Utóélet

A sír mellett beszélgettek páran, amikor odaért. Korán jött a villamos, még látta a szép özvegy kisírt arcát. Fiatal volt, még élhetett volna – hallotta többektől.
Szegfűt hozott, mintha távoli ismerős lenne. Bal kézzel, esetlenül dobta a többi közé, visszajön máskor búcsúzni, talán bocsánatot kérni. A szíve majd’ megállt, amikor utána szólt a szőke nő. Honnan ismeri? Kezelte. Mást nem mondhatott.
Verte a víz, ahogy elcsoszogott, majd megint remegni kezdett a jobb keze. Ránézett az ujjaira, és döntött: nem műt többé. Akkor sem, ha nincs ember. Elmúlt hetven, napok óta nem aludt. Nem akart, nem bírt több kisírt szempárt látni.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2021-02-28 11:04 Dana

Dana képe

Kentaur:
1. általános kreativitás: 3
2. leíró jelleg: 3
3. szemantikai rugalmasság: 4
4. találékonyság: 3
5. érzelmi hatás: 3
Össz:16
Arcot nem sírunk ki, csak szemet. A párbeszédekben akkor is jó lett volna jelölni, hogy ki beszél, ha szövegközi párbeszédet alkalmazunk. Mondatszámmal túlfutott, amúgy nem rossz.

Dana:
1. 4
2. 4
3. 5
4. 4
5. 5 = 22

Apróbb fogalmazási hibák, a központozás hiánya is zavaró kissé, pedig amúgy úgy tűnik, tudsz írni.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen