Szép világ

A fiatal férfi ráérősen haladt előre a tömegben. Az emberáradat tarkán hullámzott körülötte, a munkába igyekvők rá sem nézve kerülték ki hátizsákos alakját, hol előlről, hol a háta mögül kilépve.
Céltudatosan sétált, de nem sietett, tudta, még van elég ideje odaérni, felesleges kapkodnia. Menet közben a kirakatokat bámulta. Fél éve élt már a városban, és ilyesmire eddig nem fecsérelte a figyelmét. Hajnalban, amikor felébredt, elhatározta: ma megpróbálja más szemmel nézni a környezetét, megpróbál egy kicsit mögélátni a dolgoknak, mielőtt elutazik innen...
- Itt mindent lehet kapni. És ez jó - állapította meg magában. Ahonnan elszármazott, ott korántsem bővelkedtek javakban az emberek, s ha lehetett is vásárolni valami hasznos holmit, kérdéses volt, ki tudják-e fizetni?
Megállt egy cipőbolt portálja előtt, az üvegfalon túl kirakott százféle lábbelit mustrálgatva.
- Piros, kék, zöld, fekete; bőrből, műanyagból, még vászonból is akad - legeltette szemeit a kínálaton. Saját kitaposott szandáljára sandított, ami megérett már a cserére, de mégsem érzett késztetést a vásárlásra.
- Mennyi ember munkája szükséges, míg a vevőig eljut valami...- csodálkozott rá az addig is nyilvánvalóra. - Sokan megélnek csak a cipőkből: az állattenyésztő, a bőrös, aztán aki a fűzőt készíti, a cipész, végül ott a kereskedő...És ha az ember okosan vásárol, megfizethető az iparág valamely remeke. Pompásan ki van ez találva! - gondolta.
Ajkát elismerően lebiggyesztve visszalépett az emberi folyamba.
- Lám, lassan "beindul" a város. Odahaza sokaknak nincs munkája, de itt láthatóan mindenki igyekszik valahová. Jó, ez nagyon jó - jutott eszébe az arcokat fürkészve.
Majdnem nekiment egy öltönyös, aktatáskás fickónak, hogy össze ne ütközzenek, oldalra léptek egyet - egyazon irányba. Bocsánatkérő mosollyal az arcukon torpantak meg egy másodpercre, aztán a másik szemével jelezte az általa választott irányt, és máris tovatűnt.
- Elegáns volt a nyakkendője, biztosan jó sokba került - tűnődött a fiatal férfi. - Olyan üzletember-félének látszott, úgyhogy nemigen okozhatott neki gondot a borsos ár. Vélhetően jó iskolába járt annak előtte, errefelé remek az oktatási rendszer. Kell is, hogy jó legyen, elvégre ez az alapja minden későbbi sikernek!
Gyermekzsivaj ütötte meg a fülét, a hang irányába nézett: egy óvoda kerítése mellett haladt el éppen. Odabenn kisfiúk és kislányok kergették a labdát, hemperegtek a homokozó dűnéi között, vagy néhány fős csoportokba verődve tárgyalták a három-négy évesek mindennapi problémáit. A férfinak a saját fia jutott eszébe, a kicsi egy hete ünnepelte az első születésnapját. Sajnálta, hogy nem lehetett jelen a nagy családi eseményen, de hát távolba szólította a kötelesség. Azzal vigasztalta magát, hogy az érdekükben van most messze tőlük.
- Nemsokára ő is futkározik majd - idézte emlékezetébe elsőszülöttjének pufók, mosolygós vonásait -, erős kis fickó válik majd belőle. Már most erős! - gondolta, és szinte érezte mutatóujján az apró kezecske egykori szorítását. - Elszánt lesz, akaratos, mint az apja!
Egészen megszomjazott útközben, no meg, hogy a torkában érzett gombócot is könnyebben le tudja gyűrni, úgy döntött iszik valamit. Alig bírt választani az utcában található üzletek közül, végül az egyik zöld cégemblémás szupermarket mellett tette le a voksát.
Ahogy a bejárat elé lépett, a fotocellás érzékelő szélesre tárta az ajtószárnyakat. A férfit megcsapta a légkondícionálókból áradó mesterséges hideg. Megborzongott, de jólesett neki a hűvös fuvallat a kinti harminc fokos hőség után.
- Lángész volt, aki megalkotta a "műszelet"! - tartotta arcát elégedetten, lehunyt szemmel a huzatba pár másodpercig. Az italos részleg felé vette az irányt, a hűtőpultoknál fel-alá járkált egy darabig.
- Hihetetlen, hogy mekkora a választék! Hogy csinálják vajon? - csak ásványvízből tizennyolc különböző márkájút számolt meg. Tanácstalanul ácsorgott, végül találomra levett egy palackot a polcról, és a kasszához vitte.
A pénztárban ülő fiatal lány végighúzott egy leolvasót a rózsaszínű cimkén; a szerkezet szempillantás alatt kiírta a kijelzőre a fizetendő összeget.
- Ha jobban belegondolunk, hihetetlenül ügyes gépeket alkotnak egyesek! Szinte észre sem veszi az ember, és a teljeskörű kényelem máris része az életnek! Fejben összeadni, szorozni, hm...az már a múlt! - a férfi aprót túrt elő a zsebéből, nem csörgött nála túl sok pénzt, de a vízre azért futotta belőle.
Odakint lecsavarta a flaskáról a kupakot, az üveg tartalmát egy húzásra kiitta. Egészen felfrissült a víztől, lihegve nézett körbe, hogyan szabadulhatna meg az üres palacktól. Nem kellett sokáig kutatnia, tőle alig három méterre egy szemetestartály állt a járda szélén.
- Ez igen - eddig is tetszett neki a mindenhol meglévő tisztaság -, kiváló szervezés! Sehol egy papírfecni, eldobott cigarettacsikk. Kínos, nem kínos, de el kell ismerni: koránt sem tapasztalható az otthoni városvezetők részéről az efféle gondos tervezés.
Tíz perc múlva célhoz ért; a vasútállomás rusztikus tömbje - az elmaradhatatlan órával a homlokzaton - máris ott magasodott előtte. Belépett az épületbe, és átküzdötte magát a peronon várakozók százain, a vágányon vesztegelő tömött vagonok felé araszolva. Lehámozta magáról a jókora csővázas hátizsákot, aztán maga elé állította a betonra. Szétnyitotta a pakkon végigfutó villámzárat, és kotorászni kezdett a belső zsebben, közben komótosan körbepillantott.
- Senki nem lökdösődik, nincs tolakodás, türelmetlenkedés, kiabálás. Szép ez a világ, jó volt itt lenni! - tapogatódzó jobbja megtalálta amit keresett, de nem húzta elő a kezét. Orrát megcsapta a kiáramló vegyszerillat.
- Szép világ. Kár, hogy istentelenek lakják, akik másokon élősködve híznak, míg a többség elnyomva tengődik és szenved! De ma végre megtanulják, mi az a fájdalom! Én megtanítom nekik!
- Egy az Isten! - kiáltotta hangosan, és a bensőjét fekete ködként elborító haragra összpontosított.
Az általa előidézett robbanás dörejét már nem hallhatta. És persze az azt követő sikolyokat sem.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2005-07-25 18:03 Rem

Rem képe

Jó kis novella, csattanó a végén nagyon jól elő van készítve. Gondosan meg van munkálva. A londani incidensek után még aktuális is. ;) Csak gartulálni tudok.
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-07-25 18:30 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán

Sajnos ez a való világ.Ebben élünk és félünk.Igy is történhetett volna.Vagy igy is történt? Az igazság odaát van.Gratula. Bogi. ötös

h, 2005-07-25 20:10 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Köszönöm urak!
Sajnálatos, hogy ilyen téma egyáltalán létezik, de a fanatizmus, a lelki sötétség és a másoknak ártani akarással történő problémakezelés azt hiszem örök társa az emberiségnek...

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

k, 2005-07-26 18:30 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Csak megvetéssel vegyes undorral tudom elutasitani a fanatizmust,a saját akaratunknak másokra való rákényszeritését,legyen az akár vallási kötösbe bújtatva is.

p, 2005-08-05 22:46 Blade

Blade képe

Más világban élnek, máshogy nevelték őket, nem ők a hibásak. Persze ettől még nem jó.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

szo, 2005-08-06 08:35 Sherab Dorje

Sherab Dorje képe

Különbséget találni egymás közt nem nehéz, még egy ikerpárnak is sikerülne. Az a baja az emberiségnek, hogy ezeket az apróbb-nagyobb eltéréseket nem bírja elviselni, mindenki mindenáron a saját dolgait akarja viszontlátni a másikban/on. A muszlim világon belül ott van pl. a siíta-szunnita ellentét. Egyszerűen nem férünk el egymástól...Kiváncsi vagyok, hogy ha csak egy ember élne a Földön, az skizofrénné válna-e, hogy aztán önmagával veszekedhessen? :)

***

"Ha szereted a Poklot,
az Mennyországgá változik."

k, 2005-07-26 17:05 Ritus

Ritus képe

Ügyesen megszerkesztett novella! ;)
Főhősünk visszafogottsága, indulati háttérrel szinte nem is tarkított semleges gondolatai, végeredményben mindennel megelégedő konklúziói valamiféle visszafojtottságot sejtetnek.
Jó volt...:) de kár, h. ennyire aktuális a téma!
_________________________________
"Szólj, gondolj, tégy jót,
s minden szó, gondolat, tett
tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád!"
(Vörösmarty)

p, 2005-08-05 16:01 Tim Shaw (nem ellenőrzött)

Ahogy olvastam, arra gondoltam: Jól van megírva, de maga a téma nem érdekel. Sorry!
Még jó, hogy csak kivételesen gyenge írásoknál szoktam abbahagyni a vége előtt.
Most megvolt a jutalmam. A befejezés teljesen helyre tette az egészet. :)
Így utólag kifogástalan, gratulálok!
Nem a Te hibád, hogy mostanában kialakult ez a "ha nem jó az első féloldal, abba is hagyom" szemlélet. Persze nem kell mindig mindenkinek megfelelni. Nem is lehet.
Na, hol a következő novellád? Lássuk csak…

szo, 2005-08-06 08:41 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Köszi Tim!

Én mindig hátulról kezdem az olvasást, úgy értem, a hozzászólások az első élmény, aztán jöhet a novi! De ne áruld el senkinek! :)

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

szo, 2005-08-06 22:42 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Köszönöm Ritus, ha kissé megkésve is! :)

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."