Bobek

- Anya Martinnak már két kutyája van - mondja hozzám bújva kislányom.

- Én is úgy szeretnék egyet!

- Sárikám, tudod jól, hogy nagyon drága, nem tudjuk megvenni.

- De Anya, ha szólnál a Mikulásnak, vagy tudod mit? Inkább a Jézuskának szóljál, hogy nagy-nagyon szeretnék én is egy kutyust. Képzeld Martin anyukája minden nap elhozza az ovihoz, és Marcsit is várja a kutyája, légyszi!

- És ha kutyus helyett cicát hozna a Jézuska? – próbálok alkudozni, mert a cica jóval olcsóbb.

- Nem – érkezik a határozott válasz – Kutya.

Bánt, hogy nem tudjuk a költségvetésünkből kipréselni a kutya árát, mert látom, hogy tényleg nagyon vágyik rá. Már vagy fél éve minden nap ez a téma.
Messze van még karácsony, próbálkozzunk!
Beállítom a reklámkeresőt, rákattintok az értesítés gombra, remélem lesz karácsonyig akció. Szólok ismerőseimnek is, figyeljék az akciókat.
Itt a november és még semmi. Szorít az idő, kutya kell!

- Menjünk a menhelyre – szól párom – ott sokkal olcsóbban jutunk kutyához.

Micsoda ötlet, hogy ez nekem nem jutott eszembe!

- Látod, nem hiába választottalak életem párjául - mosolygok férjemre.

Ő elégedetten bólogat.

- Persze, persze… na de voltak kétségeid?! -, ajaj, ingoványos talajra tévedtünk.

Cuppanós puszival gyorsan elterelem gondolatait. Ez mindig bejön. Egyem a szívét, tényleg jótét lélek.

- Maradj már Bobek, mindjárt bemegyünk! Nem igaz, hogy nem tudsz nyugton várni!
Kint állunk a folyóson, várjuk a Jézuska csöngetését.

- Mikor csönget már a Jézuska? Megfagyok.

Végre!

Kinyitom az ajtót, ám elfelejtem, hogy egy kutyát nem lehet visszatartani, aki úgy gondolja, hogy mindenféleképpen be kell mennie valahová.
Bobek mint a szélvész ront be a nagyszobába, úgy csóválva a farkát mintha propeller lenne.

- Itt vagyok! - rohan Sárikához, felugrik rá és össze-vissza nyalja.
- Szeretlek, mit kell csinálnom? - és mint egy kiskatona, vigyázzba vágja magát lányom előtt.

- Játsszunk, vagy lasztizzunk? - imádattal néz Sárikára, kis gombszemeiből csak úgy árad a teljes odaadás.

Megkövülve állok, lassított felvételként látom, ahogy lányom szája elkezd lefelé görbülni, majd éktelen sírásba torkollik.

Mi történik itt?!

- Robotkutyát akarok, amilyen Martinnak van!

- Ezzel nem lehet játszani - mutat a kutyára, – nem csinálja azt, amit akarok! Nyálas és ugrál - lovalja egyre jobban bele magát a sírásba.

- Ezzel nem lehet az ovihoz jönni! Nem kell!! -, kiabálja zokogva és elfordul kutyától.

A Bobek érzi, hogy valami baj van. Odasündörög a kislányhoz, lefekszik mellé, fejét az ölébe teszi.

Megsemmisülten ülünk férjemmel a gyönyörűen feldíszített fa alatt.

Nem akartunk robotkutyát.
Most mi legyen, mit csináljunk?

Nagy sokára halljuk, hogy csitul a sírás, Sárika már csak hüppög. Szemem sarkából látom, hogy kis keze Bobek fejét simogatja.
Megbököm férjem kezét - Nézd csak!
Nem merünk se szólni, se odanézni.
Várunk.
- Majd később játszunk a Barbival, jó? – egyezkedik Sárika a kutyával.
Bobek intenzív farkcsóválással egyezik bele a programba.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2021-04-30 19:54 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Kis formázás ráfért volna a szövegre, mondjuk csillagokkal elválasztani a jeleneteket? (Meg pár vessző is, de itt most az összefolyó sorok zavaróbbak.)

"Nem akartunk robotkutyát." - Ezt nem értem. Sehol fel sem merült a robotkutya ötlete. Ha esetleg az asszony kifakad, hogy ő inkább vesz egy robotot használtan a Vaterán, és akkor dobja be a férj, hogy hozzanak egy kutyát a menhelyről, akkor érthető lenne a mondat. De így... valójában a novella alapján azt írhatnád ide, hogy "Nem gondoltunk a robotkutyára." Hogy ne akarták volna, az rejtély. (Miért ne akarták volna?)

Amúgy személyes megjegyzés, de ilyen vajszíbű szülőket... Fél év hiszti és kutyát kap? Nekünk 20 év kitartó hiszti-beszélgetés-érvelés-alkudozás kombóval nem sikerült. Oké, 18 évesen kaptam egy kaméleont, de ennyi engedményt tettek szüleim az állatok irányába. (Oké, most irigykedek. Szerettünk volna egy kutyát, na.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2021-05-01 08:38 Tóth Ilona

A célom az lett volna, hogy az olvasó ne tudja, hogy a kislány mindvégig robotkutyáért nyaggatja a szüleit. Sajnos a környezetemben ezt tapasztalom. Csak játékot szeretnének, aminek semmi köze a kutyához.
Katarzisként szántam a kislány szembesülését egy gép és egy élőlény közti különbség döbbenetére.
Sajnos ezek szerint ez nem sikerült.
Köszönöm az értékelést, a jövőben megpróbálok kibújni a fejemből, hogy ne csak én lássam azt amit látni vélek.

A formázás, na az ördögtől való, pedig igyekszem...

Tóth Ilona

k, 2021-05-04 15:13 Dana

Dana képe

Elgondolkodtam, hogyan bonthattad volna ki jobban, másképp a témát. Az jutott eszembe, hogy a szülők végig egy szőrös társat kereshettek volna (nem egy robotot), a kislány pedig végig a robotkutyáról ábrándozhatott volna, de mintegy sejtelmesen. Vagy esetleg a végén az anya megláthatta volna mondjuk, ahogy Martin meg a kislány a robotkutya körül ugrándoznak, és akkor beleköltözhet némi kétely, amit gyorsan elhesseget. A "nem akartunk robotkutyát" már csak azért sem állja meg a helyét, mert hogy azt akartak. Hiszen be is jelentkezett oldalakra, hogy lássa, van-e akció. Csak a pénzszűke, idő közeledte miatt állt elő az apja a mentő ötlettel. Szóval ezzel meg is rogyasztottad a logikát. De a végkifejlet megállja a helyét, csak az elejét kellett volna másképp.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2021-05-05 19:35 Tóth Ilona

Átolvastam újra az írást a gondolataid szemszögéből és már látom én is a "rogyasztást".
Köszönöm

Tóth Ilona