A tavasz hírnöke

A fiatal férfi, aki az udvar sarkában zsebredugott kézzel álldogált eddig, most a Nap felé fordította az arcát. Épp, hogy véget ért a tél, és a tavasz megújulást hozó madara még csak próbálgatta a szárnyait. Tulajdonképpen ez volt az első zavartalanul verőfényes délután hónapok óta. A férfi lehunyt szemmel élvezte a fénysugarak selymes simogatását.
Pár percig álldogált így, némán, élettel töltekezve, mint valami emberi napraforgó. Társai, akikkel mostanában megosztotta mindennapjait vidáman kiabálva futkostak el mellette: tarka rongydarabokból összefércelt labdát rugdostak ide-oda. A férfi kinyitotta szemeit, egykedvűen nézte a meccset.
Az egyik futballista jókorát rúgott a labdába. Meglehet szándékosan, gólhelyzettől mentve kapuját, így vagy úgy, de a toldozott-foldozott golyóbis messze repült a kijelölt játéktértől. Ketten is utánairamodtak. Hogy ellenfelek voltak-e, vagy csapattársak, nem tudni: mindenki ugyanolyan ruhát viselt. És mindannyian feketék voltak.
A közelebbi kapus barátságosan a szemlélődő felé intett, hívta, jöjjön játszani. Az kivette jobb kezét a zsebéből, és nadrágszárát kissé felhúzva mutatta a bokáját fedő fáslit. A kapus sötét tekintettel bólintott egyet, majd visszafordult a pálya felé. A "bőr" újra játékban volt.
A férfi odébb bicegett, végig a drótkerítésbe kapaszkodva. Valahányszor sérült lába került sorra menet közben, fájdalmasan elfintorodott. Ekkor vette észre az aprócska növényt.
Egy pitypang volt, fehér fejecskéje büszkén trónolt vékony, zöld nyakán. A szár dacos elsőként sarjadzott elő az udvar szürke betonjának cikkcakkos szélű repedésén keresztül. Közel s távol ő volt az egyetlen színes dolog a környéken.
A fiatalember nagyon megörült, amikor észrevette. Ahol gyerekeskedett, ott a mezők tavasszal telis-tele voltak pitypangokkal. Ilyentájt ő és a barátai mindig nevetve szedték csokorba a növénykéket, óvatosan, nehogy időnek előtte keljenek szárnyra a fej gömbjét alkotó "ejtőernyősök". Később aztán arra is sor került persze. Nehézkesen, de mosolyogva leguggolt, úgy nézte a minden akadállyal dacoló kicsiny tavaszt. Vajon, hogyan kerülhetett ide? - jutott eszébe - A szél hozta a parányi magocskát, vagy egy madár csőre szállította idáig? Inkább madár lehetett a hordár - jutott végül dűlőre -, hiszen a szél sok magot szállít, ez a kis bátor meg egyedül árválkodik itt.
Annyira belefeledkezett a látványba, hogy nem vette észre a mögé lépő alakot.
- Gyomlálgatunk, nigger? - csattant fel háta mögül a gunyoros kérdés.
Először megdermedt, aztán összeszedve magát óvatosan felegyenesedett, és a kérdező felé fordult.
- No lám! - csillant fel az egyenruhát viselő fickó szeme - Te vagy az? Hogy is hívnak...- mustrálgatta a fiatalember kabátjának mellrészére varrt számokat. - ...46 664-es! Mit találtál? Mutasd!
Gumibotját előrenyújtva félretolta a foglyot, és a kerítés tövébe pillantott.
- Ó, a végén egész ügyes kertész válik belőled, nigger! - röhögött fel, aztán hirtelen előrelépve, bakancsos lábával szétrúgta a pitypangot.
- Most pedig takarodj a többihez, ha nem akarod, hogy elintézzem a másik lábadat is! - ordította a másik arcába egészen közel hajolva.
A 46 664-es számú fegyenc némán elindult a komoran figyelő rabtársak irányába. Lassan haladt, már félúton járt, amikor ketten a csapatból elésiettek, hogy rájuk támaszkodhasson. A labdával most senki nem foglalkozott.
Bár megalázták - mint már annyiszor élete során -, a férfi nyugodt maradt. Tudta, a kegyetlen rúgástól szerterepülő "ejtőernyősök" egyszer földet érnek valahol. És nyomukban nem egy, de száz pitypang fog majd dacosan az égre törni.

0
Te szavazatod: Nincs
Megjegyzés:

2005. július 18-án ünnepelte 87. születésnapját Nelson Mandela.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2005-07-20 09:11 Blade

Blade képe

Sokat olvastam Mandeláról, Wilbur Smith könyvekben. Nagy küzdő volt.

Jó kis szülinapi ajándék, talán egyszer elolvassa. Fordítsd le és küldd el neki mailben :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2005-07-20 09:26 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Megható történet,de nem a mi világunk.Egyetemes történetnek szántad ugye?Tényleg küld el Mandelának!

sze, 2005-07-20 09:38 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Sziasztok, sziasztok!
Há' persze, hogy egyetemesnek! Hiszen az ember galádsága, vagy a kitörni vágyása sem ismeri az országhatárokat.
Szülinapi novellát inkább Bill Gates-nek küldök majd! :D

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

sze, 2005-07-20 10:01 Blade

Blade képe

Tortával együtt? :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2005-07-20 14:50 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Nem, a tortát kihagyjuk, állítólag nem szereti! Annyit kapott a múltkor, hogy a fülén folyt ki! :)

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

sze, 2005-07-20 18:08 Zucchero

Zucchero képe

Csinos. Hozzátenném még azt, hogy az nem pipacs, hanem pitypang.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
"Ha jót akarsz alkotni,próbálkozz a lehetetlennel."

sze, 2005-07-20 18:20 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
A négereknél,Délafrikában se pitypang,se pipacs nincs..Ott csak szavanna van és sok kicsi néger.Tehát most kár ezen vitatkoznotok.A gumipitypang az oroszok találmánya,ők honositották meg nálun k a második világháború utám,mikor a Micsurin kitalálta,hogy gumifa helyett a pitypangot kell megfejni,és a belőle kifejt kutyatejből,lehet nyersgumit (gutyagumit) késziteni...

sze, 2005-07-20 19:25 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Hát most megfogtatok, hogy Gollam legyen az idegenvezetőtök...! :)
Akárhány weblapon kutattam utána, Dél-Afrikában csak gyógyteaként lehet pitypanghoz jutni!
Lehet, hogy aludni sem fogok tudni most már! :cry:

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."