A sárkány érintése (2. pályázat)

Az eget borító sötét felhőfüggöny végre megnyílt Tierra legkietlenebb tartománya fölött, feltárva a két hold vénnél-vénebb arcát; az égi vándorok fénye egy pillanat alatt elöntötte a kopár tájat, ezüstszínűre festve mindent a környéken. Úgy háromszáz nyíllövésre onnan a Tűz-hegy pöffentett lusta füstgomolyagokat az éjszakai mennyboltra, a föld gyomrának távoli morgása idáig elhallatszott. Az éj sokat látott ikrei, ha lepillantottak volna mennyei páholyukból, bizonyosan észreveszik az emberi harcosokat, akik egy ágrólszakadt figurát taszigáltak fehér lovon feszítő vezérük színe elé éppen. A maroknyi had fenyegető túlerőként fogta közre a barlangjából kiráncigált szerencsétlent, és az - érthető módon - semmilyen ellenállást nem tanúsított.
- Hát igaz…- Teros, Tierra ifjú királya elkerekedett szemmel mustrálgatta az előtte térdeplő idegent. A hórihorgas fickót két gyalogos gárdista szorította a vállánál fogva, míg a század többi tagja jókora kört alkotva ugrásra készen figyelte a fogoly minden mozdulatát. Lovaik idegesen horkantak fel újra és újra; még Teros különleges harci ménné nevelt paripája is rántott egyet időnként a zabláján. Ahogy az alak váratlanul felemelte addig lehajtott, kámzsás fejét, a király arca megrándult az alig leplezett undortól.
- Hihetetlen…- kapkodta a levegőt Moxa, a főtanácsos, aki Teros mellett próbálta egy helyben tartani toporzékoló hátasát - Atyád valót állított, mielőtt... - önkéntelenül is szája elé kapta a kezét, és gondolatban hálát adott az isteneknek, hogy sikerült elharapnia mondandója végét; aggódva sandított urára, de úgy tűnt, az meg sem hallotta a szerencsétlen mondatot.
- Egy sárkány! - nevezte meg végül a megnevezhetetlent a legfőbb udvaronc, majd megtörölte veríték áztatta homlokát, mintha csak ezért emelte volna fel az imént a jobbját.
A fiatal király szerette volna azt hinni, hogy állataik - s ők maguk is - a mélység erőinek apró, mégis zsigerekig ható rezdüléseitől nyugtalanok, de tudta, csak hazudna magának, ha így gondolná. Nagyot sóhajtva leszállt a lováról, és a térdelőhöz lépett.
- Felállhatsz! - mordult a pikkelyes, zöld arcú rémségre, egyenest annak borostyánsárga szemeibe nézve. Harcosai hátraléptek, és elengedték a különös figurát. - Érted amit mondok, sárkány?
- Minden szavadat, uram - felelte amaz, mialatt lassan felemelkedett. Csak most látszott, hogy egy jó könyöknyivel magasabb a legnyurgább vitéznél is. Testét ütött-kopott, barna köpönyeg takarta, melyet egyszerű kenderkötél tartott össze. - És a nevem Perquirir - tette hozzá. Sértett fensőbbség érződött sziszegő hangjában, bár Teros semmiféle érzelmet nem bírt felfedezni durva vonású, csontos ábrázatán.
- Atyám, Tener Canas árulta el, hogy titkon birodalmunk lakója vagy - folytatta a fiatalember, ügyet sem vetve a méltatlankodó megjegyzésre. - Nem ilyennek képzeltem el egy sárkányt - méregette a teremtményt. - Nincs is szárnyad, egy fejed van, és biztosan nem tudsz…
Mielőtt befejezhette volna, Perquirir felől süvítő hang hallatszott. A lény - a körülállók legnagyobb rémületére - kitátotta hatalmas száját, feltárva borotvaéles fogait, melyekből nem is egy, de három sor ült csőrszerű ajkai mögött. Rőt izzás kélt pokoli torkából, és mire a katonák megragadták fegyvereik markolatát, már el is oszlott a kicsiny tűzgolyó, melyet a levegőbe köpött.
- Az emberek dajkameséi nem feltétlenül hordozói a világ igazságainak - a száz rászegeződő penge ellenére a sárkány fizimiskáján széles mosoly terült szét.
A király, aki az imént maga is a kardja után kapott, harsány kacagásban tört ki.
- Jól van! - csapott Perquirir vállára nevetve. - Most már elhiszem! Mint mondtam…
- Ismerem Tener Canas-t, a Jóságost, s hű alattvalója vagyok visszavonultságomban is - szakította félbe a lény.
- Csak voltál - komorodott el Teros. - Atyám két héttel ezelőtt Elődeink Földjére távozott. Végső akaratát teljesítem, midőn itt vagyok - A király hangja az utolsó szavaknál megremegett.
- Értelek. Mit kívánsz tőlem?
- Válaszokat! Bár egy teliholdakkal ezelőtt még azt sem tudtam, hogy létezel - intett az égitestekre az uralkodó -, jó atyám a legnagyobb tisztelet hangján beszélt rólad. Megvallom, először arra gondoltam, végső gyöngeségében félrebeszél… De becsületszavamat adtam neki, hogy megkereslek.
Perquirir szótlanul figyelte az embert; függőleges szembogara most fekete koronggá tágulva verte vissza a katonák fáklyáinak lobogó fényét.
- Úgy tudom, valaha megmentetted egy ősöm életét, s hálából családom oltalma alatt állsz életed végéig. Mikor történt ez, és miért nem tud rólad senki?
- Népem ezidőtájt már nagyon kevés tagot számlál, meglehet én vagyok fajtámból az utolsó. Az emberek nehezen tűrik meg maguk mellett az idegen nációkat - ti tudjátok miért...- felelte a sárkány elmerengve. - Nemes ősöd megígérte, védelmem érdekében nem fedi fel létezésem titkát. Kizárólag gyermekeinek beszél felőlem, nekik is csak akkor, midőn halála óráját érzi közeledni. S mikor történt mindez? - kuporodott le a földre Perquirir. - Kimondhatnám az esztendők számát, de - ne vedd zokon - félek, nem fognád fel. Elegendő, ha annyit tudsz: akkoriban még csak egy hold rótta az égi utakat.
Teros döbbenten bámult le az ősöreg sárkányra. Hogy zavarát leplezze, magához intette Moxa-t.
- Verjetek tábort, s hozass ennünk valamit! - rendelkezett kurtán, majd letelepedett Perquirir mellé.
- Ahogy kívánod, felség! - hajolt meg a főtanácsos, és azonmód elsietett. Hamarosan tucatnyi tüzecske lobbant lángra, jócskán megtámogatva a csillagok fényét; a katonák egy része nekilátott a tegnap elejtett szarvasok feldolgozásának, míg a többiek éber strázsaként figyelték - a sárkány helyett immár - a környező sziklás vidéket. Még a kipányvázott lovak is megnyugodva vették tudomásul, hogy nincs félnivalójuk, békésen legelészték a kövek közül itt-ott kinőtt ritkás, szikkadt fűcsomókat.
- Atyám azért küldött ide, hogy taníts, ahogy őt is tanítottad. Mit gondolsz erről? - kérdezte a király, megtörve pár perces hallgatásuk csendjét.
- Oltalmatokat nem ingyen kértem. Esküt tettem elődödnek, hogy tudásomat - országotok épülésére - rendelkezésetekre bocsátom - válaszolta a sárkány - A hagyomány szerint Tierra királyai minden esztendőben felkereshetnek egyszer, s én tudásomnak egy lényeges részét akkor átadom.
- Miért csak egyet? Sajnálod tán tőlünk az ismereteidet? - fortyant föl Teros.
- Éppen ezért! - sandított rá laposan Perquirir. - Az ember-fajta türelmetlen és indulatoktól zavart. Belefojtanátok magatokat a tudás tengerébe: ezért ildomos cseppenként megkapnotok.
- Hát oly hatalmas lenne a bölcsességed? - gúnyolódott a fiatal uralkodó.
- Az én népem nem csak tanulás útján okul. Atyáink minden ismerete jelen van az utódokban is. Mindent tudok, amit sárkány valaha is tudott.
- Hm…- a király elgondolkodva babrálta keresztbe tett lábain feszülő sarkantyús bőrcsizmájának szárát. - És bármit kérdezhetek?
- Bármit - bólintott Perquirir. - De javaslom jól fontold meg, mire vagy kíváncsi, mert jövő tavaszig…
- Felfogtam, amit mondtál! - intette le Teros homlokráncolva. - Most gondolkodnom kell!
- Csak nyugodtan. Időnk mint a tenger - a felvillanó csupafog mosoly már-már meglágyította a sárkány arckifejezését.
Kis idő elteltével Moxa lépett oda hozzájuk, jókora csontos copákot nyújtva ura felé.
- A legjavából szeltem, királyom, ahogy szeret…
- Most távozhatsz! - ragadta el tőle a húst Teros.
- Igen, felség! - fordult sarkon Moxa engedelmesen.
- Várj csak! - szólt utána parancsolója. - Hozz egy darabot neki is! - biccentett fejével Perquirir-re, és jóízűen beleharapott a vadhúsba.
- Köszönöm, de én a nappal világosságával táplálom magam. - emelte fel kissé egyik kezét a sárkány. Négy hosszú ujjának végén fehér karmok görbültek, jelezve gazdájuk ragadozó mivoltát; az emberek már meg sem lepődtek az újabb furcsaságon. Teros egykedvűen rántott egyet a vállán, és mialatt Moxa visszavonult, tovább folytatta a lakmározást. A hús java még ott fityegett a csonton, amikor hirtelen világosság gyúlt az elméjében.
- Megvan! - kiáltott Perquirir-hez fordulva.
- Nos? - a sárkány hangja közömbös maradt, mintha már tudta volna mi következik.
- Nem hiszem, hogy halhatatlan lennél, hiszen akkor mindenfelé sárkányok nyüzsögnének. Ám ha olyan koros vagy, mint ahogy állítod - s miért is hazudnál -, nyilván ismered a halhatatlanság módját!
- Minek is tagadnám... - felelte Perquirir. - Hosszú életem a letűnt Mágia Korában kezdődött, amikor még többet tudtak a varázslók, mint manapság az esőcsinálók…
- Ezt akarom! Az örökkévalóságot! - vágta rá diadalittasan a király.
A sárkány szomorúan lehajtotta a fejét.
- Az eleid inkább a birodalom és a nép érdekét tartották szem előtt, amikor felkerestek…
- Azt mondtad, bármit kérdezhetek! - torkolta le Teros.
- Ez igaz - nézett fel a másik. - De te túl sokat akarsz. A halhatatlanság titkát nem szavakban mérik. Életerőm a Titokból fakad, ha átadom, nekem végem…
- Az már a te bajod. És mivel önzéssel vádoltál: szerinted ki tehetne többet a népéért, ha nem egy halhatatlan király? - az ifjú csak úgy sugárzott a diadaltól - Gondolj az esküdre, melyet a családomnak tettél! - súgta közelebb hajolva.
- Óriási felelősséget vennél a nyakadba, nem tudom…
- Elég! - rivallt rá a fiatalember. - Kifogást halmozol kifogásra! Tedd a dolgod, különben…- baljával fellebbentette kardját rejtő palástját: a míves pengemarkolat rubint-berakása vészjóslóan szikrázott oldalán.
- Ám legyen! - állta Teros kemény pillantását a sárkány, és lassan az ifjú felé fordult. Két madárlábra emlékeztető kezével megragadta a király kezeit, és szemeivel fogva tartva a másik tekintetét, halk kántálásba kezdett.
Teros még sohasem hallotta ezt a nyelvet, amely füllel alig érzékelhető zsongásával igencsak borzolta készületlen elméjét. A nyugodt litánia hullámain mintha feloldódott volna a környezetük: szeme sarkából már nem látta a tábort, és az emberi zsivaj is megszűnt létezni. Csak Perquirir szemeit látta, és valósággal elmerült bennük; aztán a borostyán-ragyogáson kívül minden más eltűnt. A sárkány felől iszonyú légáramlat vágta mellbe, a férfi el sem tudta képzelni, hogy ilyen erő létezhet. A túlvilági orkán átfújt a ruháján, át a bőrén és a csontjain, majd felkapta, és Teros számára olybá tűnt, kirepíti a világból. Tagjaira ólomsúlyú semmi telepedett, és húzta, egyre csak húzta magával nem csak a testét, de még tán a lelkét is. Aztán minden elsötétült.
És lassan eltelt az éjszaka.
Hirtelen ébredt. A Nap már egy arasszal a hegyek csúcsa felett ült, onnan szórta melegét, Teros-t mégis kirázta a hideg. Körülnézett: Moxa állt mellette, hűséges kutyaszemeiből őszinte aggodalom sugárzott.
- Csakhogy felébredtél felség! - sóhajtotta a kezeit tördelve. - Már azt hittük, megbabonázott az a pokolfajzat!
- Az biz’ könnyen meglehet - dörgölte halántékát a király mérgesen. - Hozasd elém, s rögvest kiderül, miféle praktikákat űzött velem az éjjel!
- Nem lehet, uram! - nyelt nagyot a főtanácsos. - Már égen-földön kerestük, de nem találjuk sehol…A barlangja is üres! Egy őrjárat most is a nyomait kutatja! Az őrszemek sem értik, miként csúszhatott át köztük…
Teros óvatosan feltápászkodott, végtagjait próbálgatta: lassan kinyújtotta karjait, rugózott párat a lábain, de nem érzett fájdalmat. Megrázta üstökét: még csak el sem szédült tőle. Némileg megnyugodva indult a paripája felé.
- Jobban is teszi, ha menekül! Álnok semmirekellő! - dörmögte magában. - Hazatérünk! - parancsolta Moxa-nak. - Ötven ember keresse tovább a sárkányt! - tette hozzá bosszúsan.
Négy szakasz harcos egy fertályóra múlva útra is kelt. De Perquirir eltűnt örökre.
És lassan eltelt száztíz esztendő.
Teros magába roskadva bámult kifelé a palota ablakán. Ifjúkori külseje mit sem változott az évtizedek alatt, széles vállát most is csak a gyász súlya görbítette lentebb. Mélyen alatta, a város főterén egyetlen fiának halotti máglyája tombolt, fehér szikrákat szórva a kegyeletét lerovó tömegre. A nép őszintén szerette Sucesos herceget, aki sosem lehetett király. Az istenek nem voltak fösvények, amikor életének fonalát fonták; Sucesos nyolcvankét nyarat ért meg trónörökösként. Akárcsak apja, ő is egy fiút nemzett: Ninos, ki maga is betöltötte már a negyvenedik évét, könnybe lábadt szemmel szorongatta odalenn a fáklyát, amivel az imént lobbantotta fel a tisztulás tüzét.
Teros már fél évszázada hamuval kente dús hajkoronáját, próbálva elkerülni az udvaroncok évről-évre furcsább pillantásait, és nem beszélt véreinek Perquirir-ről, a sárkányról. A megbízható Moxa, és a végekre sebtiben kihelyezett század, akik tudhattak volna az évszázados titokról, rég porrá lettek azóta.
És lassan eltelt harminc esztendő.
Ninos halálával valami megváltozott. A birodalom lakói között egyre növekvő nyugtalanság burjánzott. Feltámadt a szóbeszéd, hogy uruk - kit egyre inkább emlegettek a Kárhozottként - ördögöktől való átok hordozója. A boldogult Ninos fiúgyermek nélkül halt meg, így Teros kénytelen-kelletlen újra meg kellett, hogy jelenjen időnként az alattvalók között, mutatva az ország biztonságát szavatoló Vérvonal töretlenségét. Mindhiába.
Ninos távozása után három évvel kitört a rebellió, és a lázadó csőcselék kaszára-kapára kapva rohanta le a palotát. Olyan hamar bejutottak, hogy Teros gyanította: az őrség maga nyitotta ki nekik az egyébként áttörhetelen kapukat.
A király parasztnak öltözve egy föld alatti folyosón át menekült el a népharag elől. A titkos járat ajtaját Moxa szépunokája csukta be mögötte, és Teros később esküdni mert volna rá, hogy abban a percben valódi megkönnyebbülést látott a korosodó főtanácsos arcán.
És lassan eltelt ötven esztendő.
Minthogy emberi táplálékra nem volt szüksége, Teros legalább a koldusok sanyarú sorsát elkerülte. Száműzetésének első időszaka mégis szenvedéstelinek bizonyult, hiszen nélkülöznie kellett a megszokott királyi pompát, és az osztatlan figyelmet. Hogy ezt orvosolja, északra vetődve beállt a végek rettegett haramiái közé. A rabolt kincsek csillogása aztán némileg enyhítette a fájdalmát. Kiváló útonállónak bizonyult, alig tíz év alatt vezérré küzdötte fel magát a csapatban. Egészen megszerette a törvényen kívüliek életét, de egy éjjelen Rogan, az alvezére - alantas módon, álmában - a szívébe merítette görbe tőrét. Nyilván a posztjára fájt az az odvas foga. Akkor csalódott a rablókban; kihasználva a Rogan szervezte ünnepi tivornyát, csendben kimászott hevenyészett sírjából és újra nyakába vette a világot.
És lassan eltelt hatszáz esztendő.
Teros jól értett a kardforgatáshoz, hát zsoldos lett. Igyekezett titkolni romolhatatlan mivoltát, néhány évtizedenként magát halottnak tettetve mozdulatlanul fekve maradt a csatamezőn, aztán, hogy a hadak elvonultak, ő is elindult új sereget keresni. Egyszer egy megtermett varjú majdnem kivájta a fél szemét, és Teros - bár tudta, hogy a halálmadár nem képes igazán kárt tenni benne -, azért kitekerte az állat nyakát. Élvezettel nézte, ahogy a varjú tekintete egyre opálosabbá válik markainak erejétől.
Egykori birodalma, Tierra, király híján a zűrzavar országává lett az emberöltők során. Kapzsi nemesek, önjelölt kiskirályok váltották egymást bizonytalan trónján, és egy napon a környező nemzetek úgy határoztak, elosztják egymás közt azt, ami maradt belőle. Teros, mint a hírhedt hadúr, Catul Dirus bérence, részt vett a főváros ostromában; úgy érezte most jogos bosszút állhat hálátlan szolgáinak nyomorult ivadékain. Rettenetes kétélű pallosa számolatlanul osztotta a halált; elismerésként a győzelmi lakomán Dirus jobbján ülhetett. Büszkén húzta ki magát, valahányszor a vezér ráemelte a kupáját.
Miután elégtételt vett - maga is meglepődött - elege lett a harcból. Viszolyogva gondolt a sok dicső győzelemre, és egyre gyakrabban álmodott áldozatai képével. Az Oberion háborúban hamar hagyta magát hasba szúrni, elkúszott a vérmező széléig, és végleg lemondott a zsoldosok kenyeréről.
És lassan eltelt ezer esztendő.
A vándornak egy alkalommal komolyan erőlködnie kellett, hogy emlékezetébe idézze a saját nevét. Végül is sikerült neki, de azt már nem tudta volna megmondani, mi volt a sárkány neve. A sárkányé, aki átkozottá tette. Hosszú éjszakákon át gyalázta a gonosz lényt, sültbolond módjára rohangálva fel-alá a sötét mezőkön. Ha az őrület démona végre magára hagyta, könyörgőre fogta a dolgot: vég nélkül imádkozott az égiekhez megváltásért rimánkodva, de egy isten sem könyörült meg rajta soha.
Egyszer egy országban - a nevét nem is ismerte - meglátott egy parasztot. Az aggastyán az út szélén kínlódott, kétkerekű kordéját próbálta megreparálni, ám szemlátomást sehogyan sem boldogult a kiesett fakerékkel. Teros, hogy mellé ért, valami ismeretlen késztetéstől hajtva megemelte a szánalmas szekeret. Az öreg először megijedt a váratlan segítségtől, de Teros biztatóan intett a fejével, és a földműves szó nélkül a helyére billentette a deszkakorongot. Persze nem győzött hálálkodni a délceg idegennek, s egyebe nem lévén, megfelezte vele soványka ebédjét. Teros már az idejét sem tudta, mikor vett utoljára ételt a szájába, de nem akarta elkeseríteni a vénembert. A juhsajt ízét megérezve elsírta magát.
Hazáig kísérte a parasztot, és ott is maradt a családjánál, egészen a betakarítás végéig.
És lassan eltelt ki tudja hány esztendő.
Teros már nem törődött többé az idővel. És a sárkánnyal sem. Sokat változott az évek során, bár ez a külsején nem látszott. Házról házra járt, és mindenütt felajánlotta a munkáját - valahogy földöntúli nyugalom költözött a lelkébe ilyenkor. Fizetséget nem kért, csak egy fekhelyet éjszakára. Sehol nem maradt sokáig, de volt, ahová visszatért, ha le is pergett közben pár nemzedéknyi idő a Történések Homokóráján.
Igazán senki nem ismerte, de mindenki hallott felőle: dalok születtek a muzsikások ajkán a vándorról, aki a világot járja, és mindenkin segít. Sokan úgy vélték, csak legenda az ismeretlen, a Soha El Nem Fáradó. Ha ilyenekkel találkozott, Teros némán mosolygott, és meghagyta őket a hitükben. Már régen kibékült a külvilággal, és persze önmagával is.
Látta a birodalmakat fel-, majd eltűnni, népeket, fajokat jönni-menni a világ színpadán. Látta, hogyan kopnak el a hegyek, s mint születnek új földek a tengerből, hogy aztán visszasüllyedjenek a mélység ölébe. Látta ahogy az egyik, majd a másik hold is alázuhan az égből, szörnyű pusztulást hozva mindenre és mindenkire. Kivéve őrá…
Aztán olyan hosszú idő múlva, amit az istenek elméje sem tudna felfogni, valami történt a Nappal. Teroson kívül már senki és semmi nem létezett, így egyedül figyelte amint az egyre nő, bekebelezve az eget. A rónák és hegyláncok beleolvadtak a gigászi ragyogásba, az óceánok előbb felforrtak, aztán lusta fehér ködként ellebegtek a semmibe.
Ekkor Terosnak szörnyű sejtése támadt. Arra gondolt, mi is lesz vele, ha a világ felfalja önmagát, ő pedig itt marad a végtelenben úszva egy valóságban, amit már az istenek is elhagytak…Abban a pillanatban eszébe jutott a szó, amire annyi éven át nem emlékezett. Váratlanul megértett mindent. Arcát a roppant, mindent betöltő sárga izzás felé fordította, teleszívta tüdejét a pusztulás utolsó, forró leheletével, és hangosan elkiáltotta magát:
- Perquiriiiiiiiiii…
És lassan, nagyon lassan eltelt egy szempillantás.
- …iiiiiiiiiiir! - Teros elhallgatott, bár a száját nem csukta be teljesen. A Nap iszonyú sárga zsarátnoka mintha kissé megfakult volna. A szemkápráztató fény egyre halványabb lett, és Teros csodálkozva vette tudomásul, hogy mind kisebbre zsugorodik a ragyogás. Homályos, fakószín folt ölelte körbe a fénykoronát, egyre nagyobb darabokat harapva le a hunyorgó csillogásból. Aztán a parázs végleg kihunyt. A férfi azon kapta magát, hogy egy sárga szempárba bámul. Görcsbe rándult kezeivel pedig két karmos mancsot szorongat.
Szemben vele ott ült Perquirir, a sárkány.
- Szóltál, uram? - Moxa állt felettük; Teros kábán pislogott hű szolgájára, miközben meglehetősen szaporán kapkodta a levegőt.
- Ne is mondd, felség! - tüsténkedett a főtanácsos - Hozom a bort! Egy egész tömlővel hoztam a legjobbik hordóból! Rögtön itt vagyok! - és már futott is.
- Mi…mi…mi…- a fiatal király egyebet nem tudott kinyögni; a jóságosan mosolygó sárkány végül megkönyörült rajta, és megszólalt:
- Teros király, úgy vélem erre az esztendőre már eleget tudsz. Most inkább pihenj! - azzal szelíden lefektette az ifjút. Teros szinte azonnal álomba merült.
- Elaludt - szólt az aranykupát markoló Moxa-hoz, amint az odaért.
- Igen…igen - vetett egy pillantást az udvaronc békésen szuszogó urára. - Hát akkor nem is zavarok. Már nincs sok idő reggelig.
- Idő…- kacsintott rá Perquirir. - Épp elég idő van reggelig.
Moxa ráhagyta a dolgot.
És lassan eltelt az éjszaka.
Teros hirtelen ébredt. Tökéletesen frissnek érezte magát, azonnal felkönyökölt. A sárkány ott ült vele szemben, szótlanul figyelte az ocsúdó uralkodót.
- Perquirir - a király nyelve olyan száraz volt, mint a tapló.
- Felség?
- Köszönöm a tanítást - Teros felállt, és megölelte az ősi lényt. - Jövő tavasszal újra eljövök, barátom.
Perquirir komolyan bólintott, majd komótosan elindult a barlangja felé.
És ötven esztendő elteltével, amikor a fiatal Sucesos király csapata nagy port szítva megállt a sziklaüreg előtti völgyben, Perquirir, a sárkány tudta, hogy Teros, a Bölcs békés mosollyal az arcán lépte át az Elődök Földjének mennybéli határát.

4.09091
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.1 (11 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2006-08-10 20:44 Styra

Styra képe

Hm. Jól átgondolt történet, inkább csak azt nehéz eldönteni, hogy kívülállóként szándékozod-e mesélni, amolyan narrátorként, aki nem sokat tud a fejekben és lelkekben lejátszódó dolgokról, vagy sem. Mert közölsz gondolatokat, viszont hiányoznak az érzések, pedig szerintem Teros tanulásában az érzelmeknek is volt szerepük. A magány, a gyász, a tehetetlenség és a tenni akarás, meg hasonlók.

A leírások szépek, az eleje nagyon tetszett, jól fogalmazol (szvsz).
Nem találtam helyesírási hibát :) persze lehet, én nem voltam figyelmes, de akkorsem, és ez nagyon jó, általában én vagyok a legszőrőzöbb hiba-beidézgető, bár ezt inkább privátban tapasztalták meg, akik.
Elgépelés: egyszer lehagytál egy mondatvégi pontot :) ("Népem ezidőtájt már nagyon kevés tagot számlál, meglehet én vagyok fajtám utolsó tagja Az emberek..." - mellesleg egy kis szóismétlés is, de ez még elfér)
"csontos copákot nyújtva" én cupáknak ismerem, nem tudom, elírtad, vagy én hallottam eddig rosszul?
"Hazáig követte a parasztot" ez úgy hangzik, mitha titokban követte volna.

Amúgy a sárkánynak tényleg nincs szárnya, vagy csak ügyesen össze van hajtva és a kámzsa takarja? :)
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

cs, 2006-08-10 21:13 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Szia Styra!
Köszönöm a kritikát és az észrevételeidet!
Inkább kívülállóként próbáltam megjeleníteni a történéseket, és ezért jogos a "hiányérzet".
Tényleg nincsen szárnya, Perquirir amolyan sárkány-ember lenne...
(Most pedig sunyi módon kiköszörülgetem a csorbákat; a parasztot is inkább hazakísérik... :D)

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

p, 2006-08-11 12:14 Engelmann

- Miért csak egyet? Sajnálod tán tőlünk az ismereteidet? - fortyant föl Teros.
- Éppen ezért! - sandított rá laposan Perquirir - Az ember-fajta türelmetlen és indulatoktól zavart. Belefojtanátok magatokat a tudás tengerébe: ezért ildomos cseppenként megkapnotok.
.
Irracionális és csak a pályázat kiírásának való megfelelés rakatta bele.
Ej ej. Tessék jobban belekeverni a keserű pirulát, különben a kutya kiköpi, és adhatsz neki egy második adag trüffelkrémes csokicsodát, hogy beleplántálva a gyógyszert vége felzabbantsa.
Röviden és tömören, ez a pár sor nem indokolt.
.
Továbbolvasba, a király személyisége is itt kap egy, meg akarok felelni a pályázat leírásának csavart.
.
Tegyük hozzá, ez hogy az ember mikor tipor bele a róla elképzelt imidzsbe az az ő dolga, de általában a tudattalan bábok nem szoktak.
Hm eszembe jutott róla a rez egyik száma, asszem az első pályának a kompozíciója.
Az a gond a történettel, hogy valószínűleg egy olyan koppintás, aminek nem ismerjük a forrását.
Istenkém Einstein szerint:
"Az eredetiség záloga, hogy titokban tudjuk tartani a forrásainkat."
Tehát ezzel gond nincs.
.
Az én szememben fő probléma, hogy a tradicionális:
-Keret
-A pályázattal nem összefüggő tartalma a keretnek,
-Lezáró keret
Konstrukciót tartalmazza.
.
Ez viszont olyan, mint ha valaki egy aranyműves versenyre odaállítana egy ezüstkoronával, aminek a futtatása, és a korona ágainak teteje aranyból lenne. Nopersze, emellett tele lenne nyomva drágakövekkel , meg egy két brilliánssal.
.
Tegyük hozzá, ha a többi pályamű nem merül ki a szimpla pecscétgyűrű dobormű nélkül kategórián, akkor azt mondja a zsűri, hogy "dö só maszt gó an", és kihírdetik az ezüstkoronát menő díjazottnak, és elviselik azt, hogy az aranyműves céh a röhögség tárgya, mert nem képes egy rendes portékát elkészíteni.
.
Abban az esetben az ezüstkorona, elkönyvelhet magának egy blamáló győzelmet.
.
Ja, keret.
Keretet minden köré lehet tenni.
.
Tehát, a keret meg az erőltetettség.
.
És az ismeretlen forrás koppintása. Amit mondjuk pofátlanság leírni, de Istenkém, aki felveszi egy alkotó jól bejáratott stílusát, az számoljon azzal, hogy az árnyékában fog élni.
Nekem, ez a véleményem.
Ma.
Első olvasás után.
Ja.
.
Hé a harmadik faj?
Moxával be kell érnünk harmadik fajként mint politikus?
.
Tisztelettel:
Én.

p, 2006-08-11 13:44 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Üdv Néked, Felebarátom, Te!
Először is: huh...!
Másodsorban: huh...!
Harmadrészt: köszönöm, hogy végigolvasásra, mi több értékelésre méltónak találtad gyarló fantáziám méltatlan irományát!
Aztán: be kell valljam, őszinte izgalommal vártam a percre, amikor is életútjaink keresztezik majd egymást, és, hogy megtörtént elmondhatom: nem ért csalódás (bár meglepetés sem)!
A feltételeknek való megfelelés vágyáról annyit, hogy: aki randevú előtt nem mos fogat, nem lövi be a sérót, nem suvikszolja ki a "dorcót", a moziban nem vesz pattogatott kukoricát, a hölgy előtt nem nyitja ki az ajtót és a többi, és a többi, az valószínűleg egyedül bújik az ágyba még egy darabig...
Kopp-kopp; a koppintás: egyesek úgy tartják nincs új a Nap alatt...Ebben az esetben nyilván minden jelenség hordoz magán olyan jegyeket, melyek - vagy melyekhez hasonlóak - bizony már felbukkantak valahol, valamikor a nagy Univerzumban...Hm-hm...Ha élvezettel lepuffantok néhány fazont, vajon vagány sorozatgyilkos vagyok-e, vagy csak a Manson családot koppintom...? Nem könnyű embernek lenni...
És még: a harmadik faj problémáját próbáltam elvonatkoztatni a genetikától, így a halhatatlanság élményét tapasztaló Teros KÉT fajt is megjelenít, nevezetesen a., halandó ember és b., halhatatlan ember(?)! Ha-há! (persze ha valakinek szimpatikusabb, üsse kő, legyen Moxa és Tsai. a harmadik)
No meg: szépen csillogott az ötvösipari példa, de az elején, azt a cukrászosat a csokitortával...azt nem értem...
Gyomrom-remegve várom, a második, harmadik, negyedik, stb. olvasatra felmerülő építő benyomásaidat, addig is álljon itt egy másik Einstein idézet (mer'hogy idevág):
"Miután megvizsgáltam magam és a gondolkodásmódomat, arra a következtetésre jutottam, hogy a fantáziálás képessége többet jelentett számomra, mint a pozitív tudás megszerzésének tehetsége."
Nem kevesebb tisztelettel:
Nem Te Én, hanem Én Én

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

p, 2006-08-11 17:26 Ritus

Ritus képe

A pályázati feltételek közül nekem is fajhiány szúrt szemet, de még mielőtt olvastam volna a halandó kontra halhatatlan elméletedet, ez a megoldás nekem is eszembe jutott. ;) A megfogalmazásban semmi hiba, sőt végig olvastatta magát, nem voltak unalmas részek (bár az elején kicsit megijedtem, h. el fog diskurálni Teros a sárkánnyal egy csomós felesleges dologról, mely szorosan nem tartozik a történethez - végül nem így lett). :)
Összességében nálam benne vagy eddig az első 3-ban, de többet nem mondhatok! :lol:
Gratula!
_________________________________
"Szólj, gondolj, tégy jót,
s minden szó, gondolat, tett
tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád!"
(Vörösmarty)

p, 2006-08-11 17:28 Ritus

Ritus képe

Jah, és hiányoltam a női szereplőket! :lol:
_________________________________
"Szólj, gondolj, tégy jót,
s minden szó, gondolat, tett
tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád!"
(Vörösmarty)

p, 2006-08-11 18:49 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Szia Ritus!
Köszönöm szépen!
Kezdek izgulni! :smile:
Tényleg elég rossz az ivararány...Kéne írni valamit az amazonokról...!

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

szo, 2006-08-12 08:52 Engelmann

Alényeg:
Volt egy manga:
Japán képregény, arról szólt, hogy Monacóban volt egy nagy verseny, ahol a verseny tárgya a kenyérsütés volt. Mivel monacó, és manga, tehát valamivel el kell adni a közönségnek, ezért egy furarendszer volt, és a kenyérhez a hozzávalókat slotmachine-on lehetett elnyerni, ami érméket adott ki.
Az volt a slusszpoén, hogy, az egyik protagonista főszereplőnk, tápos mesterszamurájként, megfogta, és vagy egy vagon pénzérmét összeszedett, és úgy állt oda a bírák elé.
.
Erre fogták a bírák, és kihírdették, hogy a kenyér készítésénél, a pénzérméken található ÖSSZES alapanyagot fel kell használni.
.
Csak kicsit volt szemétség, amikor mind az 1700 darab coinról be kellett volvasni azt a 60-70 hozzávalót amit mindenképp bele kellett rakni a kenyérbe.
Volt ott minden. Kókusz, bor, sárgarépa, kaktuszlé, ecet, só bors koriander, kurkuma, minden ami nem passzol össze.
.
Nopersze, ez csak a szituációismertetés. Az orosz csapat, egy végtelenül mellékszereplő team, megcsinált egy finom kenyeret, és jött a bíráló:
Megnézte és:
-Megbukott.
-PERESZTROJKA! De miért? - Mondta az egyik orosz tag.
-Pedig minden alkotórészt felhasználtunk. ROMANOV!
-Azért, mert amikor elkészítettétek ezt a sós kenyeret, akkor egyszerűen beletettétek a tésztába a kakaót. Nem gondoltatok arra, hogy a kiírás szabályai szerint süssetek kenyeret, hanem csak tettetek bele egy kis kakaót, hogy megfeleljen a kiírásnak.
.
Na, nálad a király hangulatváltása, meg a magyarázat, hogy ebben télleg 3 faj van aki egy helyen tartózkodik, az nekem tökkéletesen besüllyeszt az orosz szereplők helyére.

szo, 2006-08-12 11:33 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Zdrásztvuj, Balsoj Daragij Engelmann!
Ja dakladivaju vam: ja zanyimáju! Bjelaja khleba i kakao - nye harasó!

"... nincs két ember, aki egyformán fogná fel ugyanazt az igazságot."
(Lev Nyikolajevics Tolsztoj)

Daszvi dányia!

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

szo, 2006-08-12 22:30 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

:lol:
Nekem személy szerint tetszett az írás, pontosan kifejezi egyik kedvenc vesszőparipámat: tanulni csak tapasztalás által lehet. Emellett meg is felel a pályázatnak, körüljárja a halhatatlanság, halál, bölcsesség problémakörét.
Azt azonban már furcsának találom, hogy ezek a halhatatlanok folyton oda lyukadnak ki, hogy meg akarnak halni, meg lemondanak a kiváltságról. Mi van, ha mégsem teszik ezt?...
Én sem tudom a választ...
Csak kérdezek :-)
~~~~~~~~~~~~~~
Ez csupán végletekig szubjektív magánvéleményem, a tévedéshez való alanyi jogot fenntartom.
S. Ladislaw Cornelius

v, 2006-08-13 14:18 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Jó kérdés, Cornelius...Valaki írhatna erről is egy novellát!
Lehet, hogy csak mi, korlátolt gondolkodású halandók - akik teremtői vagyunk a halhatatlanoknak - hisszük azt, hogy az öröklét terhes...De szerintem az lehet. Mert mi is az élet az érzékszervekkel rendelkező, érző-gondolkodó lények számára? Ha eltekintünk a puszta biokémiai folyamatleírástól, és a belső dolgokra koncentrálunk: tapasztalás és a tapasztalatok felhasználásával való tevékenykedés. No, akkor most felejtsük el azt is, hogy az élő szervezetek "input" eszközei nem képesek a valóság közvetlen érzékelésére. Hiába látom magam előtt most is a billentyűzetet, sosem érzékelhetem, hogy valójában egy nagy halom izgő-mozgó elemi részecskét püfölök az izgő-mozgó elemi részecskék alkotta ujjaimmal...Tehát nem azt látom, ami van...És mivel a halhatatlanunk - legalábbis a sztorinkban - általában valami humanoid-féle, szegényt mindörökre bezárjuk a tökéletlen érzékszervei által közvetített múlandóság világába. Míg ő maga "áll", lassan minden elhalad mellette. Egy idő után nyilván mindent tudni fog, ami tudható, mindent megismer, ami megismerhető. Biztosan elunja magát a végére. Ami persze soha nem jön el. Talán Isten is - ha létezik - azért alkotta halandóra a teremtményeit, mert nem akart szemét lenni. :D
Elvégre, ha valaki tudja milyen örökké létezni, az az Öreg!

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

v, 2006-08-13 15:11 Styra

Styra képe

A halhatatlanság megéléséről egész jó kis dolgokat ír Graham Edwarsd Sárkányvarázs és Sárkányvihar történeteiben. Persze az is emberi szemmel van nézve, hisz nem tudhatjuk, más faj, vagy egy halhatatlan hogy látja a dolgokat. Ott is az unalom győz, meg a túl sok felhalmozódott emlék.
Szerintem az se lehet jó, ha az ember folyton látja meghalni az ismerőseit. Elvégre csak nem élhet teljesen elszigetelten...
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

v, 2006-08-13 19:41 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Köszi köszi!
Egy barátommal mi is ezen eszeltünk, de én lusta vagyok ezt mind beírni - tekintve, hogy nem tudok gépelni ez elég terhes feladat :-)
Erre a mindenttudásra találta ki Ann Rice, hogy a vámpírok időnként visszavonulnak egy kriptába, és pár száz évig meg sem moccannak... ki meddig bírja.
Gondolkodom egy olyan novellán, ahol nem akar meghalni a főszereplő, de nem hiszem, hogy befejezem a határidő végéig. Pedig lennének benne istenek (egy személyesen is), hosszú életű emberfélék (vagy mik) küllönfelle küszködesek, A Halál, meg egy kisfiú... de nő és szerelem nem. Affene tudja miért...
~~~~~~~~~~~~~~

S. Ladislaw Cornelius

v, 2006-08-13 16:03 Engelmann

EZ a mű itt hazudik, lop és csal.
.
Embert viszont nem öl. Ez probléma. Egy szövegnek nincs más dolga, mint hogy embert öljön.
Hazudnia lopnia és csalnia nem illik.
.
Tegyük hozzá: Savanyú a szőlő.

v, 2006-08-13 16:42 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Kedves Engelmann!
*
Először is: ha savanyú a szőlő, hát ne edd meg! :D
*
Most egy nagy levegőt:
Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.
Az ellopott dolog értékétől függően a lopás minősítése:
1. 10 000 - 200 000 forint között kisebb érték (két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés),
2. 200 000 - 2 millió forint között nagyobb érték (három évig terjedő szabadságvesztés),
3. 2 millió - 50 millió forint között jelentős érték (egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés),
4. 50 millió - 500 millió forint között különösen nagy érték (két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés),
5. 500 millió forint felett pedig különösen jelentős érték (öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés).

Csalást az valósít meg, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz.
A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
a csalás jelentős kárt okoz,
a nagyobb kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon
követik el.
A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a csalás különösen nagy kárt okoz,
a jelentős kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon.

Aki más szellemi alkotását sajátjaként tünteti fel(KOPPINT!), és ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

*
Alaposan alátámasztott, saját lábán szilárdan álló vádindítványod alapján önmagamnak - némi elfogultsággal - tíz évet adok (de fel is függesztem!)!
:cool:
Mellesleg a SZÖVEG: nyelvileg megformált (írott, nyomtatott, stb.) mondanivaló egységet alkotó egésze. Vagyis a szöveg DOLGA a MONDANIVALÓ MEGJELENÍTÉSE, és NEM AZ EMBERÖLÉS!
Az emberölés - a teljesség igénye nélkül - a KATONA, a BÉRGYILKOS, esetleg az emberi egészségre végzetesen veszélyes MIKROORGANIZMUSOK DOLGA!
*
De azt hiszem jól látod: létezik egy probléma, és az valóban az illemmel kapcsolatos...

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

v, 2006-08-13 19:49 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Szerintem valahol tévedés van a dologban. Megbízható helyről tudom, hogy 160M fölötti lopásért már nem keresik az embert, mert aki annyit tud lopni, túl magas polcon ül ahhoz, hogy egy mezei zsaru letartóztassa. Aki pedig megtehetné, az az esetek túlnyomó többségében túl sokat kaszál azzal, hogy nem teszi meg...
~~~~~~~~~~~~~~
Ez csupán végletekig szubjektív magánvéleményem, a tévedéshez való alanyi jogot fenntartom.
S. Ladislaw Cornelius

h, 2006-08-14 14:59 Engelmann

A szövegek CÉLJA a mondanivaló megjelenítése! Bizony. Ezzel én is tisztában vagyok.
Az ott fent egy szöveg.
Viszont!
.
Téged is kezelhetnénk 67% víznek, de sztem megsértődnél, ha levágva egy testrészedet, kondérba helyezném, és forráspontig hevíteném, mondván, ez víz, és teát akarok belőle készíteni.
Érthető okokból, mert azok kívül, hogy 67%ban víz vagy, vagy még ember is. ami csak a 67%os víztartalmú valamik egy csoportja.
.
Tehát, a szövegnek az a DOLGA hogy embert öljön.
NEM CÉLJA AZ EMBERÖLÉS, CSAK FELADATA!
Amelyik szöveg nem képes embert ölni, az nem érdemes arra, hogy bárki elolvassa.
Pont.
.
Tegyük hozzá, a mikroorganitmusok, a bérgyilkosok és katonáknak tényleg DOLGA az emberölés, de nekik CÉLJA is.
Nagy különbség.

h, 2006-08-14 15:06 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Oké, ez világos beszéd, induljunk ki ebből.
De miért pont az emberölés? Annyi jelenség van a világon, amiről a magamfajta vaksin tapogatózó azt hihetné, hogy - nem hiábavalóan - szövegbe önthető...
:?:

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

h, 2006-08-14 17:32 Engelmann

Nem szövegbe önteni.
Hanem a szövegnek kell képesnek lennie.
Egy olyan szöveget ami nem képes embert ölni, nem érdemes elolvasni.
Azt hiszem, ezt sokféleképpen megfogalmazták már, de nekem így tetszik.
Egy szöveg legyen képes embert ölni.

h, 2006-08-14 18:44 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Hümm-hümm...Hát nem lettem okosabb! :-|
Nekem az a megfogalmazás tetszik, mely szerint "az élet a lehetőségek játéka". Gyanús, hogy ez így is van, hisz' hogyan is fordulhatna elő az, hogy nem szövegbe öntendő dolgokat MÉGIS szövegbe öntenek?!
És ha az ilyenek elleni egyetlen védekezési mód az, hogy nem olvassuk el őket, hát, akkor már régen rossz az igényeseknek! Mer'hogy a konzekvencia csak az elolvasás UTÁN vonható le általában...

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

v, 2006-08-13 19:46 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

„Ha jó író akarsz lenni, öld meg a gyerekeidet!”
(Iris Murdoch)
~~~~~~~~~~~~~~

S. Ladislaw Cornelius

v, 2006-08-13 20:45 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Ha az életedben a sikert A-nak vesszük, akkor A=x+y+z, ahol x a munka, y a játék, z pedig az, hogy befogod a szád.
(Albert Einstein)

:-)
~~~~~~~~~~~~~~

S. Ladislaw Cornelius

v, 2006-08-13 22:04 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

:D
Az öreg kócoshajú sejthetett valamit...!

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

p, 2006-08-11 14:45 Eternaldeath

A pályamunkádról már szóltam, így hozzád hasonlóan a kommentedet értékelem.
Hozzászólás: *****
:-D
Eternaldeath

p, 2006-08-11 16:46 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

:D

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

p, 2006-08-11 16:59 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Skacok!
Nem sok értelmét látom a személyeskedésnek.
És még egy flémnek sem.

p, 2006-08-11 18:53 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Én megfogadom Eve tanácsát, és jó leszek! :cool:

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

p, 2006-08-11 19:36 Eternaldeath

Rendben, én is jó leszek.
Eternaldeath

szo, 2006-08-12 22:32 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Hmmm...
Sajnálom.
Én semmit nem ígérhetek... ;>
~~~~~~~~~~~~~~
Ez csupán végletekig szubjektív magánvéleményem, a tévedéshez való alanyi jogot fenntartom.
S. Ladislaw Cornelius

k, 2006-08-15 21:53 Max

Max képe

Hmm.. szerintem egész jó lett. Tetszett a fordulat a végén.
________________________________________________________________
"És mi lesz, ha nem lesz több sárkány? Akkor felkopik az állad! És engem csak úgy megölsz passzióból?"
Draco

sze, 2006-08-16 12:20 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Helló Max!
Köszi szépen; ha egy sárkány így nyilatkozik egy sárkányos sztoriról, az csak jót jelenthet! :D

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

sze, 2006-08-16 15:31 Tim Shaw (nem ellenőrzött)

Feltétlenül meg kell védenem a művet. Mert igenis van benne három faj. Ott vannak például a lovak. :D

Az alapgondolatot remeknek találom (akár eredeti, akár nem). A megvalósítás is jól sikerült. Bár én egy picit untam, amíg a halhatatlan muksó hosszas szenvedéseit ecsetelted, de a végére kiderül, miért volt erre szükség. Ám azt is el kell mondjam, hogy mégsem lehetek tökéletesen elégedett ezzel a pályamunkával, mert – bocs Gyémánt! – az írásjeleket botrányosan használod.
Ha kívánod, magánban kifejthetem.
Összességében azonban tetszett.

sze, 2006-08-16 17:37 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Szia Tim!
Köszi a kritikát! A lovak is köszönik! :D
Küldd el a kifejtést bátran; a jó pap is holtig tanul, de attól még én is tehetek így! :smile:

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

p, 2006-08-18 17:40 Engelmann

Tisztelettel de a ló lájf expektancija megegyezik a lovaséval.
Lévén egyszerre viszi el őket egy golyó, vagy valami balta/pallos/sajt.
Így kijelenthetem, hogy ennek a két fajnak, ló és lovasa NEM tér el a lájf expectancija és így NEM felel meg a pályázati kiírásnak.

p, 2006-08-18 21:28 Styra

Styra képe

Hát ha a tényeket nézzük, egy ló két évesen már mehet csatába, egy ember nem, tehát a ló élete rövidebb...
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

p, 2006-08-18 22:44 Engelmann

Ha a tényeket nézzük egy ember mehet 2 évesen csatába.
Elég megmarkolnia egy atombombát, meg megtanítani megnyomni a naaagy piros gombot.
(figyelembe véve hogy a jóó kis sugárzó anyagok kritikus tömege kb 18 kiló körül szokott lenni ez nem a legreálisabb, de hát istenkém.)
El lehet ugyanezt claymore ral, meg gyutaccsal is jáccani, vagy ahogy a jóarcú terroristák csinálták, megfogták a hat hónapos-egy-két éves emberkéket, és élő pajzsként kötötték fel maguk elé/a mellükre.
Nemtom. Azé, nem biztos hogy egy sikátorharcban Gyooors lenne a reakcióidőd, ha a terrornak a szivét egy csecsemő fején át kéne eltalálni.
A terroristabácsinak meg mindegy.
Ja, a csecsemős élőpajzsos dolgot, William C. Dietz A Testőr c. cyberpunk-thrilleréből vettem.
.
Tehát, a life expectancyja uuugyanaz. A harctéri használhatóság alsó korhatára is. Tehát a kijelentést megvétózom, a ló és az ember life expectancyja a közékorban ugyanannyi.
Najó All time minimumon az ólomcsöves római vízvezetékekkor volt háború nélkül, a római patríciusoknál 25, de az más tészta. Aki ólmos vizet iszik, az vessssen magára és legyen hedonista, főleg róma hanyatlásakor.

v, 2006-08-20 21:12 Styra

Styra képe

Engelmann, látom szereted bizonygatni az igazad, viszont mi most (olykor kitérőkkel, de többnyire) a fentebb lévő műről beszélünk. Ott pedig nem dobáloóznak kétévesek atombombákkal, és terroristák sem kötik őket a mellükre (mellesleg, egyszerűbb a fejét lelőni a "csúnyabácsinak" - nagyobb a felület:) )

Tehát előző kijelentésem erre vonatkozott: Tim szerint a lovak a harmadik faj (bár az élet és halál témával kapcsoaltos gondolataikról nem sokat tudunk meg...). Mert más az életük hossza. Erre te azt mondtad, hogy ugyanannyi, hisz jóeséllyel ugyanabban a csatában esnek el.
Szóval csak annyit mondtam, hogy attól, hogy egyszerre esnek el, előfordulhat, hogy a ló gazdája életéveinek csak kis hányadát élhette le.
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

v, 2006-08-20 22:09 Engelmann

Nos. ^^
Igazad van.
De nincs igazad.
Az életének egy kis hányada nem áll a pallos elé, és nem ordítja el magát, hogy:
MOCSOK PALLOS! nem szeded le a fejét, mert én csak az életének egy hányada vagyok és nem az egész élete.
Az életének egy hányadának meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy bizony mostantól ő az illető egész élete lesz.
Méghozzá akkor amikor a pallos lecsapja az illető fejét.
Wow, és hirtelen az illetőnek a life expectancyja lecsökken.
A ló szintjére.

h, 2006-08-21 06:27 Tim Shaw (nem ellenőrzött)

A kiírásban nem szerepelt, hogy az élethosszt harci körülmények között kell vizsgálni. :P
Amúgy meg mi van, ha egy kétéves sárkányra kötik az atombombát? Akkor megegyezik az élettartamuk vagy sem?
Különben meg Gyémánt a hibás, amiért kihagyta a lovak gondolatait az élet-halál-halálontúli lét (pl. lókolbász) kérdéseiről.
(Hinyje, de jó Engelmannal eszmét cserélni!) :D

h, 2006-08-21 14:04 Engelmann

Hé. A kiírást békénhagyni, az élethosszt mindig az aktuális műben kell vizsgálni.
ITT. EBBEN a műben. Tehát: Az élethosszuk kb ugyanannyi.
Én nyertem.
A sáhkányos dologról annyit, hogy a bomba felrobbantása előttig nem.
Emellett a 2 éves sárkány túléli az atomtámadást.
Nem olvastál sedóránt. (Shadowrun).
Volt ott egy huszonöt huszonhat ... ezer éves sáhkány, Dunkelzahn, aki miután az USA+kanada maradékának elnöke lett, kinyírták egy bombával.
5 év múlva visszajött.
Tegyük hozzá: Testet nem szerzett, de szellemként eléldegélt.
Tehát sáhkányt és rovarszellemet még az atomvillogtatás sem tesz el láb alól.

h, 2006-08-21 14:12 Tim Shaw (nem ellenőrzött)

Hát ennyi év alatt nem csoda, hogy sötét lett a foga. ;)

h, 2006-08-21 19:09 Styra

Styra képe

Engelmann, idézet magamtól (elnézést az egoizmusért): "hogy a ló gazdája életéveinek csak kis hányadát élhette le."
Azt hiszem rosszul értetted, de én vagyok a hibás, én írtam úgy, hogy sajna csak nekem volt egyértelmű.
Másképp fogalmazva: "hogy a ló a gazdája életéveinek..." stb, stb, kérlek, így helyettesítsd vissza a mondatba, ha még van kedved kukacoskodni rajta :)

Mellesleg mindegy. Ha elfogadjuk, ha nem, hogy a lovak egy harmadik, más élethosszal rendelkező faj, akkor sincs ott a "mindegyik másképp gondolkodik az időről" kérdéskörre a válasz.
Tehát ha ők a harmadik, akkor ez a novella hiányossága.
Ha nem ők, akkor meg az, hogy nincs harmadik faj.
De hát ez van, semmi sem lehet tökéletes.
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

sze, 2006-08-23 17:58 Blade

Blade képe

Nah végre eljutottam odáig, hogy elolvassam ezt a pályamunkát is.

Sztem nem rossz a hosszú vívódás leírása, mert éppen ezzel lehet érzékeltetni, hogy min ment keresztül. A végén a fordulat nem lepett meg, a közepén gondoltam én is arra, mi lenne, ha mindezt csak leckének szánná a sárkány...ezek után az ötletet csak kiválónak minősíthetem :)

Az írásjeleket tényleg jobb lenne, ha megtanulnád használni ;)

Volt benne pár fura megfogalmazás, pl "akik egy ágrólszakadt figurát taszigáltak fehér lovon feszítő vezérük színe elé éppen".

Vagy: "A sárkány felől iszonyú légáramlat vágta mellbe, a férfi el sem tudta képzelni, hogy ilyen erő létezhet." Ha éppen mellbevágnak, sztem nem kezdesz elmélkedni ezen - bár lehet hogy ez a király ilyen ;)

Az idő múlását valahogy máshogy szemléltettem volna ("és eltelt ezer esztendő" típusú mondatokat).

Összességében nem rossz munka.

--

(Ps. Olvasás közben ez a mű jutott eszembe ;))

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

k, 2006-08-29 09:53 Anumerol

Az igazat megvalva: a történet nem fogott meg, de el kell ismernem szépen írsz (legalábbis ebben a novellában). Minden elismerésem.
________________________________________
Vita nihil aliud quam ad mortem iter est

p, 2006-09-01 17:02 Engelmann

Ha megfelelnél a pályázati kiírásnak, nem kéne gondolkozni azon, hogy ki nyeri a pályázatot.
De elbukod, mert nem hogy három, de még kettő karaktert is alig találni a novella szerkesztésén át egy helyen.
Van a kirájunk, meg a srákányunk.
2000 karakterben bzsélgetnek, és vége.
Aztán jön egy 100 karakteres beszélgetés a parasztbácsival, és.. kb az 1/3 ada lenne annak tekinthető, hogy valamiféleképpen neki kéne veselkedni találni benne egy harmadik fajt.
az öröklét/elmúlás ellentét a faj, a bemutat és az egy hely benne van, emellett novella is.
Sajna a három szó nincs benne. Kár érte. Ugyanis a megfogalmazás nagyon sima és finom felületű. a történetvezetés, magában is szép.
De a három az három.
Nem kettő, nem egy, nem valaahány, hanem három.

p, 2006-09-01 21:19 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Sziasztok!
Köszönetem mindenkinek, aki a fenti írás kapcsán értékes véleményével hozzájárult "szellemi" fejlődésemhez!
Külön köszönetem Engelmann-nak, aki ezt - privát üzenetcseréinket is leszámítva - kereken tíz alkalommal tette meg. :cry:
(Ez ugyan felvet egy érdekes problémát, nevezetesen: vagy a tanár, vagy a tanítvány értetlen. Én nem tudom, hogy miért jó újra és újra felmelegíteni a penészes paprikáskrumplit. Ezért én, a tanítvány, magamra veszem az értetlenség bélyegének terhét. Kedvesen.)
Valamint ezúton szeretném kifejezni abbéli reményemet, hogy (nem csak) a pályamunkák írásakor az alkotók - hozzám hasonlóan - az utat tekintették a célnak, így adózva tisztelettel a szemléletmódnak és szándéknak, amelyek szellemében - szerintem - a Karcolatok.hu annakidején létrejött. És, hogy ez a jövőben sem lesz másképp! Tudom fellengzős, már-már teátrális szavak ezek, de most már az agyam kezdi lassan ledobni a szíjat...! :mad:
Szóval egy a lényeg: hajrá, megcsináltuk! :D

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

szo, 2006-09-02 21:37 Engelmann

:P
Lefordítom:
Nézzétek el nekem, hogy nem felelek meg a kiírásnak.
fordítás vége.
Tisztelettel, a kiírás az kiírás. Nem 6000 karakteres kiírás volt vasszigorral, hanem egy egyszerű kétmondatos. Aki ezt nem tudja betartani... az menjen művésznek.
najó:
Ne légy bunkó.
Ne nézd magad annak, ha én vagyok az!
Nem lehetsz csak varázsütésre bunkó, azért komolyan dolgozni kell, és sokat áldozni. Te se nem dolgoztál, és nem is áldoztál azért, hogy bunkó lehess, tehát nem vagy/lehetsz az.

szo, 2006-09-02 22:39 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Szeva Engelmann!
Nem jól fordítottad, úgyhogy majd én lefordítom. Csak neked. Mivel neked szólt az egész. Íme:
Veled vitatkozni - figyelem, nem vitázni, mert az lehet érdemi is - olyan, mint amikor az ember a rádióműsorral vitatkozik. Egy darabig érdekes, de amint ráébredünk, hogy felesleges, egyre fárasztóbbá válik. Alapjában véve semmi kivetnivalót nem látok abban, ha valaki más szemmel látja a világot, sőt. Azért ilyen színes a világ, mert nem vagyunk egyformák. Abba fáradtam el, hogy ezt megpróbáljam úgy elmondani neked, hogy csak egyszer is azt mondd: ja. De már privátban (is) megbeszéltük ezt (vagy hatszor). Mert ez már rég nem az írásról szól. Hanem emberekről.
Nem óhajtok bunkó lenni.
Nem óhajtok művész lenni.
Nem óhajtok író lenni.
Nem ölök meg senkit.
Mondják, van olyan, hogy örömzenélés. Amikor csak úgy pengetnek/dobolnak/fújnak. Mert jólesik nekik. Én ide azért "járok", hogy néha "örömírjak". Mert jólesik. Ha kijavítanak megköszönöm. Ha dícsérnek örülök neki. Ha "lehúzzák" az írásomat búslakodok. Ha folyton lökdösnek elfáradok.
Tudom, te is fáradt vagy. Fárasztó lehet olyan istennek lenni, aki egyfolytában önmagát teremti világra, és mivel a világ nem érti őt, állandóan harcolni kényszerül, mert idomulni nem akar/tud. Pedig a mozijegyvásárlás nem a sorba beállásról szól, hanem a filmről. A szükséges lépésről az öröm felé. Ne értsd félre, ez nem "beszólogatás", tényleg ez a benyomásom veled kapcsolatban. Így jártunk.
Ha a jövőben véleményeznéd az írásaimat, a fáradozásodat itt most megköszönöm neked előre. Remélem nem haragszol meg (de ha igen az sem baj), válaszolni nem fogok. Részemről befejeztem. (persze ha nagyon bedurvulnál, akkor lövök!) ;)
(és mielőtt még félremagyarázná valaki a szándékomat /pl.: te/, ez nem visszavonulás: embargó)
Sok sikert az életben, felebarátom!

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

v, 2006-09-03 09:02 Blade

Blade képe

karcolatok.hu? olyan is van? ;)

Engit hagyd el, csak feltűnősködni akar.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

v, 2006-09-03 11:04 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Királyi többesszám! :D

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

v, 2006-09-10 17:58 Rem

Rem képe

Sárkány+király és hol van a harmadik? ;)
Magáról a műről röviden és tömören. A király jellemfejlődése kicsit vontatottan írod le. Kicsit több hatásvadász elem is elfért volna a novellába. Amúgy jó maga az alapötlet, és a kivitelezés egyes részei is.
______________________
Az öreg dobozoló sámán