Kárhozat

A 41701. év
Segmentum Pacificus űrszektor
Sabbat világok
Monthax bolygó

Nem emlékszem, mikor születtem. Arra sem, hogy hol. Csupán a bolygón zöldellő erdők képe maradt meg emlékeimben. Több száz évet élhettem már meg az Istencsászár kegyelméből. Addig fogom szolgálni Őt, amíg csak bírom. Számos kihívással néztem már szembe. Én, Auriga Olomos, könyvtárosa az Ultramarine rendháznak. Az Adeptus Astartes űrgárdistája, az Istencsászár legfőbb támasza. Eddig mindennel megbirkóztam. Eddig.
Kábultan térek magamhoz. Félhomály vesz körbe. Valami keményen ülök, a hátam falnak támasztva. Körbe forgatom a fejem. Kövek, sziklák, egy barlang fogságom helyszíne. Mozdulni próbálok, de erős kötelékek szorítják végtagjaimat. Próbálom elszakítani, de az első mozdulatra éles fájdalom nyilall az elmémbe. Rádöbbenek, nem egyszerű rostkötéllel bilincseltek meg. Érzem, hogy pszí energiaszálakat szőttek a kötél rostjai közé. Összpontosítok, hogy egy irányított pszí sugárral elvágjam a szálakat. Útjára engedem a sugarat. Hatalmas erő szabadul a testemre. A gravitáció sokszorosa szakad a nyakamba. Préselni kezd. Megpróbál összetörni. A szemem majd kiugrik üregéből. Vérereim kötélvastagságúra dagadnak, s érzem, lassan elpattannak. A látásom elhomályosodik, levegő után kapkodom. Ez lenne a vég?
A sötétség egyre inkább körbevesz. Küzdeni akarok, szolgálni az Istencsászárt. Meghalni az Ő örökös harcában. Mielőtt elájulnék, azt álmodom, megszűnik a nyomás a testemen. Tudatom utolsó foszlánya gyöngyöző női kacajt hall.

Ébren vagyok? Vagy ez álom? Csatatestvéreim mellett ülök. Jobbomon Alasiel parancsnok, sötétkék páncéljában. A leszállókapszula hevesen rázkódik a külső nyomástól. Recsegő, ropogó hangot ad ki, ahogy belépünk a légkörbe. Monthax, egy újabb métely a Birodalom testén. Egykor virágzó planéta, amelyet magába szippantott a káosz őrülete.
Több száz kilométeres sebességgel zuhanunk a felszín felé. Érzem, ahogy a fékező rakéták meggyulladnak. Magamba engedem a Hipertér erejét, s tudatommal körbepásztázom leszállási zónánk területét. Dzsungel, pára, káosz.
Világzabálók!
Egykori, bukott testvéreink. Észrevették a kapszulánkat. Nem értem szavaikat, de látom, hogy üvöltöznek. Egyikük zömök rakétavetőt kap elő és megcéloz minket.
Tudatom azonnal visszatér testembe. Parancsokat üvöltök. Figyelmeztetem testvéreimet a veszélyre. A magasságjelző szerint túl magasan vagyunk még egy biztonságos landoláshoz. Nekifogok egy védőimának. Pszí erőm körbeveszi a leszállóegységet. Alig ejtem ki az utolsó szavakat, mikor hatalmas robbanás rázza meg kapszulánkat. Telitalálat. A fejem zúg, agyam lüktet, de életben vagyunk. A magasságmérő üvege betörve, a számláló mozdulatlan, holott veszett tempóban zuhanunk.
Védekezésem megmentett minket, de a káosz rakétája tönkretette az egyik fékezőrakétánk. Kinézek az ablakon, a dzsungelt látom magunk alatt. Oldalra dőlve zuhanunk, s nincs erő, mely újra egyenesbe állíthatna minket.
Csontrepesztő erővel csapódunk be. Egyik testvérem ülése megadja magát és a hatalmas erőnek engedve kiszakad a helyéről. Nem hallom halálsikolyát. Ütést érzek a tarkómon, s belezuhanok a sötétségbe.

Édes, borzongató illat ébreszt fel. Újra a barlangban vagyok. Egy alak suhan el előttem. Újra hallom azt a csodálatos női kacajt. Tudom, hogy valami nincs rendben. Valaki meggyújt egy gyertyát az asztalon. Vörös, hullámos fürtöket látok. Az alak hosszú haja, egészen meztelen háta közepéig ér. Egy pillanatra felém fordul. Egy nő áll az asztalnál!
A legcsodálatosabb, akit valaha is láttam. Teste ruganyos, kecses. Bőre hamvas, napsütötte. Szemei oly kékek, akár az óceán vize. Mellei közepesen nagyok, s oly szimmetrikusak, mintha sebészek munkája volna. Egyetlen ruhadarabja egy csipetnyi selyem ágyékkötő.
Újabb gyertyát gyújt meg. Követem keze mozdulatát. Végre megértem. Ujjaiból apró lángnyelvek csapnak elő. Gyors egymásutánban további három gyertyát gyújtott meg így.
Egy demonette! Slaanesh, az élvezet és a gyönyör káosz istenének teremtménye.
A , mosolyogva felém lépdel. Vidám arca bármelyik férfi fejét elcsavarná. Én tudom, mi lakozik e mosoly mögött. A káosz fertője. A démon terpeszben áll meg előttem.
- Felébredt az én hősöm? – búgja bársonyos alt hangján.
Nem felelek. Pszí képességeimmel próbálok rést találni védekezésen. A legsötétebb fekete színek táncolnak a szemem előtt. Egy apró hasadék, ennyi kellene. Észreveszek egyet, de túl gyorsan eltűnik a sötétben.
Hirtelen fájdalom ránt vissza a valóságba. A demonette, szemében vad tűzzel, egy apró kést döfött a karomba. A szeme ugyan még mindig lángol, de vonzó mosolya töretlen.
- Hősöm, ne fáraszd magad azzal, hogy hibát keresel bennem. Tökéletes vagyok! – mondja kacér mosoly kíséretében.
- A káosz fattya vagy! Nem több! – kiáltom felé.
Gyöngyöző kacaj a válasz. Mellei táncot járnak nevetése ritmusára.
- Nevettess még hősöm! A bukottak mind így kezdik. Olyan viccesek vagytok. Megöletted csatatestvéreidet és engem tartasz a káosz mocskának.
- Mit beszélsz démon?! Hogy merészelsz ilyen tökéletlen hazugsággal bírálni!
- Hazugság lenne? – elgondolkodó arcot vágva egyik ujját rubinvörös ajkaira tette. Majd meglátjuk hazugság e!
Mielőtt bármit is tehetnék, rám veti magát. Forró ajkát a számra forrasztja. Nyelvét érzem a számban. Szemét az enyémbe fúrja.

Robbanás hangjára ébredek. Alasiel lánckardját forgatva veti bele magát a csata forgatagába. A Világzabálók káoszgárdistái pulzáló energiakardokkal csörtetnek felénk. Vezetőjük szarvas sisakot visel. Kezében láncfejsze zúg. Egy berszerker, egyike Khorne legvadabb bajnokainak. Feltápászkodom, s támadói képességeimet kezdem használni. Elmém azonnali csapást mér a rohamozó páncélosra. A káosz bajnok teste összerándul csapásom hatására, mozgása lelassul, végül megáll. Kiejti kezéből a fejszéjét, s ahogy a fegyver a földre hull, ő is mellé rogyik.
Egy mosollyal nyugtázom győzelmem, s rögtön a többi bukott felé tekintek. Alasiel kemény vágásokkal tartja távol magától őket, de a rohamozók számbeli fölényben vannak. Előrántom kétkezes pallosom, és a támadókra vetem magam. Elönt a düh, s érzem, forr a vér bennem. Az Istencsászár akaratából, itt és most, elpusztítom a káosz követőit. Egyikük kardjával sújt le rá. Félrevetődöm, s magasba lendített fegyveremmel kettészelem a szerencsétlent. Átlépek a hulla felett és folytatom öldöklésem. Néhány tucat méterrel előttünk nehézgéppuskás káoszgárdisták tűnnek elő a rengetegből. Összpontosítok, elmém megnyitom a Hipertér ereje előtt. Magamba szívok belőle amennyit csak bírok, s mindet rájuk zúdítom. Elmém hatalmas kalapáccsá válva sújt le a géppuskásokra. Kettő azonnal szétreped, testükből nyálkás vér bugyog elő. A maradék három szétrebben az ütés erejétől. Mielőtt célba vehetnének minket, Alasiellel megrohanjuk őket. Bátran küzdünk, ajkunkon az Istencsászár nevével. Pár perc alatt végzünk az utolsóval is. Csak a buja dzsungel marad mellettünk. Fejünk fölött dühödt morgással újabb kapszulák kezdenek ereszkedni.
Hatalmas robbanás lök az égbe. Ahol az imént álltunk, füstölgő kráter sötétlik. Óriási nyekkenéssel csapódom a talajba. Páncélom felfogja a zuhanás nagy részét, de így is erősen szédülök, amíg talpra állok. Alasielt keresem, de csatatestvéremnek nyomát sem lelem. Megtorpanok. Egy Predator osztályú káosz csatatank tör felém a fák közül. Elgyengülök, a káosz túl sok energiámat szívta ki előző támadásaival. Mégis meg kell próbálnom a lehetetlent.
Utolsó mentsváram az Istencsászár szava. A fejembe ültetett pszí erősítőket nem szoktam használni. Túlságosan veszélyes, akár az agyam is károsulhat tőle. De ezúttal nincs más választásom.
Megnyitom tudatom a Hipertér ereje előtt. Érzem, ahogy a fény beszivárog a testembe. Olyan erőt érzek magamban, amit ritkán szoktam. Pallosom kezemben tartva lassan futni kezdek a csatatank felé. A Predator felém fordítja ágyúcsövét. Látom, ahogy a halál elindul felém. Szemmel szinte követhetetlen sebességgel kitérek a lövedék elől. Heves robbanással csapódik be mögöttem. Nem fordulok felé, tudatom mégis érzékeli a lövedék pusztítását.
A tank személyzete próbál célba venni, de túl gyorsan cikázok ahhoz, hogy megtehessék. Néhány lépés választ csak el a tanktól. Felemelem pallosom és minden fizikai, valamint pszí erőmet beleadva lesújtok a káosz páncélosára.
A Mars kohóiban készített energiafegyver úgy hatol be a jármű belsejébe, mintha csak fa borítaná azt. Derékmagasságban újabb csapást mérek a tankra. Beugrom a feltáruló résen. Odabent szánalmas, a gépekhez nőtt alakokat látok. Nem kímélem őket. Vérük savként égeti bőrömet, ám nem állok meg. Addig csépelem a teremtményeket, míg csak apró cafatok nem maradnak belőlük.
Alig, hogy kitántorgok a csatajárműből, érzem az erősítők nagyon sokat kivettek belőlem. Talán túl sokat is. Pallosomra támaszkodva vonszolom magam pár lépésnyit. A látásom elhomályosul, hallom vérem lüktetését. Csendes nyögéssel borulok a földre. Az Istencsászárhoz imádkozom. Folyamatosan mormogom imámat.
Egy karcsú alak hajol fölém, órák vagy csupán percek múlva. Pislogni próbálok, de átölel a semmi.

A demonette szeme veszélyt villan fel, de már nem tud cselekedni. Erőm végre kitör fogságából. A nősténybőrbe bújt démon egyetlen ütésemtől megtántorodik és a földre bukik.
Diadalittasan nevetek föl. Tudatom végre kiszabadította magát Slaanesh börtönéből. Egyetlen mozdulattal eltépem kötelékeimet. A vörös hajú démon dermedten fekszik a földön, bár tudom, hogy támadásra készül. Hagyom, hogy tegyen, amit akar.
Hirtelen mozdulattal rám akarja vetni magát. Rideg mosollyal küldöm vissza a Hipertérbe, hőn szeretett istenéhez. Sikolya visszhangot ver a barlangban.
Kisétálok a barlang száján át. Előttem terül a Monthax dzsungele. A távolból füstöt és robbanások zaját fújja felém a szél.

Elindulok arrafelé.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2009-06-16 17:55 Styra

Styra képe

Nem ismerem a W40k-t, így annyira nem fogott meg, de viszonylag jól van megírva. Van pár szóismétlés.
A mondatok stílusa gondolom általánosan a világra hajaz. Kicsit egyszerűek, tényszerűek.
Pár megjegyzés:
Ezekből a mondatokból hiányzik egy-egy vessző:
"Nem emlékszem mikor születtem" a mikor elé
"Nevettess még hősöm!" "Mit beszélsz démon?!" itt a megszólítások elé
Elírás:
"Újabb gyertyát gyűjt meg."
"Hagyom, hagy tegyen, amit akar." nem tudom, hogy a hagy hogy vagy hadd akart-e lenni.
Egyéb:
"Egy demonette (női formájú démon)" nem kell ez a megjegyzés, egyrészt ki lehet találni, másrészt később úgyis mondod, hogy démon. Ha mágis nagyon akarod, akkor is inkább mellékmondat legyen,mert így nem szép
"A nő (?)," ez sem túl szerencsés (és a veszző sem kell). Ha ferdén írod a nőt, az is kifejezi, hogy más hangsúllyal mondod.
.
"rubinvörös ajkaira tette. Majd meglátjuk hazugság e!" lemaradt a jelzés, hogy ezt megint mondja. Plusz az e szócska is kötőjellel kapcsolódik az hazugsághoz
.
"A káosz bajnok testén rángás futott végig, és lelassult, megállt. Kiejtette kezéből a fejszéjét, s ahogy a fegyver a földre hullt, ő is mellé rogyott." Ezt a két mondatot múlt időben írtad, az összes többi jelen.
.
"Rideg mosollyal küldöm vissza a Hipertérbe" Ez elég egyszerűen ment, ahhoz képest, hogy korábban nem talált rést a védelmén.
.
("Tudatom utolsó foszlánya gyöngyöző női kacajt hall" biológiailag beleköthetnék, de nem fogok :))
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

sze, 2009-06-17 09:25 Soltan Paul

Soltan Paul képe

Köszönöm, hogy azért végig olvastad, még ha nem is ismered a W40k univerzumot behatóan.

Azok a fránya hibák. :)
1 - A jelen- és múlt időre, pedig külön odafigyelek, erre mindig marad valami benne. :) Na, de javítottam.
2 - Hagyom, HOGY... akart lenni, elütés, javítva. Köszi, hogy szóltál. :)
3 - A végén a lezárás azért annyira egyszerű, mert tényleg az. Abban a világban a space marine (űrgárdista) körülbelül olyan, mint egy ókori titán. Hatalmas, erős, de emberi. A káosz az emberiség legerősebb ellenfele, állandó harcok dúlják az ismert galaxist. Azonban nem minden űrgárdista és/vagy káoszgárdista bír pszí képességekkel. Hősünk, Auriga is kimerült (lemerült :P) a csata során, és idő kellett neki, hogy felépüljön. A háttér szerint az űrgárdisták pszí tagjainak (a könyvtárosoknak) nem ellenfelek az alacsonyabb rangú démonok, de megnehezíthetik a dolgukat, mint itt is. Remélem érthetően fogalmaztam meg. :)

Üdv, Soltan Paul