3. Pályázat

3. pályázat

Téma: Ezúttal is fantázia témában várjuk a novellákat, melyek eseményvonalát nem korlátozzuk, sokkal inkább a szereplőkön és azok jellemén, illetve tetteik okain van a hangsúly: olyan történeteket várunk, melyeket a nem az úgynevezett "jó", hanem a másik oldal, a "gonosz", illetve inkább egy "gonosz" valaki/valami szemszögéből írtok le. Derüljön fény arra, mit miért tesz: kizárólag a pusztítási ösztön hajtja, vagy bosszú, vagy esetleg saját népe érdekében vagy egyéb okokból cselekszik.
Ami lényeges: a jó is tehet rosszat, a rossz is tehet jót!
Beküldési határidő: 2007.

3.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.5 (2 szavazat)

Mindvégig

Mindvégig
.
A teremben csend uralkodott. Csak a Mester halk szavai visszhangoztak az üres térben. Gyerekek ülték őt körül, akik meglepetten, néha ijedten tekintettek a barna csuhás mesélőjükre. A sötét, ablaktalan helyiségben a csillár gyertyái sem égtek, csak a szoba sarkaiba állított gyertyaállványok festették be remegve az erős kőfalakat.
Majd a Mester felállt, mély hangja felerősödött. Felismerhetetlen szavakat kántált a riadt gyerekek fölött. Ökölbe szorított kezei körül sercegő villámfoszlányok alakultak ki. A gyertyák lángjai egyre izgatottabban próbálták felvázolni a falra a Mester alakját, aki egy erőteljes mozdulattal égbe emelte karjait...

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (2 szavazat)

Géza

– Géééjzaaaa!!!
Kopaszodó főhősünk összerándult a váratlan visítástól, mely úgy rebbentette szét a napsütés, a virágillat és a lágy méhzümmögés idilli hangulatát, mint birkanyájat a farkas; vállai közé kapta fejét, s akaratlanul is csikorgatni kezdte fogait, míg bele nem sajdult az állkapcsa.
– Igen, dráháágáááám? - kiáltott fel az ablakhoz, kényszeredett mosolyt húzva arcára.
– Egész éjjel hasogatott a hátam! És már a bőröm színe is kezd halványulni! Maradt még abból a kék kenőcsből?
– A múlt héten elhasználtad mind, egyetlenem.

0
Te szavazatod: Nincs

Gyógyító voltam

Ha most a lelkembe látnál, nem hinnéd, hogy egykoron az ephesoszi hadsereg legjobb orvosa voltam. Nem volt olyan mély kardvágás, olyan betört koponya, melyet ne tudtam volna kezelni Aszklépiosz segítségével. Azt mondták, a gyógyítás istene kedvel engem, ezért ruházott fel a gyógynövények és az emberi testet kínzó kórok ismeretével. Pedig minden tudásomat a vándorlásaim során, majd később a Kos szigetén épült orvosi iskolában szívtam magamba.
Kellemes életem volt, eltekintve a sok szenvedéstől, aminek munkám során tanúja voltam. Mégsem voltam boldog.

3.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.7 (3 szavazat)

Falak, csontok és egy hős

Falak mindenütt. Égig nyúló, homályba vesző folyosók. Itt tengetem életemet egyedül, magányosan. De senki ne higgye, hogy nem élvezem. Az édes egyedüllét tart életben. Amint visszhangot verve járom a végtelen kőbirodalmamat, fáklyák tompa fénye kíséri utamat most is. Halkan ropogva égnek, mikor elhaladok mellettünk. Még ezeknek a világossága is bántja szemem világát. Eddig egyetlenegy nagyobb csillogást láttam életemben: a páncél fényét. A páncélét, mely nagy csörömpöléssel hull a kövezetre, mikor megölöm viselőjét. Hogy miért? Ne kérdezd. Egyetlen örömöm sanyarú sorsomban a gyilkolás. Nem sűrűn adatik meg, hogy emberrel találkozzak birodalmamban, de nekem éppen elég.

2.8
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.8 (5 szavazat)

A halál keserű

A magány szomorú
A szerelem mézes
A halál keserű
Az élet édes

Tiszta volt minden. A lelkünkig tiszta. S én láttam a jövőnk, s láttam a múltunk. De végül az egész megváltozott, mert én lettem az, aki bemocskolt mindent…
Rehrak, szerelmem, hogy fáj minden gondolat, ami téged rejt magában. Miattad keltem új útra akkor, hogy megtaláljam a választ. Most is miattad vándorolok, pedig már rég melletted kellene nyugodnom.

Az este egyre hevesebben ölel át, már csak a holdak sápadt fényének hihetek. Fáradt vagyok, fáradt egy élet harcától. Vagy a harctól az élettel? Nem érdekel már semmi, csak aludnék, s felejtenék. De nem tehetem, még nem. Más az akarat, most ennek kell, hogy haljak.

3.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.5 (4 szavazat)

A félvér átka

Lágy szellő táncoltatta a napfényben fürdő fák leveleit, gyöngyöző forrásvíz tört felszínre a mélyből és rohanva hullt alá a hegyek között elnyúló keskeny völgybe.
Az apró pataktól nem messze egy alak állt borús némaságba burkolózva. Figyelte a vízfelszínen játszadozó apró habokat, parányi tajtékokat. Pillanattokkal később tekintete a tenyerén tartott amulett éjszín kövének csillogásába merült. A sötétségben halovány világos köd örvénylett; a fénysugarak könnyedén utat találtak az ékkőhöz és gyorsan bele is áramlottak. Az entitás alakot öltött volna? Mélybarna szempár kedves villanása, majd elenyésző homály, vagy csak érzéki csalódás?

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (2 szavazat)

A sötétség alkonya

A nap narancssárga korongja már rég a látóhatár mögé bukott, de a levegőben még mindig ott érződött a fény illata. A nyugati horizonton parázsszín vonal, élesen kirajzolja a fölém magasodó toronyházak alakját. A tetők szélén gubbasztó vízköpők egykedvűen merednek rám, kőpofájuk nem mutat érzelmeket. A modernebb, acélból és üvegből emelt felhőkarcolók visszatükrözik a nyugati égbolt parázsszínét, narancssárga és vörös, vörös, mint a vér, mint a főutcát eltorlaszoló rendőrautók villogóinak fénye.
Körülbelül húsz járőrkocsi áll félkörben az Imperial Bank márványépülete előtt, elzárva az utcát a forgalom elől. Az autók mögött sárga műanyagszalaggal jelölt kordon, a kordon mögött bámészkodók tömege, akiket vonz a vérszag, legalábbis addig, míg nem a saját vérükről van szó. A tömeg hátában különböző tévétársaságok furgonjai, az operatőrök kameráik mohón fókuszálnak a bank homlokzata felé. A túszejtésbe torkollott bankrablás már tízedik órája tartotta lázban a média hiénáit.

3.833335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.8 (6 szavazat)

A szerződés

Prólógus

Csöpögött a víz. Ez volt a legrosszabb. A dohszagot még csak-csak elviselte az ember, de a vízcseppek örökös, ritmustalanul ismétlődő halk neszétől a test borzongani kezdett, az elme pedig el akarta hagyni a gazdáját.
Nagyméltóságú Perren di Dalita, Fru Tero grófság örökös ura ingerülten bámult a keskeny ablakon át a zuhogó esőbe. Átkozott vidéki kastélyok, átkozott vidéki időjárás! A fáskamrában pedig természetesen épp most fogyott ki a tüzelő… No nem baj, a parasztok legalább fürödnek ebben a hónapban, amíg azt a pár köteg fát begyűjtik neki.

4.142855
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.1 (7 szavazat)

Ghosteus

Fehér bőre fénylett, mint egy angyalé. Fehér haját átvilágította a trónterem falain ásítozó ablakokon keresztül bevillanó fénnyaláb. Ruhája is fehér volt: egyszerű köpeny, középen hétrétű övvel átfogva, alul szoknyaszerűen kiszélesedve. A mellkasánál vérpiros gomb díszelgett - piros, akár a szeme.
Vékony férfi volt, úgy tetszett, nem is anyagból való lény. Időtlen testén alig észrevehető izmok húzódtak, időtlen lelke kívül rekedt a valóságon, és a hívek tudatában rekedt, milliárdfelé osztva.
Távolról, mint egy kút mélyéről ütemes dübörgés hangzott.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (3 szavazat)

Sárkánybarlang

Karmaimmal unottan doboltam a talajon. Távolról üldözőim zaja hallatszott. Legalább még a szárnyaim használhatóak. Lassan már semmivel sem védekezhetek ellenük.
Nemrég történt, mégis, mintha már egy teljes életet leéltem volna, mióta tüzet fújtam. Nem én akartam korlátozni hatalmamat, egy ostoba boszorkány mondta rám az átkot. Csak egy nyájat ritkítottam meg, és egyetlen házat gyújtottam fel, de ott termett az ördög lánya, és elátkozott.
Horkantottam, orrlyukaimból füstfelhő tört elő. Egy apró szikra. Ezzel aligha kezdhetek bármit.
Óvatosan kiterjesztettem bőrszárnyaimat, hogy megvizsgáljam a sérüléseim. Felszisszentem, ahogy egy óvatlanabb mozdulattal felszakadt a var, és immár apró csíkban szivárgott belőle a vér. Lassan meglengettem. Nem komoly.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (4 szavazat)

Az élőholt szerelme

Egyszer esett meg Trustanban, hogy az élőhalottnak érzelme legyen… akkor is a végzetéhez vezetett.
Az egész Zenmai-al, a fekete mágusnővel kezdődött. Évtizedekkel ezelőtt párharcba került Gorennel, a legnagyobb tündével. Mindenki lehetetlennek hitte, hogy Gorent legyőzzék… pedig így történt. A küzdelemben Zenmai egy mérgezett ezüsttőrt szúrt a hátába, ami a tündét azonnal megsemmisítette. A sárkánya már nem tudott rajta segíteni, a férfi halott volt mire odaért és a gyilkosa sem volt már ott. De ez már rég volt. Zenmai ebben az évben, a Kolosszus időszakában halt meg és szerelme, Olias bosszút esküdött haláláért.

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (3 szavazat)

Aki utoljára hal meg

Egy távoli csillagrendszer emberlakta bolygólyán történt, hogy lakói végre győztek önmaguk felett, szakítottak addigi önző és agresszív énjük minden visszahúzó erejével és lelkükön az egyensúly harmóniája lett úrrá. Többé nem szégyellték egymás előtt érzelmeiket, s az érzelmek csodás változáson mentek keresztül. Olyan erősek lettek, táplálkozva az emberek lelkéből, hogy anyagiasultak és testet öltöttek a bolygón, ahol létrejöttek. Délen élt Remény, Szeretet és Bizalom. Északon, egészen kicsi területet birtokolva, Harag, Széthúzás és Megalkuvás.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (7 szavazat)

A Willnacht küldetés

A Willnacht kastély nem éppen építészeti, szelíd bájai miatt lett a környékbeli nemesség kedvelt helye, masszív erődje évszázadokkal ezelőtt a vándorló nomád behatások ellen nyújtott védelmet, mostanság pedig az olykor zsarnokságba belefáradt népesség forrongása szorítja bevehetetlen bástyái közé a címereseket, s bizony még az uralkodónak is könyörögnie kell, hogy kényes ízlésének fittyet hányva betelepedhessen rejtekébe. A rideg kőfalak mellett a busásan fizetett, képzett zsoldosok is megbízható lendülettel végeznek az illetéktelen behatolókkal, s az emberiség által nem őrzött pontokon felejtett vérebeknek sem kell megismételt parancs a vérengzéshez. Még a cselédek, inasok, szolgálók is szerencsésebbnek érezhették magukat a falakon kívül kiszipolyozottakhoz képest, igaz, ki egyszer bekerült oda bármely szegmensbe vagy hivatalba, valószínűleg már csak hullaként döcöghetett ki onnan közönyösen vontatott szekéren, mert a helyi póroknak ott nem engedélyeztek temetői helyet. A kétszárnyú, gigantikus kaput marcona, érzéketlen arcú katonák vigyázzák, s bizony hatalmuk korlátozatlan, még a legfőbb méltóságokat is megmotozhatnák testüregeikben büntetlen, s kinek igazoló ismerőse ottan vagy hosszas bürökratikus úton szerzett pecsétes irata nincsen, jobb ha látótávolságig sem merészkedik, mert panasszal az erőszak ellen semmilyen fórumon nem élhet. Tekintélyes és okos család a Willnacht, évezredek kegyetlen logikájával fejlesztették ki a településüket, s bár okirat szerint birtokuk csak a falakon belülre terjed, de jóval ősibb dinasztia a városállam uralkodójáénál, s eszesebb, semhogy egy ilyen bábot céltáblának ne tartana meg. S ide kellett bejutnia a szőkének, hogy a "mestervizsga" utáni első küldetést teljesítse, a fél-elf közvetítte a feladatot, de az igaz megbízó személye számára örök ismeretlen maradt...

2.25
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.3 (4 szavazat)
Tartalom átvétel