ERROR

Error

Az autó végighaladt a kivilágítatlan ház előtt. A mai nap kivételesen nehéz volt számára. A defekt megkétszerezte a hazafelé tartó út időtartamát. A legutóbbi defektes balesete óta nem szerzett új abroncsot, így amíg talált egy szervizt, ahol vásárolhatott egy kereket, eltelt némi idő. Utána persze még vissza kellett gyalogolnia az autójához, kicserélnie azt a nyamvadt abroncsot, s mire befordult otthonuk elé, közel két órával többet mutatott az órája, mint más napokon.

Peter újra végignézett a házuk homlokzatán. Soha nem fordult még elő, hogy ne legyen kivilágítva az épület. Kutyája, mely máskor mindig csaholva rohant hozzá üdvözölni, most sehol sem volt.

Peter kitekintett a szélvédőn, s az égre emelte tekintetét. Riadtan kapta vissza a fejét. Akkor tudatosult csak benne, hogy a mélysötét éjszaka veszi körbe. Újra a karórájára pislogott, a világító számlap ellentmondásban állt a napszak feketeségével. Komoly félelem furakodott a torkába. Mikor elindult még kora délután volt. Hogy lehetséges ez? – gondolkodott.

Kinyitotta az autó ajtaját, csontig hatoló hideg csapta meg, holott épp nyár derekán jártak. Fázósan összeborzongott. Tudata hitte is meg nem is, amit látott, amit érzett. Keze fázott, belsejét valami nyomasztotta. Lába szinte önállóan mozdult előre. Kiszállt.

Az autó viszonylagos védelme után pörölycsapásként érte a farkasordító hideg. Az autó tetejébe kapaszkodott, a fém akkor, abban a pillanatban melegebbnek tűnt a levegő hőmérsékleténél. Elszakította magát a kocsitól s maradék nyugodtságát összeszedve a kerti kapu felé indult. Megmarkolta a vastag faajtót, s egy mozdulattal már bent is állt a kertben. A bejárati ajtó felé mozdult, félúton azonban megtorpant, a látvány megállásra kényszeríttette.

Blöki ott állt a kertben. Mellső két lába a levegőbe fagyott, okos szemeiben jégkristályok csillogtak. Halott volt. A pillanat tört része alatt odafagyott a földhöz. Futva sietett a házához.

Ahogy megpróbálta kinyitni az ajtót, az recsegve tört szét, darabjaira hullva forgácsolódott semmivé. Óvatosságát teljesen feledve, berontott a nappaliba. Sehol senki, se élő, se holt. A virág, amit előző nap szedett a feleségének, belefagyott a vázájába.

Felvágtatott a lépcsőn, a hálószobába igyekezett. A felesége szerette otthon is kicsinosítani magát. Alig pár másodperc alatt felért az emeltre, s ott állt közös hálószobájuk ajtaja előtt. Nem mert azonban benyitni. Rögtön nem. Pár percig gyűjtögette magában a bátorságot, s csak eztán merte rászánni magát a következő lépésre. Tenyere rásimult a kilincsre…

Azonnal elkapta a kezét, mivel a hideg oly foka érintette meg, amitől a szíve legmélye is megdermedt. Egy, két, három perc is eltelhetett mire újra rámerte tenni a kezét a kilincsre. Néhány pillanatig várt, majd határozott mozdulattal, a hidegre fittyet hányva feltépte az ajtót. A hideg odabentről, ha lehet még nagyobb intenzitással áramlott szembe vele. Peter újra megborzongott. A jéghideg érdekes módon nem a bőrét, hanem a bensőjét próbálta megfagyasztani. A szoba előterében nem látott semmi szokatlan, ezért beljebb lépett. A látvány sokkolta, szíve kihagyott, s eszméletlenül rogyott a padlóra.

 

Fogalma sem volt mennyi idővel később tért magához. Egyszer csak felpattantak a szemei, s újra a hálóban volt. Megmozdult, s lassan felkönyökölt. A szobát jég borította, s a közepén az ágy fölött, csillogó, formáját állandóan változtató fénygömb pulzált. Peter elképedve bámulta a jelenséget. Egyszerre látta elképesztően gyönyörűnek s ijesztőnek. Közelebb lépett hozzá, bár ösztönei azt súgták, az a valami akár bánthatja is.

Nem kellett csalódnia. Ahogy fölemelte a lábát, a pulzáló gömbből fénycsóva csapott a lába felé. Hideget érzett, de semmi egyéb nem történt. Nem fagyott szét a végtagja, pedig első reakciójában erre asszociált. Tovább lépett, mire egy újabb fénysugár vette célba, ezúttal már a testét. Az újabb támadás sem okozott károsodást Peterben.

Peter most már nem félt. Érezte, sőt tapasztalta, hogy a gömb nem tudja bántani. Ellépett hát előle s nem figyelt már rá. Az ágyukhoz ment.

Felesége teste szétszóródva, darabokban hevert a nyoszolya tetején. Néhány testrész épen maradt, köztük a fej torzója is. A maradványt a kezébe vette s az üres tekintetbe meredt. Egy jégtömb vicsorgott vissza rá.

Peter a jégtömbbé fagyott ágyra rogyott. Az ölébe hajtotta a fejét és keservesen sírni kezdett. Nem értette mi történt vele, a kutyájával, Blökivel, de legfőképp feleségével, Amandával.

A gömb egyre erősödő intenzitással kezdett pulzálni. Olybá tűnt, mintha tisztában lenne mindazzal, ami Peter házában lezajlott. A férfi könnyektől áztatott arccal, keserves ábrázattal fordult a gömb felé. Lassan felemelkedett, miközben felesége fejét gyengéden visszahelyezte a párnára, ahonnan felemelte. Az a megmagyarázhatatlan érzése támadt, hogy a pulzáló gömb képes lehet segíteni rajta. Háborgó lelkén segíthet, ha csupán csak annyival is, hogy felfedi előtte a jeges halál hátterét.

Közvetlen közel állt a fénycsóvához. Nem érzett semmit, se hideget, se forróságot. A gömböt kezdte figyelni, s ahogy összpontosított meglepő felfedezést tett. A gömb külső felszíne hirtelen átlátszóvá vált, s ő megpillantotta azt, amit eddig rejtegetett. A pulzáló fény forrása: lassan lüktető, emberi szív volt. A szerv a semmiben lebegett, hiszen semmi sem tartotta. Peter öntudatlanul a szív felé nyújtotta a kezét. A lüktető hús közelében égető forróság fogadta, ám tapogatódzó keze tovább siklott s megragadta a szívet. Egyetlen, erőteljes rántással kitépte a gömb belsejéből.

Óriási lökéshullám csapott ki a gömbből. A fény megszűnt, ő pedig a falhoz csapódott. Keményen ért földet, s bár az eszméletét nem veszítette el, mégis kénytelen volt lehunyni a szemét néhány másodpercre.

Mikor kinyitotta nem tudta mit higgyen. A felesége és kutyája az ágyukon kuporgott. Amanda csókot dobott felé, Blöki vidám vakkantással üdvözölte. Peter sírva rohant oda hozzájuk. Egyik kezével átölelte Amandát, a másikkal pedig megsimogatta Blöki okos fejét.

 

Zöld ruhás alak mászott elő a rozsdás kábelrengetegből. Világoskékben pompázó társa egy foltos, embernél is nagyobb üvegbuborék előtt álldogált. A buborék belsejében langyos steril oldatban egy férfi lebegett, testéből több helyen tápkábelek spiráljai nyúltak a buborék tetején elhelyezett szerkezethez.

A zöld ruhás alak talpra kecmergett, miközben szerszámait visszahajította a ládájukba. A buborék oldalába épített monitorhoz sietett, s néhány gyors parancsot ütött be rajta. A buborékban lebegő, csontsovány alak keze megmozdult, s olybá tűnt, mintha átölelne valakit. A monitor kijelzőjére pislantott:

Elítélt: Cronberg, Peter.

Elítélve: 2152. AUG. 20.

Ítélet: Ezerkétszázötven év, letöltendő sztázisbörtön.

A két szerelő halk fohászt küldött Istenhez, amiért ezúttal mellettük állt a bajban. A kékruhás megszólalt:

­– Hála az égnek! Sikerült elhárítani az üzemzavart. Ezek a régi berendezések egyszer még az őrületbe kergetnek majd valakit. És nagyon remélem, hogy nem én leszek az – mindketten felnevettek a poénon, a kékruhás alak pedig rögtön elhúzott a buboréktól.

A zöld ruhás pár pillanatig még a buborék mellett maradt.

– Nyugodj békében Peter Cronberg! – dünnyögte maga elé, majd társa után sietett.

 

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2009-12-14 20:27 Blade

Blade képe

Ez a gömbös megoldás kicsit...hát olyan más_nem_jutott_eszembe megoldásnak tűnik.

Vhogy a hideget a fickó "tárolási" módjához kellett volna kötnöd, sztem, vagyis inkább fordítva, azaz, fagyasztva kellett volna lennie és máris érthető a dolog. Az se derül ki, mi volt a hiba, pedig erre alapozod a történetet, ez a cím is.

Szóval a sztorin még gyúrtam volna elég sokat.

Hibátlannak tűnt...

k, 2009-12-15 00:26 Obb_régi

Öröklét a mátrixbörtönben, nem egy nagy durranás, de rosszkivitelezés miatt nem is nagyon élvezhető.

"A legutóbbi defektes balesete óta nem szerzett új abroncsot" - ...defektje óta...

"Kinyitotta az autó ajtaját, csontig hatoló hideg csapta meg, holott épp nyár derekán jártak. Fázósan összeborzongott. Tudata hitte is meg nem is, amit látott, amit érzett. Keze fázott, belsejét valami nyomasztotta. Lába szinte önállóan mozdult előre. Kiszállt.

Az autó viszonylagos védelme után pörölycsapásként érte a farkasordító hideg." - már az ajtó kinyitásakor szembesült a hideggel, tehát pörölycsapásként nem igen érhette

"Elszakította magát a kocsitól s maradék nyugodtságát összeszedve a kerti kapu felé indult." - a rengeteg s ront a színvonalon

"Megmarkolta a vastag faajtót, s egy mozdulattal már bent is állt a kertben." - egy mozdulattal bent termett, mert egy mozdulattal nem állhat bent

"A bejárati ajtó felé mozdult, félúton azonban megtorpant, a látvány megállásra kényszeríttette." a mozdulat nem eléga félút megtételéhez, felé indult

"Halott volt. A pillanat tört része alatt odafagyott a földhöz. Futva sietett a házához." - az odafagyott halott futva sietett a házhoz?

"Felvágtatott a lépcsőn, a hálószobába igyekezett. A felesége szerette otthon is kicsinosítani magát. Alig pár másodperc alatt felért az emeltre, s ott állt közös hálószobájuk ajtaja előtt" - a közbeékelt mondat magyarázó, mert a felesége szerette ott....

"Érezte, sőt tapasztalta, hogy a gömb nem tudja bántani." - azt eddig még nem tapasztalhatta, hogy a gömb nem tudja bántani, csak érezhette

"Felesége teste szétszóródva, darabokban hevert a nyoszolya tetején." - nyoszolát miért használod egy sci-fiben?

"Egyszer csak felpattantak a szemei, s újra a hálóban volt. Megmozdult, s lassan felkönyökölt. A szobát jég borította, s a" - csak egy s tömegre példa

"Pár percig gyűjtögette magában a bátorságot" - egy ilyen sztoriban a gyüjtögette olyan tyütye szó

"hidegre fittyet hányva feltépte az ajtót" - fittyet meg inkább egy mesében használnék

"Nem fagyott szét a végtagja, pedig első reakciójában erre asszociált." - nem tudom nekem ez nagyon nem tetszik

"Az újabb támadás sem okozott károsodást Peterben. Peter most már nem félt." - nem kell kétszer a Peter, Most már...

"köztük a fej torzója is" - tudtommal a torzó az a fej nélküli test

"Olybá tűnt, mintha tisztában lenne mindazzal, ami Peter házában lezajlott." - "olybá", de használsz "oly" - is, olyannak, olyan ezek a szavak illenek ide, amazok egy lélektani írásba, egy szépirodlmi műbe kerüljenek

 

Hát, szóval ezek miatt adok kettest.

 

 

k, 2009-12-15 00:20 Györeizé

Györeizé képe

Néhány észrevétel:

Rengeteg az alanykavarodás. Rögtön az első bekezdésben:

"Az autó végighaladt a kivilágítatlan ház előtt. A mai nap kivételesen nehéz volt számára. A defekt megkétszerezte a hazafelé tartó út időtartamát. A legutóbbi defektes balesete óta..." - az első mondatban az autó az alany, és az is marad az egész bekezdésben, szóval olyan, mintha az autó számára lett volna nehéz az a nap, neki lett volna defektes balesete, stb.

"Blöki ott állt a kertben. Mellső két lába a levegőbe fagyott, okos szemeiben jégkristályok csillogtak. Halott volt. A pillanat tört része alatt odafagyott a földhöz. Futva sietett a házához." - itt meg a halálra fagyott kutya sietett a házához.

"...az recsegve tört szét, darabjaira hullva forgácsolódott semmivé." - az utolsó tagmondat fura, hiszen az ajtó egyszerre tört darabjaira, forgácsaira és semmivé. Ez így sok.

"...az recsegve tört szét, darabjaira hullva forgácsolódott semmivé. Óvatosságát teljesen feledve, berontott a nappaliba." - a semmivé forgácsolódott ajtó rontott be a nappaliba.

"Fogalma sem volt mennyi idővel később tért magához." - ezt az egy mondatot veszem példának, de van több ilyen: ahol kimarad a "hogy", oda vessző kell, mert: "Fogalma sem volt, (hogy) mennyi idővel később...".

Rengeteg benne a "s" kötőszó, ami ilyen mennyiségben zavaró. Nyugodtan lehetne "és" pár helyen, vagy el is lehetne hagyni, át lehetne fogalmazni a mondatokat úgy, hogy ne kelljen ennyi "s". Nagyon susogós tőle az egész, pedig nem is hangosan olvastam. :)

"Peter most már nem félt. Érezte, sőt tapasztalta, hogy a gömb nem tudja bántani. Ellépett hát előle s nem figyelt már rá. Az ágyukhoz ment." - úgy érted, Peter és a gömb közös ágyához?

"A gömb külső felszíne hirtelen átlátszóvá vált, s ő megpillantotta azt, amit eddig rejtegetett." - totális alanykavar: ki pillantott meg, ki rejtegetett? Persze, hogy értem és helyre tudom rakni, de az olvasó agya egyszerűen megbotlik, fennakad az ilyeneken, és az sosem jó.

"A szerv a semmiben lebegett, hiszen semmi sem tartotta." - ez így "aucs": persze, hogy azért lebeghetett a semmiben, mert semmi nem tartotta. A második tagmondat csak elismétli az elsőt, ami például a Kalevalában kötelező, de itt talán nem. :)

"A felesége és kutyája az ágyukon kuporgott. Amanda csókot dobott felé..." - nekem - hangsúlyozom, nekem - fura az, ha valaki félelemben kuporogva csókot dobál. Egy bágyadt mosoly, vagy örülő tekintet talán hitelesebb.

---

Ne vedd rossz néven, nem fikából írom ezeket; nekem is állandó problémám az alanykavarás, saját tapasztalatból beszélek. :) Szerintem érdemes lenne pár (sok) helyen átfogalmazni, mert a hangulata jó, és a sztorit is el lehetne "misztikusabbítani" (köszönöm a vállveregetést ezért a gyönyörű szóért). Például sokkal "sötétebb" és rejtélyesebb lenne a vége, ha a zöld-kékruhás emberek nem lennének ilyen balekok, nem beszélnének ilyen blődségeket. A hallgatás gyakran sokkal izgalmasabb, több mindent bele lehet gondolni.

A másik, hogy alapjaiban nem derül fény a sztázisbörtön miértjére. Ha a valóságból indulunk ki, a büntetések mikéntje gyakran gazdasági megfontolásoktól is függ. Baromi költséges lehet valakit 1250 évig egy ilyen gépben tartani, azt folyamatosan felügyelni, a hibákat kijavítani... Pláne, ha ilyen rizikók vannak, hogy Istennek kell hálát adni, ha valami veszélyt sikerül elhárítani; nem tudom, nekem nem áll össze.

De - mint mondtam - a hangulata tetszik, egy-két logikai homályt ki kell küszöbölni, és egész jó kis írást kapunk.

 

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

k, 2009-12-15 10:28 Soltan Paul

Soltan Paul képe

Köszönöm a hozzászólásokat. Némi magyarázat dukál még hozzá. Ez volt életem legelső novellája. Nem nagyon változtattam rajta (kizárólag a legvégén a szerelőknék fűztem hozzá, plusz két-három mondatot), kíváncsi voltam az akkori szintem mennyire volt elfogadható. Nos, ennyire. :D

Ellenben már írom a v2.0-t (hogy stílszerű legyek).  :)

cs, 2009-12-17 22:10 Randolph Cain

Randolph Cain képe

No, csak építő jelleggel: borzasztó képzavarban szenvedsz! csak egy példa: a fejnek nincsen torzója, mert az biza törzset jelent. Vesszőhibák, értelmetlen félmondatok, és bár az ötlet jó, a kivitelezés rémesen összecsapott. Nem tudom értékelni, sajnálom, újra kéne gondolnod ezt az írásod.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

szo, 2009-12-19 18:31 Soltan Paul

Soltan Paul képe

Sajnos már eggyel fentebb írtam, miért olyan, amilyen. És ott írtam azt is, hogy már készül a 2.0-ás verzió. :)