Békés, boldog ünnepeket!

Karcostársaink, kedves Írók, Olvasók, Vendégeink!

Pár napja a legtöbben még csak vártuk, számoltuk vissza a perceket, hogy idén utoljára csöngessenek ki, csukódjon be a gyárkapu, irodaajtó a hátunk mögött. Sokan siettettük az időt: múljon már, jöjjön már a jól megérdemelt pihenés, szabadság!

Az járt akkor a fejemben: a világ rohan. Egy e-mail eljut a világ másik felére a másodperc tört része alatt. A karácsonyi díszek hetekkel az ünnep előtt megjelennek a polcokon, ahogy a rádiót is elárasztják a karácsonyi számok. Régen ott volt a várakozás csodája – ezt most felváltotta a türelmetlenség. Mintha azzal, hogy egyszerre tépjük fel az adventi naptár minden ajtaját, vagy hogy december elején feldíszítjük a fát, azonnal megkaphatnánk a csodát.

De ha megkapjuk, mi marad utána? Felfigyelünk rá egyáltalán? Vagy csak tovarohanunk, hajszolva valamit, ami valójában ott volt az orrunk előtt?

Inkább ne siessünk! Eljön minden a maga idején. Eljönnek a csodák is, az ünnep apró, meghitt pillanatai. Eljön a szabadság ideje, a mosoly, a mézeskalács, a csók, a csendes merengés, a nagy nevetések, az ajándékbontás ideje. Csak egy életünk van, ne akarjunk türelmetlenségünkben előrerohanni vele, élvezzük ki inkább minden pillanatát.

Használjuk ki ezeket a napokat úgy, hogy lelassítunk. Gondoljuk át, mit értünk el idén, s mi maradt el, mi vár ránk jövőre. Lassítsuk le lépteinket, nézzünk körül, lássuk meg a világot magunk körül, keressük a csodákat – mert ott vannak mindenütt, csak észre kell vennünk őket.

Persze nem minden csoda látható – sőt, a legnagyobb csodák, dolgok, amik a szívnek igazán fontosak, ahogy azt Antoine de Saint-Exupéry írta, a szemnek nem is láthatóak. Ettől még ott vannak. A fantázia, egy gondolat, a szerelem... csak néhány azok közül, amelyek segítségével megpillanthatjuk őket.

Te hiszel a csodákban? Mi a Te csodád?

Ezúton kíván Nektek egészségben, alkotói kedvben, sikerekben gazdag, boldogságos új évet a Karcolat Szerkesztősége!