Blues érzés

A csaj dögös volt. Barna, hullámos haj, érzéki száj, formás popsi és lábak. Látszott, be van indulva, dugni akart, ehhez nem fért semmi kétség. Igaz, kellett volna még foglalkozni vele, de a magas, álmodozó szemű fiú nem volt ráhangolódva a dologra, őt akkortájt csak egyvalami érdekelte igazán: a zene.
Egyszer egy régi, közös ismerősünk azt mondta: a blues a halálról és a dugásról szól…
Javában tartott a házibuli, valahonnan előkerült egy ócska, öreg gitár, a fiúnak felcsillant a szeme, érte nyúlt, és akkor ott neki megszűnt minden. Csak a zene létezett, csak az számított.
Mindannyian ittunk rendesen. Jó volt a hangulat. Próbáltuk meggyőzni, menjen fel a lányhoz, aki az emeleten várja… Először nem akart, de aztán meghajolt a többség akarata előtt… Lassan, nagy sóhajjal letette a gitárt és elindult. Azt hiszem nem volt se kedves, se megértő, talán még gyengéd sem. Ha akarta is, nem mindenáron. A lány azonban nem volt kész, picit erőlködni kellett volna, hogy széttegye a lábát. A fiút nem érdekelte, úgy volt vele: lesz, ami lesz... Nem is jött össze, hallottuk, ahogy fent odaszól a lánynak.
– Én lemegyek, iszok még egy sört. – pedig már így is eléggé be volt állva.
– Te nem jössz?
– Nem.
Mindenki csodálkozott, hogy ilyen gyorsan visszatért. Újra megszerezte a gitárt, amit készségesen visszaadtak neki. Játszani kezdett, ujjai ösztönösen fonódtak a gitár nyakára, ami emberi hangon énekelt.
Később valaki a társaságból jószándékúlag figyelmeztette, figyeljen oda a barátnőjére, mert a házigazda öccse felment hozzá megvigasztalni.
Láttam, ahogy felizzik a féltékenység szürke szemében, aztán ugyanúgy ki is alszik. Nem érdekelte a dolog, nem számított, ő csak játszott. A gitár sírt és jajveszékelt a kezében. A hangok szinte beszivárogtak a bőrünk alá, és az a különös, fájdalmas érzés ott vibrált mindannyiunk körül. Behunyt szemmel játszott. Úristen de hogy! Micsoda zenét rögtönzött! Az volt az álma, hogy egyszer nagy zenész lesz. Meg akarta érteni, miről szól a blues.
A házigazda intellektuális kisöccse mielőtt újra felment a lányhoz, még jólnevelt módon engedélyt kért a fiútól.
A srác csak bólintott, majd fájdalmasan elvigyorodott. Felbontott egy újabb sört és meghúzta.
– Menj csak, sok szerencsét!
Az öcsi boldogan szaladt a lépcsőn, miközben a srác egy képzeletbeli pontot fikszírozott a falon. A sör habja lassan csorgott végig az állán Hirtelen belekezdett egy újabb sodró lendületű bluesba. Valószínűleg tudta mi fog történni. A lány be volt indulva, és most már haragudott is rá. A szimpatikus öcsiarc kedves volt és megértő. Meg fogja futni a köröket. Szerintem a srác ennél a pontnál kezdte el igazán érezni a bluest.
Telt az idő. A fiú csak játszott az öreg gitáron, miközben tudta, fent éppen a barátnőjét dugják, ráadásul az engedélyével….
Beteg egy dolog volt. De akkor, ott, részegen azt hiszem ki akarta próbálni, hogy milyen az igazi blues érzés, a szomorú öröm.
Szerintem most is érzi. Évek óta nem láttam. Azt mondják elköltözött a városból, kiment Amerikába. Állítólag híres, elismert zenész lett belőle.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2021-10-08 21:31 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Átraktam az egypercesekhez.

Laza, mint a blues. A művészetért szenvedni kell, vagy mifene.

_____________________
Dr. Bloody Dora