A tökéletes megoldás

Ajánlom ezt a művet Isaac Asimov emlékének.

Élt egyszer néhány ezermilliárd évvel ezelőtt, egy másik Univerzumban egy nő, akit úgy hívtak hogy Brixi. Ő tehát nem a Földön élt. Még csak ősei sem voltak földiek. Nem, ő ugyanis a Rúnya nevű bolygó értelmes lényei közül származott. A hekírek közül.

Ezek a lények ugyanúgy néztek ki mint mi emberek, kivéve néhány jelentéktelenebb különbséget. Például hogy egész testüket toll borította, mert e bolygón az értelmes lény nagy, röpképtelen gázlómadarakból alakult ki. Volt farkuk is, bár csak kis, apró, tollas farkcsonk.

Szemük is volt, nagy, két oldalra kidudorodó, sőt, hosszú csőrük is volt mint a gólyáknak.

De e jelentéktelen apróságoktól eltekintve tényleg teljesen olyanok voltak mint mi, még abban is azonosak hogy ugyanúgy buzgott bennük a gyermekszeretet, volt szex is, család is, gyermeknevelés is, habár tojással szaporodtak.

Kultúrájuk is hasonlóan fejlődött a mienkéhez. Volt kőkorszakuk, középkoruk, inkvizíciójuk, kannibalizmusuk, val­lásháborúik, atombombájuk, s mindenféle egyéb civilizációs vívmányuk mint nekünk, szóval igazán értelmes lényeknek mondhatóak. Egyedül az írást nem találták fel, de erre nem is volt szükségük, telepaták lévén, mert olyannyira telepaták voltak, hogy már az embrió is a tojásban rendelkezett félig-meddig e képességgel: még nem tudott gondolatokat adni, de képes volt fogni! A gondolatátvitelnél nem kell semmi misztikus csodára gondolni, egyszerűen a rádióhullámok egyik speciális hullámsávját voltak képesek eszközök nélkül fogni illetve modulálni.

Ebben a világban élt hát Brixi, a fejlett technika korában, és egészen közönséges, általunk is megérthető szakmája volt: pszichológusként dolgozott, méghozzá egy jól prosperáló mikroelektronikai mamutcégnél.

Egyáltalán nem volt könnyű a munkája! Nem elsősorban a dolgozók lelki egészségével kellett foglalkoznia, hanem inkább azzal, hogy termékeik kelendőek legyenek. Elvégre az üzlet náluk is üzlet volt, hiszen ismerték a pénzt.

Mostanában a videó tartotta lázban a bolygót. Már régen ismerték a filmezést, minden eldugott kis faluban volt mozi, de mostanára jutott el technikájuk arra a szintre, hogy el tudják készíteni a „házimozit”, tehát a videolejátszót. Óriási fejlődés! Ezentúl mindenkinek lehet otthoni mozija, sok-sok hazavihető filmmel, kényelmesen, az ágyából nézheti őket, saját filmtárat alakíthat ki, ó, mekkora haladás! Eddig a saját mozit csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, de most mindenki részesedhet belőle!

Ráadásul olcsók lesznek a filmek is, mert nagy tömegben lehet előállítani őket. Hisz volt rá kereslet! Eddig egy filmből annyi példány kellett ahány falu volt, legfeljebb egy kicsit több, mert néhol több moziterem is létezett, most ellenben majdnem annyi kell ahány a lakosság létszáma!

Hihetetlen távlatok!

Voltak akik a kazettagyártásban, filmkészítésben igyekeztek haszonra szert tenni, de Brixi cége, a MikRovar, a lejátszók gyártásában serénykedett. De itt is nagy volt a konkurrencia.

Azon a bizonyos napon is, amikor a Főnök értekezletet hívott össze, már farka lekonyulásából is látták a dolgozók, hogy a Főnöknek bizony rossz kedve van!

Ennek ellenére olyan erővel sugárzott, hogy gondolatai szin­te teniszlabdaként pattogtak ide-oda a teremben.

—Nagy a baj! - közölte a Főnök elégedetlenül. —A Mak­Rovar cég olyan lejátszót fejlesztett ki, mely a hozzá készült kazettákról már nemcsak képet tud adni, de a felvett környezeti zajokat is reprodukálja! Az új technológiát audiovizuálisnak nevezte el! Elvárom hogy a tudóscsoport konstruálja meg a mi lejátszónkat is, ami képes erre, mert a MikRovar sem maradhat le a MakRovar mögött! És gondoskodjanak róla hogy a mi lejátszónk többet tudjon, s jobban tudja azt is amit a MakRovar márkája tud! Egy hét múlva kérem a javaslataikat a fejlesztési trendekre vonatkozóan! Elmehetnek!

Ez rövid, de lényegre törő értekezlet volt. És Brixi is el kellett gondolkozzék mindezen. Mivel tudná a pszichológia a videolejátszókkal kapcsolatban a vásárlók vásárlási kedvét felkelteni?! Nem is elsősorban a reklámkampányt, de a készülék ergonómiáját illetően?!

A hét végeztével a Főnök elé került Brixi javaslata. Az új készülék legyen minél kisebb, minél energiatakarékosabb, portaszító műanyagburkolat váltsa fel az eddigi fémházat (ez érintésvédelmi szempontok miatt is ajánlatos volt), legyen rajta ne csak analóg előre- és visszatekercselő gomb de számláló is, lehessen lépésenként futtatni vagy ide-oda pörgetni a filmet, és fordítsanak kiemelt figyelmet a zajtalan működésre, mert a szalag súrlódása nagyon zavaró, elvonja a figyelmet a műélvezettől!

Az új video óriási sikert aratott! Brixit az érdemeiért előléptették, fizetésemelést is kapott.

De már három hónap múlva megtörtént a baj. Újabb értekezlet!

A főnök megint búskomoran jött be. Most már nem lógott a farka, de idegességében spírálformában tekergette legalább hat ujját. A hekírek faja olyan izületrendszerrel rendelkezett az ujjak táján, hogy ezt megtehette.

—Az az átkozott MakRovar kirukkolt a távirányítós videóval! Gyerünk, találjatok ki ti is valamit, másképp mind ki lesztek rúgva! Különben is csődbemegyünk, ha ezt hagyjuk! Mindenki csak a MakRovar videóit vásárolja! Munkára!

Brixi megint elgondolkozott. Természetesen az ő videójuk is kell hogy távkapcsolóval rendelkezzék, de mit nyújthatnának ezen kívül?!

Persze rábukkant a megoldásra. Javaslatára olyan készülékeket fejlesztettek ki, melyekbe be lehetett programozni, hogy melyik kazettának melyik számlálóállásait tartja megjegyzésre érdemesnek a tulajdonos, s kívánságára egyetlen gombnyomásra odatekerte a szalagot a video. Az új készülék gyorstekerése sokkal nagyobb sebességgel zajlott, így nem várakoztatta meg a használóját annyira, kisebb is volt, olcsóbb is volt, tehát minden jól alakult…

Három hónapig. Mert ekkor a MakRovar kirukkolt egy olyan készülékkel, amelybe egyszerre nyolc kazettát is bele lehetett pakolni, és volt rajta fülhallgató-kimenet.

A MikRovar visszavágott a sztereó hang kitalálásával.

Erre a MakRovar kitalálta hogy a képkocka bármely része kinagyítható legyen, s valahogyan elérte, hogy a készüléke feleannyi energiával működjék mint a MikRovaré, emiatt már hordozható lett, bár még elég sok elemet kellett cipelni így is hozzá. A Főnök a MikRovarnál megint dühöngött.

Igenám, de szerencséje volt a Főnöknek, hogy nála dolgozott a zseniális Brixi! Mert Brixi hosszas vizsgálatokkal kiderítette, hogy a vásárlókat nagyon zavarja, hogy várni kell míg eltekeri a video a szalagot egyik helyről a másikra, s emiatt azt javasolta, hagyják a fenébe az eddigi szalagos technikát, térjenek át a mágnesszalag helyett a mágneslemezek használatára! Ez sokkal gyorsabb hozzáférést tesz lehetővé! Igaz, ezáltal az eddigi filmek nem lesznek lejátszhatóak az új eszközökkel, de a minőség és a kényelem meggyőzi majd a vásárlókat, ráadásul így mindenki potenciális vásárlójuk lesz, azok is, akiknek már van valamilyen régebbi videójuk!

Ez óriási költséggel és kockázattal járt, a Főnök sokáig húzódozott tőle, de amikor a MakRovar kirukkolt egy még sokkal olcsóbb lejátszóval, s már a csőd fenyegette őket, nem tehetett mást, belevágott.

S íme! Sikerült! Hamarosan piacvezetők lettek, már mindenkinek csak az új, leginkább CD-olvasóra emlékeztető készülék kellett, s a régi, szalagos videók kora leáldozott.

De a MakRovar nem nyugodott. Ő is áttért az új konstrukcióra. Kifejlesztette itt is a hordozható változatot, amihez már elég volt egy erősebb elem. Igaz, egyetlen filmnézés ki is merítette az elemet.

A MikRovar erre kifejlesztett egy olyan berendezést, amit lehetett fekete-fehér üzemmódban is használni, ekkor még kevesebb áramot igényelt, s egyetlen elem tíz filmre is elegendő volt. Ez azonban kudarc volt, senkinek sem kellett, hozzászoktak a vásárlók a színes filmekhez. Ellenben a MakRovar piacra dobott egy víz- és ütésálló változatot: ezt kádban, sőt akár a tenger alatt is lehetett nézni.

A MikRovar megint bajban volt. De Brixi tanácsára kifejlesztettek egy olyan készüléket, amely nemcsak sztereo hangot, de sztereo képet is adott: fejre tehető sisak, mindkét szemnek kicsit más képet ad, ettől térhatású lesz a megjelenítés!

Ez remek üzleti fogás volt, de nehézkessé vált a kezelése, hiszen az irányításhoz, az egyszerű kikapcsolást kivéve, le kellett emelni a sisakot. S a videózók, akik úgy megszokták ezt hogy még a hosszú vonat- és buszutazásokon is ezt használták, rendszeresen elfelejtettek időben leszállni a járműről, mert nem látták a valódi környezetüket.

A MakRovar próbált ezen segíteni úgy, hogy ide is adott távirányítót, amit az övre lehetett csatolni, sőt, tanfolyamokat is szervezett, miként kell „vakon”, oda sem nézve eligazodni a videózó ujjaival a számos szabályozóbillentyű és -gomb között. A MikRovar ellenben olyan videosapka kifejlesztésébe fogott, ami gombnyomásra nemcsak abbahagyja a filmvetítést, de a nézőkerész átlátszóvá válik, hogy a tulajdonos a környezetét szemügyre vehesse, anélkül hogy levenné a sisakot. Mindent a fogyasztóért!

Erre a MakRovar egy óriási sajtótájékoztatón bejelentette, hogy nem érdemes a MikRovar termékét megvenni, mert ők hamarosan piacra dobják a saját masinájukat, amely érzékeli a néző pupillamozgásait, s ha elalszik, automatikusan kikapcsolódik, sőt, ha megfelelően beállítják, az alvás ideje alatt kellemes zenét duruzsol a fülébe!

A Főnök megint dühöngött.

S ekkor történt, hogy Brixi „magánkihallgatást” kért tőle.

A Főnök fogadta. Úgyis készült már hogy beszéljen a pszi­chológusnővel, mert már jópár hónapja semmi újdonsággal nem hozakodott elő Brixi, amikor kérdezgették hogy „Na mi van?!”, mindig csak titokzatosan mosolygott. De most úgy tűnt, valami eredményre jutott.

—Megtaláltam a tökéletes megoldást! - újságolta örömtelin Brixi.

—Minek a megoldását?

—Hát, hogy miként tudjuk a lehető legtökéletesebb videót előállítani!

—Halljuk! Csupa fül vagyok! - szólt a Főnök, és figyelmesen meredt Brixire.

—A video, úgy látszik, egyre kisebbedik. Kisebb és kevésbé energiaigényes lesz! Végeredményben olyan video kell, ami olyan olcsó, hogy egybe lehet építeni a kazettával! Tehát a kazetta önmagát kell lejátssza. Emellett az energiaigény is csökken, a tökéletes lejátszóhoz elméletileg nulla energia kell!

—De akkor ez azt jelenti hogy nincs is lejátszó!

—Pontosan erről beszélek! De ez még mind semmi! Már most is megfigyelhető hogy mind többen használják a filmsisakokat nyilvános helyeken. De fülhallgatóval, hogy másokat ne zavarjanak vele. Tehát a tökéletes video az, ami másokat nem zavar, amit csak a használója néz és hall! Mindemellett továbbra is hordozhatónak kell lennie. Ráadásul olyannak, hogy ne kelljen bajlódni mindenféle gombbal és egyéb kezelőszervekkel, vagyis a tökéletes változaton ilyen egyáltalán nem szabad hogy legyen, annak tulajdonképpen gondolati vezérléssel kell működnie!

—De a gondolathullámokat még nem tudjuk mesterségesen előállítani!

—Az igaz, de ez mit sem jelent elemzésem szempontjából. Egy TÖKÉLETES video csakis gondolatvezérléssel működhet! Sőt, még ez sem elég, bizonyos mértékig a kazetta ki kell találja a gondolatunkat: például meg kell álljon a vetítéssel, amint elfordítjuk a tekintetünket tőle! És azonnal el kell induljon, amint odanézünk! A tökéletes változathoz nem szabad hogy sisak kelljen, mert nem szabad hogy miatta az utazók elfelejtsenek leszállni! Tehát az kell hogy akár másodpercenként ki- és bekapcsolódjék ha ránézünk vagy a környezetre tekintünk! Ráadásul kívánság szerint gyorsabban vagy lassabban működik, részeket kihagy, ide-oda ugrál a történetben! És ezt is kezelőszervek nélkül!

—Ez sosem létezhet!

—Dehogynem! De még mindig nem elég az igényekből! A tökéletes változat nemcsak ezeket tudja, hanem személyre szabott filmet perget! Vagyis benne bizonyos, a történethez elengedhetetlen vonásoktól eltekintve a hős mindig pontosan olyan a legapróbb részletekig, amilyent a néző akar magának! Például akkora, olyan ruhát visel, sőt: olyan a történet környezete is, olyan a szoba berendezése… vagy éppen semmilyen, ha nem akar foglalkozni ilyesmivel a néző. Elvégre miféle jogon terhelje meg a történet a néző idegrendszerét teljesen felesleges információkkal, mondjuk, egy város kinézetéről, amikor az illetőt csak a szereplők közötti konfliktus érdekli?! Mindent a fogyasztóért, ez a jelszavunk! Nehogy már a kedves vevő alkalmazkodjék a történethez: a kazetta dolga az alkalmazkodás, nemdebár?!

—Ez csak álom! - legyintett a főnök. —Ha ilyen videót - vagy kazettákat - gyárthatnánk, igaz hogy világelsők lehetnénk, de ilyet gyártani lehetetlen! Személyre szabott, gondolatolvasó videók – ugyan már! És még ha sikerülne is, mérhetetlenül drágák lennének!

—Csöppet sem! - ellenkezett Brixi. —Sőt, be tudom bizonyítani, hogy egyetlen ilyennek az előállítása, sorozatgyártásban persze, a századrésze sem lenne egy mostani, olcsó videónak!

—Ne tréfálj! Személyre szabott kazetta, ami…

—Aminek a lejátszásához semennyi energia sem kell, önlejátszós, gondolatvezérlésű, hordozható, nem zavar másokat…

—Na most már gyerünk, Brixi, halljuk a lényeget! - követelte a Fö­nök. —Halljuk, mi az az ár, amit ezért fizetni kell! Mert semmi nincs ingyen a világban!

—Egyszerű! Ezeket a kazettákat csak az tudja élvezni, aki előbb résztvesz egy általam kikísérletezett tanfolyamon! De hát már most is van Videotanfolyam a MakRovarnál, hogy miként kell kezelni a sisakirányítót, igaz?! Én kikísérleteztem, kitaláltam egy kommunikációs rendszert, amit egy csoport gyereknek már meg is tanítottam, önként vállalkozó pszichológiaszakos növendékeknek! Lényege, hogy fehér lapocskákra kis jelek vannak rajzolva, ennek írás a neve… És bármi elmondható vele, amit csak gondolatokkal közölni lehet! Ezzel ha rögzítünk egy történetet, már csak annyi a dolgunk hogy a lapokat egy kötetbe bekössük, és készen van a tökéletes videokazetta, a személyre szabott, ami, hála az olvasó gondolatainak, képzelőerejének, alkalmazkodik is hozzá, igen, készen van a végső változat, a filmmel kapcsolatos problémák legyőzhetetlen, tökéletes megoldása: a KÖNYV!

Elkezdve: 2000.06.29., 11 óra 35 perc

Befejezve: 2000.06.29., 13 óra 12 perc

2.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.7 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2005-11-10 09:28 Blade

Blade képe

Érdekes volt olvasni egy "technokrata" írást is, elég régen volt ilyen a Karc-on.

Természetesen a véleményt inkább ide írom (és remélem a többiek is), a supergamez-re írjon az, aki ott olvassa ;)

Elég izé volt, hogy telepaták, és mégis beszélgetnek, szólnak egymáshoz...

Aztán, ha ismerik a távirányítót, azaz az elektromágneses hullámokat, és ezekkel is kommunikálnak ("...egyszerűen a rádióhullámok egyik speciális hullámsávját voltak képesek eszközök nélkül fogni illetve modulálni."), akkor mersterségesen miért nem tudnak ilyen "beszélgetést" folytatni? -> "De a gondolathullámokat még nem tudjuk mesterségesen előállítani!"

Hirtelen ennyit találtam, érdekes volt a sztori, bár a vége furcsára sikeredett...a videó után senki nem fog olvasni sztem ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

cs, 2005-11-10 13:05 violazoli

Ha érdekelnek a "technokrata" írások, tölem csaknem kizárólag olyat olvashatsz majd! Az a kimondott "fantasy" stílus nem áll közel hozzám, legfeljebb néha alkalmazom egy-két apró elemét!

Aztán a gondolathullámokról... tegyük fel amiatt nem tudták elöállítani, mert az az URH sávba esett de addig még nem jutottak el! Vagy még csak az amplitúdómodulációt fedezték fel, de a gondolathullámaik frekvenciamoduláltak!

Megjegyzem ez náluk nem sokáig tartott, hamar elö tudják állitani a gondolathullámokat - ennek megvan a folytatása is, "Tenyészemberek" címmel...

_Honlapom: http://www.poliverzum.fw.hu
Az életben túl sok az iszonyúság ahhoz, hogy azt még leírt szavainkkal is szaporítsuk, emiatt mindig "happy end"-re törekedek!

cs, 2005-11-10 14:57 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Én sajnos képtelen voltam végig olvasni, így véleményezni sem fogom. Sőt, feltenni sem voltam képes. Remélem, ezt elnézi nekem a technokrata társadalom.

p, 2005-11-11 12:08 violazoli

Hogy is ne olvasnának az emberek - én pld messze sokkal többre becsülöm az olvasást mint a videót, kedves Video, mert sokkal több élvezetet nyújt! S ezzel nem is vagyok egyedül!

-----------------------------------

_Honlapom: http://www.poliverzum.fw.hu
Az életben túl sok az iszonyúság ahhoz, hogy azt még leírt szavainkkal is szaporítsuk, emiatt mindig "happy end"-re törekedek!

p, 2005-11-11 12:14 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Bizony, ezzel nem vagy egyedül. Elárulom, én szinte sosem nézek Tv-t, videot meg főleg nem (nincs is). Az olvasást előbbrevalónak tekintem, de még erre is kevés időm van, ugyanis azt a keveset lefoglalja az írás ;)

p, 2005-11-11 12:59 Blade

Blade képe

Nekem sincs videóm...sokkal jobb a házimozi DVD-vel ;>
----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

p, 2005-11-11 12:56 Blade

Blade képe

Nem hát...még vagytok vagy 12-en. :)

Viccet félretéve, a vizuális filmélmény sokkal több, jobb, előnyösebb, mint a fárasztó olvasás...és ráadásul kevesebb energiát igényel. Az világ pedig olyan, hogy az energiaminimumra törekszik. Ezért kerek a Föld is. ;)

Ennek ellenére én is szeretek olvasni persze.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

cs, 2006-01-26 12:18 Viola

Viola képe

Az elavultság, mint képlékeny fogalom... tetszik! :)

sze, 2014-05-28 21:22 Giskard

Giskard képe

A madárszerű kinézetnek nincs semmi hatása a történetre, végig emberként gondoltam rájuk.
A telepátia csak annyiban különbözik a beszédtől, hogy nem kellenek hozzá segédszervek, meg gondolom nagyobb a hatósugara. Ez nem ok az írás nélkülözésére, véleményem szerint anélkül lehetetlen ilyen technikai szintet elérni. (Ha ez valami paródia, akkor bocs.)
Ha a MikRovar elkezd könyveket gyártani, nekik lőttek. :(

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.