Vizsga

Már nagyon ideges voltam, kavarogtak a tennivalók a fejemben. Még a pénztárcámat és az irataimat el kellett tennem a táskámba az esernyővel együtt, mert persze az utóbbi napokban mindig szép napsütés volt, de aznap éppen esett. Szóval még a táskába be kellett pakolnom, a hajamat meg kellett fésülnöm, a blúzomat le kellett cserélnem, mert tiszta cicaszőr lett, mikor nagy dörgölőzések közepette kívánt a kiscicám sok szerencsét. Miközben agyam egyik része a gyakorlati teendőim észben tartásán zakatolt, a másik fele elkezdte pörgetni az esetleges történések képeit, mint egy filmet. Csak a tizenegyes és a tizenkettes tételeket nem szerettem volna megkapni, az első tízből pedig jöhetett volna bármelyik. Bármelyik, na persze, mikor meg ott ültem volna a jó tételemmel, akkor meg sem tudtam volna mukkanni. Az írásbelit sokkal jobban szerettem. Volt időm gondolkozni mielőtt leírtam valamit. Na mindegy, tuti hogy szóbeli vizsga volt, tehát fel kellett készítenem magam lelkileg, hogy az arcom vonásainak kordában tartására is nagyon figyelnem kell, hiszen sajnos az nekem olyan, hogy minden kiül rá, ami belül megfogalmazódik. Úgy szerettem volna jó kérdéseket kapni, amikre tudom a helyes válaszokat. Olyankor érzem, hogy nem hiába az egyhetes készülés, tanulás, kitartó küzdelem. Na, de ezek a szép gondolatok persze pillanatok alatt semmivé váltak a fejemben és felváltotta a borús, lehangoló pesszimizmus. Biztos azokat kapom, amiket nem annyira tudok és olyan kérdések lesznek, amire nehéz lesz majd válaszolni. Tuti, hogy az évfolyam legjobbja után következek majd és akkor még inkább kiütközik a butaságom. Ekkor elkaptam egy pillanatommal a falióra mutatóját, és azonnal felvettem a táskámat, majd a lakáskulccsal a kezemben iszonyatos tempóban húztam fel a cipőmet, miközben a másik kezemmel már nyitottam az ajtót és szaladtam a buszra. Amikor kettesével vettem a lépcsőket lefelé, eszembe jutott az esernyő. Persze, hogy a nagy gondolatkavalkádban ott maradt az előszobaszekrényen. Semmiképpen nem fordulhattam vissza, mivel az balszerencsét jelent. Még ha nem is hittem a babonákban, azért ezt nem mertem megkockáztatni. Szerencsére kilépve a bejárati ajtón, láttam, hogy éppen csak szemerkélt az eső. Kicsit sietős tempót kellett felvennem, mert tudtam, hogy a busz mindjárt megérkezik. Azzal a gondolattal szépen el is robogott előttem a járat. Egy pillanatra lefagytam, de nem volt időm sokat gondolkozni, megfordultam és futottam vissza, hogy elővegyem a biciklimet. Be is villant a kép: de jó lesz esőben, szép ruhában, teljes izgalommal áttekerni az egész városon és csapzottan beesni a vizsgára. Na, felpattantam a kétkerekűre és eszeveszettül pumpálni kezdtem a pedálokat. Az időjárás igen kegyes volt hozzám, mert csak éppen egy picit esett az eső, viszont a szél az fújt rendesen, szerencsére nem szemből. Egész gyorsan beértem az egyetemre és viszonylag tűrhető lehetett a kinézetem, annak ellenére, hogy úgy éreztem letekertem egy Tour de France-t. Még éppen kettő percem volt, hogy felérjek a teremhez, ami a negyediken volt, szóval még ekkor sem tudtam visszavenni a tempóból. Már kicsit kezdtem fáradni, de legalább az idegességemet palástolta a kapkodás. Míg felfelé igyekeztem, pörögtek a fejemben a gondolatok, hogy milyen jó lett volna még egy nap készülés. Pont annyi kellett volna, hogy még egyszer pontosabban végig vegyem az anyagot és a kérdéses részeket tisztázzam magamban. Persze minden vizsga előtt az a plusz egy nap hiányzik. Na de jól van, ebből kellett a legjobbat kihoznom, szóval inkább a levegővételre figyeltem, hogy azért maradjon még bennem egy kis szusz, mire meg kell szólalnom. Mikor végre felértem, láttam, hogy a terem előtt nincs senki. Nem is értem. Lehet, hogy már a teremben folyik valami megbeszélés? Mivel a kopogásomra válasz nem érkezett, félve felhívtam a csoporttársamat, hogy ugyan hol vannak. A lesújtó válasz pedig: kicsit megtévedtél, a vizsga holnap lesz.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2021-07-17 10:03 Dana

Dana képe

Szia! Nekem ez a fogalmazásmód túl körülményes, a történet maga pedig kiszámítható, így a csattanó sajnos nem ütött túl nagyot.

Vannak tipikus történetek, tipikus végződésekkel, amikkel nincs gond, de ilyenkor ügyelned kell rá, hogy a felvezetés sokkal izgalmasabb, sokkal gördülékenyebb legyen, tereld el a figyelmet arról, ami felé amúgy törvényszerűen tartasz.

A gördülékenységre teszek egy javaslatot.

"Már nagyon ideges voltam, kavarogtak a tennivalók a fejemben. Még a pénztárcámat és az irataimat el kellett tennem a táskámba az esernyővel együtt, mert persze az utóbbi napokban mindig szép napsütés volt, de aznap éppen esett. Szóval még a táskába be kellett pakolnom, a hajamat meg kellett fésülnöm, a blúzomat le kellett cserélnem, mert tiszta cicaszőr lett, mikor nagy dörgölőzések közepette kívánt a kiscicám sok szerencsét."

--> Idegesen rohangáltam fel-alá a lakásban. Mindig ez volt, mindig. Pénztárca, iratok... Mi kellhet még? Az eső szomorkásan dobolt az ablakpárkányon, elterelve a gondolataimat a teendőkről. Ahh, esernyő! Mert mikor is szakadna, ha nem akkor, amikor ki kell mozduljak otthonról?! Ahogy az előszobában próbáltam begyömöszölni mindent a táskámban, futó pillantást vetettem a tükörbe -- szerencsémre, így ugyanis megállapítottam: indulás előtt még a fésűvel is randevúznom kell. A fürdőben újabb meglepetés várt: Szamóca úgy döntött, a délelőtti szunyókálásra nincs is jobb hely, mint a frissen vasalt blúzom. Tiszta blúz elő a szekrényből, vasaló bekapcs!

Nem mondom, hogy az enyém jó, de nem kell mindent szó szerint elmagyaráznod, a szánkba rágnod -- az is jó, ha a körülményekkel utalsz bizonyos tényekre, eseményekre.

A helyedben a címet is cserélném (egyenesen rámutatsz a megoldásra), továbbá a végén dolgoznék olyan szempontból, ismét, hogy nem egy mondattal intézném el, hanem egyfajta katarzissal: áll a főhősöd izzadt homlokkal a terem ajtajában, a takarító épp felmos, mintha már vége lenne a vizsgának (ezzel is fokozod a hangulatot), a lány totál kétségbe van esve, és a végén vagy a takarítótól, vagy mástól, aki arra jár, vagy egyéb formában kiderül, hogy nem is az a vizsga volt, a lány vizsgája másnap lesz.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2021-07-22 10:51 Mea

Szia!

Köszönöm a tanácsod, megfogadom. :) Van mit tanulnom. ;)

"A siker kollektív mérőszám, amely azt mutatja meg, hogy az emberek hogyan reagálnak a teljesítményünkre." -- Barabási Albert-László