Adventi mese

Különös látványt nyújt egy férfi mesekönyvvel a kezében az éjszaka közepén egy benzinkúton, de én már hozzászoktam a furcsaságokhoz.
December eleje volt, amikor először feltűnt a pultnál. Egy kávét kért, majd letelepedett a shop végében álló asztalok egyikéhez, és elővette táskájából Benedek Elek: Többsincs királyfi és más mesék című kötetét.
Fürkészve néztem a pult mögül, ahogy szemöldökét ráncolva olvas. Nem lehetett több negyven évesnél, barna haja a homlokába lógott, arcát rövid kecskeszakáll díszitette.
Minden éjszaka ugyanakkor érkezett kb. tizenegy óra felé, és egészen hajnal egyig maradt. Különösebben nem zavart, de egyszer tovább maradt a kelleténél.
– Ez nem egy kávézó – puffogtam magamban. Itt volt az ideje, hogy felmossak, illetve kitakarítsam a wc-t, de a fickó, még mindig a könyvébe temetkezett.
Egy ideig vártam, aztán hajnal kettő körül odamentem hozzá. A férfi a könyv fölött könyökölve aludt.
Elmosolyodtam. Eszembe jutott, hogy édesanyám milyen sokat olvasta nekünk Benedek Elek meseit. Jó érzés volt visszagondolni az összebújós, mesélős éjszakákra.
Karácsonykor az “angyalkák” mindig hoztak néhány könyvet, így szenteste az ajándékozás után leültünk olvasni. Ámulva vártuk a végkifejletet, hogy mikor jön rá az öreg király, hogy az emberek szeretik a sót vagy hogyan nyeri el a csúnya királyfi a királyleány szívet.
Sajnos a karácsonyok idővel ellaposodtak, a varázs elillant, már csak túlhajszolt, érdektelen felnőttek ültek össze egy asztalhoz.
– Elnézést… Ébren van? – kérdeztem a nyilvánvalót hangosan, mire a férfi összerezzent, tenyeréről lecsúszott az arca és nagyot horkantva lefejelte az asztalt.
– Elaludtam – motyogta maga elé, miközben megdörzsölte a szemét. – Azt hiszem, abbahagyom a gyakorlást mára.
– A gyakorlást? – kérdeztem szemöldök ráncolva, ami alatt reméltem, nem a benzinkúton elbóbiskolást értette.
Nagyot sóhajtott, miközben kinézett a shop üvegablakán. Odakint csak a kútfejeket világította meg a fény, az üres utca sötétségbe borult. Halványan pislákolt a közvilágítás a tíz emelet magasságig nyújtózkodó panelek előtt.
– Nemsokára megint látom a lányomat. A mamájánál lakik míg én albérletet keresek – mondta. Mosolyogva maga elé révedt, mint aki éppen elképzeli, hogy kislánya a nagyszülői házban szundikál. – Addig be kell gyakorolnom néhány mesét.
– Nem hangosan kéne gyakorolni otthon? –kérdeztem a férfit. Rám nézett, fáradt sötétbarna szeméből sugárzott egyfajta melegség, amiről édesanyám és esti meséi jutottak eszembe.
– A szobatársaim a szállón nem hiszem, hogy örülnének – válaszolta, miközben felállt a székről. Nyújtózott egyet, majd a kezébe vette a könyvét, hogy a táskájába süllyesztje.
A felismerés a szívembe markolt: mindjárt hazamegy.
Nem tudtam ki ez az ember, mégse akartam, hogy elmenjen, és elvigye magával a gyermekkorom halvány emlékének melegséget.
– Gyakorolhat itt is – böktem ki, mire megállt a keze a levegőben. Furcsán nézett rám, mintha két fejem lenne, majd gyorsan hozzátettem: – Úgyis alig van forgalom. Szívesen meghallgatom, én is nagyon szerettem ezt a mesekönyvet gyerekként.
Elvigyorodott, de úgy, hogy fülig ért a szája. Gyorsan belelapozott a könyvbe, majd megkérdezte:
– Melyik mesét szeretné?
– A Többsincs királyfit.
Elkezdett mesélni, csak úgy peregtek a percek. Be is fejeztem a söprögetést, míg ő olvasta nekem a történetet. Utána hozzá láttam a felmosáshoz, és ő belekezdett a következő mesébe. Hosszú órákon át olvasott nekem, én közben kitakarítottam az egész shopot.
Elégedetten néztem végig a tiszta vendégtéren, míg ő mosolyogva eltette a kötetet.
Ekkor elkezdtünk mesélni magunkról. Én a munkámról és a családomról, ő meg a kislányáról és egy új élet reményéről.
Alig ismertük egymást mégis olyan volt, mintha már ezer éve barátok lennénk.
Amikor elmondtam neki, hogy szenteste is dolgozni fogok együttérzéssel megveregette a vállam.
– Majd benézünk hozzád, ha van kedved egy meséhez – kacsintott rám.
Sok-sok év után megint vártam a karácsonyt.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2022-03-06 20:42 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én is szeretem a meséket, bár az elbeszélődnél lényegesen embergyűlölőbb vagyok, simán kidobtam volna a fickót. Ezért vagyok szerkesztő, azt hiszem.

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2022-03-07 21:05 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Ó, hát ez nagyon aranyos volt. Jól esett elolvasni.
De van benne több központozási és egyéb hiba. Mint például:

"mamájánál lakik míg én albérletet keresek " - A lakik után kell egy vessző, mert tagmondatok határa van, valamint míg helyett amíg.
"hogy a táskájába süllyesztje" - Süllyessze.

Van még sokkal több. Ha akarod, kiszedegetem őket.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2022-04-08 05:57 aliaskriszti

Te jó ég...
Igen megköszönném, ha kiszedegetnéd.
Elég gáz, hogy tele van hibával, hisz összvissz egy oldal az egész.
Köszönöm, hogy elolvastad!

k, 2022-04-12 19:14 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Bocsi, egy ideig nem voltam fent. Hamarosan belekezdek, de most nincs túl sok időm.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2022-04-08 06:03 aliaskriszti

Bloody Dóra!
Vagy kétszer írtam választ a hozzászólásodhoz, de elveszett az éterben...
Köszönöm az olvasást!

k, 2022-04-19 13:43 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Akkor nézzük:

"Fürkészve néztem a pult mögül, ahogy szemöldökét ráncolva olvas." - Ezen elgondolkodtam egy darabig. Az első tagmondatban múlt idő van, a másodikban jelen. Értem az okát, de azt hiszem jobb lenne, ha mind a kettő múlt időben lenne. Nem látom okát, hogy miért lenne jobb a folyamatosság miatti jelen idő, ha az egész történetet múlt időben meséled.
"Minden éjszaka ugyanakkor érkezett kb. tizenegy óra felé" - Az érkezett után vessző kell. Azonos szerepű, időt jelölő részek vannak a mondatban: éjszaka, tizenegy óra felé. Ezt vesszővel kell elhatárolni. A másik dolog, hogy: minek a "kb.", ha ott a "felé" is? Mind a kettő azt jelzi, hogy nem pontosan 11 óráról van szó. A kettő együtt teljesen felesleges, továbbá a "kb." nem igazán irodalmi formula.
"Karácsonykor az “angyalkák” mindig hoztak néhány könyvet, így szenteste az ajándékozás után leültünk olvasni." - Ezzel a mondattal önmagában még nincs semmi baj, de előtte szintén használtad az olvas igét, ezért kicsit zavaró az ismétlés, de nem vészesen. Esetleg megpróbálhatnád az egyiket kiváltani valamivel.
.."hogy az emberek szeretik a sót vagy hogyan nyeri el a csúnya királyfi a királyleány szívet." - A vagy elé vessző szükséges. Tagmondatok határa. Továbbá inkább "szívét", mint "szívet".
"tenyeréről lecsúszott az arca és nagyot horkantva lefejelte az asztalt" - az arca után is kell egy vessző.
"mamájánál lakik míg én albérletet keresek " - Ezt már írtam a korábbi hozzászólásban. Vessző szükséges, valamint míg helyett amíg.
"– Nem hangosan kéne gyakorolni otthon? –kérdeztem a férfit." - A második gondolatjel után kihagytad a szóközt.
"hogy a táskájába süllyesztje" - Süllyessze.
"Nem tudtam ki ez az ember" - A ki elé is kell egy vessző.
"Utána hozzá láttam a felmosáshoz" - Hozzáláttam. Egybe.
"Hosszú órákon át olvasott nekem" - Itt is az a probléma, mint korábban: nagyon közel van egymáshoz kétszer az olvas ige, mert előtte is használtad. De belátom, macerás a helyettesítése. Talán át kellene fogalmazni a mondatot miatta.
"Alig ismertük egymást mégis olyan volt" - A mégis elé is kell egy vessző.
"Amikor elmondtam neki, hogy szenteste is dolgozni fogok együttérzéssel megveregette a vállam." - Szintén egy vesszőhiány. A fogok után kell.
"Különös látványt nyújt egy férfi mesekönyvvel a kezében az éjszaka közepén egy benzinkúton" - Tudom, ez az első mondat, de nem véletlenül hagytam a végére. Gondolkodtam rajta. Szerintem ide is kellenek vesszők, hiszen határozók vannak egymás után ugyanabban a mondatban. Tehát legalább a hely és időhatározók közé tennék egyet ("az éjszaka közepén, egy benzinkúton").

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!