S3 - vizsganovella

Vizsganovellák elemzése

Zajlik a vizsgafeladatok elemzése, a jelenlegi tagok összesítik a pontokat, mindenki felállítja a saját listáját.
A pontozást izgalmassá teszi, hogy a beküldött művek szerzőit nem ismerik, a fórumba név nélük lekrültek a művek.
Amikor kialakul a végeredmény, közzé tesszük a pontszámokat, és a Scriptoriumba felvettek nevét, ám hogy még izgalmasabb legyen, csak a legvégén teszük ki a műveket a nyilvánosság számára, csak akkor ismerhetik meg a jelenlegi tagok és az olasók, kiket rejtenek a számok.
A novellák alatt ott lesznek a vélemények, természetesen név nélkül, hiszen nem az a fontos, hogy ki írta, hanem az, mit írt. Ebből azok is levonhatják a tanulságot, akik nem kerültek be, hogy legközelebb nagyobb eséllyel próbálkozhassanak.

0
Te szavazatod: Nincs

21.vizsganovella

Crystalheart

Hidegvér

Csak egy gondolat. Ennyi volt, nem több: reményt adó és rettentő gondolat. Mert mindig van más kiút, és még sincs. Folyton csak azon töprengtem, mi mást tehetnék… de az agyam beállt erre, és nem bírt tőle szabadulni. Ha a gondolat ennyire erős, egyszerűen csak engedelmeskedik az ember, teszi, amit mond. A logika behódol neki, az ész is csak segíti. Az eszem pedig gondosan ügyelt minden részletre. Kezemen bőrkesztyű feszült, ahogy fölszereltem a hangtompítót; a tükör előtt igazítottam egy utolsót az álszakállon. Micsoda rusnya ábrázatom volt… de akkor még tudtam a tükörbe nézni.

0
Te szavazatod: Nincs

20. vizsganovella

Lucas

Két madár

John Palmer csupán néhány hónapja költözött vidékre. Apró, koszos, huzatos belvárosi lakását kényelmes, tágas erdei házra cserélte. Sem gáz, sem villany, sem víz nem állt rendelkezésére újdonsült otthonában, ha inni akart, az udvar kútjából merített magának, vagy a vitrinben sorakozó flaskák egyikét húzta meg. Ha éjszaka fázott, begyújtott a kandallóba. Ha szórakozásra vágyott… nos, az üvegek erre is kiváló alkalmatosságnak bizonyultak.
Mr. Palmer gyűlölte régi életét, a várost, elege lett az idióta mihasznákból, akik egész nap a rádiót vagy tévét bömböltették. Itt, vidéken, az erdő szélén, nem volt ám ilyesmi! Itt a madár sem járt, illetve azok igen, és gyönyörűen énekeltek a környék új lakójának. Hogy John Palmer megérdemelte-e ezt a nyugalmat, az már más kérdés. Egész életében durva, mogorva ember volt, a zajos világ, a rothadás, amit a városban hagyott, rég befészkelte magát a szívébe. Csendes, vidéki mindennapjai piszmogással teltek, hozzászokott, hogy azt tesz, amit akar, és akkor, mikor akarja. Reggelente addig aludt, heverészett, míg kedve tartotta, így ment ez hónapokon keresztül… Ám egyszer minden jónak vége szakad.

0
Te szavazatod: Nincs

19. vizsganovella

Lazarus

Nő a baj

– A franc essen beléd, Joey! Ha mondtad volna, hogy sietsz, nem veszek fel harisnyát!
– Jól van, jól van, legközelebb szólok. Tárd már szét a lábad!
Sosem hittem, hogy a nyálas, gyertyás, lágy zenés körítés bármire is elég lenne, ha rólam van szó, de ez a felszólítás mintha páros lábbal ugorna át egy bizonyos határt. Jó, persze, tudtam mire számíthatok, ha még a reggelit is félbehagyja, hogy rám rontson. Plusz mindketten tisztában voltunk vele, hogy az a végzős házibulikat ártatlanságát megőrizve átvészelő szűzkislányt idéző viselkedés már rég kiveszett belőlem, mindenféle naivitással együtt.

0
Te szavazatod: Nincs

18. vizsganovella

Nukleo

A foxi

A szél papírszemeteket görgetett végig az utcán: Elhasznált vonaljegyeket, az Unió, és a környezetszennyezés elleni röplapokat és szakadozott ingyenújságokat. Néha egy autó húzott el nagy sebességgel a fenti autóúton. Ezek négyen ott álltak lent a parton, az egyik rozsdás kerítésrúdra felnyársalt döglött foxi körül, kezükben hegyes nyársak, valamelyik nyaralóból lophatták talán. –Te következel, Szarka. –mondta Nád, a vezér. –Ki a kutya? –Hogy ki a kutya? –Szarka marokra fogta a nyársát, és a döglött kutyához lépett. –Az a szemét, mocskos rendőr, aki nem engedte, hogy este focizzunk, és elvette a labdánkat! –Magasba emelte a kezét, majd a tetembe döfte a nyársat. –Most te jössz, Karesz – mondta Nád. –Ki a kutya? –Karesz döfésre emelte a nyársát, és a dög felé fordult. De ki legyen a kutya? Valami komolyabbat kéne, nem olyan gyerekeset, mint Szarka. Olyat kéne mondani, amitől ezeknek itt tátva marad a szájuk. Hogy időt nyerjen, torkaszakadtából ordított, és szökellve ugrált a kutya körül, ahogyan azt az indiános filmeken látta. –Hogy ki a kutya? A rohadt kommunisták! Vesszenek a vörösök! –Belevágta a nyársat a kutyába, és úgy nézett körül, mint aki biztosan tudja, olyat mondott, amiért felnéznek majd rá. –Jól van. –bólintott Nád. – Megcsináltad. Markora fogta a nyársát, és a dög mellé lépett. –Kérdezz nekem, Karesz! Az kajánul elvigyorodott. –Ki a kutya? –Nád megállt a felnyársalt tetem előtt, lassan felemelte a nyársát, és két kézzel, teljes erővel a kutyába döfött. – Kriszta! Az a szemét ribanc! Aki csak nagyobbakkal sétálgat a Margit Szigeten! Az a kutya! Minden szitoknál újra is újra beledöfött a dögbe. Mikor befejezte lihegett, és zavarosak voltak a szemei. Csönd volt egy fél percig. –Te nem játszol, öcsi? – törte meg a csendet Nád, és ellépett a kerítésrúdtól. –Neked is van lándzsád, fejezd be te. –Rendben van. –mondta a legkisebb. Lassan a kutyához lépett, eldobta a nyársát és puszta kézzel esett neki. Megragadta a bal kezével, jobbal pedig ütötte, ahogyan csak bírta. –Hogy ki a kutya? Az apám meg az anyám. Azok a szemetek, azok a rohadt szemetek! Átölelte a dögöt mintha valóban az anyja lenne és sírva fakadt. A másik három mozdulatlanul, megdöbbenve nézte őket. Mindegyikük tudta, öcsi szülei meghaltak három nappal ezelőtt, mikor baleset történt az izzógyárban.

0
Te szavazatod: Nincs

17.vizsganovella

Körtvélyes Ákos

Ébredés

Nézem, ahogyan az arcod vonalaival játszik a nap. Ide árnyékokat varázsol, amoda vibráló fényfoltot; alkotó sugarai új és újabb formát orrnak, szájnak és szemnek. Várom, hogy változzon ez a kép, hogy felébredj, rám nézz és szólj hozzám, ahogyan azt közös fél évünk minden reggelén tetted. Most azonban még a csend feszül közénk.
Az első kávéházi beszélgetésünk jut eszembe. Félénken közelítettem, bátran viszonoztál és olyan természetességgel ereszkedett közénk a bizalom, hogy sem a kezed érintését, sem az első csókot vagy a közös ébredést nem árnyékolta kétely. Egyszerre szorítottalak, szívtalak, szerettelek és fogadtalak magamba azon az éjjelen.

0
Te szavazatod: Nincs

15. vizsganovella

dzséjt

Időőr

- Joseph Wergerstern, letartóztatom a Sangarai Időegyezmény több pontban történő megsértésének vádjával – mondta Dieter Udesky kapitány, hűvös tárgyilagosságot erőltetve arcára. Nehezére esett, hiszen minden szó szinte késként metszette a lelkét. Tette, mint oly sokszor, amikor hasonló helyzetbe került, olyan érzést keltett benne, mintha a szívét tépnék ki. Jóérzésű ember inkább segített volna Wergersternek, nem pedig letartóztatja. – Olvassák fel a jogait és vezessék el – intett a két őrtisztnek, akik felcsatolták foglyuk tarkójára a glóriát. Ez a szerkezet távirányítható bábuvá tette a viselőjét.

0
Te szavazatod: Nincs

14. vizsganovella

Kelvin

„Sowieso Krematorium!”

- A levél eleje leszakadt, de ennek nincs különösebb jelentősége – mondta a férfi. Fekete bőrkabátja halkan nyikorgott, mikor megmozdult a karja. Finom ráncok ültek a szája szélén, arca frissen volt borotválva, mint mindig. Arcszíne hasonlított a zöldre festett betonfalakhoz, sodort cigarettájának aranytárcája mintha egy másik világból csillogott volna. – Kérem, hallgassák végig!
„… hogy áthelyeztek a lágerbe. Valószínűleg büntetésből, amiért a múltkor Karl Oberkapo meglátta, hogy Marekkal munkaidőben leültünk beszélgetni. Ez megszokott dolog volt a revírben, itt nem hajtottak minket; ha elfogyott a munkánk, elbújtunk valahova. Pont ennek az alkoholista kápónak kellett ide bejönnie! Biztos szeszt keresett, mikor megtalált bennünket. Hatalmas balhét rendezett, azt kiabálta, hogy ugyanúgy megdöglünk mi is, mint azok a tetves zsidók. Hogy ne higgyük, hogy megmenekülünk, csak azért, mert politikai foglyok vagyunk. A lengyeleknek sincs menekvés. Vigyázzállásban álltunk előtte, és megállás nélkül üvöltözte, hogy ez egy Vernichtungslager, mi pedig a semminél is kevesebbek vagyunk. Tartok ettől az embertől, biztos vagyok benne, hogy ha nem lettünk volna Dr. Gottlob emberei, egyikünk sem jön ki abból a pincéből. Így csak kirángatott minket, és elrohant jelenteni. Mást nem tehetett.

0
Te szavazatod: Nincs

13. vizsganovella

Fodor Tamás

Én annyira magányos vagyok bébi!

Charlie-nak megvolt mindene, amire csak szüksége lehetett. Voltak ruhái, remek darabok, egytől egyig a környékbeli szemétlerakókból összeszedve. Voltak barátai, akikkel mindig meg lehetett osztani az aznapi összekoldult pénzből megvett italt. Volt egy szép, alig használt hamis svájci órája, amit három hónappal ezelőtt távolított el egy elég rossz állapotban lévő holttest karjáról, és ami még ezek után is rendkívül pontos volt. Na és persze volt egy nagyszerű, folyamatosan kulturális élvezeteket nyújtó fala Fu City, Zenész utcájában. Ott ugyanis ötméterenként érték egymást a különböző feltörekvő zenekarok olcsó hologramjai, amik a legkülönbözőbb műfajokban mutatták meg valós énjük tehetségét.

0
Te szavazatod: Nincs

12. vizsganovella

Hazmat

Ragadozók

Biderdoo elszakította tekintetét a hegygerincen magasodó várkastélyról. Megpróbált az előtte kígyózó, gyéren kivilágított útra és a küldetésre koncentrálni. Kevés sikerrel… a toronyszobában fogvatartott hosszú combú szőke nőt nem tudta kiverni a fejéből.
– Első a munka, utána jöhet a megérdemelt szórakozás. Pedig ezt jobb lett volna fordítva csinálni! A büdös francba!
Az antigravitációs robogó megugrott alatta, ahogy nagyobb sebességre kapcsolt. A város évszázados kőfalai teljesen összemosódtak az út két oldalán. A környéktől Biderdoonak borsódzott a háta, volt is rá oka. A helybéli sámánok rühellték az idegeneket és egy bóklászó testőrt könnyedén érhetett sajnálatos baleset. A bolygó láthatatlan őrei szemet hunytak az ilyen kiskaliberű események fölött.

0
Te szavazatod: Nincs

11.vizsganovella

Maggoth

Acélcsontváz

Rex felborzolt szőrrel bámulta a látóhatár végén feketéllő tárgyat, amely egy épület acélcsontvázának tűnt. A kutya acsargott a távolban várakozó alkotmányra, tépőfogai elővillantak állkapcsából, tekintetében harag lobbant.
Háta mögött lezuhant felderítő űrhajó gyászos maradványai vetettek szegényes árnyékot, előtte kiégett kősivatag húzódott.
A perzselő szél sívó homokot és kisebb kavicsokat sodort maga előtt; a távoli, rejtélyes tereptárgyon kívül nem akadt, ami útját állhatta volna. Az égbolt fojtogató buraként borult Rex fölé, miközben a közepén trónoló, sugárzó égitest kohóként árasztotta a meleget.

0
Te szavazatod: Nincs

10.vizsganovella

Onix Titan

E=mc^2

Az írógép kopácsolása egy idő után fenemód álmosító tud lenni. Matt is kezdett egyre inkább elkalandozni. Alámerült a saját elméjében. Az írógép minden egyes sor után egy kis csengéssel jelezte, hogy vigyázat, már csak öt karakternek van hely. Folytassa a következő sorban! Milyen kedves! A mechanizmus működése sokáig rejtély volt számára, de nemrég az írógép tisztítása közben sikerült megfejteni a titkot: a csúszka alatt volt egy pöcök, amit egy másik pöcök, ami a csúszkán volt mindig odébb tolt, majd elengedett, és emiatt egy kis kalapács pont ráütött egy kis csengőre. Érdekes…

0
Te szavazatod: Nincs

9. vizsganovella

Nagyredessy Mihály

A néma feketerigó

Tudod! Amikor az ember teste már nem képes követni azokat a változásokat, amiket a gondolkodó ember, mint uralkodni vágyó faj társadalommá való szerveződésében ráerőltet önnönmagára… Olyan torz eredménnyel, aminek a test látja a kárát. Rosszabb lesz az elvisel-hetőség, növekszik a gyógyszerek mellékhatásainak összességéből fakadó amúgy még nem számottevő károsodás, elviselhetetlenné téve a lélek számára a testtel való együttműködést.
Ne gondolj itt kreált, tőled elzárható olyan betegségre, ami véled nem kerülhet kapcsolatba! Mindennapjaidban te is beleütközöl, átmész rajta, ruhaként magadra veszed, szórakozta-tásként, közlekedésgyorsítóként magadhoz engeded, élelmiszer gyanánt, mint energiaforrást gyomrodba tömöd. Természetesen mindez a profit emberének olyan édes trükkje, aminek felelőssége a globalizáció segédletével csak az ő bűne!

0
Te szavazatod: Nincs

8. vizsganovella

Melkor

A nevető egyszarvú

Kölyökkorom óta vágytam rá, hogy előtte álljak. No persze, nem egyedül – attól, mert valaki Zar-Zamul beszerzőklánjának dolgozik, még nem evett maszlagot! –, de legalább féltucat bivalyerős kabiriai legény társaságában. Ködös ábrándjaimban mindig úgy képzeltem, jómagam talpig assar-gam-i páncélban toppanok majd a vadállat elé, oldalamon egy legalább két achor hosszúságú kard. A legények, ha a helyzet forróvá válna a bestiával szemben, füttyentésemre előugranak a bokrok mögül – ám egyéb esetben meghagyják nekem a dicsőséget.

0
Te szavazatod: Nincs

7. vizsganovella

Maggoth

Brókerek

Egy fekete autó haladt az úton, a forgalommal ellentétes irányban.
A lízingelt BMW sofőrét Kovács Gábornak hívták, és csak a harsány dudaszó ébresztette rá, hogy valami nem stimmel. A fiatal, elegáns zakót viselő férfit váratlan telefonhívás késztette őrült száguldásra. Percekkel az előtt még egy ultramodern irodaház fogadótermében üldögélt, kényszeresen pattogtatva körmeit, gondterhelt ábrázattal idézve maga elé vetélytársa fürkész tekintetét – akivel harcba kellett szállnia az álomállásért –, miután a fejesek mindkettőjüket alkalmasnak találták a munkára. A másik esélyest Szelepcsényi Móricnak hívták, és éppen távol volt – nagy valószínűséggel a folyosókanyarulaton túli vécében –, amikor riválisa hívást kapott, aznap már a másodikat. Ekkor zajlott le az a sorsdöntő beszélgetés, amely nem sokkal később esztelen ámokfutásba hajszolta a fiatalembert.

0
Te szavazatod: Nincs
Tartalom átvétel