Nyúkiccondöblog

A munkahelyemen nap mint nap "felkeres" egy hajléktalan ember. Először bácsit akartam írni, de szerintem nem lehet több ötvennél, úgyhogy marad ember.
Egy panzió recepciósaként dolgozom (még a héten, aztán helyet váltok) Eger egyik forgalmas utcájában (mivel ez nem a reklám helye, ezért szükségtelennek látom leírni, hogy a Várkapu Panzióban, a Kossuth Lajos utca 21-es szám alatt...upsz...ájdiditögen...). Na szóval, eléggé a "kirakatban" ülök, miközben végtelen ráérésemben a Karcra karcolgatok, ezért is szúrhatott ki magának ez az ember.
Még a télen történt, hogy - gondolom - minden-mindegy alapon bepróbálkozott nálam, némi készpénzre hajtva. Önmagam szemében én egy rendes fickónak számítok, ezért adtam is neki mintegy 200, azaz kettőszáz forintot. Az ő szemében is rendes fickóvá lettem ezáltal; mint később kiderült, egy liter valódi kannás-tablettás lőre beszerzési értéke a helyi árfolyamon mindössze 104, azaz egyszáznégy forintra rúg, tehát maradt még 96, azaz kilencvenhat forintja a következő játékra. Ekkor láttam meg azt, hogy kevés is elég a boldogsághoz.
Mifelénk vicces, az Élet K.O. csapásai után is felállni képes hajléktalanok élnek. Az emberünk szintén ilyen. Azt mondja egyszer (nyári záport követően):
"- Az előbb nagyon eláztam kívülről, most már szeretnék belülről is elázni, nem-e lehetne-e ehhez hozzájárulni némi apróval?"
A szokásos Károly Róbertes papírral honoráltam a poént.
Az igazsághoz tartozik még két dolog, mielőtt Egervárosi Teréz Apává fényezgetném magam a Jótékonyság selyemkendőjével: 1. az emberünk néha bizony arcátlan, kihasználja a jóindulatomat, és van, hogy naponta többször is megjelenik. Ezáltal engem súlyos dilemma elé állítva, tudniillik szívesen adok neki, mert nehéz sorsú, ugyanakkor nem szívesen adok neki, mert pofátlan. 2. az emberünk olyan büdös - igaz rendszertelenül, mert néha nem az, viszont ha az, akkor nagyon -, hogy a hátrahagyott szagra fel lehetne akasztani egy kisbaltát. Ez újabb dilemmát okoz: beszélgessek-e vele, mert ugye szegény biztosan ritkán hall emberi szót a "normálisoktól", avagy fulladjak-e meg? Nem könnyű meglelni a középutat.
Megkérdeztem tőle, hogyan vészeli át a telet? Azt mondta, este tíz körül keres egy lépcsőházat (mert egy takarékossági okokból fűtetlen lépcsőházban mindjárt van vagy öt fok...), ott kihúzza úgy reggel ötig, aztán menni kell, mert akkor már szállingóznak az első munkába indulók. Durva.
Amikor megtudta, hogy elmegyek innen, szomorúan közölte: felkeresi az ENSZ közgyűlést, hogy katasztrófa sújtotta területté nyilváníttassa magát. Arra gondoltam, hogy ha az utolsó napomon "elcsíp" , adok neki egy ezrest. Persze csak ha előtte megígéri, hogy a "gyorssegély" egy részével benevez az egri hajléktalanszállón, "zuhany" kategóriában. Csak vicceltem. Mindig is gusztustalannak tartottam azokat a "nagylelkűeket" , akik adnak ugyan a koldusnak, de megszabják, hogy mire költheti. Ennél csak az ocsmányabb, amikor valaki így szól: "Nem adok, úgyis italra költené!". És? Kiváncsi vagyok meddig bírná kémiai vidítószer nélkül az átlagember ezt a fajta életmódot...
Ennyi.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2005-09-23 19:16 Ritus

Ritus képe

Hát igen... :) Rendes Tőled, h. megsegíted a rászorulókat! Viszont az nagyon sajnálatos, h. a kapott pénzt legtöbben alkohol vásárlására költik, s talán ha nagyobb summa hullana is az ölükbe, akkor sem lennének képesek kitörni a rég megszokott kéregetős, koszos életből... :(
Na és csak munkahelyet vagy foglalkozást is váltasz a jövő héttől? :)
_________________________________
"Szólj, gondolj, tégy jót,
s minden szó, gondolat, tett
tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád!"
(Vörösmarty)

p, 2005-09-23 19:37 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Hihetetlen, de alig tettem le a billentyűzetet, és megjelent a "barátom". Úgy határoztam, hogy amit ma megtehetek, nem halasztom holnaputánra: megleptem két db II. Rákóczi Ferences papírral. Ami ez után következett, arról egy Vörösmarty idézet jutott eszembe (már nem emlékszem, hol olvastam :D ):
"Szólj, gondolj, tégy jót,
s minden szó, gondolat, tett,
tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád!"
Az ember szemében IGAZI hála látszott, és ŐSZINTÉN kívánt sok sikert a jövőhöz.
Amúgyilag maradok a vendéglátásban, csak más helyen és felelősségteljesebb poszton (majd egy év múlva nyilatkoznék érdemben - ez egy ilyen szakma... :) ).

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

p, 2005-09-23 19:42 Ritus

Ritus képe

:)
Én is sok sikert kívánok az új munkádhoz és a jövődhöz!
Az idézet pedig szerintem nagyon igaz! ;)
_________________________________
"Szólj, gondolj, tégy jót,
s minden szó, gondolat, tett
tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád!"
(Vörösmarty)

p, 2005-09-23 19:47 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Köszönöm szépen! :)
Valamiért éreztem, hogy Neked tetszeni fog az idézet! :D

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

h, 2005-09-26 05:15 Eternaldeath

Én is sok sikert és minden jót kívánok a továbbiakban! :-)
De!
Gyémánt B.! Te pályát tévesztettél, ezt határozottan merem állítani!
A szociális érzékenységed példaértékű!
Néhány évtizeddel ezelőtt Egerben, egy Hozzád hasonlóan szociálisan
érzékeny ember agyában megszületett az Egri Norma! :!:

h, 2005-09-26 12:07 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Köszi Eternaldeath!
Ezt a pályatévesztést többen is mondták, de most már el van szabva az egész! :)
Én néhány évtizede egri vagyok, viszont a Normáról még nem hallottam. Mi lehet az?

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

h, 2005-09-26 12:35 Eternaldeath

Gyémánt B.! Soha nincs elszabva! Én is azt gondoltam
nem is olyan régen, aztán...
Szóval: az Egri Normáról, röviden:
P. Oslay Oszwald egri ferencrendi házfőnök alapította
meg az Egri Normát.Az Egri Norma nem más, mint állandó,
karitatív szegénygondozás az otthonokban. Az Egri Norma
hivatalosan 1928. január 2-án alakult meg. Néhány éven
belül több hazai nagyváros is ezen elvek alapján kezdte meg
a szegénygondozást.
Kószó Krisztinának van erről egy nagyon remek dolgozata,
abban bővebben is olvashatsz a témáról.
Na, húzok haza. csúnya egy hétfői nap volt :-(