Szívszaggató Valentin

Szívszaggató Valentin
Beismerem, régen kötöttem már nyakkendőt. Kezem remeg kicsit, de Anne annyira gyönyörű lány, megérdemli, hogy kiöltözzek. Amikor először megláttam a fényképét a Facebookon, teljesen elolvadtam. Kellett bátorság, hogy ráírjak, de így jutottunk el a mai randihoz.
Figyelmem a tévére kalandozik, egy Jack Porter nevű nyomozó a valentin-napi sorozatgyilkosról beszél, és hogy mindenki mennyire retteg, de én nem félek.
A virágcsokrot vázába állítottam délután, még most is olyan gyönyörű, mint mikor megvásároltam. Ugyanilyen margaréta csokrot vettem Stephanie-nak tavaly. Ó, Stephanie, ő is gyönyörű volt, de talán annyira azért nem, mint te Anne.
Felveszem legszebb öltönyömet, a taxi már lent vár, lesietek, és bepattanok.
– A Florence Flower étteremhez. – Előrehajolok, egy kis plusz pénzt nyomok oda neki, hogy előtted érhessek oda, és láthassalak megérkezni. – És siessen, kérem.
A taxis gyorsan hajt, épp átsuhanunk a sárgán, már-már pirosba csúszunk. A következő sarkon van az étterem, és amikor befordulunk, rájövök, te értél ide hamarabb. Fehér, egy részes ruhában várakozol, ami nem illik az évszakhoz, alig éri el térdedet. Felette fekete szőrmekabátot viselsz, ami biztos mű, mert véded az állatokat. Egy hercegnő benyomását kelted, engem elönt a forróság, és arra gondolok, így vagy úgy, de kihámozlak belőle ma este.
Kifizetem a sofőrt, majd eléd lépek. Szádon kellemes mosoly ül, szinte igéző. Annyit beszéltünk már neten, mintha már évek óta ismernénk egymást, mégis kezet rázunk, és bemutatkozunk. A bőröd bársonyos és lágy.
Bekísérlek, udvariasan ajtót nyitok, te pedig illedelmesen bólintasz. Az asztalt a nevemre fogaltam, a pincér azonnal odakísér minket. Kihúzom neked a széket, te ráhuppansz tenyérnyi fenekeddel. Fellapozzuk az étlapot, rendelünk, és utána beszélgetünk.
– Tényleg Los Angelesből költöztél New Yorkba? – kérdezem meglepetten, pedig már meséltél róla, csak az okot nem ismerem. – Miért?
– A volt barátom, Troy miatt, állandóan zaklatott. Egy amolyan igazi tuskó, tudod? Egy tipikus macsó, aki nem engedte, hogy bárhová menjek nélküle, és ez egy idő után nagyon idegesítő tudott lenni.
A hajtincseddel játszol, ujjad köré fonod vörös hajad, és lágy hanglejtéssel szidod a tuskó exedet. Még mindig szereted, ami fáj nekem, Anne. Szinte hallom, ahogy meghasad a szívem, és felfogom, nekünk nem lesz közös jövőnk. De attól még az este jól sülhet el. Kaphatok tőled valami mély, bensőséges dolgot. Megtarthatom a szívedet, miután kivágtam a mellkasodból.
A pincér kiszolgálása első osztályú, nem lehet semmi kifogásunk. Ízletes leves, nagy adag és nagyon finom második, az estét pedig desszerttel zárjuk. Sosem ettem még ilyen jó süteményt.
Hazafelé belém karolsz, önfeledten nevetsz. Hallgatom gyerekkori történetedet egy sárga bicikliről, és mosolygok, mint a tejbetök. Kezem zsebemre csúsztatom, a kés készenlétben áll. Nem használtam Stephanie óta, de ellenőriztem délután, az éle még a régi. Nagyon emberséges lesz.
Keresem tekintetemmel a megfelelő sikátort, ahol megkaphatom az ajándékomat, de az utca tele van emberekkel. Utoljára Claire-nél jártam így, és haza kellett kísérnem a megfelelő alkalomhoz. Akkor megfogadtam, sosem teszek ilyet többé, mert sokat kell takarítani utána. Ujjlenyomatok, lábnyomok, kellemetlen az egész.
– Megjöttünk – jelented be –, itt lakom.
Felnézek a toronyházra, és eszembe jut, mit is mondtál:
– Nem vicceltél, amikor azt mondtad, közel laksz az étteremhez.
– Igazat szoktam mondani, nem szeretem a hazugságot.
Nahát, pont mint Sarah! Bár ne hazudott volna a koráról, akkor talán másként alakul az első és utolsó randink.
– Nincs kedved feljönni? – kérdezed csintalan mosollyal. – Elkísérhetsz az ajtóig.
Nincs! – gondolom magamban.
– De igen – vágom rá automatikusan, mit művelek? Ennyire vágyom az ajándékomra?
Odasétálunk a lifthez, köszönsz a portásnak, ő felénk bólint. Szemtanú is van, így sokkal nehezebb. De ahogy elnézem az öregurat, túl van a hatvanon, és talán rossz a szíve is. Kis segítséggel megállhat a ketyegője.
Beszállunk a liftbe, te pedig megnyomod a huszonhatodik emelet gombját. Szemedben tüzet látok, kívánsz engem. Helyes, ez tetszik.
Engem bámulsz a fényesre polírozott liftajtón, majd megnyalod felső ajkad. Tara-nál láttam hasonlót, istenien csókolt.
A lift megáll, mi pedig az ajtódhoz sétálunk. Izgatottan játszol kulcsoddal, ami időhúzást jelent, csókra vársz. Megszabadítalak izgatott várakozásodtól, közelebb lépek, ajkamat ajkadra tapasztom. Pont úgy csókolsz, mint Tara.
– Nem jössz be esetleg? – kérdezed remegő hangon, a csók hatása alatt állsz.
– De, nagyon szívesen.
Belépünk lakásodba, lámpát gyújtasz, és a kanapéhoz sietsz. Összeszeded a szétszórt párnákat, tehát nem készültél rá, hogy felhívsz. Mély benyomást tettem rád az este, lenyűgöztelek, és megváltoztattad a tervedet. Talán mégis van esély kettőnknek.
Gyors pillantással mérem fel a lakást, és megelevenednek előttem a Facebookon látott képek, ahogy a kanapénál ülsz, az asztalnál, a könyvespolc előtt. Annyi mindent megtudtam rólad a netről.
– Bocsi, ezek Troy nálam maradt cuccai – mentegetőzöl –, ma akartam elpostázni neki, de nem volt rá időm.
Megint Troyt emlegeted, és ezzel az egy szóval lerombolsz mindent. Testem megfeszül, már csak a zsebemben lapuló késre és a kezemben tartott szívedre tudok gondolni.
– Kérsz inni valamit?
– Igen, valami erőset – felelem, mert a most következőkhöz tényleg rám fér.
A konyhába sietsz, én pedig lopva nyúlok zsebembe. Fülemet zaj üti meg egy zárt ajtó mögül, nyilván a hálószobádból. Nem foglalkozok vele, biztos a macskád van bent. Kihajtom a kés pengét, és feléd indulok. Kezem szorosabban zárul a markolatra, háttal állsz nekem, ez a tökéletes pillanat. Ha szorosam befogom a szád fél kézzel, akkor pár jól irányzott szúrás elég lesz a csípőd fölött.
Lassú, rugalmas léptekkel közeledek, mint egy ragadozó a prédája felé, mert az vagy most nekem, és hamarosan elveszem a trófeámat. Alig egy lépés választ el, szívemet torkomban érzem, izzó adrenalin pumpál ereimben. Tenyerem nyirkossá vált, a fém mégis finoman illeszkedik belé. Lecsapni készülök.
– Meglepetés! – hallom hátam mögül.
Egyszerre fordulunk meg mindketten, barátaid mögöttünk állnak, és mi az ott a kezükben? Egy torta? Ma van a szülinapod! Nem tetted ki a profilodba, és nekem fogalmam sem volt róla.
Engem bámulnak, mindenki hallgat. Rád pillantok, de te nem az arcomat nézed, hanem a kezemben tartott kést.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2021-02-28 13:02 Dana

Dana képe

Szerintem túl hamar ellőtted a poént, mármint azt, hogy a főhősöd a gyilkos. Érdemes lett volna csak a legvégén előrukkolni vele. Az elején a Valentin-napi sorozatgyilkosos hírre is túl sok időt pazaroltál, csak említés szintjén elég lett volna (a háttérben rádió szól, egy riporter az immáron öt éve megoldatlan gyilkosságsorozat részleteit eleveníti fel).
Számítottam a fordulatra, de talán nem erre. Jól megoldottad, kicsit drámaibban hangvétel még elfért volna a végén.
Amúgy jól írsz.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2021-02-28 18:01 gabesz890

Kedves Dana!
Köszönöm, hogy elolvastad. :)
Igazából nem akartam titkolni a gyilkosom kilétét egy percig sem, inkább az online ismerkedés buktatóival szerettem volna "megszívatni" szegény hősömet. A drámai hangvételen és úgy általában a hangulatfestésen nagy erőkkel dolgozom, tanulom jelenleg is. Bevallom, nagy hatással volt rám Caroline Kepnes - Te című könyve, és ez volt az első E/1-es, jelenidejű írásom.

v, 2021-02-28 18:25 Dana

Dana képe

Kár, hogy nem törekedtél rá, pedig arra kellene, hogy az olvasót izgalomban tartsd. Ha ugyanis félúton kiderül, mi is lesz a csattanó, minek olvasnék tovább? (Igen, itt most a végkifejlet eltér attól, amire amúgy számítottam volna, de nem is ütött akkorát, mintha játszol annyit a szavakkal, hogy pl. a végén egyszerre kerül elő a kés és a bulizó tömeg is, tehát egyszerre van két "hűha"-élményed, és akkorát ütsz, mint a buszkerék.)

A Te című könyvet pár éve megvettem, de annyira rossz (legalábbis a fordítás mindenképp), hogy megpróbáltam volna eladni, ha bárkinek is kell. A téma nagyon jó pedig. Ja, és a filmes megvalósítása sokkal jobb, mint a könyv.

(Ezzel nem azt mondom, hogy probléma lenne, hogy Neked tetszik, vagy hogy ne lehetne ihletődni a mű alapján.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2021-03-01 14:26 S7ABO

Nekem ez így bejött. Nem volt vele problémám, hogy egy sorozatgyilkos szemszögéből nézzük a dolgot. Sőt! Így szabadon lehet(ett volna) bemutatni a gyilkos őrületét, nem kell kínosan ügyelni, hogy fenntartsuk a titkot a csattanóig. A csírái megvoltak, ahogy egy-egy eseményről mindig valamelyik régi áldozata jut eszébe, vagy a reakciók az exre, de jó lett volna mélyebben kifejteni azt a törékeny mentális állapotot, azt a gyilkolási vágyat, ami a "főhőst" kínozza. Pláne, hogy évente csak egy gyilkosságot követ el.
Abban viszont igazat adok, hogy nagyon korán sejteti, hogy ki lesz a gyilkos, és mire bizonyossá válik, már nem üt akkorát. Valahogy el kellett volna bagatelizálni a gyilkosság hírét, hogy az olvasóban ne keltsen gyanút.
(Pl.: Készülődés közben a tévét hallgatom. Szokás szerint a hiradó még a szerelmesek napján sem hagyja erőszak nélkül az embereket. Idén is az évek óta felderítetlen valentin-napi gyilkosságokkal riogatja a szerelemre vágyó fiatalokat. Vagy valami hasonló.)
A csattanónál én a zajt meg sem említettem volna. Annyira nem illett a szövegbe, hogy rögtön tudtam, hogy az lesz az a bizonyos pisztoly a színpadon, ami el fog sülni.

--------------------------
Élt egyszer egy pék.
Még a szeme is kék.
Az volt az ő álma,
Hogy ne legyen piros a málna.
Egyszer aztán gondolt egyet,
Minden málnát kékre festett.
Ő volt a pék. A málnafestő pék.

k, 2021-03-02 19:21 gabesz890

A sorozat nekem is jobban adta, mint a könyv. Azóta is próbálom megkeríteni a könyv második részét, van-e olyan jó, mint a sorozat második évada. :)

Hűha élmény, értettem. :) Legközelebb más szemszögből közelítem meg. :)

Őszinte leszek, sajnos eszembe sem jutott a törékeny lelkiállapotról filozofálni, mert még nem érzem elég jónak magam ilyen irányú megközelítéshez. Talán majd idővel. :)

h, 2021-03-01 09:37 Deep_Ankrin

Tetszett Gabesz! Köszönöm! Egyedül a motivációt hiányoltam belőle.

k, 2021-03-02 19:23 gabesz890

Kedves Deep_Ankrin!

Köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, ha tetszett. :) Karakteremet úgy képzeltem el, a párkeresés és a kellemetlen csalódások közé szorult, és ez a helyzet váltja ki belőle a gyilkolásivágyat. Ezek szerint nem sikerült átadnom ezt a gondolatot a művel.

k, 2021-03-02 22:23 Sednol

Sednol képe

Gyönyörű, elolvadtam, gyönyörű, gyönyörű, legszebb rögtön az elején. Ettől kényelmetlenül éreztem magam, ha még két hasonló töltetű jelzővel élsz, émelyegni kezdtem volna. Puha a karaktered. Túl lányos.

Aztán ami nagyon szúrja a szemem, pedig működne, mert egyfajta őrületet közvetít, hogy E/2-ben beszélsz a lányról. Ezzel nincs is gond, de az elején sajnos mesélőként viselkedsz E/1-ben.

„Beismerem, régen kötöttem már nyakkendőt.” – kinek ismered be? El kell dönteni, hogy mesélő leszel, vagy a gondolataidat közvetíted. Csak egy példa. A tükör előtt a nyakkendőmmel szenvedek. Szerintem simán írsz az enyémnél jobb mondatot.

Aztán nekem ellentmondásos, hogy tetszik a karakterednek a lány buja tekintete, és visszaemlékszik arra, hogyan csókolta meg a másik lány, és az milyen jó volt számára. Az asszonykám egész álló nap Discovery ID-t néz. Egy biztosan kiderült belőle, a karaktered nem igazán akar működni. Azok, akiknek tetszik egy nő közeledése, pár dologért ölnek – két példa –, mert túl kurvás vagy túl könnyű a préda, ettől kényelmetlenül érzik magukat, és idegesek lesznek. Nem látok semmilyen lelki traumát, amitől elhinném neked a karaktered.

A vége is lehetne erősebb, ha megszúrnád a lányt, de ez már csak egyéni ízlés dolga, ha sajnálod a lányt, ne tedd. De ha úgy döntenél, hogy megteszed, akkor a karaktered „magabiztos” ragadozóból sarokba szorított prédává lenne, és ennek már lenne súlya.

Az E/1-ről E/2-be csöppenés kifejezetten ütős választás, jól megjegyzem magamnak.

Engem nem zavart, hogy tudtam a karaktered kilété és tervét. A motiváció hiánya viszont igen.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

sze, 2021-03-03 07:26 Dana

Dana képe

Az a fránya beleélés, mi? :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2021-03-05 10:02 Stelvio

3

Szerintem rendben van ez a sztori, Gabesz, ez egy fikció, aminek nem kell a valóságot másolnia, és nem szükséges mindent alaposan megmagyaráznia. Kerek volt, és csattanós, az pedig külön tetszett, hogy a gyilkos szemszögéből írtad le (amihez természetesen le kellett leplezned őt a történet elején).

Engem két dolog "zavart", amit eddig senki nem említett, ezért lehet, hogy bennem van a hiba :-) Az egyik, hogy a lány azért költözött Los Angelesből New Yorkba, mert az exe zaklatta - de akkor hogyan lehetnek a pasi cuccai a new yorki lakásban is? A másik pedig, hogy Anne barátainak kulcsa lenne a lány lakásához? (Vagy a portás engedte be őket?) Számomra ezzel a Dana által jól ábrázolt "buszkerék" egyet döccent...

De jó volt, nekem tetszett!

p, 2021-03-05 10:58 S7ABO

Szerintem a cuccokban nincs ellentmondás. Nem azt írta, hogy az összes cucc a volt pasié, csak hogy van pár, ami nála maradt. Gondolom, a költözéskor is vitte őket magával, aztán a kipakoláskor összegyűjtötte őket, hogy majd visszaküldi.
A barátoknak, vagy akár a legjobb barátnak simán lehet kulcsa a lakáshoz. Nem ördögtől való, hogy az ember egy megbízható ismerősénél tart egy pótkulcsot bármilyen váratlan esetre. Nálam is van egy kollégám lakáskulcsából egy példány, hogy ha esetleg elutazott, és beázás van, vagy bármi hasonló, akkor legyen, aki be tud nézni, esetleg beengedni a szakit, kárfelmérőt, stb.

--------------------------
Élt egyszer egy pék.
Még a szeme is kék.
Az volt az ő álma,
Hogy ne legyen piros a málna.
Egyszer aztán gondolt egyet,
Minden málnát kékre festett.
Ő volt a pék. A málnafestő pék.

v, 2021-03-07 21:13 gabesz890

Kedves Stelvio!

Először is köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy tetszett. :)

Észrevételed jogos abból a szemszögből, nem gondoltam bele a kulcsos témába, de igazából simán lehet kulcs egy ismerősnél, barátnál. Nálunk például a szülőknél vannak tartalék kulcsok.

A csajnál maradt cuccokat én kis számban képzelem el, pár póló, esetleg egy-két könyv. Ilyen helyzetben szerencsére sosem voltam, de ha hirtelen akart lelépni egy durva szakítás után, könnyedén behajigálhatta a fiú cuccait a bőrönd mélyére a sajátjaival együtt.