2. Pályázat

2. pályázat

Téma: ahogy az első pályázat esetében, ezúttal is a fantázia világában játszódó történetet várunk Tőletek. Konkrétan: mutasd be, írd le, járd körbe saját értelmezésed szerint az öröklét-elmúlás ellentétet három vagy több kitalált, vagy nem kitalált faj találkozásán keresztül, melyek az idő egy adott pontján egy adott helyen tartózkodnak valamilyen okból. Példa (kicsit Gyűrűk urás): a rövidéletű ember, a hosszúéletű törpe és az örökéletű tünde király találkozik egymással, hogy megvitassák országaik jövőjét - mindegyik másképp gondolkodik az időről, természetesen, és ez ellentétekhez vezet(het).

0
Te szavazatod: Nincs

Magas falak alatt (2. pályázat)

Az ork törzsfő a jurtájában ült, és hatalmas csatabárdját élezte. Az ember királyokkal ellentétben nem adta ki másnak ezt a feladatot. Hosszú Agyar népe úgy hitte, hogy a fegyver gazdája lelkének része, azt pedig nem szokás más gondjaira bízni. Időnként eltűnődött azon, vajon a szőrtelen majomfajzatok hadvezérei hosszú életük során miért nem érnek rá maguk foglalkozni a felszerelésükkel, mindig ugyanarra a megállapításra jutott: ők nem igazi harcosok.
Fajtája mércéjével Agyar már rendesen benne járt a korban, harminc évével majdnem vénnek számított. Nem voltak illúziói, tudta: ha győznek, ha veszítenek ez lesz az utolsó ostrom, amit vezet. Megöregedett már: mozdulatai lassabbak, és pontatlanabbak lettek, teste megfáradt. Előbb-utóbb valamelyik fiatalabb hím, például Kemény Fej, végez vele, és átveszi a törzs irányítását. Hálát adott a Farkas Szellemnek, amiért ez eddig nem történt meg. Ha diadalra vezeti a seregét, ebben az ütközetben, amihez hasonlót már ötszáz éve nem látott a világ, akkor elégedetten távozik őseihez, hisz neve fennmarad a nagy hősök sorában, és emléke örökké élni fog.

3.333335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.3 (3 szavazat)

Lehet (2. pályázat)

-Hideg van. Fázom. Éhes vagyok. Fáradt vagyok. Nem bírom tovább! És most egy újabb munkára vállalkozom? Miért? Minek?
-Hmm. Mit minek?
-Minek csinálom? Mi értelme van? Változtat ez valamin?
-Nem.
-Akkor meg? Semmi értelme! Csak dolgozom, csak dolgozom és mi lesz a vége?
-Semmi.
-Jó esetben állítanak egy márvány síremléket, vésnek rá egy szellemes epigrammát és a gyermekeim, amíg élnek évente egyszer hoznak egy csokor virágot, hogy után egy évig ott rohadjon a drága síron. Unokáim unokája már nem is fogja tudni ki voltam és hol nyugszom. Mit tettem és mit nem tettem. Mint ahogy én sem tudom. Nem is érdekel. Dolgozzak egész éltemben azért, hogy a gyermekimnek jobb legyen? Badarság!

4.142855
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.1 (14 szavazat)

Élén az érme (2. pályázat)

Anyica már hosszú ideje rohant a holdfényes éjszakában, az erdő fái között. Gyöngyös bársonypapucsait percekkel ezelőtt elhagyta, így mezítelen lábával hol apró gallyakra ugrott, hol szúrós cserjéken gázolt keresztül. Nem törődött a fájdalommal, összeszorított fogakkal küzdötte magát egyre beljebb, a vadon sűrűjébe. Néha a háta mögé pillantott, de csak a fölé magasodó fák sötét sziluettjeit látta a Smaragd Hold és az Ezüst Hold, lombokon átszűrődő fényében.
Éppen beletoccsant egy jéghideg vizű csermelybe, mikor a távolból mintha kiáltásokat hallott volna. A legközelebbi fa tövébe vetette magát, és szorosan hozzásimult. Fülében most minden más zajt elnyomott szívének dübörgése és zubogó vérének áramlása. Erővel igyekezett megnyugtatni magát. Légzése hamar lecsillapodott. Kisimította csapzott haját az arcából, és erősen fülelt veszélyt jelentő hangok után kutatva, de mély csend honolt a vadon mélyén.

4.166665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.2 (6 szavazat)

A két barát (2. pályázat)

Lacika rányomta tenyerét a kerék gumijára. A kis jármű szinte abban a pillanatban megállt. Nagy levegőt vett, és “most, most ugye állok?” nyomta fel magát a tolókocsiban. Erőlködött, izzadtságcseppek gyöngyöztek homlokán. A templomra nézett, fel a magasban meredő hatalmas, rozsdásfekete vaskeresztre. Nem szólt egy szót sem, csak várt. Néhány perc múlva azonban kifáradt karjai nem tartották többé, visszazuhant az ülésre. Egy könnycsepp gördült le az arcán, fejét lehajtotta, lemondóan intett a kezével. “Mindegy, ma se történt csoda. Talán nem is fog.” Újra meghajtotta kis kocsiján a kereket, és tétován, ide-odakörözve a székesegyház bejárata előtti macskakövön, elgurult csendesen a padok irányába.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (3 szavazat)

'Zidő (2. pályázat)

Ha nem nagy gond, akkor visszavonnám a pályázatra való nevezésemet.
Ha nagy gond, akkor itt a link, ami az eredeti pályaműre mutat:
http://karcolat.hu/node/1563

2.714285
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.7 (7 szavazat)

8 (hullámkörök) (2. pályázat)

8

Pontosan napnyugtakor kellett ott lennie, hogy találkozhasson a szolgával, mikor a nap lebukik a látóhatár alá. Rajta kívül még négyen mertek belépni a hegyomlás által félig eltemetett kanyonba, ahol minden lépés egy újabb kőlavinával fenyegetett.
Atler ezért rendkívül óvatosan haladt, kínosan ügyelve rá, hogy az előtte haladó lábnyomába lépjen. Csakúgy, mint a többiek. Hiába gyűlölték meg egymást az első pillanatban, azért nem akarták a saját fejükre omlasztani a fél hegyet.
Elérkeztek az üres szemgödörként tátongó barlangnyíláshoz. Vezetőjük félig hátrafordult; sárgás arca tompán felfénylett a félhomályban.

4.229165
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.2 (12 szavazat)
Tartalom átvétel