A dal...

Halkan megszólaló ajkaim,
S húrba csapva ó zengjed el dalom.

Ki tudja hová fordul?
Kiért égtelen haragra gerjedve
zuhanva, pusztulva
égve...

dalban elálmodva...
halkan énekelve...

lelkem hegedűszó! Nem inkább síppal szállok el ... repülés...

Ha valaha égve lezuhanva
messze földön
majd
megtalálsz
engem
soha ne kívánj mást

csak szeress csak szeress

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2006-06-11 08:09 Árlin

Kár, hogy nem csak onnan kezdődik, hogy Ha valaha...
Akkor a kritikám sem így hangzana... :)

A versedet csak az érzelmeid tartják össze és az azokat kifejezni vágyó szándék. Ezáltal nagyon törékennyé válik. Mint maga az érzés, amit közvetít.

(megj.: a …ok elveszítik az erejüket, ha túl sokat használjuk őket.)

Látom, szereted E. A. Poe-t. Olvasd el, hogy mit ír a versírásról (a novellaírásról is írt gybknt). Jó tanítómester.