Vegytiszta sci-fi... (Egy bifurkációs elbeszélés zanzája)

Mottó: Vannak, akik hisznek az átok erejében. Közülük nem kevesen, rettegnek is egy majdan beteljesülő átoktól. Megint mások, nem hisznek ilyesmiben, viszont néhányan közülük maguk válnak beteljesült átokká. Ám felette ijesztő a gondolat, hogy a beteljesülés, már az átok kimondása előtt megkezdődhet…

Valerio Gemmin alig néhány hónapja még, egy nem túl jelentős biztosítótársaság jelentéktelen kishivatalnokaként élte mindennapjait. Egy napon aztán sikerült „előhívnia” magából valamit, ami észlelhetővé tette – és ez bajt hozott rá… (Hja kérem, aki a gondolat-energia teremtő erejét birtokolja, ne csodálkozzék, ha szemet szúr egyeseknek…) És Gemmin egy ékszerésznek, valamint egy illuzionistának is nagyon szúrta a szemét. (Na, és ott volt még a titkosszolgálat is...) Az első két fazon egy műsoros bemutató közben akarta „elszenderíteni” őt (nem rajtuk múlt a sikertelenség), majd miután „A Cég” egy nyilvánosságtól elzárt kórházba szállíttatta a meglőtt Gemmint, ott egy ügynök, bizonyos tárgyak „lemásolására” igyekezett rábírni a lábadozót. Márpedig titkosszolgálatokkal üzletelni, köztudottan nem életbiztosítás… Úgyhogy Gemmin végtére is a hathatós önvédelem mellett döntött. A tudat-összpontosítás azonban önmagában is megterhelő; a védőerő fenntartása pedig még inkább legyengít, kiszipolyoz, felőröl, míg végül nem marad már erőd a fenntartására sem. És ez rémisztő, mert kiszolgáltatottá válsz, ami elvetemültté tesz. És Gemmin ekkor egy meghökkentő átkot fogalmazott magában…

֎

A férfi éppen a tavaszi égbolt Szűz csillagképében lévő Virgo galaxis-halmaz űrszektorát kezdte betájolni a távcsövével, amikor is a Tejútrendszer csillagseregletének özönébe tekintve, hirtelen valami nagyon furcsát észlelt. Először annyira meglepődött, hogy bosszúsan visszarántotta fejét, mert azt hitte, a szeme tréfálta meg. De miután öklével alaposan megdörgölte szemgolyóját, majd visszafordult a műszerhez, rájött, hogy tévedett – vagyis, hogy éppenséggel nem tévedett az imént! Ekkor ismét félbehagyta az eszközös megfigyelést, mert szabad szemmel is meg akart győződni arról, hogy nem valami képtelen érzékcsalódás áldozata. Azonban pillanatokon belül minden kétsége elszállt… Amivel ugyanis ő, és rajta kívül még vagy százezer – azon az éjszakán éppen akkor, éppen azon az esemény-„ablakon” keresztül az űrbe néző – ember (köztük pár-ezer amatőr és hivatásos csillagász) szembesült három kontinensen is a bolygó éjszakai oldalán, alig volt hihető: a Tejútrendszer „fényszórói” láncreakciószerűen szétpukkadoztak! Nem szétrobbantak – szétpukkantak, akár a szappanbuborékok! Megannyi, tizedmásodpercnyi idejű, gömbszimmetrikus sziporka-felfénylés, ám csillaganyag törmelékfelhő, semmi! Szétpukkantak, aztán nyom nélkül eltűnt mind, mintha ott sem lettek volna! A megfigyelő azt is „nagy-totálban” láthatta, hogy miközben az éjszakai oldal égboltjának csillagait egyre nagyobb számban éri el a felfoghatatlan megsemmisülési hullám, siralmas szürkületi fény kezd derengeni a holdtalan éjű Föld felett.
És a folyamat, szerte az egész Galaxisban megfellebbezhetetlenül szétterjedőben volt, amiért is fel kellett tételezni, hogy a Napot sem hagyhatja érintetlenül ez a döbbenetes pusztulás-sorozat! A megfigyelő szinte már hallani is vélte a bolygó túloldalán kétségbeesetten sikoltozó ember-milliárdok hangorkánját, amint leírhatatlan döbbenettel tekintenek a nappali égre, ahonnan bármiféle előjel nélkül, egy szempillantás alatt tűnik el a fényt és életet adó tűzgömb!

Egy, az ősidők távolában kezdődő, és minden jel szerint végzetesen visszafordíthatatlan változás zajlott a Kozmosz nagy-léptékű szerkezetében! A hideglelős bizonyosságot pedig az alapozta, hogy miután az ég-kémlelő – legdermesztőbb sejtése igazolásául – közvetlenül az 56 millió fényévnyire lévő Virgo halmazra pozicionálta távcsövét, abban a kitekintésben is intenzív sziporkázást észlelt, tehát a Virgo szektorban már réges-rég végbe is ment a halálos fázisátalakulás! Már egyetlen fénygömb sem létezett azokban a galaxisokban!… Egy ismeretlen akarat korszakokkal azelőtt „szanálni” kezdte a világegyetemet, mielőtt az emberi faj hajnala felpirkadt volna, s Gemmin megfogalmazta volna átkát, itt, a Földön…

2018. május 30. - 2020. március 25., 17:25

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2020-08-21 04:39 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Szomorú, hogy úgy érzed, téged megilletnek olyan előjogok, amik másokat nem. Például haptákban kell állnunk, ha te beküldtél egy írást.
Nem - ez nem a szövegből következik, hanem küldtél egy levelet a T. Szerkesztőség címére, ami elég felháborodottra sikeredett. Holmi "kicsinyes szerkesztői busszút" feltételezel T. Írásod nyilvánossá válásának elmaradása okán, miközben az előtte lévő bekezdésben, teljesen logikusan, megállapítottad, hogy a T. Oldal nagyjából halott. Igen, mi, T. Szerkesztők, nem igazán vagyunk fent. Ez az ok, nem "kicsinyes szerkesztői bosszú". És bár tudom, hogy törölted a nyilvántartásodból a T. Oldalhoz tartozó felhasználó név + jelszó párost, így úgy tűnik, mintha nem tudnál válaszolni ezen nyilvános kifakadásomra, de a regisztráció - még mindig - nyílt és ingyenes. Megoldod, ha szeretnéd. De, remélem, nem szeretnéd. Mert minek, ugye. Te felette állsz ezeknek, nekünk, kicsinyes és bosszúálló szerkesztőknek.

Az írásra visszatérve: ez egy érdekes filozófiai kérdés, mert feltételezi, hogy a világegyetem igen durván determinált és nem is lehet más. Ami kizárja a szabad akaratot. Ez nekem nem tetszik... Vagy a másik, hogy a kvantumfizika törvényei még csak ajánlás szintjén sem működnek és az időutazás totál hétköznapi dolog. Speciel ez sem tetszetős gondolat, de majd tegnapelőtt megbeszéljük.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2020-08-23 08:27 Roah

Roah képe

Előre bocsátom: tabletről olvastam, és arról is írok. (Sok mindent át és felülír, nem győzőm javítani a szöveget, ha dolgozom vele.) Szóval az esetlegesen mókoltnak tűnő szavakért a hozzászólásomban előre is elnézést kérek, de azért igyekszem stupekolni úgy a szöveget, hogy el tudd olvasni, amit írok.
Rendben? :))))

Szóval az van, hogy a tematika baromira adja nekem, a determinácio ilyes jellegű felütését bekajáltam az elején (kára tetszik az ötlet a kezdésnél az átokkal!), kifejezetten kedvelem, ha egy zsánerhez szokatlanul és jól nyúlnak, és az elfeledett műfaj újra-és-újra bebizonyítja, mennyi mindenre lehet használni. Tudod, amikor sci-fi nem cél, hanem eszköz.
Írásoddal kapcsolatban még annyit jegyeznék meg, hogy a kettősségén töprengtem örökké, mármint a témáén, nevezetesen azon, hogy létezik egy megváltozhatatlan szisztéma, egy rendszer, ez eleve elrendelt, bonyolult rendszer, és létezik a karmikus univerzum is, és a kettő metszi egymást.
Az írásod filozófiájáról szerintem tök érdekeset lehetne beszélgetni.

Olvasói benyomásom az írásról annyi lenne, hogy... Hm. Olvastál Gaimant?
Szerintem ha rendeznének irodalmi vébét zárójel használatból, dobogós lenne. A szerző szerintem kiválóan bírja rá a zárójelet arra, miként szolgálja a szöveget.
Ismered a munkáit?

Isten hozott a Karcolaton!

"Nem látunk túl azokon a döntéseken, amiket még nem hoztunk meg."

(Mátrix)

https://youtu.be/jN0oWI_Wepw

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2020-08-23 21:51 Ovidius

Ovidius képe

Hosszú hallgatás után, úgy érzem, az írás tematikája miatt megszólalok...
A cselekvő entitás ismerete nélkül, csak az eseményhorizontot észlelő másik félnek a világ determinált eseményei kényszerű és esetleg meglepő valóságként jelennek meg. A sci-fi irodalom sok ilyet produkált, tehát a gondolat nem új, a kivitelezés... talán az sem...
Három analóg példa: Stanislaw Lem Az Úr hangja, Arthur C. Clarke A gyermekkor vége, Julian M. Lois Antitestek (Galaktika 24, 1977).
Ez utóbbinak -- egy novella méretű írás -- szinte pontos analógiája a fenti írás.
Lehet, hogy meglepő, de majd' mindent megirtak már...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!