Esik

Már megint morog, miközben a telefonját lapozgatja. Először csak az orra alatt, aztán nem bírja tovább, és eláraszt a legújabb hírekkel. A napi fertőzöttek száma, az oltások, megint egy álhír, meg hogy ez már tarthatatlan és tűrhetetlen. Mikor lesz ennek vége? Egy szuszra mondja el azt a hosszú, begyakorolt monológot, amit idestova egy éve minden nap van szerencsém végighallgatni. Miközben beszél, eszembe jut, hogy szalonnás krumplit akarok sütni a halhoz, de már a múltkor sem sikerült jól. Csak a ropogósra sült krumplit szeretem igazán.
Néha azért bólogatok, miközben a kávét kortyolgatom, nehogy azt higgye, engem az egész hidegen hagy. Miután jól kimérgelődte magát, megpuszil, és elindul munkába. Én még egy kicsit ücsörgök a fotelban, elindítok egy relaxációs jóga zenét, majd bevackolom magam a laptop elé és elkezdem a home officet.
Az íróasztalomat az ablakkal szembe fordítottam, hogy lássam a gyönyörű felhőket, mert kell valami békés látvány az elmémnek. Fél tizenkettő magasságában kezdem üresnek érezni magam. Szerintem ez attól lehet, hogy addigra elmúlik a koffein hatása. A meditáció valamelyest segít, már képes vagyok tizenegy percig semmire sem gondolni.
A lakást akkor hagyom el, ha nagyon szükséges. Boltba is csak végszükség esetén megyek, senkivel nem állok meg beszélni, mert tudom, hogy két másodperc alatt a járvány lenne a téma. Olyan a nappali most nekem, mint egy menedék. A kedvenc zöld fotelem a kuckóm, ahol olvasok vagy zenét hallgatok, vagy csak bámulom a felhőket.
Hallottam egy lányról, aki megfőzte és kiolvasta a világ minden országát: elolvasott egy könyvet, és főzött valami jellegzetességet. Követtem példáját, Abháziánál tartok. Kezdjük ott, hogy azt se tudtam eddig, hol van ez az ország, és a Google szerint a nemzeti ételük az Abysta, egy roppant egyszerű kukoricalisztből készült étel, amit köretként esznek. Nem volt nagy sikerem, amikor feltálaltam a páromnak, ezért gyorsan elvetettem ezt az ötletet. A könyvek megkeresése és megrendelése viszont jó móka, napokat töltök azzal, hogy az országok írói után kutatok, és kiválasztom azt, akiről a legjobb kritikákat írják, vagy azt, akinek a könyvét a legegyszerűbben meg lehet rendelni.
Az a baj, hogy a párom tényleg túl sokat aggódik. Amikor kényelmesen elhelyezkedik a tévé előtt az esti híradót várva, úgy érzem menthetetlenül közeledünk a katasztrófa felé, mindjárt itt a világvége, és kiderül valami, amitől biztos kihalunk.
Próbálok pozitív maradni. Míg ő a hírolvasó minden mondata után hangosan felhördül, magyaráz, én meglocsolom a szobanövényeket, vagy port törlök, leviszem a szemetet, de amikor felérek, már a folyosón hallom, ahogyan üvölt.
Megőrjítenek ezek a barmok, mondja, belefáradtam a világvégébe, gondolom. A keze folyamatosan jár miközben beszél, és a „b” betűs szó már minden mondatában legalább ötször elhangzik. Kezdünk hozzászokni ehhez az állapothoz.
A legújabb hír az, hogy túl sokat esik az eső, és pár fokkal melegebb is van az átlagnál. Észrevettem, hogy reggelente nem kell meditációs zenét keresgélnem, elég, ha kinyitom az ablakot, és az esőcseppek ütemes hangjai megnyugtatnak.
Az állandó eső miatt egy ideje viszont már én is aggódom, és most már mind a ketten idegesen várjuk az esti híradót, és még idegesebben az időjárás jelentést. A gyomrom görcsbe rándul, amikor meglátom az időjóst, ahogy az Astoriánál mutatja meddig ér a Duna.
Vettem rózsaszín masnis fekete gumicsizmát, és sárga esőköpenyt, és néhány vödröt is, mert a negyediken lakunk és elkezdtünk beázni. Nyugtató teákat rendelek a világ minden tájáról, és uzsonnára uborkás kenyeret majszolok.
Miközben a tévében egy kopasz énekesnő könnyeivel küszködve mesél arról, hogy mennyire hiányzik neki a napsütés, a párom felröhög, hogy mennyire unalmas, már mindenki csak az időjárásról tud beszélni. Megkínálom a teával, és a málladozó zöldes-sárgás falakat nézem.
Penészedünk.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2021-10-08 21:35 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Amikor te ezt írtad, minket karhatalmilag visszarendeltek a HO-ból. Aztán később meg is szünették majdnem, mert ha másfél évig bevált, akkor biztosan rossz a rendszer.

Oké, kidühöngtem magamat. :) Az uszonnai uborkás kenyér sima kultúrvicc, vagy tényleg jól esik az állandó esőben vajon? (Nem szeretem az ubit, szóval passzolom, de lehet, hogy van összefüggés a kettő között?)

_____________________
Dr. Bloody Dora