Végül

- Gyere reggelizni, hányszor szóljak még? – hallom anyám hangját a konyhából. – Kelj már fel, megint elkésel!

Kipattan a szemem, istenem megint kezdődik!

- Mazsolás kekszet akarok! – bömböli öcsém.
- Nem ehetsz minden nap mazsolás kekszet, finom tojásrántottát sütöttem.

- De nem akarok rántottát, mazsolás kekszet akarok! - köti az ebet a karóhoz Sanyika.

- Gyere már, kihűl a reggelid! – hív anyám túlkiabálva öcsém hisztijét.

Fáj a fejem.
Felülök, lassan felöltözöm, nem foglalkozom a lenti ribillióval.

Elindulok lefelé a lépcsőn, elmegyek a konyha mellett. Nem nézek be, de a szemem sarkából látom Bobeket az ajtó mellett. Izgatottan csóválja a farkát jelezve, hogy neki teljes mértékben megfelel a tojásrántotta reggelire, persze a mazsolás kekszet sem utasítaná vissza.

- De jó lenne, ha velem jöhetne! – gondolom keserűen.

Odakint ragyogó napsütés köszönt. Meleg lesz ma.
Megkordul a gyomrom, reggeli után kell néznem. Unom már a kisbolt kínálatát, ma elmegyek a szupermarketbe. Úgy sincs dolgom, belefér az időmbe.
Lassan sétálok, pedig egyre melegebb van, már tűz a nap. Nem akarok hazamenni.

*
- Gyere reggelizni, hányszor szóljak még? – hallom anyám hangját a konyhából. – Kelj már fel, megint elkésel!

Kinyitom a szemem, miért nem jelzett ez a nyomorult ébresztőóra? Haragomban a falhoz vágom a jobb sorsot érdemlő órát.
- A fene egye meg, lemerült az elem.
Már megint nem sikerült elkerülnöm a lenti hangzavart.

- El kéne költöznöm - győzködöm magam – hiszen van hová.
Délután már nyugalom van a házban akár itthon is maradhatnék, de mégis felöltözöm és elindulok.
Leindulok a lépcsőn, Bobek a konyhaajtóban várja jussát.

Ma is meleg van. Merre induljak? Önkéntelenül a belváros felé veszem az irányt.
-Jól van, végül is mindegy merre sétálok - mormolom magamnak.

Szerettem a városnak ezt a részét, és nemcsak azért mert itt volt a munkahelyem. Minden délben a szökőkút melletti padnál ebédeltem. A sétálóutcában mindig nyüzsgő élet volt.
A tér egyfajta találkozóhellyé vált a városiak körében. Itt volt a kezdet és a vég. Itt találkoztak először, és itt búcsúztak el örökre egymástól az emberek.

Megtalálom kedvenc padomat, de nem ülök le, nekem itt már nincs helyem. Sarkon fordulok, és hazafelé indulok.
- Miért megyek mindig vissza? – kérdezem magamtól keserűen.

*
- Gyere reggelezni, hányszor szóljak még? – hallom anyám hangját a konyhából. – Kelj már fel, megint elkésel!

Fáradt vagyok. Nem kelek fel! Minek? Hova menjek? Mit csináljak?
Ruhástul fekszem az ágyon. Sírás fojtogatja a torkomat, pedig azt hittem, hogy már elfogytak a könnyeim.

Délutánra elcsendesedik a ház.
Senki sincs se bent se kint. Egyedül vagyok a világban.

Holnap bemegyek a konyhába és kikapcsolom a hologram lejátszót.

3.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2021-05-07 20:38 Dana

Dana képe
3

Jó. Tetszik nekem ez az írás. Talán még egy fél mondat elfért volna a drámáról, mintegy mellékesen, séta közben látva meg a helyszínt, teljesen érzéketlenül utalva rá -- bármi történt is.

A központozás nem jó, annak nézz utána, kérlek, és alkalmazd. Találsz az oldalon is segítséget hozzá.
https://karcolat.hu/gyik

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2021-05-08 08:15 Tóth Ilona

Köszönöm szépen!
Belevetem magam a központozás helyes használatának megtanulásába....

Tóth Ilona

szo, 2021-05-08 08:13 Sednol

Sednol képe

Az előző történetedhez képest itt már sokkal élőbb a párbeszéd.

"- Gyere reggelizni, hányszor szóljak még? – hallom anyám hangját a konyhából. – Kelj már fel, megint elkésel!
Kipattan a szemem, istenem megint kezdődik!
- Mazsolás kekszet akarok! – bömböli öcsém.
- Nem ehetsz minden nap mazsolás kekszet, finom tojásrántottát sütöttem.
- De nem akarok rántottát, mazsolás kekszet akarok! - köti az ebet a karóhoz Sanyika."

Kifejezetten életszerű, de van vele egyetlen gondom. Lehet, hogy csak az én szememet bántja, de szerintem hagytál benne egy mesterkélt töltelékszót. Kiszedtem egy szót. Egyetlen egyet. Szerintem életszerűbb tőle. Megtalálod?

"- Gyere reggelizni, hányszor szóljak még? – hallom anyám hangját a konyhából. – Kelj már fel, megint elkésel!
Kipattan a szemem, istenem megint kezdődik!
- Mazsolás kekszet akarok! – bömböli öcsém.
- Nem ehetsz minden nap mazsolás kekszet, tojásrántottát sütöttem.
- De nem akarok rántottát, mazsolás kekszet akarok! - köti az ebet a karóhoz Sanyika."

Ez már amolyan szőrszálhasogatás, de a cselekmény feszesebbé válik tőle. Az életben is tömörebben, céltudatosabban fogalmazunk, ha feszültek vagyunk vagy szorít az idő. Jelen esetben mindkettő tettenérhető a történetben, még akkor is, ha csak egy program.

Várom a következő írásodat.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2021-05-08 11:54 Tóth Ilona

Naná, hogy nem találtam meg, pedig nagyon kerestem!
Igazad van. Ebből is tanultam, legalább is remélem.

Tóth Ilona

k, 2021-05-11 11:09 A. Dixon

A. Dixon képe
4

Szia,
Nekem nagyon tetszett, Így is kell, ilyen szépen, egyszerűen bemutatni a dolgokat.

Most nem értek egyet Sednollal, szerintem kell oda az a finom szó, sőt, tovább megyek, az én olvasatomban szükséges is, mert szerintem itt egy normál reggeli képet kapunk, az anyuka kedvesen próbálja ösztökélni a Sanyit a rántotta elfogyasztására.
A végső drámát számomra jobban kiemelné, ha az anya a másik gyerekét is a nevén szólítaná, vagy a becenevén (a kisfiú esetében is), így az én olvasatomban akár még fájdalmasabb is lehetne a főhős számára a napi rutin ismétegetése. (Tudom, tudom, azért túl fájdalmas se legyen)

Tényleg, a központozást egy kicsit gyakorold, nagyon odavág ez így az olvasásélménynek.

Várom a következő írásodat!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

k, 2021-05-11 15:17 Tóth Ilona

Köszönöm a bátorítást!
Alaposan áttanulmányoztam az oldalon található útmutatásokat.
Sajnos még előtte beküldtem egy másik irományt.
Lehet, hogy Aardvarknak igaza van és inkább a fuvolával kellene mélyebb barátságra törekednem?

Tóth Ilona

k, 2021-05-11 20:45 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ray Bradbury: Langy esők jönnek

https://szittyazoli.blog.hu/2011/06/26/ray_bradbury_marsbeli_kronikak_la...

Nem teljesen, de nehéz elmenni mellette, na.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2021-05-12 07:16 Tóth Ilona

Bradbury, utolérhetetlen....
Addig is én gyakorlom a gondolatjel, a kötőjel és a vesszők helyes használatát...
Mindenesetre jó volt Bradbury írásával kezdenem a napot.

Tóth Ilona