Őskori történet

A nagy vadász szépséges asszonyával ücsörgött egy lankás domboldalon. A nemrég befalt friss áfonyától és sült szarvashústól kellemesen eltelve lustálkodtak. Szerettek kijönni ide kettesben, távol a törzs nyüzsgésétől. Ültek a puha fűben és szemlélték a tájat. A nap vége felé járt már aznapi útjának, hogy lassan-lassan helyt adjon az éjszaka apró, távoli tábortüzeinek, amik számtalan sokaságban izzanak az égbolt végtelen vadászmezején.
A nyáresti melegben könnyű szellő lengedezett, és szelíden cirógatta testüket. A természet ezer csodája vette körül őket. Lentebb a völgyben egy kis patak csörgedezett; körös-körül áltatok csordái legelésztek; jobbra tőlük egy erdő kezdődött, érett gyümölcsökkel roskadásig megtelt bokrokkal és fákkal. Madarak szelték a levegőt, vagy épp ágakon dalolták kedves kis dalaikat. Mögöttük, a domb tetején a tábortüzek füstkígyói tekeregtek az ég felé. Itt volt körülöttük a világuk! Minden ami éltette őket, megtöltötte éhes gyomrukat, oltotta kínzó szomjukat, biztonságot adott és a boldogság melengető burkával borította be életüket.

Nagy tiszteletnek örvendtek mindketten a törzsben. A vadászt tisztelték furfangos eszéért, ügyes és biztos kezéért. Vadászatok százai bizonyították már be, hogy az ő íjai, baltái és lándzsái a legjobbak. Sok húst szereztek már ezekkel a remekül elkészített fegyverekkel.
Az asszony a legszebb és legtermékenyebb nők közül való volt. Fiatal kora ellenére már három egészséges gyerekkel gazdagította a kis embercsapatot. Jól ismerte a bogyókat, a gyökereket, a növényeket. Az ő bőrei és szőrméi voltak a legszebbek – irigykedtek is rá a horda asszonyai.

A nagy vadász tekintete a bodros felhőkre tévedt, és elmélázva figyelni kezdte őket, mintha egy legelésző nyájat szemlélne. Gondolkodott. Feje mindig telve volt tervekkel, ábrándokkal. Szeretett új dolgokba kezdeni, és azon töprengeni, hogy lehet jobbá, könnyebbé tenni az életüket. A vadászatokra gondolt. A sikeres vadászat után az elejtett vadat feldarabolva a hátukon cipelték haza, vagy épp rudakra kötözve a vállukon. Nehéz és megerőltető munka volt. Fáradtan, kipilledve a vadászattól nem épp kellemes elfoglaltság, ráadásul sokszor a hús jó részét ott kellett hagyniuk a vadállatok martalékául. Utált cipekedni.
– Nem jól van ez így! – morfondírozott magában.
Gondolataiban valami kerek jelent meg. Egy tárgy, ami könnyedén gurul a talajon.
– Hmmm... Holnap feltalálom a kereket! – mondta magában.
– Igen! Ez lesz a jó. Ez sokat segíthet a dolgon.
– És haaaa... mellé rakok egy másik ilyet, és egy rúddal összekötöm, a rúdra pedig újabb rudakat erősítek, akkor arra lehet dolgokat rakodni, például a prédát is.
– Igen! Ez is jó! Kocsi lesz a neve. Ezzel sokkal könnyebben tudunk majd szállítani.
– Hmmm... és... és mi lenne ha nem mi emberek húznánk hanem valami ami nálunk erősebb. Mondjuk egy bivaly! Persze előbb meg kell szelídíteni egyet.
– Mennyi probléma! Mennyi megoldásra váró feladat!
Gondolatai így peregtek tovább. Belemerülve az elképzeléseibe, újabb és újabb terveket szőtt magában. Már máshol járt. Úgy érezte valami ár kapta el, ami csak sodorja-sodorja valahova a végtelenbe. Hagyta. Úszott az árral a maga teremtette világ felé; fejében már városok, utak képei jelentek meg, és ő élvezettel szemlélte elméjének színes képeit.

Az asszony a vadászt figyelte. Az ő nagy vadászát. Büszke volt rá. Biztonságban érezte magát és gyermekeit emellett a férfi mellett. Tudta, hogy szerencsés. Sok asszonynak a törzsből nincs ilyen jó embere mint neki. Mindig jut elegendő hús, sátruk erős és szép, a gyermekik egészségesek. Sokan a törzsből felnéznek rá. Ki tudja, talán az öreg főnök halála után ő lesz a törzs vezetője is. Hallotta a többi asszonytól a szóbeszédet. És olyan kedves is ráadásul. Nem olyan morgó, önző állat mint a legtöbbje.
Szeretett húst sütni neki, kitisztítani elkoszolódott ruháit, hogy ő legyen a legszebb a vadászok között, szeretett éjszakánként hozzábújni a bőrök alatt, és várni, hogy épségben visszatérjen a vadászatokból. Szeretett hozzá tartozni, bár néha zavarta a férfi fura csendessége. Csak ül és ábrándosan bámulja az eget mint most is.
– Vajon mi járhat ilyenkor a fejében? – gondolta.
– Remélem nem beteg. Mindig olyan makacs. Sose akar elmenni a varázslóhoz, ha valami baja van. Olyan tud lenni mint egy kisgyerek.
Nézte a vadászt, aki egyre fátyolosabb tekintettel bámulta a felhőket. Szerette volna ha a férfi ránéz, megfogja a kezét vagy szól hozzá. A férfi meg csak néz a semmibe, mintha máshol járna.
– Máshol jár... Vagy talán másnál! Más asszonynál! – gondolta. Fura, szorongató érzés kerítette hatalmába a szívét. Félelem és düh keveréke.
– Lehet, hogy már nem tetszem neki? Lehet, hogy már nem is akar velem lenni? Csak nem hagyna el engem és a gyermekeit?
– Biztos azért mert már nem vagyok szép. Öregszem, meg a három gyerekszülés... Megcsúnyultam. Már nem vagyok olyan mint régen.
– Biztos van egy fiatalabb. Az a sok kis fiatal fruska akik állandóan ott legyeskednek mindenhol! Olyan kihívóak, rámenősek.
– Nem! Ő biztos nem ilyen, nem tudom miért gondolok ilyenekre.
– Ő szeret engem! Érzem!
Lassan közelebb húzódott a vadászhoz. Gyengéden átölelte és a vállára hajtotta fejét. Arra gondolt, hogy milyen jó lenne, ha a férfi mondana valamit. Egy kedves szót amiből tudhatná, hogy még mindig szereti, amit férfi még soha nem mondott neki.
– Mire gondolsz kedves? – Súgta halkan a férfi fülébe.

A vadász – asszonya érintésétől, halk, kedves szavától – összerezzent. A fejében gomolygó gondolatok zavarossá váltak. Visszatért éber álmából, és kezdte érzékelni a körülötte lévő világot, de gondolatainak egy része még ottmaradt valahol a ködös távolban. Kissé kábán asszonyára nézett és megszólalt.
– Hogy? Mi?
Az asszony a férfi fátyolos szemébe nézett. Látta rajt a zavart és ettől kicsit dühös is lett.
– Mi jár a fejedben? Mire gondolsz?
A férfi megrázta a fejét, hogy eloszlassa ábrándjai ködét. A tudatáig eljutottak ugyan a szavak, de nem nagyon értette mit is kérdez tőle a párja.
– Azt kérdezted mire gondolok?
– Hát nem figyelsz rám? – kérdezte ingerülten az asszony. – Igen! Azt kérdeztem mi jár a fejedben!
A vadász pár pillanatig bambán bámult maga elé. Még ott kavargott a fejében ábrándozásának színes kavalkádja és be-be villantak elméjébe a homályos képek. Hebegve szólalt meg, nem találva a szavakat.
– Mi? Hát... izé... izé...
– Na? Mi?
– Hát... hát... Internet!

Vége

:)

4.08333
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.1 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2009-09-09 20:01 Blade

Blade képe

Na itt egy szétkapni való írás. Senki ne kímélje! ;)

A szerzőnek: tanulni mindenből.

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

szo, 2009-09-12 07:52 Dzsoruto

Dzsoruto képe

Igen! Szedjetek szét! :) Ezért vagyok itt. Tanulni. Köszönöm az észrevételeket és a pontokat. Sokkal jobban kell figyelnem. (Bármilyen nehezemre esik.) Szép napot mindenkinek.
Amúgy nem véletlen, hogy épp I. Fülig Jimmy került ki. Mindig fülig ér a szám, és messze földön híres a helyesírásom.
--------------------------------
Olyan mértékben agyafúrt vagyok, hogy ha nem tudnám, hogy már vagyok, kitalálnám magamat.
„Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye – rövid és céltalan.” (P. Howard)

k, 2011-09-06 00:20 Alma

Alma képe

sose szoktuk kímélni:DDDDDDDD

cs, 2009-09-10 05:16 Obb_régi

:lol: 5*
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

cs, 2009-09-10 05:54 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
"aszóbeszédet." - külön kéne írni a névelőt, különben aszik a beszéded.
Amúgy viszont ötös. :D
EK: ASZ asszem, most EK is egyetért :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2012-08-17 21:07 polgarveronika

polgarveronika képe
5

Ez jó! Szellemes! Még egy kicsit karikíroznám, de értem a lényeget. Na, a másik novit is valahogy ilyenné kéne faragni!!!!! (aprócska bakik vannak, de nem zavart, mert vitt a történet.)

 

_______Tertium non datur ______