll fel.:)

a novella elején picit megakasztott a párbeszéd, filóznom kellett, hogy kimond mit, nem láttam a sztorit, ezért javallottam egy kis átírást az elején. Persze másképpen is átírhatod, ezek csak javaslatok.

 

Vén szipirtyó? Nem jön be. Az olyan...hát nem jön be. Stílusidegen, nem? Azt a piacon károgjuk, a kofáknak, vagy valami ahhoz hasonlóknak.

írhatsz házinénit is, csak azért mert itt megakadtam, hitelen nem tudtam kire céloz a srác. :)

 

És igen a film… már megvan, megnézésre vár ;)

 

 

°°°°°°°°°°°°

http://paulhamza.blogspot.com

h, 2010-03-01 09:13 Roah

Roah képe

Igen, az írásjel lemaradt:D

Persze, jöhet javaslat, kimondottan örülök neki, ha van ötleted Hazmat. Ésszel kellett volna kitörölnöm a leírásokat, talán úgy érthetőbb lett volna, és a párbeszéd is jobbra sikereredik, nem pedig egy enigmákat rejtő kvizműsorra hajaz. Továbbra is figyelek, és azon leszek, hogy változtassak rajta.

Ja, értem már a szipirtyót; nem ártott volna, ha előtte, vagy utána utalok rá, hogy tőle béreltek szobát...(Eredetileg az is úgy volt ám, hogy ettől a nénitől vették ki a szobát egy tengerparti apartmanban, még neve is volt a házinéninek: Deli. De aztán ezeket a sorokat is kinyírtam, mondván, hogy elhúzom, lényegtelen a mami kiléte. Én marha. Tényleg túlzásba vittem a a radírozást.)

Köszi Hazmat:)

Ui.: az a film brutál jó:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2010-02-27 11:26 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Az elején nagyon kevés a leírás, ezért nem láttam magam előtt a sztorit és inas-szobalány párbeszédek is akadtak.

Forró, augusztusi éjszaka, épphogy nem lóg a tengerbe a lábad, felettünk a csillagos égbolt, mellettünk pálmafák hajolnak az asztalok fölé, latin zene szól, és amerre a szem ellát, csak fényes bőrű szőkék, barnák, vörösek ringatóznak - ezt a mondatot inkább egy utazási ügynök szájába adnám.

Megvakultál? Mert nekem kiverik a szemem a hosszú combok, és a feszes, rövid, váza formájú ruhák. - hosszú combok oké, de váza formájú ruhák?

Amúgy jól összetetted a történetet, külön tetszettek a visszaemlékezős megoldások, kicsit filmszerű lett tőle. A leíró részek viszont nagyon sok helyen hiányoztak, ez meg épp visszavett abból, hogy magam előtt lássam a sztorit.
Nálam egy gyengébb négyes.

szo, 2010-02-27 12:04 Roah

Roah képe

Köszönöm, hogy elolvastad.:)

Az a helyzet, hogy túlírás elvonóra kényszerítettem magam. Oh, volt az elején leírás, de könyörtelenül kitöröltem a fenébe. Egyrészt attól tartottam, hogy nem tudom fékezni magam, és újra belepottyanok a túlírás gödrébe, másrészt azt gondoltam, kiváncsívá tehetem az olvasót, ha "feltekerem a hangerőt" hadd szóljon, és ezért rúgtam be az ajtót.

Utazási ügynök?:D Szintén félek a giccses, agyonraírt, nyakatekert leírástól. (Szerinted én, mint nő, mennyi mindent tudtam volna irogatni egy éjszakai, eleven tengerpartról?:D Belekezdtem, aztán azt vettem észre, hogy odaragadok a sorokhoz, mintha mézbe tapicskoltam volna.:)

Haha, vázaformájú ruhákról: nos, ez egy szleng, amit folyamatosan hallok a környezetemben lévő pasik szájából, főleg, ha egy pub-ban ülünk, vagy bulizunk, discora vetemedünk. Az arányosságot sugallja, várjá, hogy mondták; 90,60,90, valahogy így. Szerinted cseréljem le valami másra?

Van valami tanácsod Dom arra nézve, hogy legyen is leírás, meg ne is? (na ezt jó megkérdeztem:) Te hogy oldottad meg?

Nagyon köszönöm a négyest! :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2010-02-27 15:05 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Így már értem a vázát, eddig még nem hallottam :D

Hát, a leírások aránya... Gondolom tudsz vezetni (mondjuk ez tőlem elég jó példa, most csinálom a jogsit, és az oktatómnak szerintem hajfestéket fogok venni az utolsó vizsgámkor, mert ahogy elnézem, őszülésnek indult), ez olyan, mint amikor be akarsz venni egy kanyart, de sem a padkának nem kéne nekimenned, sem a szomszéd sávba nem kéne átkukkantani.
Vagy ha túl sok a vaddisznó, akkor a vadászok nem írtják ki az összeset, csak megritkítják őket - több frankó hasonlat nem jut szembe.
Ha annyit megteszel, hogy pár szót szólsz minden egyes új színhelyről - pl azt, hogy tárgyalóteremben vagyunk, elég későn tudtuk meg, és közben annyi szereplőt illetve magát a helyzetet kellett felismerni, hogy az olvasás inkább logikai feladat volt, mint szórakoztatás. Az nyilván még rosszabb, ha minden mondtat után kommentár van, de ne ölj meg minden disznót, csak ritkítsd meg őket! Most hagyd őket egy kicsit - tényleg kicsit - nyugalomban szaporodni! ;-)

U.i.: az erdőben pl elég vaddisznó volt. Úgy értem, az erdős résznél jó az arány!

szo, 2010-02-27 15:28 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Te, Dom, ez egy remek hozzászólás lett! :) (Abbahagyom az udvarlást, vissza a kemény szerkesztői hangsúlyhoz.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2010-02-27 15:44 Roah

Roah képe

A jogsikról...ez gáz, nemhogy jogsim, térérzékem sincs - és ezt egy olyasvalaki állapította meg rólam, aki harminc éven át tanított süket-némát, színvakot(!), és minden egyéb, úgy nevezett "nehéz ügyü" embert vezetni,...az apám volt. (ikerpedálos ladában nőttem fel, ciki, hogy ennek ellenére nincs térérzékem...de ritmusérzékem, és jó hallásom, az van.:)

aHa...az arányok és a disznók. Kezd valami derengeni. Tehát el kellett volna osztani. Az erdős résznél sikerült? Komolyan? Ott stimmel az arány, vagy legalábbis közelít? (azon dolgoztam a legtöbbet:) Köszönöm, Dom. Igyekszem erre odafigyelni, és vigyázni azokra a disznókra.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2010-02-27 16:50 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Az erdőben teljesen jó volt az arány. Jelige: én a vaddisznókkal vagyok!

Dóri: akkor csak halkan köszönöm meg! :D

h, 2010-03-01 10:55 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Nekem nem jött be, el is untam. Egyébként ezek hosszú gondolatjelek. Rosszat állítottál be a word-ben?

Továbbá furcsa mondatok építesz fel, ami nagyon zavart. Itt van pár példa:

,,Elmesélte, hogy a város bevétele, megélhetése az idegenforgalomból származott, és az utóbbi években a turisták száma érezhetően csökkent; az itt lakóknak – beleértve a rendőrt is -, feltehetően nem hiányozott volna egy botrány, ami ezen a tényen még jobban rontana." --> szerintem felesleges leírni, hogy a bevétel nagysága, aztán meg a turisták száma is csökken. Általába a kettő együtt jár, vagyis az egyik a másikból következik. A csökkent után meg szerintem az a vessző kevés. Első olvasásra nem is érettem mit akarsz ezzel mondani. Inkább két mondat legyen, vagy " ; " jelet is bevethetsz olykor.

 

,,Vincent megtorpant az ablak melletti falnál, amire egy idő sárgította térképet szögeltek fel a környékről." --> környékről szó fölösleges, sőt én előszőr azt hittem, hogy a környékről szerezték be a térképet. :-)) Vagy ha nagyon fontos, akkor írd másként, pl amely város térképét ábrázolja, vagy hasonlóan.

,,A fejében szunnyadó gyerekkori élmény sebeket feltépve tért magához." --> az élmény magához tud térni?

 

 

h, 2010-03-01 11:15 Roah

Roah képe

Köszönöm az olvasást! Nem jött be? Sebaj, majd következő:)

Gondolatjeleket már Hazmat is kérdezte. Otthon 2007 word van, és a párom - aki elvileg még ért is hozzá -, sem tudott vele mit kezdeni. (majd rágom a fülét egy kicsit, hátha van rá megoldás, ok?)

Igen, ez az általad említett mondat engem is zavart. Tudod, miért hagytam életben? Mert a rendőr viselkedését szerettem volna megindokolni vele. (lássuk be, nem természetes dolog, hogy egy ajtón dörömbőlő fickót szépen, udvarisan intenek rendre.) Fogalamzásom még mindig nem igazi, de azt hiszem, a legjobb helyen vagyok ahhoz, hogy ezt is megtanuljam.

Hogyne, nekem már nem is egyszer tért magához élményem! (hajaj, főleg, amikor másnapos voltam, és nem emlékeztem egy-két apróságra az adott éjszakáról, aztán a barátaim felídézték a történteket:D Ha tudnád, mennyire fájt, amikor magához tért az élmény...) Ha más is javasolja, átfogalmazom, rendben?:)

Még egyszer köszi az olvasást, és tanácsokat is Álfri.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2010-03-01 19:10 Kelvin

Kelvin képe
4

És még én írok titokzatosan... :)

Nem olvastam el a kommenteket, lehet, hogy amit mondok, már volt.

Néhány leírás nagyon pengére sikerült, például a táncolós rész, csak ezekből kevés van, meg rövidek is. A helyedben ezeket erőltetném egy kicsit.

A párbeszédek javarészt jók, de néha erőltetettek. Pl: "Mert nekem kiverik a szemem a hosszú combok, és a feszes, rövid, váza formájú ruhák." Ez egy kicsit fura, ilyet biztosan nem mondanék élő szóban.

Vannak túl hosszúak is, mint pl a rendőr kioktatása. Elképzelhető, hogy valaki ilyet mondjon, de ez nem a visszafojtott dühöt jellemzi.

Tetszett. Még folytatást is olvasnék.

 

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2010-03-01 19:57 Roah

Roah képe

Hú, nagyon örülök, hogy elolvastad!:)

Oh, sokat kell még tanulnom, nem igazán érzek rá a helyes arányokra, ezért kezelésbe veszem. Na, igen, a pasik élőben?:D (Én meg vagyok áldva olyan barátokkal akik előszeretettel dumálnak így:D, de olyankor egysem józan) Folytatás? Komolyan? Megtisztelsz Kelvin.:)

Sokat kolunat a lótdóset.:)

 

Nagyon köszönöm a négyest!

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2010-03-01 20:11 Kelvin

Kelvin képe

!dut noygan móset A

Olvastam volna még azt a részt, ott a buliban, de az rendőrségen már nem részletezted, hogy meleg van, fáj-e a feje, hányingere van-e, meg ilyenek. Szerintem csak kifelejtetted, biztosan voltál már másnapos. :)

Érdekelne, mit tudnál belőle kihozni, ha folytatnád. Persze, nem muszáj, mehet más is. Nem vagy te Maggoth, hogy napi hetven novellát küldj be. :)

Én úgy tudtam, hogy a pasik élőben sokkal egyszerűbbek, de lehet, hogy keveset ismerek. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2010-03-01 21:19 Roah

Roah képe

Egyszerübbek? Hát, csak hogy a legutóbbit említsem: az egyik srác nemhogy hasonlóan szövegelt, de úgy be volt állva a drága, hogy kétszer ment oda ugyan ahhoz a lányhoz telefonszámért. Csóri lány az elsőnél még megadta neki, a másodiknál már elsomfordált.

Én is agyaltam azon, hogy legyen-e másnapos, de aztán beugrott a Hangover, meg az, hogy akkor nem emlékezett volna tisztán az előző estére.(magamból indultam ki, mert az én elmémet taccsra teszi pár pohár ital) A fülledt levegőt a végére tartogattam, de pocsék érzékem van a leírások harmonikus arányához. (a buli az saját élmény, sok ilyen emlékem van:)

Van egy csomó régebbi regény a vinyomon - rövidebbek, hosszabbak -, és akik olvasták, a fejemhez is vágták, hogy a legtöbb helyszínem kocsma, disco, a karaktereim vedelnek, részegek, csandráznak..:D Annyi élményem van - főleg Rákoskeresztúrról, mert sokat buliztunk Maglódon, és arra jártunk haza -, hogy egy komplett mesét tudnék írni belőle.

Folytatáson még nem is gondolkodtam.:) Ja, Maggoth nem hagy minket unatkozni, szenzációs a krapek:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2010-03-01 21:23 Kelvin

Kelvin képe

Rákoskerten lakom, szerinted jártam már erre részegen? :D

Szerintem mehetett volna valami hányingeres émelygés. Annak jót tesz a meleg. :)

Nincs baj az arányokkal, csak annyiban, hogy nem azt írtad jobban, amihez jobban értesz. Persze, gyakorolni vagy itt. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2010-03-01 21:35 Roah

Roah képe

Ne oltsá'má! Rákoskerten laksz?! Brutálisan jó késdobálók vannak felétek.(most be is van fordulva a társaság, mert az egyik maglódi lebujt bezárták.) Az a "meki", a felüljáró előtt, a Tesconál, ha beszélni tudna...ott mindig meg kellett állni, mert kettesével lettek rosszul a kocsiban, és elfogyott a zacskó.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2010-03-02 19:26 Kelvin

Kelvin képe

A vidám fiúk... :D

Errefelé nem szoktam inni, vagy ha igen, akkor zöldterületen, csak az meg szabálysértés, és elseggelnek a rendőrök. Igaz, sokat nem láttam még erre.

Inkább az Örs az én tanyám. Arrafelé volt már néhány rettentő buli. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2010-03-03 20:53 Mickey Long

Mickey Long képe
4

Nekem nagyon tetszett a novi hangulata, stílusa. Az elején a keselyűs bűntudat kimondottan jó volt. Ez az időben és térben szétszedet történetvezetés szuper ötlet.

Viszont a vége,  egy kicsit lóg a levegőben (nekem). Javasolnék egy második részt ahol több minden kederül, és végleg lezárod a szálakat.

( De azt a vázás kifejezést írd át... ;) )

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

sze, 2010-03-03 21:25 Roah

Roah képe

Nagyon hálás vagyok Mickey, hogy elolvastad, és hihetetlenül boldog vagyok! Köszönöm a négyest!:)

Jó lett a hangulata? Valóban? Időbeli szétszedés: sokat gondolkodtam az elválasztásokon, illesztésen, adagoláson. (Így sem az igazi, mert kiollóztam sokat belőle, ami nem feltétlenül vált a történet előnyére.)

Hiányérzeted maradt, és hiányzik a pont a végéről...igazad lehet. Jobban ki kellet volna dolgoznom a befejezést, csak el szerettem volna kerülni a szájbarágást. Te vagy a második, aki olvasna még valamit erről, ezért komolyan fontolóra veszem. :)

Mégegyszer nagyon köszönöm Mickey.:)

Ui.: átírom a vázát!:D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-03-03 23:11 Liliana

Liliana képe
5

Nekem is bejött! :)

"Azt ajánlom, nyugodjon meg, szedje össze magát, és hideg fejjel, még odakint, készüljön fel a vallomására, mert arra is szükségünk lesz, rendben?" - Nekem ez tűnt fel. Én ezt két mondatba szedném, mert a mondat egyik fele felszólítás, a másik fele kérdés. De ez csak egy picike, amatőr "bogárka" kommentje, :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

cs, 2010-03-04 09:11 Roah

Roah képe

Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad, és nagyon örülök az ötösnek!:)

Igen, igazad van, van még mit tanulnom; túl sok az info egy mondaton belül, és ezért lett kérdő/felszólító mondat egyszerre.(szerintem:) Azt hittem, hogy ez a tömörítés. Nos, nem az. Ez inkább olyan így, mintha bepakoltam volna egy betüturmixgépbe a mondatokat, és péppé zuztam volna őket. Addig nem nyugszom, amíg el nem sajátítom!:)

Köszönöm mégegyszer!:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2010-08-16 16:26 Randolph Cain

Randolph Cain képe
4

Jó történet, kellőképp duruzsoló. Lefekvéshez szoktam ilyet olvasni.

Fekete leves:

"Elmesélte, hogy a város bevétele, megélhetése az idegenforgalomból származott, és az utóbbi években a turisták száma érezhetően csökkent; az itt lakóknak – beleértve a rendőrt is -, feltehetően nem hiányozott volna egy botrány, ami ezen a tényen még jobban rontana." - az utolsó tagmondat a legnagyobb problémám, de úgy általában harmadszorra fogtam fel az információt, amit ebben az egy mondatban akartál közölni :) szóval a tények önállóan létező dolgok, amik nem nagyon tudnak rosszabbodni szerintem... azok csak vannak... szvsz
"Az olasz hangosan kifújta a levegőt, és belefúrt hosszú, fényes hajába." - fúrni? nem túrni?
"Vincent beszippantotta a tenger sós illatát, mert a lágyan áramló déli szél felé sodorta a part irányából." - olvastam a hsz-eket, és tudom, hogy ezt már javítottad, de még nem jó... a "mert" totál nem jó ide
"akár egy piromániás emberét az eget nyaldosó lángok." - lángok helyett és simán tüzet írtam volna, mert így furcsa egy kicsit. egyes számhoz hasonlítasz egy tömeget
"és kúszni kezdett a szúrós bozótosba." - bozótosban? én úgy képzeltem, hogy már benne volt, és nem a bozótosba tart a mozgása a fiúnak... de ez korántsem biztos
"Miután elhalkult, oldalra hajlott a nyaka, és megtántorodott annyira, hogy az egyik rendőrnek kellett gyorsan utánanyúlnia." - és annyira megtántorodott
"Pedig sejtése szerint Elvien csak egy médium lehet, aki képes idegeneknek kölcsönadni magát." - ez a mondat rossz. ennyivel letudod a nagy rejtélyt? meg egyébként is az előtte lévő mondatban még kepzelte, de itt már sejti... nincs átvezetés. több mondattal, és egy kis átfoglamazással jobb lenne szvsz

De ezek csak azok a dolgok, amik kicsit bántották a szemem. A hasonlataid befészkelték magukat az agyamba, kettő marhára tetszett (keselyűjelmezes bűntudat, és körmöket növesztő sikoly - zseniális), egyet soknak ítéltem és rossznak is (a szálkás lesz az)

Köszönöm, hogy olvashattalak! :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

h, 2010-08-16 18:30 Roah

Roah képe

Úgy örülök neked, köszönöm, hogy elolvastad, Randy, meg az értékelést is.:)

Viszkikóla?:)

Igazad lehet a tényen; ez egy olyan szó, amit munkámból hoztam magammal, kitalálok valami mást rá - amúgy is túl nyúlós egy mondat lett.

:D:D De, az túrni akart lenni. (És ha tudnád, hogy nem régiben is volt egy ilyen húzásom, a tesztolvasóm is jókat röhögött rajta, köszi, javítom majd.)

A "mert" az a szövegkörnyezetbe nem passzol, jogos, viszont eredetileg az "amit" szót írtam, és a ismétlés elkerülése végett írtam végül ezt. Ne mondd, tudom: át kell szépre fogalmazni, és akkor pofás lehet.

Már azóta ezt is megtanultam: az egek nyaldosó lángok vs egy ember; azonosításítani kell.

BozótosbaN - szerintem elütés, köszi.

Ájulásos rész - egen, szórend, ez a mumusom.:) De nem sokáig.

Az átvezetés is helyes, igen. Precízebben kellett volna itt, vagy utalással megoldani. (Írástecnikai feladat, ja.)

Én köszönöm, és nagyon örülök, hogy meglátogatod az írásaimat. :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2010-08-16 18:39 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Én köszönöm, a másik írásoddal megihlettél egy rövidre... talán képes leszek megírni normálisan :D

Majd elküldöm priviben, és akkor mesélek is.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)