Hídról

A lány tekintete követi az elsárgult, összepöndörödött levelet. Ég, híd, körbe a korláton, víz, majd a ki tudja hol ér véget-mélység. Arcát a hullámokra fordítja. A lány is. Ledobja a táskáját. Rákerült a bélyeg. Meg sem várta, hogy vége legyen az órának, úgy rohant ki a dohos tantermek-folyosók közül. Nem moshatja már le magáról, amit elkövetett. Próbálta. Talán a levélnek a legjobb, amit már kövek szaggatnak, és minden sejtjét megtisztította a folyó. Nevetséges bosszú – mondták neki. Mit tehet, ha évekkel ezelőtt rákerült a gyermeki gonoszság feketelistájára? Nem fog továbbmenni. Már nem. Feladja. A levél nevetve hívja. Követi.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2021-02-28 10:48 Dana

Dana képe

Kentaur:
1. általános kreativitás: 3
2. leíró jelleg: 2
3. szemantikai rugalmasság: 3
4. találékonyság: 3
5. érzelmi hatás: 2
Össz:13
Amikor a közölt információkból semmit nem lehet kitalálni, akkor azok fölöslegesek. A kevesebb néha több: ha nem magyaráz hosszasan érthetetlen múltat, akkor legalább a mondaszámot tartotta volna.

Dana:
1. 3
2. 3
3. 5
4. 3
5. 3 = 17
Drámainak szántad, de ebből a hosszból kihozhattál volna olyasmit is, ami többet árul el a drámáról. Túl művészi lett, ami a mondanivaló rovására ment.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen