S1 - 1. feladat

1. feladat - 2005. január

Mivel ez egy újonnan megalakult kör, szükséges, hogy a tagok megismerjék egymást. E célból írj egy olyan novellát, mely nem hosszabb, mint 10 ezer leütés, és megjelennek benne a személyiséged jegyei. Nagyon fontos, hogy te magad, mint szereplő, ne jelenj meg, hanem írásod egyéb elemeiből (karakterek rajza, szereplők párbeszédei, esetleg tettei) következtethessünk arra, ki is vagy!
Ezt a feladatot 2005. január 31-ig oldhatod meg. Ha bármilyen kérdésed van, írd le ide a hozzászólásokhoz!
Az első feladatra beérkezett művek véleményezése február 1-től látható!

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Két lélek, egy testben

A lány érezte, hogy elönti a düh, fogait összeszorította, ajkai pengevékonnyá préselődtek. Fájdalom nyilallt a tenyerébe, amit húsába vájó körmei okoztak. Barna szemével az áthatolhatatlan sötétséget fürkészte, melyet csupán egy sáv tört meg, egy erős fénypászma, bár ennek forrását nem ismerte. Léptei zaját elnyelte a foltokban megsárgult fű, a csendet csupán társa szipogása törte meg, aki a fényben követte őt.
- Fogd már be, Jeanne! Elegem van belőled! - Ordított rá a lányra, de ezzel csak azt érte el, hogy Jeanne még hangosabban kezdett szipogni, arcán sós könnycseppek gördültek végig.

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (1 szavazat)

Jégláng

Sötétebb volt a csillagtalan éjszakánál, amely alatt újra a világra született. Karcsú sziluettje óriás dárdaként döfött az égen úszó viharfelhők közé, a le-lecsapó villámok fénye szemet kápráztatva tükröződött vissza fekete kristályfaláról. A Tudás Tornya ezer év után ismét megjelent a Homály-sík közepén.
Tövében eltörpült a kámzsás alak, aki már éjfél óta állt ott. Miután apró tábortüzet szított, a nem emberkéz emelte monstrumot szemlélte. Időnként köpönyege alá nyúlt, elővette mívesen cizellált kulacsát, majd jót húzott belőle. Testét ilyenkor átjárta a maga által készített főzet csodás melege; újult erőre kapott tőle koránt sem legendás türelme. Várt valakire.

0
Te szavazatod: Nincs

Alma*

...

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (1 szavazat)

Dugóban

Már tíz perce is elmúlt, hogy a forgalom semmit sem haladt előtte. Fülledt, nyári éjszaka volt. Az utcát elözönlötték a szórakozóhelyekről kiáramló emberek, részegek, és drogosok csetlettek-botlottak az úttesten a veszteglő autók között. Idegesen dobolt a kormányon az ujjaival, halántékán kidagadtak az erek a melegtől. – Mi van? Mi lesz már? Meddig állunk még itt? - nézett körül egyre idegesebben. Bekapcsolta az autóban a rádiót, és egy régi kedvence szólalt meg :Temptations: papa was a rollin’ stone. Körbenézett. A pár centire mellette álló autóban a férfi kedélyesen túrta az orrát, női utasa éppen egy jointot tekert. A másik oldalon fiatalok püfölték egymást.. Hatalmas limuzin akart befordulni a kis utcába. Fehéren fénylett, fekete ablakai titkokat rejtettek. Mellette a sarkon, alvó kolduson lépkedtek át. A virágáruslány már ingyen osztogatta a rózsákat, egy fiatal fiú az autók tetején szaladt át a túloldalra. Utcalányok kóvályogtak a tömeg között üzletet remélve. Fiatalok voltak, és teljesen belőve. Valaki megkopogtatta az ablakot pénzt kéregetve.Csak intett a koldusnak az autóból, hogy ne reménykedjen, majd az csalódottan odébállt. Egyre jobban unta már a várakozást. Az előtte álló autókon át nem lehetett kivenni, hogy milyen hosszú a kocsisor. – Csapdában vagyok – gondolta. – Se előre, se hátra. Egyre fullasztóbb lett a levegő, egész teste izzadságban fürdött, haja csapzottan ragadt hátul a tarkójára. A rádióban felcsendült a következő szám. Take me to the river. Teljesen felhangosította, és lehúzta az ablakot. Mellette elhaladó fiatalok meghallották a zenét, táncolni kezdtek, és bemosolyogtak az ablakon. Halványan visszamosolygott. – fiatalok – elővette a cigarettásdobozt és kihúzott egy szálat. Ajkai közé helyezte, és abban a pillanatban benyúlt egy kéz az ablakon, egy meggyújtott öngyújtóval. – Nekem van gyújtóm, de nincs cigim. Adnál egyet? – nagy széles mosoly követte a lángot, a tulajdonosa lila rasztahajával koronázva. A meglepetéstől felháborodni sem tudott, bátortalanul pislogott vissza, és odaadott egy szálat a kéregetőnek. Az ugyanolyan széles mosollyal megköszönte, és átadta a mellette kocsinak támaszkodva álló kis szőke lánynak, majd felkapta a lányt, mint egy pillét, és a karjaiban vitte tovább. Az szeretettel beletúrt a lila rasztásított hajba, átkarolta lovagját, és megcsókolta. Csak állt a fiú az autók között, kezében tartva az apró lányt, és csókolóztak megfeledkezve mindenről, és mindenkiről, aztán egy perc múlva haladtak tovább. Ahogy egyre távolabb értek, akkor látszódott, hogy a lánynak hiányzik az egyik lába.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (2 szavazat)

Álarcosbál

Itt e bál, e táncos bál. Megannyi maszk és táncos láb. Cifra ruha, drága kelme, forog-pörög a táncparketten. Sürögve, pörögve ropják a táncot. Balra kettőt jobbra hármat, így megy gyorsan kapd a lábad. Le ne késd az ütemet, mert rálépnek cipődre.
Mekkora egy forgatag, elveszhet itt emberfia. Maszkok mögött furcsa népek, felfedni kilétüket? Nincs arra ideje, még az atyaúristennek se. Néha cserélik a maszkot, hogy a káosz növekedjen. Rendre térni felettük, számomra oly nehézkes.
Pörgesd meg a leánykát, hogy ne maradjon árván. Ismerős arcok előttem, e bál ismert térkép nekem. Ismerem jól a táncot, mit vígan ropnak népek. Mégis eltévedek, mi lehet én velem?

0
Te szavazatod: Nincs

Biztos, hogy ismersz?

Biztos, hogy ismersz?

- Igen, olyan aranyos baba volt, első gyerek. Az egyetlen lány a családban. Nagyon ügyes volt kiskorától fogva, korán járt, szépen beszélt. Most is gyönyörű gyerek, szép a rövid barna haja. A szemüvege feldobja az arcát. Csak sokat nyafog. Az öltözködés miatt: „Jaj anyúú, most nee!” A rendrakás miatt: „Jaj anyúú, ne most!” Szorgalmas, de kis lusti. Délig elfeküdne az ágyában, ha az apja fel nem keltené.
- Édes kis csillagom. Csak puszit nem ad, nyafog, hisztizik. Ilyenkor nyűgös. Reggelente fekszik, akkor lehet puszilni, meg „szemmel verni”. Lepislogni. De ha felébred, mint a macska, nyivákol. És csúnyán ír, de nagyon jó tanuló, az én eszemet örökölte. Meg a humoromat.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Szívdob

Dumm… Dumm… Szóltak a dobok. Rezgésük betöltötte a kis ligetet, nem hagyott helyet hidegnek, sötétségnek. A három dobot verő alak karjainak körvonalai elmosódtak, nem maradt más, csak a dob. A három testről eltűnt a libabőr, egy ütemre dobbantak, ahogy a szívdobok összeforrtak.
A tempó lassult, felvette a pentaton ritmusát, a ligetet életerő töltötte meg. Nem volt itt más, csak pár fa, méregzöld sövény, és halvány fény, mely utat talált a nedvtől duzzadó ágak és levelek között. Ez a pár patányi hely maga volt a paradicsom, az itt élő három testvér talált vizet, táplálékot, és szellemi feladatot is. Minden nap fel kellett tölteniük a ligetet Élettel, hogy a másnap is várja őket.

0
Te szavazatod: Nincs

Csak mint mindenki

Az őszi nap narancsos fényei közt bágyadtan úsztak keletnek a felhők. Fürge táncuk orkános szélről árulkodott, s a viharos forgatagban hatalmas hévvel száguldoztak a falevelek. Arany, vöröses, s fonnyatag barna színük vidámra színezte a város mocskos szürkeségét a pirkadat alatt.
A villamos mintha töprengene, öregesen baktatott a síneken. Ki-kirobbanó csikorgása visszakényszerítette a szájakba a hangokat. A világ elnémult, mintha soha nem is létezett volna, oly' nagy csend honolt, s pöffeteg terjeszkedett.

A férfi magányosan gubbasztott az ülésen, noha a szemében tükröződő színek tengere megelégedettséget tükrözött. Láthatóan az elme békéjébe süppedt, gondolatai fonalával erősen markolta az Én-t. Magában apró, éretlen fohászt mormolt, hogy el ne aludjon, arcizmai megfeszültek, vállai mint két szárny, oltalmazón emelkedtek feje mellé.

3.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.7 (3 szavazat)

Nyáriszünet

A cseresznye édes volt és ropogós. A levelek rejtekében messze a földtől, messze a világtól. Nem volt kötöttség és muszáj. Lógatta lábait és a levelek közül a kék eget nézte. Boldog volt. A szomszéd fán madarak csicseregtek a távolban kutya ugatott. Feje alá tette kezeit és fütyörészett. Próbálta utánozni a madarakat és elképzelte miket gondolhatnak most róla. Vajon éppen azon tanakodnak ki ez a beszéd képtelen madár? Esetleg éppen most nevetik ki milyen otromba próbálkozás ez a részéről. Mulatságosnak érezte ő is önmagát. Jajj ne! A távolból dühös szitkozódások és felettébb érdekes szóösszetételek keresik. Nem akar most házi feladatot, házimunkát csinálni. A nyári szünet alig kezdődött el, de ma sem aludhatott délig, ma sem csinálhatott azt amit akart, ráadásul még mindig úgy bánnak vele, mintha dedós lenne. Legszívesebben meg feljebb mászott volna fán, oda ahonnan alulról nem lehet fellátni, de már így is elég vékony volt alatta az ág. Ráadásul a fa sem volt az az óriás. Ajjaj minden jel szerint mocorgásával felhívta a magára a figyelmét. Miért nem tudott nyugton maradni? Tudhatná, hogy a szeme mint a sasé, füle mint – melyik állatnak is a legjobb a hallása? Talán az elefánté – szóval hallása akár az elefánté. Elbújni, elrejtőzni a magafajtának esélye sincs. De azért reménykedett és próbált kaméleont játszani. Koncentrált, elképzelte amint láthatatlanná válik, vagy madárrá, kámforrá, bármivé, csak ne vegyék észre. A léptek zaja egyre közelebbről hallatszott. Még öt méter, négy, három, kettő, egy. Itt a vég.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (2 szavazat)

A lelkek tánca

A hintaszék visítva nyikorgott, miközben előre hátra dölöngélt a száraz levelek fedte teraszon, amellyekbe néha belekapott az arra merészkedő szél, és őrült táncba kényszerítve játszott a halott élet útolsó szikrájával. A szék csendben lihegő Utasa, vérző szemmel figyelte a tájat a karcsú Hold fényében, és gyönyörködött benne, miként űz gúnyt az élet a halálból és fordítva. Nyelt egy utolsót, amitől kezei elernyedtek. A fiola amit eddig a szájához tartott, zuhanni kezdett. Teljes csend volt, mintha a táj kiváncsi lett volna az Utas útolsó útjára. A csendben hangos koppanással ütődött az üvegcse a földhöz, majd elgurult, a táncra váró levelek közé. A vérző szemek bezárultak, két utolsó vércseppet lecsorgatva, vörös csíkot rajzolva a sárga arcon, mintha az utosó gondolatnak keretet akartak vona rajzolni. Ez a gondolat nem volt más, csakis a szeretett nő elvesztése, melly elindította az Utast ezen a különös útján követve a szerelmét akárhová.

0
Te szavazatod: Nincs
Megjegyzés:

2.0ás verzió!!

Tartalom átvétel