Az ajándék

– Megrendelted már anyánk születésnapi ajándékát? – kérdezi öcsém, ma már harmadszorra.
– Nem! Még nem. Megmondtam, hogy meg fogom, ne zaklass már egész nap emiatt! – gorombítom le.
– Ilon, addig húzod az időt, amíg lemaradunk róla, úgy, mint tavaly – veti a szememre.
Elegem van már öcsém erőszakosságából, pedig igaza van. Lett volna alkalmam leadni a megrendelést. Ha jól belegondolok, tényleg húzom az időt, nem szeretném megrendelni ezt az ajándékot.
– Miért nem rendeled meg te, ha már annyira jónak tartod? – próbálom a felelősséget elhárítani magamról.
– Ilon, ne szórakozz légy szíves velem! – veszti el a türelmét öcsém, – téged már regisztráltak, amikor apánknak rendeltél. Az én regisztrációmra már nincs idő holnapig.
– Jól van, na! Megrendelem, csak hagyj békén.
– Kösz – mondja kissé megnyugodva. – Tudod, hogy gyereket szeretnénk. Erika már nagyon várja a sorát, nem lenne jó, ha most idegeskedne.
– Persze, persze. – mondom, és megszakítom a kapcsolatot.
Hallom, ahogy Sári lecsoszog az emeletről.
– Nahát, méltóztattál felkelni! – köszöntöm lányomat kissé epésen.
Sári válaszra sem méltatva, kitárja a hűtőgép ajtaját, majd nagyokat ásítva szemléli annak tartalmát.
– De mérgesek vagyunk ma reggel! – mondja szemtelenül. – Min vitatkoztatok Sanyival már megint? Az egész ház zengett.
Azt a mindenségit a pimasz kölykének! De nem szólok semmit.
– Nagyi hol van? – kérdezi Sári. – Nem holnap lesz a születésnapja?
– De.
– A hetvenedik, ugye? Sütsz valamit?
– Nem a hetvenegyedik és igen, sütök.
– Gondolom a barátnői is itt lesznek, mi? Te jó isten akkor tele lesz a ház vén csoroszlyákkal!
– Sári, elég legyen. Hogy beszélsz? Ha már nem lesz a nagyi ezeket a szavakat nagyon meg fogod bánni.
– Jól van, na. Majd kibírom valahogy, vagy elmegyek a Jocihoz – csillan fel a szeme az utóbbi elgondolásán.
– Sári szeretném, ha holnap mindenképp itthon maradnál. Most mindenkit meghívunk a családból is, és a nagyi összes ismerőse is itt lesz. Különleges összejövetel lesz a holnapi.
– Mi a fene? Hogy, hogy? Az ajándék miatt, amiért a Sanyival pattogtál? – kérdezi nevetve.
– Majd megtudod – mondom halkan és érzem, hogy könnyek szöknek a szemembe.
Látom, ahogy a tejfölös doboz lassan kifordul Sári kezéből és nagyot puffanva szétfröccsen a konyhakövön.
– Anya! – néz rám megkövülten, – Megrendelted?!
*
– Várjál, van még tíz perc ne csöngess még be!
– Gondolod, számít bármit is tíz perc?
– Igen, pontosan tíz perc életet. Előkészítetted az injekciót?
– Aha. Remélem, nem nekünk kell elvinni a testet, mert félre a város másik végébe kell érnünk. Ma még öt helyre kell mennünk, sok a hetvenes az idén, mi? Ráadásul ma nekem kell mennem a gyerekért az oviba.
– Na, végre jeleztek! Mehetünk. Vegyük ki a hordágyat.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2021-10-08 21:24 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én azt hittem, ezt már rég kiraktam... Jézusom, miért állt még mindig bent?!
Nekem tetszik a világod, kicsit fura és idegen, de érdekes. Ma az egyik kolléganőm gyerekei bejöttek, amíg az anyukájuk pakolt, addig a kislány leült a székébe és úgy várt rá, mintha ő már ott dolgozna. Valahogy az írásaid jutottak róla eszembe. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2021-10-10 17:08 S7ABO

Valamiért Philip K. Dick Előszemélyek című novellája jutott eszembe róla.

--------------------------
Élt egyszer egy pék.
Még a szeme is kék.
Az volt az ő álma,
Hogy ne legyen piros a málna.
Egyszer aztán gondolt egyet,
Minden málnát kékre festett.
Ő volt a pék. A málnafestő pék.

v, 2021-10-10 21:23 bombahoppa

Rendesen ott van Dick Ilona írásaiban.

Én dobtam egy ötöst.

k, 2021-10-12 08:06 Tóth Ilona

Köszönöm, ezek a szavak igen jól estek!
Higgyétek el, hogy alapvetően optimista ember vagyok, ám minden reggel, amikor elolvasom a reggeli kávé mellett a világban történteket, elbizonytalanadok.

Tóth Ilona

sze, 2021-10-13 06:47 S7ABO

Mondanám, hogy ne olvass reggel híreket, de ha ilyen ihletet kapsz tőlük, akkor nem szólok inkább semmit. :)

--------------------------
Élt egyszer egy pék.
Még a szeme is kék.
Az volt az ő álma,
Hogy ne legyen piros a málna.
Egyszer aztán gondolt egyet,
Minden málnát kékre festett.
Ő volt a pék. A málnafestő pék.

k, 2021-10-12 08:09 Tóth Ilona

Bombahoppa tőled különösen jól esik ez a dobás!

Tóth Ilona