A padlás

Mindig a padlásra menekült a hétköznapok elől. Nem zavarta, hogy mindent belepett a por, és a sarkokat beszövő pókokat barátként köszöntötte. Az évek során felhalmozott dobozok, kacatok rendszertelenül hevertek szerteszét. A félig elfeledett múlt haszontalan káosza, számára azonban megannyi felidézni való emlék, felfedezni váró kaland.

Órákat töltött itt. Találomra nyitogatta a dobozokat, és élvezettel vizsgálgatta a tartalmukat. Nem annyira konkrét emlékeket keresett, inkább elfeledett érzéseket. Néha csak beült az ódon, kopott karosszékbe, az egyik szerzeményével, és ízlelgette a hangulatát. Nem mindig tudta mihez kötni a tárgyakat, ha megragadta valami a fantáziáját, kitalált köré egy képzeletbeli emléket. Régi gyerekjátékok, nosztalgikus karácsonyok emléktöredékei. Kopott dísztárgyak régi utakról, amiket azért vesz az ember, hogy emlékezzen, s most itt hevernek elfeledve. A fakó, megsárgult, régi fotókat szerette a legjobban, rajta sosem látott, ismeretlen, távoli rokonok a régmúltból.

Egyik nap, kutatás közben, egy rozoga szekrény mögül előkandikáló képkeretre lett figyelmes. Elhúzta a bútordarabot, és előkotorta a képet. Azonnal beleszeretett! Nekitámasztotta a karosszéknek, és hátralépve egy lépést, megcsodálta.

Tájkép volt. Nem tudta pontosan megmondani, hogy mi fogta meg benne. A színei tele voltak élettel. A távoli hegyek mintha őrködtek volna, a völgyben elterülő erdő, és a tisztás melletti tavacska felett. A partján kis házikó, hívogató fénnyel az ablakában. Szinte hallotta a fák susogását a lágy szellőben. Hirtelen madárcsivitelést hallott a háta mögül. Megfordult, de nem látott mást csak az erdő széli fákat. Csak egy pillanatra döbbent meg. Futólag rápillantott a lába előtt, a fűben heverő képre, mely egy padlást ábrázolt. Megfordult, és a ház felé vette az irányt. Látta, hogy az ajtaja kitárul. Elmosolyodott...

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2022-03-06 20:49 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Minden beküldésedben a cím végét feleslegesen pontozod, ezt javítottam. Ehhez képest nem rossz a helyesírásod, sőt, rosszabbra számítottam. Azért maradt benne pár vesszőhiba, ezeket azért nem igazítottáam meg, mert már így is rosszul érzem magam, hogy bele kellett nyúlnom a te alkotásodba, és hogy veszem ehhez a bátorságot. (Meg mert tabletet kaptam csak, pocsék angol billentyűzettel, egy év, mire itt bármit kiírok vagy javítok.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2022-03-07 08:20 Mayer

5

Tetszett! Ezért kutat az ember az elfeledett lomok között. Érzéseket keres. Az már csak járulékos többlet, hogy pókokkal haverkodhat közben.

h, 2022-03-07 09:53 S7ABO

Először nem tudtam elképzelni, mit lehet egy ilyen rövidke történetből kihozni úgy, hogy az eleje szinte csak egy leírás, de meglepett a vége, és tetszett is. Az a jó, hogy innen akárhova lehetne folytatni attól függően, hogy mi van a házban. Személy szerint én nem mernék bemenni egy magányos erdei házikóba, aminek az ajtaja magától kinyílik. :)

Szeretem az ilyen portálos történeteket, csomó lehetőség van bennük. A másik világ/világok szabályai, leírása, hatása az eredeti világra, a kapcsolatuk egymással, stb.

Az előző írásodhoz képest szerintem rengeteg a fejlődés helyesírás terén. Ne állj meg, csak így tovább!
(Mondom én, aztán majd jön Süti, és egy nagy tál morzsát talál benne. :) )

--------------------------
Élt egyszer egy pék.
Még a szeme is kék.
Az volt az ő álma,
Hogy ne legyen piros a málna.
Egyszer aztán gondolt egyet,
Minden málnát kékre festett.
Ő volt a pék. A málnafestő pék.

h, 2022-03-07 21:46 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Hű! Nem számítottam csattanóra. Azt hittem, hogy csak egy kellemes kis leírás lesz. Aztán puff! Meglepett, és nagyon tetszik! Gratulálok!

No, ha már S7abo megidézett a tál morzsával, akkor kezdjük. :)
"Számára azonban megannyi felidézni váló emlék, felfedezni váró kaland." - Felidézni váló? Ez szerintem egy javítási hiba eredménye. Gondolom, nem akartad a várót ismételni, és ez lett belőle. Feltételezem, hogy "való" lett volna a helyes szó.
"Néha csak beült az ódon, kopott karosszékbe az egyik szerzeményével, és ízlelgette a hangulatát." - A karosszékbe után én tennék egy vesszőt.
"ha megragadta valami a fantáziáját kitalált köré egy képzelet leli emléket" - A fantáziáját után mindenképpen kell egy vessző, mert tagmondatok határa van. És van egy elütés: nem leli, hanem teli emlék.
"A fakó, megsárgult régi fotókat szerette a legjobban, rajta sosem látott ismeretlen távoli rokonok a régmúltból. " - Vesszőket hiányolok. Így: "A fakó, megsárgult, régi fotókat szerette a legjobban, rajta sosem látott, ismeretlen, távoli rokonok a régmúltból. "
"Elhúzta a bútordarabot és előkotorta a képet." - Az és elől hiányzik a vessző.
"hátralépve egy lépést megcsodálta" - A megcsodálta elé szintén kellene vessző.
"Megfordult és a ház felé vette az irányt." - A megfordult után is szükséges a vessző.
"Látta, hogy az ajtaja kitárul, és elmosolyodott..." - Itt egy kis alanyegyeztetési hiba van. Túl sok az alanyváltás, és az utolsó nem sikerült. Az első tagmondat alanya a főhős, aki látja a házat. A másodiké már a ház, aminek kitárul az ablaka. Eddig rendben is van. Viszont az utolsó tagmondatban nincs jelölve az alanyváltás, ezért a mondat értelme szerint a ház mosolyodik el. Én ezt kettészedném a helyedben, és ezzel megoldódna a dolog: "Látta, hogy az ajtaja kitárul. Elmosolyodott..." Így már jobban érzékelhető, hogy visszaugrik alannyá a főhős, hiszen az első mondatnak ő az elsődleges alanya, így egyértelmű, hogy a következőnek is ő az. Nem tudom, hogy érzed-e a különbséget. De az írási készségeidet ismerve: igen.
Ezen kívül egy gondom van még vele: csúnya a két tömbszerű bekezdés. Tagold kicsit jobban. A "felfedezni váró kaland." után én ütnék egy entert, hadd legyen újabb bekezdés. Talán érdemes lenne a "és ízlelgette a hangulatát." után is beszúrni egy bekezdésvéget.
A következő, hasábszerű bekezdésed is kívánna ránézésre egy tagolást, de ne engedj neki! Csökkenne az átmenet okozta sokk érzése. Annyira finoman ugrik a helyszín, szinte átfolyik, mint egy selymes patak. Hiba lenne a tagolás miatt egy követ dobni ebbe a lágyságba. Maradjon inkább tagolatlan az a bekezdés. Illetve várj! Megvan! Ne oda tedd, ahová egyértelmű volna, ne az átmenethez, hanem még korábbra. Ez után tedd be azt a bekezdésvéget: "hátralépve egy lépést megcsodálta.". Így nem nyúlunk bele az átmenetbe, de nem lesz ronda, tömbszerű a bekezdés.

Mindezektől eltekintve valóban remek történet volt. Sőt, lenyűgöző. Még egyszer gratulálok hozzá. :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2022-03-08 08:12 S7ABO

Mondtam én, hogy lesz egy tál morzsa. :)
Ezzel viszont nem értek egyet:
"ha megragadta valami a fantáziáját kitalált köré egy képzelet leli emléket" - A fantáziáját után mindenképpen kell egy vessző, mert tagmondatok határa van. És van egy elütés: nem leli, hanem teli emlék.
Szerintem ez csak simán "képzeletbeli" akart lenni, csak elírta. A "képzelet teli" emlék nekem nagyon fura, kicsit magyartalannak is érzem. Viszont a képzeletbelit meg redundánsnak. A "kitalált köré" már eleve arra utal, hogy nem valódi az emlék, a képzeletbelivel (már ha valóban az akart lenni) csak még egyszer ráerősít, szerintem feleslegesen.
Vagy nem jól logikázok?

--------------------------
Élt egyszer egy pék.
Még a szeme is kék.
Az volt az ő álma,
Hogy ne legyen piros a málna.
Egyszer aztán gondolt egyet,
Minden málnát kékre festett.
Ő volt a pék. A málnafestő pék.

k, 2022-03-08 09:02 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Mindegy, mi akart lenni, ha elírás. Egyébként már nem így van a szövegben. Szóval ez az egy dolog vagy javítva lett, vagy én rontottam el a beidézést, és beleütöttem a bemásolás után valamit véletlenül. Ha az utóbbi történt, akkor bocsi. Viszont a vessző kell a jelölt helyre.

Ja, és még egy: a második bekezdésben a "megfordult" szó ismétlése kicsit zavaró. Tudom, hogy nem egy mondaton belül van, de akkor is elég közel érzem őket egymáshoz.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2022-03-08 09:54 S7ABO

A forgolódás nekem is feltűnt, de nem a szóismétlés kapcsán. El is gondolkodtam, hogy ha szembefordítanál egymással a padlásos és a házikós képet, aztán beállnál közéjük, akkor vajon mi történne. :)

--------------------------
Élt egyszer egy pék.
Még a szeme is kék.
Az volt az ő álma,
Hogy ne legyen piros a málna.
Egyszer aztán gondolt egyet,
Minden málnát kékre festett.
Ő volt a pék. A málnafestő pék.

k, 2022-03-08 19:07 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Hapciznál egyet a kettőről rád hulló por miatt. :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

cs, 2022-03-10 13:05 Zordonmorc

Köszönöm mindenkinek! :)
A legnagyobb gondom, hogy amint elkészül egy írás utána, már a következőn agyalok. Ritkán nézem át tüzetesen, sajnos. Az első verziók még ennél is borzalmasabbak. Nem csak a vesszők hiányoznak, de a mondat elején a nagybetű sem mindig sikerül, és még a szóközök is kimaradnak néha :D
De igyekszem ezen változtatni! Ezért(is) szeretem ezt az oldalt!

cs, 2022-03-10 20:40 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Akkor, hajrá, javítsd most itt! :)
Át tudod szerkeszteni, javítani a már beküldött írásodat.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2022-03-11 22:27 Sednol

Sednol képe

Aranyos történet. Jövök egy kicsit csipkelődni.

„A félig elfeledett múlt haszontalan káosza.”

Ezt azért emeltem ki, mert ha csak ezt olvasod el, akkor egyértelműen mankóért kiált a mondat. Szeretne valahová tartozni, hiszen a jelen formájában olyan, mintha elszakították volna a társától. De a káosz szó is kilóg, a kacat jobban illene. Ha az előtte álló mondatból kiszeded a kacat szót, és hozzácsapod egy vesszővel ezt a mondatot, máris működni fog. Bár az utolsó mondat is olyan kacska magányosan.

Lehet, hogy csak az én szememet döfi, de az első bekezdésben Ő az alany, a másodiktól a NAPFÉNY. Ez utóbbi kezd dobozokat nyitogatni, vizsgálgatni és emlékeket, érzéseket keresgélni. Értem, hogy mit szeretnél, de ez itt már a tárgyalás része a történetnek, így térj is rá, ne akarj még itt is hangulatot teremteni.

„A tetőablakon beszűrődő napfény sejtelmes félhomályba burkolta a helységet.”

Olvasd el a történeted e nélkül a mondat nélkül! Sérül? Szerintem nem. A hangulatot már megteremtetted az első bekezdésben, felesleges túlragozni, csak zavart kelt. Ha ragaszkodsz hozzá, ki ne ragaszkodna, akkor vidd fel az első bekezdés elejére, és a két első mondatból alkoss egyet.

„Mindig a félhomályos…”

Személyes hülyeség, de én az ilyen rövid terjedelmű írásoknál tömörséget várok. Sokkal hatásosabb, ha rövid, céltudatos mondatokkal operál az ember fia.

Amúgy tetszett, hiszen az elején megfogtál a hangulattal, amiből a számomra széttöredezett mondatok sem tudtak kiszakítani. Kíváncsian várom a következő írásodat.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2022-03-12 08:11 Zordonmorc

Csipkelődj nyugodtan! :)

„A félig elfeledett múlt haszontalan káosza.” Lehet butaság, de én ezt nem javítanám. A káosz a rendezetlenségre utal. Legalábbis szándékom szerint.
Ami a másik mondatot illeti, töröltem, mert valóban felesleges.
Köszönöm az észrevételeket!

szo, 2022-03-12 08:12 Zordonmorc

Csipkelődj nyugodtan! :)

„A félig elfeledett múlt haszontalan káosza.” Lehet butaság, de én ezt nem javítanám. A káosz a rendezetlenségre utal. Legalábbis szándékom szerint.
Ami a másik mondatot illeti, töröltem, mert valóban felesleges.
Köszönöm az észrevételeket!