Lázadó

November volt, a többiek lentről recsegtek-ropogtak, nem értették, miért különcködik, hiszen avarként is szép az élet. Eső áztatta, hó takarta őket, lassan a földdel váltak egyenlővé.
Ő kapaszkodott. Maradt, nem akarta feladni! Fújta a szél, csípte a jég – mégis kitartott. Tavasszal még mindig az ágon feszített. Büszke volt és boldog.
Aztán megjelentek az első rügyek. A kipattanó levélkezdemények értetlenül nézték. Kinevették, megbélyegezték, lázadónak csúfolták. Lassan elszívták előle az erőt, míg végül engedett. A fáradt forradalmár komótosan levitorlázott. Szépen elfeküdt. Egy cipőtalp arra tévedt, reccsent valami, és megszűnt levél élete.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2021-02-28 12:21 Dana

Dana képe

Kentaur:
1. általános kreativitás: 2
2. leíró jelleg: 3
3. szemantikai rugalmasság: 2
4. találékonyság: 2
5. érzelmi hatás: 2
Össz:11
A túl sok mondat kivételével nincs vele különösebb gond, csak nem is túl kreatív.

Dana:

1. 4
2. 3
3. 5
4. 3
5. 4 = 19

Tetszett, bár hosszúra sikeredett. Talán megírhattad volna úgy is, hogy csak a végén derüljön ki, egy levélről beszélünk. Nagyobb érzelmi hatást válthattál volna ki, találékonyságon, kreativitáson is dobott volna.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen