Központozás - Eve tollából

What is the problem?

Misaerius örömére álljon itt két régi kínai tanmese, amelyek eszembe jutottak a felvetett kérdései és véleménye kapcsán.
(…)
Az öreg Li mester szomszédjának elkóborolt a báránya, kiküldte hát összes emberét a bárány keresésére, és megkérte a mester szolgáját, tartson ő is velük.
- Micsoda! - rikácsolt a mester. - Ennyi emberre van szükséged, hogy megkeress egy bárányt?
- De hisz annyi ösvény van itt, ki tudja, merre ment - magyarázkodott a szomszéd.
Amikor a szolga visszatért, a mester megkérdezte:
- No, megtaláltátok a bárányt?
- Nem…
- Hogyhogy nem?
- Túl sok az ösvény - felelte a szolga. - Egyik ösvény beletorkollik a másikba, nem tudtuk eldönteni, melyiket válasszuk, így aztán visszafordultunk.
A mester gondolkodóba esett. Hosszú ideig nem szólt semmit, egész nap el se mosolyodott.
Tanítványait meglepte a viselkedése.
- Egyetlen bárány nem a világ - vigasztalták mesterüket -, meg aztán nem is a tiéd volt. Miért lettél hát ilyen szótlan és komor?
A mester nem válaszolt, és tanítványai tanácstalanok voltak. Egyikük megpróbálta kifejteni, mi játszódhat le a mesterben.
- Ha túl sok az ösvény - mondaná a mester -, az ember nem találja meg az elkóborolt bárányt. Ha egy tanítványnak túl szerteágazó az érdeklődése, elaprózza az idejét. Minden tudás ugyanazon forrásból ered, de a tudáshoz sokféle módon lehet eljutni. Ha tévútra lépsz, csak úgy kerülhetsz a helyes ösvényre, ha visszatérsz a kiindulóponthoz, az igazság forrásához. Mivel a mester tanítványa vagy, tőle akarod megszerezni a tudást, add neki át magad teljes mértékben, különben soha nem fogod megérteni a mestert.
.
(…)
.
Élt valaha egy óriás madár, amelynek háta olyan széles volt, mint a Tai hegység, kiterjesztett szárnyai pedig felhőként borították el a mennyboltot. Ha magasba emelkedett, forgószél kerekedett körülötte, és minden szárnycsapásával kilencezer li távolságra suhant az ég alatt. Egy alkalommal Délnek vette útját, a Déli Óceán felé tartott.
A kékcinke feltekintett rá és nevetett. "Én felszökkenek pár lábnyira, aztán visszaszállok, és jól érzem magam a bokrok között. Nekem ennyi elég is. Minek menjek messzebbre?"
Ebből láthatjuk, mi a különbség az óriás meg a törpe távlata között.
.
És hadd idézzek magamtól is!
.
”…Továbbá szándékosan nem léptem közbe, amikor zavaros, oktalan elemzésbe bonyolódtatok bele. Ennek kettős célja volt: a kritikusnak tanulnia kell a véleményezést, fel kell ismernie, és tudnia kell különbséget tenni valóban lényeges hibák, és az ő saját véleménye között (a szerző helyett nem írhatjuk meg a novellát, az az ő története; legfeljebb javaslatokat tehetünk a javításra), a kritizáltnak pedig meg kell tanulnia különbséget tenni releváns és kevésbé releváns vélemények között. Magyarul, használja a józan eszét, és ne fogadja el a hülyeséget kapásból!”
.
A nézőpontváltásról pedig csak ennyit:
.
"A nézőpontváltás olyan hiba, amely miatt a kiadók visszadobják a művet, az olvasó meg esetleg úgy összezavarodik a cselekményt illetően, hogy a jó édesanyja sem lesz képes kibogozni. A nézőpontváltás komoly hiba.
A történetünket általában egyetlen személy – a főszereplő nézőpontjából írjuk. Ha E/1-ben írjuk, semmiképpen sem válthatunk át másik személyre, mert mi magunk nem tudhatjuk, a másik mit gondol, érez, csak látjuk, ha csinál valamit és halljuk, ha mond valamit.
Ha E/3-ban írjuk, nagyon kell vigyáznunk, hogyne másszunk bele a másik fejébe, ne alkossunk véleményt, mert nem tudhatjuk, mit gondol.
Vagyis: ha a történet főszereplője John Smith, ő az aki cselekszik, eszik, alszik, gondolkodik, verekszik stb… nem válthatunk át David Blackre. Nem írhatom le, hogy ő mit gondol, mert nem tudhatom. A narrátor sem tudhatja. Nem változtathatok egy novellán vagy egy fejezeten belül nézőpontot."
.
És egy idézet Fishbone-tól:
.
”Olvastam már neves német írótól olyan művet, amiben nagyjából fejezetenként volt nézőpontváltás. Ráadásul nemcsak, hogy nézőpontváltás, hanem eközben idősíkváltás is volt, miközben gyakorlatilag az egymással szemben álló szereplők gondolatait is megismertük. Minden E/3-ban. Eleinte nem értettem, hogy mi van, akkor most 20 évvel korábban van? Vagy ki ez a baromállat, aki éppen szerepel. De mikor felfogtam, hogy ez egy ilyen "ugrálós" írás, nekem felettébb érdekessé vált.”
.
A lényeg a következő tagmondatokban van:
„…amiben nagyjából fejezetenként volt nézőpontváltás.”
"De mikor felfogtam, hogy ez egy ilyen "ugrálós" írás, nekem felettébb érdekessé vált.”

.
Összegzés:
Scriptorium tagok vagytok, feladatokat oldotok meg annak érdekében, hogy egy kicsivel több tudást egy kicsivel könnyebb módon megkaphassatok, mint az egyébként útmutatás és az anyag összegzése nélkül lennétek kénytelenek megszerezni.
Ha összerakjátok ezeket az idézeteket, ráébredhettek az igazi mondanivalóra.
Ezen kívül nincs más dolgotok.
Gondolkodjatok!

A szabály szerint ha kb. egyharmadnyi hely hátravan a sorból, akkor folyamatosan a kettőspont mögé írjuk, viszont szerkesztőtől is függ, hogyan alkalmazza.
A drámaibb hatás kedvéért írhatod új sorba, de előfordulhat, hogy visszateszik.
Eleinte én is így írtam, de a műveim szerkesztésekor mindegyiket szépen visszahelyezték.
Azonban függ a szövegkörnyezettől és a párbeszédtől is. Mert ha az egyik szereplő szövegét több komment szakítja meg, ráadásul az utolsónál kettőspont is található, mindenképpen ugyanabba a sorba kell tenni, akármekkora hely maradt, mert a szövegértés szempontjából zavaró lenne az új sor.
Ezt majd ma délután bővebben is kifejtem a nézőpontváltással együtt.