Angyalka

– Szia, anya! Már nagyon vártalak!
– Szia, Sacika! Siettem, ahogy tudtam. Hogy van az én kislányom?
– Kicsit fáj kezem a sok szuritól. Ha felemelem, akkor nem érzem annyira. Látod, így ni!
– Látom, látom.
– Anya, nem felejtettél el valamit?
– Nem bizony! Itt van a táskámban. Ezt kérted, ugye?
– Igen! Az egyik kedvenc rongybabám, Polly! Annyira szeretem! Majdnem elfeledkeztem róla. Csak a főnővér meg ne lássa! Unalmas itt egyedül, de Polly majd felvidít! Köszönöm, Anyu.
– Szívesen, csillagom. Ne aggódj emiatt! Beszéltem a főnővérrel, és azt mondta, hogy veled maradhat.
– Rendes néni a főnővér. Tegnap este adott egy szurit. Azt mondta, hogy ettől jobban leszek. Képzeld, olyan jól lettem, hogy elmúlt a fájdalom a fejemben. Simán elaludtam. De ma megint hasogat. Anya, mikor lesz ennek vége? Haza akarok menni!
– Bírd ki még egy kicsit, kérlek. Tudod, az a valami a fejedben nem nyugszik. A Doktor bácsi meg fogja gyógyítani, csak tedd mindig azt, amire kér.
– Jó, jó, anya. Csak nagyon hiányzol, és Floppy kutya is. Képzeld, vele is álmodtam. Játszottunk a kertben, és dobáltam neki a gumicsontját. Tudod, amit szétrágott tavaly. Aztán Floppy egyszer csak eltűnt. Hiába hívogattam, nem jött vissza, én meg egyedül maradtam a kertben. Biztos átment a szomszéd macskáját megkergetni. Annyira szeretem Floppyt, anya!
– Neki is hiányzol, és nekem is.
– Anya, történt velem valami éjjel, de… csak suttogva tudom elmondani!
– Kíváncsivá tettél! Súgd hát ide a fülembe!
– Képzeld, tegnap meglátogattak. Azt hiszem, az ablakon keresztül jött be hozzám. Felébresztett, pedig olyan jót aludtam. Leült mellém, megsimogatta az arcomat, és megfogta a kezemet. Apa volt az! Úgy nézett ki, mint a baleset előtt. Azt kérdezte: „Hogy van az én angyalkám?”
– Csak álmodtál, kislányom.
– Nem, nem. Tényleg itt volt. Azt is mondta: „Ne félj, nem tart már sokáig! Légy bátor, Sacika!” Anya, miért sírsz?
– Semmi, semmi, csak rég nem beszéltünk apádról. Nagyon hiányzik. Ő már biztosan a mennyben van, és onnan vigyáz ránk.
– Neked is üzent valamit, anya… akarod tudni?
– Igen!
– „Beszomúcsó!”, ezt mondta! Mit jelent ez, anya? Anya?
– Ez nem lehet igaz… „Besame mucho” volt az a dal, amire először felkért táncolni azon a bálon. Akkor jöttünk össze. Beszomúcsónak becéztük azt a különleges estét, de ez a kettőnk titka volt. Még neked se mondtuk el.
– Értem, anya. Ezután apa elköszönt, újra megsimogatta az arcomat, és ezt tette a takarómra. Olyan szép ez a lepke! Vajon apa honnan szerezte? Megtarthatom? Pollynak is nagyon tetszik.
– Képtelenség ez az egész. Ez a lepke volt apád szerencsehozó kabalája. Mindig magánál tartotta. A temetése előtt betettem a zsebébe. Kislányom, mi ez az egész? Teljesen megrémítesz!
– Anya, olyan megnyugtató volt apa közelsége. Azt hiszem, hamarosan újra találkozok vele. De nagyon fáj a fejem. Mikor múlik már el?
– Nemsokára, Sacika! Nemsokára…
– Anya, ölelj meg, kérlek!

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2021-05-19 11:35 Dana

Dana képe

Sacika és Floppy és Polly. (Annyira ellentmondásos, hogy először így írtam le: Sacika vs Floppy and Polly.)

Egy központozási segítség: – Szia anya! --> – Szia, anya!

Nehéz csupán párbeszédre felépíteni egy teljes, mindent elmondó történetet. Majdnem úgy kell írnod, mintha egy normál történetet írnál, ám a körítést, ahelyett, hogy leírnád, a párbeszédbe kell foglalnod: az eseményeket, érzelmeket, helyszínt stb., és biztosítanod kell azt is, hogy mindezt megfelelően közvetíted is a párbeszéddel az olvasónak. A sorokból és a sorok közül kell olvasnunk ilyenkor. Feszültséget kell teremtened anélkül, hogy olyanokat írnál le: a pillantása ijedten ugrált ide-oda, kiáltott fel meglepetten stb. Mindezek nélkül is pontosan kell tudnunk, mi folyik Gyöngyösön.

Az ötleted megint jó, de nekem (bocsi) megint nem tetszik a kivitelezés. Nem elgyötört gyerekszáj szólal meg a történetben, nem közvetíted a fájdalmat elég jól, borzasztó steril a beszélgetés (nekem). Olyan szavakat használunk, mint "főnővér" (miért? miért nem lehet pl. Kata nővér vagy akármi), meg Polly...

Ugyanakkor támadt egy ötletem is, miközben azon gondolkodtam, ha ez az én ötletem, hogyan írtam volna másképp. (Már csak a feszültségteremtés végett.) Én egy apás párbeszéddel kezdtem volna, ahol a kislány fájdalmát valószínű elnyomja a meglepetés, hiszen rég nem találkozott az apukájával -- nem kell kifejteni, miért, még nem. Ezzel tudod késleltetni a tényt, hogy a kislány haldoklik. A végefelé valahogy elszórnék egy utalást azért a betegségre, de még nem egy jobbhorgot, csak valami finom pofont. Próbálj aludni, szóljunk a nővérkének, ilyesmi.
Ezt követően jöhetne az anyás párbeszéd, csak röviden, Floppy meg Polly nélkül akár, ahol a totális, fájdalmas valóságot az arcunkba öntheted. Röviden, velősen! (Jelenleg túl hosszú. Kiheverem a haldokló gyerek fájdalmát Floppy közben, eltereled a figyelmem, az érzelmeim.) Én így csinálnám, de hogy megfontolod-e, hogy a Tiéd több, jobb lehet-e ilyen szemszögből, az csak rajtad múlik. Ez csak egy tanács.

(A lepke szerintem kimaradhat, így is elég ütős már.) Segítenél megérteni viszont a címválasztást?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2021-05-20 18:34 SzaGe

Köszönöm a kritikádat ismét :)

Csak egy észrevétel: honnan tudtad Floppy közben, hogy Sacika haldoklik? Csak annyit írtam, hogy baj van, illetve fejfájásos gondok vannak, ami kezelés alatt áll. Vagy ez félreérthető volt?

Nehéz ezekről beszélni, de néha megesik. hogy látja az ember milyen dolgok történnek például egy gyermekkórházban. Sajnos voltam ott a fiammal pár éve egyéb okok miatt. Láttam dolgokat, illetve kimondom: halálos beteg gyerekeket. Hallottam, hogy a szülők milyen dolgokról beszélgettek ezekkel a tündérkékkel a folyosón. Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy otthoni dolgokról? A könnyem majd kicsordult. A gyerekszáj néha steril, néha ismétlődő, néha száraz, de tudnak meglepetést okozni, ez kiderült az előző novellám hozzászólásainál is. Floppy és Polly létező "egyének", nem én találtam ki őket, illetve ismertem olyan kutyát, akit Floppynak hívtak a Commodore 64-es számítógép adathordozója után. Pollynak a lányom plüsspolipjait hívtuk eredetileg, amiből aztán idővel Pippik lettek. Fura, hogy ezeket találtad furának :)

Egyébként ezzel az írással megpróbáltam azt elérni, hogy egyéb narráció nélkül tudok-é érzelmeket generálni az olvasóban, pusztán párbeszéd által. Előfordulhat, hogy ez nem működik mindenkinél :)

Üdv Geri

cs, 2021-05-20 18:50 Dana

Dana képe

Angyalka a cím. Sok szurit említesz, meg hogy anyuka siet a gyerekéhez. Csomó mindennel már utalsz a kórházra, a hosszabb tartózkodásra -- nyilván nem lesz jó végkimenetel (angyalka). Mivel alapvetően az érzelmekre kívánsz hatni, innentől az olvasó gondolhatja, hogy nem feltétlenül lesz happy end -- talán akkor nem így építenéd fel a sztorit.

Néha csináltunk olyat itt a karcon, hogy fogtuk a másik szerző novelláját, és megírtuk a saját szemszögünkből (replika), tulajdonképp megírtuk az ötlet alapján a saját történetünket. Ezt kivételesen lenne kedvem -- ami persze nem jelenti azt, hogy jobb lenne, mint a Tiéd, sőt nem is a versengés lenne a célja, csak épp más lenne.

Ihletem úgysem lenne hozzá, szerintem most nem.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2021-05-20 19:45 SzaGe

Imádom a variációkat egy témára! Anno Fábry Sanyi bácsi és két vendége beszélgetett egymással egy show keretein belül. Sanyi bácsi feldobott egy viccet, mégpedig a medve és a vadász történetét. Nem írom le mit tartalmaz, mert lehetnek itt gyerekek is :) Szóval megkérte a másik két vendégét is, hogy mondják el ugyanazt a viccet, csak a saját verziójuk szerint. Hát.. szakadtam a röhögéstől, hiába ugyanazt mesélték el!

cs, 2021-05-20 20:34 Dana

Dana képe

– Apu, apukám! Hát eljöttél?
– Szervusz, Nyuszkó! Jöttem, ahogy tudtam... Ne! Maradj csak, Nyuszkó, ne kelj fel! Későre is jár már, nehogy kikapjunk, amiért...
– Azt biztos nem, apu, itt mindenki nagyon rendes! El se hinnéd, mennyire! Egyik nap például... Érdekel, apukám? Mondhatom?
– Persze, Nyuszkó! Ideülök az ágyad szélére, és már mondhatod is!
– Talán még a kezem is simogatod közben? Tudod, mint régen, amikor néztük este a mesét, Isti az egyik oldaladon, én a másikon, és csak egy dolgod volt...
– Simogatni a kezeteket! Naná, Nyuszkó, de akkor inkább a másik oldalra ülök, nehogy ügyetlenül felrúgjak itt valamit, aztán felverjük az egész házat!
– Dehogy, apu, nem vagy te béna Géza!
– Hát, az nem is, mert István vagyok. Vagy már elfelejtetted?
– Apuuu! Hogy kérdezhetsz ilyet?
– Hát, végül is, rég nem láttad apádat...
– De most itt vagy, az a lényeg!
– Itt vagyok, Nyuszkó, itt vagyok. Na, hogyan is volt az a sztori?
– Ja, igen! Tudod, itt nem nagyon lehetnek velünk a kedvenc játékaink, és az egyik kislány, igazi kis pisis...
– Nyuszi, ilyet nem illik mondani!
– De apu, téééényleg az! Pelenkát hord még, de nem is az a lényeg: rengeteget sírt a kedvenc babája után, és...
– Te talán nem sírtál Floppy után?
– Jó–jó, de az... Az más! Floppy a kutyám! És Floppyval lenni olyan, mintha veled lennék: vigyáz rám, mindig ad puszit – igaz, a kezem nem tudja simogatni.
– Nos, Saci biztos hasonlóan érez a babájával kapcsolatban, nem?
– Hát, lehet...
– Jól van, meséld csak tovább: mi történt Sacival?
– Az anyukája egyik este behozta neki a babáját, tudod, amiért olyan sokat sírt. Saci először nagyon örült, aztán meg azért sírt, hogy el fogják venni tőle.
– És? Elvették?
– Dehogy, apu, mondom, hogy nagyon rendesek!
– Ennek örülök, igazán! Nem vagy álmos, kincsem? Fejed nem fáj?
– Csak egy picit, apu, nem vészes...
– Azért hívd csak a nővért, jó? Én addig átülök a fotelba, hogy ne zavarjak.
– Jól van, apu, de ugye nem mész el?
– Dehogy, Nyuszkó, dehogy megyek! Itt maradok veled, míg el nem alszol!
– Megígéred?
– Meg én, itt maradok, vagy ne legyen a nevem István!
– Apuuuuu!
...
– Látod, semmiség volt az egész! Meg se nyikkantam! Ügyes vagyok?
– Te vagy a legügyesebb, legbátrabb kislány, kerek e világon!
– Apu!
– Nyuszkó!
– Ne viccelj, apu, ne beszélj bolondokat! Énekelj inkább valamit, míg elalszom, jó?
– Jól van, kincsem, énekelek. „Bésame, bésame mucho, Como si fuera esta la noche, La última vez...”
– A–apuuu...
– Mondd, Nyuszkó!
– Ez milyen dal ez a „beszomúcsó”? Anya hallgatta régebben, miután elmentél, és mindig sírt... Azt hitte, nem látom, de láttam.
– Tudod, ez szólt, amikor először megláttam őt egy bálban. Odakint volt a teraszon, lerúgta a cipőjét, a haja kibomlott... Ellenállhatatlan volt. Felkértem táncolni, és amikor vége lett a dalnak, azt kértem tőle, tegye, amit a dalban is kérnek...
– Mi volt az, apu?
– Az már egy másik történet, Nyuszkó, most aludj! Pihenned kell, sokat kell pihenned, nemsokára nagy útra indulsz!
...
– A–anyu!
– Kislányom, hogy vagy?
– Nem jól, anyukám, hajnalban nagyon fájt a fejem... Sírtam is. Szerencsére csak Kata nővér látta, apu nem. Apu addigra már elment.
– Nyuszkó! Megijesztesz, kislányom! Hiszen tudod, hogy apukád már...
– Tudom, anya, nem vagyok már kis pisis! De akkor is itt volt. Itt ült az ágyam szélén, simogatta a kezem, ahogy régen, és...
– Talán lázad van, Nyuszi?! Vagy az infúzióval van gond?! Hadd nézzem!
– Anyu, ne bomolj! Apu volt itt, tudom. Még egy dalt is énekelt, a „beszomúcsó”–t. Azt mondta, táncoltatok rá, meg hogy nem volt rajtad cipő. Igaz?
– Ny–Nyuszkó...
– Látod, mondtam én, hogy apu volt! Azt is mondta, nagy út vár rám, úgyhogy ölelj meg kérlek, és... Anyu?!
– Mondjad, angyalkám!
– Elénekelnéd te is azt a dalt, mielőtt elalszom?

(Nem mondanám, hogy elégedett vagyok vele, de egy óra alatt, leragadó szemmel, ennyire telt.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2021-05-20 21:00 SzaGe

"Beszomúcsóóó!" :) Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezt a dalt először a Szép Remények című filmben hallottam, ami bő húsz éve volt. Azóta többször nekifutottam, hogy megkeresem, sikertelenül. Végül a Youtube segített, ott is az egyik komment a filmrészlet alatt. Azóta is nagy kedvenc, ja, és a film is.

Szóval a te verziódban is vannak (számomra) furcsaságok, de végül is működik. Nagyjából ugyan az a hegycsúcs, csak más úton felmászva :)

Jó is ez az írás, hiszen nyomja az ember agyát egy felfelé ívelő ösvényen, ahol az összemosódik a valóság és az ábránd saját magunkról és a világról :)

cs, 2021-05-20 21:08 Dana

Dana képe

Mondjuk az én írásaimban általában vér van meg sikolyok, semmi közük az ábrándjaimhoz. :-D

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2021-05-20 23:33 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A nevezett gyerekeken kívül talán mindenki ismeri. :) (Mind a viccet, mind az előadást.)

https://www.youtube.com/watch?v=UaNohte6G_k

Alföldi, Rudolf, Fábry. Lehet, hogy rögtönzésben nem vagyunk ott, mint ők.

[Igen, kell egy kis vidámság egy szomorú sztori alatt a kommentek közé.]

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2021-05-21 04:52 SzaGe

Azaz! Hatalmas szösszenet, de Fábryt nehéz legyőzni az efféle viccmesélésben. Nagyon jól csinálja. Régebben sok-sok rádiókabarét hallgattam, de Sanyi bácsi mindig vitte a prímet. Persze Nagy Bandó András se volt kutya, és még sorolhatnám :)

cs, 2021-05-20 18:52 Dana

Dana képe

Két "külföldi" név nekem akkor is furán hat, bocsi. Nyilván tudom, mi a floppy-lemez, elvégre nekem is volt (sőt kazettás C-64-em is volt még), de idegenül hat ez a két név a Sacika mellett.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2021-05-20 22:00 S7ABO

A mi kutyánk például Rusty (mert egy blenheim Cavalier spániel). A lányomnak van egy babája (a három közül az egyik), amit Charlotte-nak hívnak. Legalábbis a baba így mutatkozik be. Úgyhogy átragadt. Szóval simán lehet Polly egy játék neve. Nekem ez volt a legkevésbé furcsa. A mai világban rengeteg helyen találkozik egy gyerek angol nyelvvel. A játékok zöme is külföldi eredetű, hát még ha meséket is néz. Nekünk felnőtteknek fel sem tűnik, csak kiejtjük, használjuk, a gyerek pedig eltanulja. Elég csak a Barbie babára, vagy a plüss Mickey-re, Minnie-re gondolni. Ezer éve velünk vannak, és nem magyar a nevük.

--------------------------
Élt egyszer egy pék.
Még a szeme is kék.
Az volt az ő álma,
Hogy ne legyen piros a málna.
Egyszer aztán gondolt egyet,
Minden málnát kékre festett.
Ő volt a pék. A málnafestő pék.

p, 2021-05-21 04:55 SzaGe

A mai rajz- illetve animációs filmekről sok minden átragad a gyerekekre. Ezt már megfigyeltem az enyéimen is :)