A varázsló

A nap, noha még forrón süt le a park lombos fáira, lassan lenyugodni készül. Meleg fénye áthatol az ágak között, ám a földre csak a narancssárga fénycsóvák töredéke ér el, a többit elnyelik a nagy, zöld falevelek. Még utoljára, a szürkület előtt megvilágítják az itt-ott feltűnő rovarokat, majd megtörnek és szétterülnek a bársonyos hatású, friss füvön. Néhol már felharsan a tücskök ciripelése, összekeveredik a madarak lágy énekének dallamaival, majd együttesen nyeli el őket a park nyugalma.
- Igen, pont így szeretem - sóhajt fel egy trükk kezdete előtt a varázsló.
Az egyik fa alatt áll. Arcán a fények gyöngéd játéka, szemeiben a boldogság szikrái látszódnak. Ruházata egyszerű, csupán kopott szövetnadrágot és megsárgult inget visel, ám ezek jelentéktelennek tűnnek az igéző tekintete mellett. Gesztenyebarna szemei tán még a mindig felfelé görbülő ajkak nélkül is tudnának mosolyogni. Alattuk halvány, fekete körök húzódnak, jelezve, hogy az élet nem mindig bánik vele úgy, ahogy megérdemelné. Apró nevetőráncai behálózzák arcát, melyet a néhol már őszülő barna haja keretez. Körülötte gyermekek bámulnak rá csodálkozó szemekkel. Aprópénzért tart nekik előadást, most épp egy madarat tüntet el. Gondosan letakarja a kopott kalitkát, benne a madárral. Ránéz a gyerekekre, elkapja és magába szívja a sok csodálkozó, ártatlan tekintetet. Lassan, hogy tovább tartson a pillanat, elmondja a varázsszavakat. Lerántja a fekete selymet a kalitkáról. A madár már nincs ott. Közben végig figyelte a gyerekeket, szereti látni, ahogy meglepődnek, majd boldogan tapsolni kezdenek.
Egy éles hang hasít a levegőbe, megzavarva az előadás varázsát. Egy dühös anyuka rohan a gyermekéért, aki a madár eltűnésétől izgatottan, szemében különös fénnyel néz rá édesanyjára. A nő ezt nem veszi észre, a hirtelen jött düh elhomályosítja látását, nem engedi, hogy részese legyen a varázslatnak, gyermeke örömének.
- Mit keresel te itt? Hát erre költöd a keserves munkával megkeresett pénzünket, jelentéktelen bolondok színészkedésére???
- Anya, én is varázsló akarok lenni, kérlek anyu, a bácsival akarok maradni!
A nő döbbenten néz hol a fiára, hol a varázslóra, majd kitör belőle a fáradság és a szürke hétköznapok összes mérge. Nem veszi észre a varázslatot, csak az elpazarolt időre és pénzre gondol, felnőttként nem látja már a csodát. Idegesen a varázslóhóz fordul:
- Milyen baromságokkal tömte a gyerekek fejét, maga idióta?! Egyáltalán mit művel itt, hívom a rendőrséget, takarodjon innen!
A varázsló szemeiben ismerős fájdalom látszik kibontakozni. De hallgatnia kell a nőre. Nincs engedélye, hiszen arra rámenne az a kevés keresete is. Ismét pakolnia kell. Mégis kedvesen, egy könnycseppel a szemében válaszol:
- Hölgyem! Amit ön baromságnak nevezett, az az én életem. Tudja, a gyerekek szülei, mint ön is, egész nap robotolnak, nem jut idejük a gyermekekre. Én átadom a varázslatom, megosztom velük a csodát. Boldogságot lopok a napjaikba, s csupán azt a keveset kérem érte, ami még a vacsorámat sem teszi ki.
- Ha nincs belőle haszna, akkor minek csinálja?
- Meg akarom tanítani, hogy miként lehet az ember saját életének varázslója.

2.25
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.3 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2016-01-04 14:24 Dana

Dana képe

Egy újabb, kicsit hosszabb történet Plaisirtól.

Néhány tanács, fogadd meg őket. Az öregebbek és tapasztaltabbak majd jobban körülírják, ha esetleg az én megfogalmazásomban nem lenne egyértelmű.

1. Akármit is szerettél volna mondani, azt nagyon hosszan tetted. A kacifántos, hosszas hangulatfestés helyett írj néhány hatásos, de egyszerű mondatot. Minden megtudtam a fény áramlásáról, meg arról, hogy körülbelül hogy néz ki a varázsló arca (bűvésznek hívnám amúgy inkább, a varázsló félrevezető, esetleg öreg mutatványos), de semmi olyat, amitől megsajnálnám vagy megszeretném. Sokkal jobb lett volna összesen három-négy mondat a körülményekről, meg arról, hogy a főszereplőd hogy néz ki -- ez így nagyon sok. Mire az agyam feldolgozta a képet, amit próbáltál továbbítani, addigra az elejét el is felejtettem annak, amit írtál.
2. Az írás első felében (nagyjából tizennyolc sorban) hét különböző módon utalsz a fényre, illetve további hét alkalommal írsz a tekintetről, szemről. Ez borzasztóan sok és nagyon felesleges. Ennél sokkal egyszerűbben, célratörőbben kell írnod, mégpedig anélkül, hogy ugyanazokat a képeket ismételnéd unalomig -- más szavakkal. A hatást nem azzal éred el, hogy minden apró rezdülésről beszámolsz. Ne akarj mindent elmondani, hagyd, hogy az olvasóid használják a képzeletüket.
3. Páros szervekről nem beszélünk többes számban (szem, nem szemek).
4. varázslóhóz --> varázslóhoz
5. Logikai buktató: ha gyereknek zsebpénze van, nem arra költi, amire akarja? Ha meg nem a zsebpénze, honnan van neki? (Hogyan szerez egy gyerek pénzt, hogy arra költse, amire akarja? És anyuka honnan nem tudja, hogy a gyereke épp mit csinál? Kisgyerekekről írtál, azért a kérdésem.)
6. "- sóhajt fel egy trükk kezdete előtt a varázsló." --> Ezt is lehet rövidebben. Egyrészt később leírod, hogy egy trükköt mutat be, szóval eleve felesleges ezt megjegyezned, másrészt ha egy teljesen más megfogalmazásban jeleníted meg, akár a varázsló is elhagyható lenne (például ha már a sóhaj előtt behozod a képbe).

Pozitívum, hogy alapvetően szép, értelmes mondatokat írsz, csak (szerintem) túlbonyolítod.

Ezen kívül is vannak még dolgok, de ami még nagyon fontos, hogy -- lehet, a fejfájásom miatt -- nekem nem jött át a mondanivalód, nem értettem a csattanót. Ez a "saját életének a varázslója" nem áll össze nekem sehogyan sem a történet egészével. Valami szépet és bölcset szerettél volna, amivel elgondolkodtatod az embereket -- és reméljük, hogy csak én vagyok annyira romokban, hogy nem értem :-)!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-01-04 16:32 Plaisir

Plaisir képe

Igyekszem, a következővel addig dolgozok, amíg ,,fokhagyma szaga lesz". Egy ilyen lényeges hibát, mint az, hogy túlzsúfoltak a mondataim, nem könnyű megváltoztatni. De próbálkozok. :D

Avec Plaisir

h, 2016-01-04 16:42 Dana

Dana képe

Pedig egyszerű. Olvasd át még egyszer. Nézd meg, húzd alá, jelöld ki (tökmindegy), hol ismétled önmagad. Hol festesz, festesz és festesz (néha feleslegesen sokat). Utána próbáld újra. Sokat beszélünk róla, de Stephen Kingnek Az írásról című műve tényleg alapmű. Ő írja ott, hogy ahol elég egy "mondta", ott legyen elég egy "mondta", és ne írd azt, hogy dörrent rá szigorúan, villágomokat szóró szemekkel.
Ha megpróbálkozol az átírással, újra megnézzük.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-01-04 22:31 Tim

Dana, bár javarészt egyetértek a meglátásaiddal, az egyik tanácsodhoz muszáj hozzászólnom.
Nem lehet alkalmazni minden egyes írástechnikai szabályt, amit az angol nyelvterületen élőknek javasolnak a szintén angol anyanyelvű szakértők. A „mondta” szó használata történetesen pont ilyen kivétel. Valamiért a magyar olvasók máshogy szocializálódtak e tekintetben. Nálunk a „mondta” gyakori alkalmazása ismétlésnek tűnik, és zavaróan hat, míg az angolban a „said” nagyjából olyan észrevétlenül simul a szövegbe, mint egy névelő. A többi észrevételed jogos.

k, 2016-01-05 05:04 Dana

Dana képe

Tim, jogos, jobban kellett volna fogalmaznom. Általában az egyszerűségre próbáltam utalni, és nem a "mondta" szó használatára. Egész kis gyűjteményem van a helyettesítésére :).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-01-04 15:14 polgarveronika

polgarveronika képe

Dícséretes törekvés, hogy írni szeretnél. Néhány dolgot azonban célszerű szem előtt tartani:
-írásjelek (gondolatjel vs kötőjel) helyes használata
-nyelvhelyesség: fáradság vs fáradtság
-a feleslegesen túlburjánzó jelzők kerülése. Csak olyannal érdemes dolgozni, amely feltétlenül szükséges, előbbre viszi a történetet, hozzáad valamit az ábrázolás módjához, segíti az olvasót.
Nézd csak:
A nap még forrón süt le a park fáira, de lassan lenyugodni készül. Meleg fénye áthatol az ágak között, ám a földre csak a narancssárga fénycsóvák töredéke ér el, a többit elnyelik a falevelek. Még utoljára, a szürkület előtt megvilágítják az itt-ott feltűnő rovarokat, majd megtörnek és szétterülnek a füvön. Néhol már hallatszik a tücskök ciripelése, összekeveredik a madarak énekével, majd együttesen nyeli el őket a park nyugalma. stb

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

h, 2016-01-04 15:16 Dana

Dana képe

B*sszus, a fáradság vs fáradtságot kihagytam, pedig eszemben volt. Köszi!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2016-01-04 16:37 Plaisir

Plaisir képe

Teljesen igazad van, én átéreztem a mondandóm, de mégsem sikerült átadni. Elnézést kérek érte mindenkitől! Legközelebb tényleg megpróbálok minden tőlem telhetőt!:)

Avec Plaisir

h, 2016-01-04 15:52 Obb

1

Sajnos, ha őszinte szeretnék lenni, akkor meg kell valljam, ez borzalmas, sőt még ez a szó sem fedi le.
Persze biztosan mondták rá, hogy milyen érzékeny vagy a világ rezdüléseire, etc.
De az igazság az, hogy vagy levetkőzöd ezt az álságos, sikerorientált (-nak hitt) közlésmódot, és úgy próbálod meg láttatni a dolgokat, ahogyan te látod és érzed, vagy el kell felejtened az írásosdit egy életre. :(

h, 2016-01-04 17:21 Koda

Koda képe
4

Nekem tetszett. :)

---

h, 2016-01-04 17:30 Roah

Roah képe

Dzsízüsz! :D

Nem, nem, kizárt, hogy ennél nem tudsz jobbat írni - hisz' láthatóan szeretsz írni! Azért van ez a sok virágszirom a mondatokon, meg ...na jó, figyelj csak! Ha ez egy sütemény lenne, amit elkészítek neked, olyan geil lenne, édes, hogy nem bírnád megenni.

Ha komolyan gondolod az írást, akkor maradj itt, fejlődni, megnőni, ha nem, akkor van egy rakás olyan oldal a neten, ahol simán lökik az ötcsillagot, taps vár és halleluja, csak keress rá a hálón.

Hm? ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2016-01-04 17:36 Kyle

1

Legalább lesz hová fejlődnöd! ;)

„A nap, noha még forrón süt le a park lombos fáira, lassan lenyugodni készül. Meleg fénye áthatol az ágak között,” – Felesleges megemlítened, hogy forrón süt le a nap, ha egy másodperccel később megtudjuk, hogy a meleg fénye hatolgat.

„A nap, noha még forrón süt le a park lombos fáira, lassan lenyugodni készül. Meleg fénye áthatol az ágak között, ám a földre csak a narancssárga fénycsóvák töredéke ér el, a többit elnyelik a nagy, zöld falevelek. Még utoljára, a szürkület előtt megvilágítják az itt-ott feltűnő rovarokat, majd megtörnek és szétterülnek a bársonyos hatású, friss füvön. Néhol már felharsan a tücskök ciripelése, összekeveredik a madarak lágy énekének dallamaival, majd együttesen nyeli el őket a park nyugalma.” – Nekem olyan körülményes ez a rész: tulajdonképpen megtudtuk, hogy lement a nap. És amúgy sincs sok jelentősége a történet szempontjából.

„Ruházata egyszerű, csupán kopott szövetnadrágot és megsárgult inget visel, ám ezek jelentéktelennek tűnnek az igéző tekintete mellett. Gesztenyebarna szemei tán még a mindig felfelé görbülő ajkak nélkül is tudnának mosolyogni. Alattuk halvány, fekete körök húzódnak, jelezve, hogy az élet nem mindig bánik vele úgy, ahogy megérdemelné. Apró nevetőráncai behálózzák arcát, melyet a néhol már őszülő barna haja keretez.” – A történethez képest aránytalanul hosszú a varázsló külsejének leírása. Kell ez egyáltalán? :)

„Nem veszi észre a varázslatot, csak az elpazarolt időre és pénzre gondol, felnőttként nem látja már a csodát.” – Nem jó, ha ennyire nyilvánvalóan az olvasó szájába rágod, hogy mit akartál mondani. Inkább rejtsd el a történetben, és azon keresztül add át.

„A varázsló szemeiben ismerős fájdalom látszik kibontakozni. […] Ismét pakolnia kell. Mégis kedvesen, egy könnycseppel a szemében válaszol” – Ezek szerint ez már a sokadik eset, hogy elhajtják. És még mindig elbőgi magát? :/

„Hölgyem! Amit ön baromságnak nevezett, az az én életem. Tudja, a gyerekek szülei, mint ön is, egész nap robotolnak, nem jut idejük a gyermekekre. Én átadom a varázslatom, megosztom velük a csodát. Boldogságot lopok a napjaikba, s csupán azt a keveset kérem érte, ami még a vacsorámat sem teszi ki.” – Túl explicit szerintem. Inkább mutasd meg, megint az olvasó képébe tolod a mondandód.