A csúnya szép lány 2

Azt hittem, nem tud meglepni az időjárás, de tévedtem. Hol kisütött, hol beborult, amolyan se hús, se hal idő lett és indulni akartam már. Egy pillanat volt elhatározni magam. Kulcs elfordult és dörr, a két henger beszélni vágyott.
Lassan kanyarodtam ki, ami a magamutogatás része volt, mert a hang oda- vissza verődött a falak között. Nem mindenki szeret erre ébredni, de antiszociális bunkó lévén nem érdekelt. Valamelyik csajom hívott így, már nem is emlékszem rá, de a kifejezést találónak gondoltam, így megjegyeztem. Haladás közben ütemes, fémes csattogást hallottam hátulról és lehúzódtam oldalra. A háttámlára szíjazott német rohamsisak meglazult, jól meghúztam a csatnál és megigazítottam rajta az álca borítást. Nem kéne elhagyni róla, mert az ikonikus tárgy formája a lényeg, nem a színe és ez védi a felverődő kövektől. Na meg jól mutatott a tankon terpeszkedő vaskereszttel együtt és akkor még a tetkóim meg sem villantak.

Szépen, komótosan kicsorogtam a város határáig és ott aztán rákapcsoltam. Autópályán hasítottam, nem sokan tudtak megelőzni. Egy ÖMV kútnál tankoltam, de csak azért, mert a 100-as benzinükben nincs etanol és mindenhol igen jó a kávé. Nem láttam egy motorost sem, ami annyit jelent, csak nekem volt sürgős az indulás, na meg hogy hideg van. Kicsit leráztam a lábamból a hangyákat és mikor elindultam, rákapcsoltam az AC/DC-t a két hangfalra. Frenetikus érzés szelíd motorost játszani és szórakoztató.

Pontosan tudtam, melyik lehajtót kell használnom és ezután már csak a dombok, álmos képű tehenek és unott arcú biciklisek kerültek a képbe. Lassítottam, mert a közútkezelő úgy gondolta, ez a minőség is elég a közlekedéshez, amivel nem értettem egyet és az eddigi önbizalmam is valahogy kicsorbult. Miért is jövök erre több, mint egy év elteltével? Megkeresni egy olyan lányt, akivel egyszer beszéltem, akkor is részegen?

A nemtörődömök laza hetykeségével gangoltam végig a váltót, lerázva a készülő aggodalmat, elöntött a minden mindegy érzés. Égettem a benzint, hagytam dolgozni a szelet és néhány kanyarban felvinnyogtattam a gumit, csak hogy tudatosítsam magamban is, ki az úr.

Ütem nélküli dörrenéseket produkálva gurultam a kocsmához, ahogy leesett fordulatszám esetén a karburátor kissé szűkösen méri a hengereknek a benzint. Csipkerózsika kastélyától méreteiben tért el, nem elhanyagoltságában és a mesében nem alkoholisták rozsdás bringái szegélyezték a falat.

Leállítottam a vasat és az ilyenkor kötelező, lábtartó ki, kulcs ki, stb. mozdulatsort lassítva végeztem el. A sivatagi bakancs kopogott a lépcsőn, ahogy felmentem és bevallom, enyhén hatásvadász módon, a szokottól szélesebben nyitottam ki az ajtót. Nyikorgott és a kilincs rossz tapintású volt. Odabenn vizenyős tekintetek meredtek rám, ami egy addiktológusnak aranybánya lehetne, de csak a pult mögött álló lányt láttam.

Az előző évben jártam itt és nagyon közel éreztem magamhoz, miközben pocsolyára ittam az agyam. Emlékszem füstös, mély hangjára és a megégett arcra. Újra átvillant az ígéretem, hogy visszajövök érte. Ez most színpadiasan nevetségesnek tűnt, amit csak fokozott az a tény, hogy a kocsma zárása után a szomszéd telken egy kutyával összebújva töltöttem az éjszakát.

Ebben a pillanatban viszont lefagytam, mintha megütöttek volna, egyébként semmi nem látszott meg rajtam, bár éreztem belül a jeget, de az automatikus mozdulatok a pultig vittek. Egy dörmögő hellót préseltem ki magamból, majd az undorítóan ráncos szendvicséből kértem egyet és egy kólát. Közömbösen szolgált ki, a leghalványabb jelét sem mutatva annak, hogy ismerne.

Félre húzódtam és pár falással végeztem az étellel, majd a kólával. Egy köszönömöt biccentve, a pénzt letéve hagytam el a kocsmát ugyan olyan léptekkel, ahogy bejöttem.

A hátamban éreztem a vízszemű piások, a megégett arcú, terhes lány és az őt átkaroló férfi tekintetét.

Elindultam, nem tudom merre, csak az volt a lényeg, hogy az arcomba süssön a nap.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2022-04-24 19:31 Dana

Dana képe

ÖMV-t felesleges kiemelni. A hangfalat én személy szerint itt nem tudom értelmezni, de nem értek a motorokhoz. Reggel indul (felveri a szomszédokat), de közben ki-beboruló időjárásról beszélsz, amivel nem tudok mit kezdeni (felesleges részlet szerintem). A hangulatot nekem amúgy többé-kevésbé hoztad, bár valamiféle extrát hiányolok... pl. a végén írod, hogy úgy akar a hősöd elindulni, hogy folyton a szemébe süssön a nap... oda még odaszúrhatnád, hogy azért, mert úgy van magyarázat arra, miért könnyes a szeme, persze burkoltan. Mert hogy amúgy egy ilyen igen kemény srácot festesz le, de valójában tökre romantikus okokból veszi a nyakába az országot... szóval miért is ne?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2022-05-06 08:56 Mayer

Köszi Dana!

Szóval ez az írás nem rázza meg az irodalom világát, az biztos. Az ÖMV említése nem a reklám helye volt, csak kicsit életszerűbbé szerettem volna tenni ezzel, épp úgy, mint az időjárás bemutatásával.
Motorokon, a nagyobbakon, van mp3 lejátszó és hangszóró is. Innen az AC/DC.
Mivel próbáltam élményt szerezni, az első írás óta levizsgáztam motorra és vettem is egyet, viszont azóta egyszer sem rúgtam be és kutyával sem aludtam. Személyes élményekkel csiszolgatom a tapasztalatomat. Egyszer a gitározással kapcsolatos írásom miatt megpirongattak, jogosan, mert gitározni azóta sem tudok.
Nekem a vége így is elég habos-babos lett, de lásd kivel van dolgod, egy befejező mondatot megromantizálok! :-)
Elindultam, lassan, szembe a nappal, hogy a szél szárazra simítsa az arcomat.