4. Pályázat

4. pályázat

Mint azt jól tudjátok, az első három pályázatunk témája a fantázia világába szólította a lelkes írópalántákat, ezért talán ideje lenne egy kis műfajváltásnak, felfrissülésnek - annál is inkább, mert többen jeleztétek ebbéli óhajotokat. A portál a scifit és a horrort is igyekszik felkarolni, ezért arra gondoltunk, hogy miért ne lehetne egyszerre mindkettő? Kicsit konkrétabban: olyan történeteket várunk, melyekre Zsoldos Péter, egyik legnagyobb írónk elégedetten hátradőlne egy felolvasó esten, kijelentve: igen, ez egy vérbeli scifi és amelyekre Mr. King is hevesen bólogatna ugyanakkor, hogy ez bizony hátborzongatóan horrorisztikus...aztán hogy melyik igazabb, arról éjfélig vitatkoznának...

0
Te szavazatod: Nincs

Eredendő bűn

Eredendő bűn

Már csaknem fél évezred szállt tova azóta, hogy a Voyager megkezdte hosszú, szinte véget nem érő utazását. A roppant távolság, melyet megtett, egy rég letűnt kor, a 20. század dicsőségét hirdette, és a fajét, mely embernek nevezte magát. Hogy pontosan miért is égett oly mohón a tudás, az ismeretlen megismerésének óhaja ezekben a lényekben, tán ők maguk sem tudták volna megmagyarázni. Talán őseiktől örökölték mindezt, vagy csupán megrémítette őket a fekete égbolt üressége és végtelensége. Nem lehetnek egyedül, az képtelenség. Valahol, nagyon messze, talán olyan távolságra, hogy azt az emberi elme már fel sem foghatja, léteznie kell hasonló civilizációnak, akárcsak az övék. Sőt, talán jobb, tökéletesebb annál. Ha egy ember felnézett a csillagos égboltra, még azután is, hogy hatalmas űrjáróikkal keresztül kasul beutazták a galaxisuk, mindig elfogta az a különös érzés… Valami honvágyféle, egy cseppnyi szomorúság. Lehetséges volna, hogy az emberiség csupán otthonát, helyét kereste a világmindenségben? Válaszokat létezésének titkára? Nos, így vagy úgy, az újabb évezred a vándorlás és felfedezés kora volt.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

A belsőbb rétegek

Prológus

A 278. galaktikus fényhosszban megfordult a világegyetem tágulásának folyamata. Az addig alacsony sűrűségűnek mondható űr elkezdett a középpont felől sűrűsödni. Most a 311. galaktikus fényhosszban járunk. Középről haladva a 2. gyűrű C magasságú galaxisában vagyunk. Megdöbbentőnek tartjuk, hogy 50 fényhosszal ezelőtt, az élőlények a sűrű részeket keresték, hogy ott éljenek. Bolygóknak hívták ezeket a helyeket. Fogalmuk sem volt arról, mennyire egyszerű helyzetben vannak. A galaxisok, helyesebben galaxison belül lévő kisebb egységek között egyszerű volt haladni, hisz a kitöltő anyag rendkívül ritka volt. Jelen állapotban azt mondhatjuk, hogy a kiépített pályákon kívül a közlekedés lehetetlen. A sűrűség-távolság aránya, a kisebb egységek közötti úton, kezdi elérni azt a határt, amely felett kijelenthető, hogy a haladás lehetetlen. Bergmann professzor előrelátásának hála idejében bevontuk lakóterületeinket magas sűrűségű anyaggal, mellyel megakadályozható, hogy a retének nevezett nagy sűrűségű anyag betörjön oda is. Kérdés, hogy mikor éri el a reté sűrűsége, a bevonó anyagét.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

A kósza

Cornelius kidugja a fejét a sarkon, majd ugyanolyan hirtelenséggel vissza is rántja. Félig felém fordul s halkan suttogja:
– Azt hiszem tiszta… – kicsit tétovázik, majd hozzáteszi: – Ha gondolod, akkor mehetünk.
Biccentek, majd megragadom az EK-433-as markolatát utána indulok. Óvatosan osonunk végig a szűk folyosón, közben szemünkkel hol fedezéket keresünk, hol az előttünk lévő sötétséget fürkésszük. A fegyvereink csövére szerelt lámpák életre keltik a környéket: ahogy a fény végigfut a mennyezetről lelógó kábeleken, árnyaik fekete indaként himbálódznak a rozsda lepte falakon. Éles padlólemezek meredeznek mindenfele, nagyon megnehezítik az előrehaladást. Minden fakónak, élettelenek tűnik; a gyomrom összerándul, a levegő áporodott szagától, mintha rozsda, por és valami azonosíthatatlan illat keveredne össze benne. A doki meg azt mondta, hogy emberi fogyasztásra alkalmas. Könnyen beszélt, ő a hajón maradt. Mégis talán a legrosszabb az a rövid, halk, morajlás, amit tíz-tizenöt másodpercenként hallunk, és valahonnan a bolygó mélyéből ered.

0
Te szavazatod: Nincs

Az Ördög eszenciája

"Bízzátok tehát minden gondotok, bajotok a Magasság kezeibe. A gonosz ellen nem győzhetnek földi fegyverek, egyedül a remény az, ami kitarthat addig, míg az Úr le nem száll fellegeiből, hogy ama végső harag napján rendet tegyen, s a kígyó fejét a porba zúzza. Annyit viszont biztosan tehetünk, hogy megvédjük legalább saját személyünket a gonosz leheletétől. Mert mindig itt lesz… Minden sarkon… Minden érintésben, ami nem magasabb síkokból fakad…A barátunk, netán testvérünk szemeiből fog majd visszanézni az Ördög; és te nem ölheted meg. Mert új testben, új emberi lélekkel mindig itt lesz köztünk."

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Kiűzetés

Kiűzetés

I.
– Zajt hallok.
– Pontosíts!
– Abból az irányból, ahová vezet minket. Huhogás. Nem tudom, másképpen leírni. Állati eredetű hangnak tűnik. A magasságából ítélve kis testű lényektől ered, de nemsokára ti is meghalljátok.
– Légy óvatos.
– Az vagyok – nyelt megint Devouge tizedes, de úgy érezte, csak az ádámcsutkája rándul. Ajka cserepesre száradt, minden pórusából verejték gyöngyözött. Erősen markolta a gépfegyvert, nehogy az izzadtságtól kicsússzon a kezéből. Mélyeket lélegzett, hátha szűnik a nyomás a mellkasán. Az orrát és a száját eltakaró maszk, melyen át a hátára csatolt palackból kapott oxigént, csak növelte kényelmetlenségét.

0
Te szavazatod: Nincs

Az új bolygó

Egy test keringett a végtelen univerzumban. Az űr hidegétől egy darab jég lett abból, ami valaha egy ember teste volt. Beleütközött egy kis űrtörmelékbe és millió kis szilánkra tört szét. Így jártak, akik zendültek a Discoverer vagy bármely más állami hajó fedélzetén, vagy ellent mondtak az új rendszernek. Nem érdemeltek sem kegyelmet, sem azt hogy testüket földbe temessék. Legalábbis az új vezető szerint nem. Csak az űr hidegét. A Föld pusztulása óta az emberek két főbb csoportra bomlottak. Voltak, akik azon fáradoztak, hogy találjanak egy nyugodt új bolygót, ahol letelepedhetnek, voltak, akik inkább az anyagiakat helyezték előtérbe, és nem foglalkoztak másokkal. A legutóbbi vezető alatt több új bolygó is felfedezésre került különböző naprendszerekben, ahol le lehetett telepedni. Levegő nem volt ugyan egyiken sem, de az éghajlat és a környezeti viszonyok lehetővé tették az építkezést és a letelepedést. Ezeken a bolygókon speciális üvegházakat hoztak létre, melyekben a rengeteg növényt oxigén termelésére használták, így a kolóniák búrák alatt jöhettek létre. Az emberek nyugodtan éldegéltek. Amikor ez a vezető rejtélyes körülmények között belefagyott a hibernáló kabinjába, mialatt az egyik bolygóra utazott értekezletre, egy pénzéhes ember ragadta magához a hatalmat, akinek az emberei már beszivárogtak a magasabb pozíciókba. Innentől kezdve a bolygókon lakás csak a gazdagok kiváltsága volt. A szegényebbek keményen dolgoztak különböző aljamunkákat, bányákban, mivel a régi értékek, mint például az arany, ezüst, gyémánt és egyéb drágakövek már eléggé antiknak és ritkának számítottak, új ásványokat kezdtek el kibányászni a bolygókból a gazdagok örömére, vagy a felfedező hajókon szolgáltak. A rendet egy igen erős, kegyelmet nem ismerő hadsereg tartotta fent, akik hűek voltak az új vezetőhöz, mivel az busásan megfizette őket. A vezető karrierjének a csúcspontja az volt, amikor egy szállítóhajója véletlen rossz koordinátákat kapott, így felfedeztek egy új bolygót, ahol az ember számára oly értékes oxigén volt fellelhető. Persze ezek után állította, hogy direkt küldette el arra az űrhajót, egy felsőbbrendű, megmagyarázhatatlan sugallat miatt. Nem volt neki elég, hogy minden hatalom az ő kezében egyesült, de még szentté is akarta magát avattatni. Lassan megkezdődött a bolygó kolonizálása. Csak egy pár család költözött ide, mivel ennek az ára maga volt a csillagos ég. A szegényebbek közül, akik ezeket a családokat szolgálhatták, szerencsésnek mondták magukat. A bolygó egy pár különös állatnak adott még otthont. Volt némelyik, ami úgy nézett ki, mint egy óriás szúnyog, voltak gyíkszerű lények, óriás férgek, és voltak még kisebb, sima bőrű, négylábúak és még egy pár apróbb lény. Az embereknek nem ártottak. A víz az emberek számára nem volt iható, de egy kis tisztítással megoldották a problémát. A növényzet igen szegényes volt, itt-ott, egy-két furcsa fa, egy-két kisebb mező. A bolygó egy éves felfedezési évfordulója alkalmából a Discoverer a valaha épített legnagyobb űrhajó az emberek teljes elit csoportjával úton volt, hogy részt vegyenek az ünnepségen.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

A hetedik faj

- Jaj! – mondta az űrhajó – Zuhanunk!
A legénység azon része, mely nem volt beszíjazva, elkezdett ide-oda hányódni, pörögni és ütődni. Kezek törtek össze, nyakak reccsentek, koponyák nyíltak. Mivel rutinleszállásnak tűnt, a soron következő, tizenkettedik megtermékenyítendő bolygón, ezért csak az irányítószemélyzet ült biztonságos kagylóüléseiben.
- Most szakad le a jobb oldali stabilizálószárny. – közölte riadtan a hajó, miközben a szakács és a biológus kizuhant egy hirtelen nyílt résen.
A Parancsnok egyetlen szigetet látott maguk alatt a háborgó bolygóóceán kékjében, apró, keskeny, női szeméremtestre emlékeztető földsávot. Arrafelé zuhantak.

0
Te szavazatod: Nincs

Teaszünet

Hangtalanul siklik pályáján a személyhordozó. Tökéletesen sima, visszafogottan csillogó fémes-szürke falak fogják közre. A folyosó kifogástalan, amennyire csak kora esztétikája megköveteli. Se egy otromba szöglet, se egy szabálytalan görbület. Mindattól mentes, ami tökéletlennek ítéltetett az elmúlt néhány évben.
Illatok sincsenek. Egyedül a hordozóban ülők rendelkeznek ilyennel. Lélegzetük neszét, akárcsak a gép halk búgását, elnyeli az öblös csend. A megállást követően sorra belépnek egy ugyancsak mintaszerűen szürke terembe. Ahogy a középen álló hatalmas apparátushoz járulnak, sorra felvillannak a képernyők.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Szívtükör

„A távoli űr mindig is a közelünkben van. Nem szabad elfelejtenünk, hogy már egy karnyújtásnyira kézzel fogható bizonyíték akad a kezünkbe. Minden, amit csak látunk, az már az űr, a mi ismeretlenünk, amit kutatunk, amit szeretnénk teljesen kiismerni, miközben magunk sem tudjuk, hogy honnan származhat pontosan. Tudósok ismerik az eredetét, legalábbis szerintük megtalálták az eredetét.. Ők tudják, hogy mi miért történik. De mit érnek vele? Hiszik, hogy ismernek és tudnak mindent, míg saját magukat sem ismerik tökéletesen.
Senki sem ismer semmit, csupán azt véli, azt tapasztalja, hogy mi létezhet, mi miért lehet úgy és ahogy, az érzékelése által. Valójában két világ létezik. Egy fiktív és egy lelki. A valóság az, amit lelkünk enged észlelni a rá nehezedő képzelet mögül.”

0
Te szavazatod: Nincs

Taügetosz

Taügetosz

Stoltman Andrást két párral és egy haszontalan dámával a kézben érte a téboly előszele. Ezen a pénteki napon csak negyven eurocentje bánta.
– Hé, Stoltei, Stoltie – így szólongatták a többiek.
– Stoltie, hányingered van? Nem kérsz egy kávét? – kérdezte Chuck Solomon a hajó félig gép, néger főgépésze.
– Stoltie, mi baj? – noszogatták, míg az ő arca lassan gyűrődött fájdalmas grimasszá. Jesica Veyneck, a holland származású fizikus, a misszió legfiatalabb tagja, ijedten rúgta ki maga alól a széket. – Hívom a doktornőt – mondta és elsietett.

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (2 szavazat)

Gyom

1
–Ne vakard már annyira.
–De viszket ez az istenverése.
–Felhívnám a figyelmét arra, kedves Kaden Novol úr, hogy a hajón történő káromkodás ellentmond a szabályzatnak, így azt jelenteni fogom, miután visszaértünk a Földre. –jött a női hang mennyezeti hangszórókból.
Az előbb megnevezett férfi felsóhajtott.
–Tedd azt, KaTA. –„Ha boldogabb leszel tőle.” –gondolta, de persze nem mondta ki, lévén semmi kedve nem volt vitázni vele. „Mert hajlamos megsértődni, és olyankor kibírhatatlan.” –gondolta a férfi, majd újra felsóhajtott.
Ketten ültek az AKV–2506 nevű kutatóhajó pilótafülkéjében: az előbb káromkodó Kaden Novol és egy pilóta: Sage Roz. Mindketten a NASA által nyolc éve kifejlesztett űrruhát hordták (hivatalos neve: MM–142), ami történetesen egy kékszínű kabátból és egy hozzá tartozó nadrágból állt. A legjobb tulajdonsága az volt, hogy melegítette a viselőjét, ugyanis a hajón nincs fűtés, hiszen egy jókora vasdarabot az űrben nem épp gazdaságos dolog melegen tartani. A ruha mindkét vállára az anyacég logóját festették, illetve a mellkas bal oldalán volt rajta egy kis kijelző, ami a viselője nevét, illetve a beosztását mutatta.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Sajnálom, anyu

- Ó Alex, imádom, amikor a robotok által mesterséges alkotóelemekből előállított kibernetikus végtagoddal markolod meg a seggem!
- Örülök bébi, de hívhatnád simán csak fémkarnak.
Örök hála George Bakernek, amiért létrehozta az első a klón csajokat egy szajha DNS állományából, és ellátta őket mesterséges értelemmel. Kár, hogy se ő, sem követői nem figyeltek eléggé a természetes szóhasználatra, így rendszeresen előfordulnak az ilyen túlmagyarázások. Ez a definíciómánia az egyik hibájuk, de talán a legőrjítőbb. Aztán ott vannak még az esetleges programhibából adódó további túlzások. Annyira emberire akarja teremteni őket a készítőjük, hogy végül átesik a ló túloldalára. Na de ne panaszkodjunk, inkább élvezzük ki az ingyen klón örömeit.

4.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.7 (3 szavazat)

Archívum

„2007. augusztus 15. 12:15, Szerda - Balázs Richárd
Egy új szimuláció szerint az elektromos töltéssel rendelkező por DNS-szerű kettős spirálba tudja rendezni önmagát, ami több tekintetben is viselkedhet úgy, mint egy élő organizmus, képes a reprodukcióra és az információátadásra. A szimuláció azt modellezte, hogy mi történik egy ionizált gáznak, más néven plazmának kitett porral.
A porszemcsék a plazma elektronjainak elnyelésével negatív töltést vesznek fel, majd ez a töltéssel bíró "mag" pozitív ionokat vonz magához, melyekkel egy burkot képez maga körül. Azt már eddig is tudták, hogy ez a rendszer képes szabályos portömböket, úgynevezett plazmakristályokat létrehozni, és több kísérlet utalt már a spirális szerkezetre is. Ezekhez az ismeretekhez adódtak most hozzá a Max Planck Intézet Földönkívüli Fizika részlegének tudósa, Gregor Morfill szimulációjának eredményei, melyek szerint a por időnként kettős spirálba rendeződik.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)
Tartalom átvétel