Geront Ofélia és az idősek otthona 2/2.

Sötétedett, mire átszuszakoltuk magunkat a kerítés teteje és az óriásplakát alja közötti, félméteres résen.
Az idősotthon masszív, hatalmas együttes volt, a klasszikus stílben felhúzott főépülettől jobb kéz felé húzódott a bentlakók szárnya, délre elszórtan a melléképületek.
– Oké, srácok – mondtam. – A mellékkócerájokat kilőhetjük. Egy valaki a főbejárathoz, a többiek meg a lakószárny körül állnak lesben.
– Mindig állok, s nem csak lesben, gyönyörködj e szexi testben – vartyogta közbe Cicvarek.
– Kuss. Szerencsére nem őrzik ezt a hóbelevancot. Könnyű dolgunk lesz!
– Biztos vagy benne? – kérdezte Pengető, és a hangja úgy remegett, mint egy szűzlányak, mikor a begerjedt lávatroll azt énekli neki, hogy Áj Láva Jú.
– Naná! Vagy talán épp őrkutyák marcangolnak minket?
– Azok nem – mekegte rémülten Pilincka úr, és úgy mozgatta a bajuszkáját, mint egy nyúl, aki az utolsó salátáját majszolja. – De azok szerintem mindjárt megteszik!
Tekintetettem követtem a kinyújtott – és vibrátorként reszkető – mutatóujját, és úgy éreztem, egy hullámvasút tetején ülök egy rakás betintázott ánglius turistával, tintahal-lakoma után, a szerelvény nekilódul, a részegek pedig pár pillanat múlva a nyakamba tolják teljes – retek módon nem bizalomgerjesztő – gyomortartalmukat.
Vagy féltucat, TeszLe Szadomat márkájú robot lebegett előttünk úgy két láb magasságban, acélkarjaikban lovaglóostort, láncot, bilincset és más hasonló, baljós cuccokat lengettek, fotocelláikon gonoszan csillant meg a holdfény. Felügyelő úr! Eddig csak a kupinegyedben, a szado-mazo bárokban láttunk efféle high-tech szörnyetegeket! Honnan a fenéből tudhattuk volna, hogy az idősek otthonában Szadomatokra bízzák a külterületek őrzését?!
Nem részletezem a dolgot: a puha, bársonyos éji levegőt csakhamar ütlegelés, korbács-suhogás és bilincscsörgés zaja töltötte be, néhány jajkiáltással vegyülve. Testcselezve próbáltam kitérni egy pörgő, prémes bilincs elől, közben fél szemmel láttam, hogy egy aljas bádogkasztni épp Cicvareket fülébe próbál beerőltetni egy zselés, neonrózsaszín műhímtagot, Pengető pedig hasztalan igyekszik elvágni egy ördögfajzat bádogember kábelezését.
– Futás! – kiáltottam le magam. – Ezek a dögök… A francba – rúgtam félre egy lapos fenekelőlapátot –, fél óráig ha bírják egy töltéssel. A kupiban is, ahol… Szóval ha megfuttatjuk őket, az leszívja az energiájukat, mint egy succubus!
Nekilódultunk hát, és olyan sprintet vágtunk ki, mint a melegbárba tévedt konzervatív turista, aztán hosszútávfutó-stílre váltva loholtunk a fák között, de az átkozott gépek csak nem akartak lemaradni, sem leállni.
– Mintha azt említetted volna – lihegte Pengető a maga választékos stílusában – hogy lemerülnek…
– Nézzétek! – visított fel Pilincka úr, és az egyik üldözőnkre mutatott. A robot egy holdfény megvilágította tisztáson haladt át, páncélján pedig jól láthatóan villant fel a FuraCell felirat.
Felügyelő úr! Hát honnan a francból tudhattam volna, hogy a legújabb Szadomat modelleket a FuraCell FenekElem látja el energiával? Amely akár tízszer tovább tart?!
Nem volt más választásunk – bár nem terveztük, most a lakóépület felé vettük az irányt. Feneketlen Teddy felkiáltott, hogy mindjárt kerít egy üvegvágót, benyúlt a zsákjába, majd előhúzott egy félig fagyott ürücombot.
– Pedig majdnem megvolt, hogy rakja meg egy szatír tapír! – káromkodott, de Pengető kikapta a kezéből a húsdarabot, és teljes erőből az ablaknak vágta. A biztonsági üveg csörömpölve betört, mi pedig egymást toszigálva-nyomorgatva, sorra beugráltunk a sötét, ismeretlen helyiségbe. A hangok alapján a Szadomatok egy ideig még nyomunkat vesztve keringtek a pázsiton, aztán csalódottan, ostorpattogtatva elvonultak.
– Megmenekültünk! – rikoltott Feneketlen Teddy, de nem osztoztam az örömében, egyrészt, mivel mind a kétszázhúsz font súlyával a hátamon ült, másrészt, mivel az ablakon bezuhanva lefejeltem valamit, ami nagyon kemény, nagyon fehér és nagyon pisiízű volt. Kevéssé lelkesen állapítottam meg, hogy a földszinti női vécé egyik fülkéjében landolt elfuserált expedíciónk.
Még arra sem volt időnk, hogy meglóduljon a gyomrunk, mikor neszezést hallottunk – lerúgtam magamról Teddyt, majd mozdulatlanná dermedve tapadtunk a fülke falához. Onnan hallgattuk lélegzetvisszafojtva, amint két pár láb végigcsoszog a kőpadlón, két nájlon hálóköntös susog és zizeg, majd két reszketeg, mégis extatikus hang bizarr párbeszédbe kezd:
– Drága Millicent, szerinted ma este is eljön a titokzatos, éjjeli csóklovag?
– Kedves Millibar, hát hogyne! Ahogy tegnap, és előtte, és azelőtt…
– Oh, micsoda férfi! Mindig tettre kész, sosem fárad el, és örökkön kész a megújulásra!
– Mikor kialszanak a fények, én már alig tudom visszafogni magamat!
– Ah, ha létezik, ilyen lehet a szerelem istene!
A nénik egy ideig kórusban nyögdécseltek és sóhajtoztak, na meg – a pacsulibűz alapján – ezerrel szépítkeztek, aztán ismét rákezdték – de ezúttal olyat mondtak, amitől összeszorult a gyomrom, mint apácának a szultáni háremben.
– Igazán áldhatjuk Geront Ofélia nevét, amiért elhozza nekünk a drága, éjjeli csóklovagot!
A mamák pár perc múlva lefalcoltak, mi pedig kizuhantunk a szűkre méretezett kabinból.
– Hogyan tovább? – szegezte nekem Pengető. – Úgy tűnik, a buliban Geront Ofélia is benne van, sőt, ő szállítja a piszok dzsigolót a nagynéninek meg a többieknek!
Beharaptam az ajkam, és lelki szemeim előtt feltűntek azok a cuki ajkak meg azok a gömbölyű, formás mellek… Na nem, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ilyen bájos mosollyal valaki a sötét szexbizniszben dolgozzon!
– Mindenestre nézzünk utána a dolgoknak! – mondtam határozottan. – Ha itt ülünk benn egész éjjel, semmit sem tudunk meg. Utánam!
Kióvakodtunk a folyosóra, végigosontunk a fogasok, esernyőtartók és dohszagot árasztó gardróbok között, de az első sarok előtt rutinos mozdulattal ugrottunk be egy ódon ruhásszekrénybe, akár a pucér szerető, amikor hazaér a díjbirkózó férj. Három pár láb léptei döngtek végig a folyosón, és a fickók – mert határozottan nem csiszi-csoszi nyugdíjas-lépteik voltak – épp a szekrényünk előtt álltak meg egy szóra.
– Jól van, fiúkák – döngicsélte egy negédes hang –, készítsétek elő az egyes hálótermet, én addig becsempészem a mai balekunkat.
Félretoltam Pengető könyökét az arcomból, és fél szemmel kilestem a résnyire nyitva hagyott ajtón. Két, egyen-kezeslábast viselő, zsákok súlya alatt roskadozó pofa bólogatott unott arccal, míg a harmadik – nyilván a főnökük –, utasításokat adott, és középen kettéválasztott, förtelmes könyvséróját simogatta önelégülten. Valahonnan ismerős volt nekem ez a frizura…
– Még egy magamfajta zseniális elme sem hitte volna, hogy ilyen aranybánya rejlik a kiéhezett nyugdíjas asszonyságok ágyékában – tette még hozzá bájologva, és megigazgatta halszálkás öltönyét. – Na meg a buta kis biztosítottakban!
Ekkor beugrott: a csirizszagú pofák ennek a fószernek a bazsalygó képét kenték fel, mielőtt mi kentük volna ez az ő képüket. Ez Bármi Áron, a Szexbiztosító góréja.
– Ha kész vagytok a hálótermekkel, keressétek meg Geront Oféliát, kifizetem a részesedését. Az üzlet az üzlet, picinyeim, és én nem szeretek tartozni. Munkára, fiúkák!

– Te érted ezt? – nézett rám kétségbeesetten Pengető, mikor kisorjáztunk a szekrényből, és Pilincka úr lerázta a cvikkerére akadt öreglány-mamuszt.
– Sajnos igen – feleltem komoran. – Sötét üzelmek folynak itt, és tényleg úgy néz ki, hogy az a cuki lány is benne van… De még leleplezhetjük őket. Pilincka úr! Cicvarek!
– Igenis! – vágta magát vigyázzba a két alfél.
– Ha Bármi Áron igazat mondott, Geront Ofélia még az épületben van. Találjátok meg, aztán keressétek meg az egyes számú hálótermet, és hozzátok oda! Teddy!
– Igen!
– Kövesd azt a könyvsérós bájgúnár Bármi Áront, és miután bekísérte a kuncsaftját a hálóterembe, osonj be utánunk te is, és álld el az ajtót. Egy lélek se hagyhatja el a körletet!
– Értettem!
– Helyes! Mi Pengetővel gondoskodunk a két biztosítós csatlósról. Elrontjuk a szexpartyt, mint egy rosszkor jött hasmenés!

A két alantas csókát könnyebb volt lekapcsolni, mint gólyabálon részeg diáklányt találni. Követtük a pofákat a terembe, ahol a barátságos, holdvilágos félhomályban gyakorlott mozdulatokkal bontották meg a zsákjaikat. Lemezjátszót kaptak elő, beüzemelték a masinát, és csakhamar buja lounge halk hangjai vegyültek az öregek horkolásába. A két fickó ezek után parfümöt permetezett szét – a szaga sacc per félúton lehetett a bagzó macska bűze és a liliom illata között –, majd néhány szív alakú plüsspárnát, takarót, pár szett szexi fehérneműt és egyéb segédeszközöket rendeztek takaros kis kompozícióba a terem közepén. Közben, elég antiklimatikus módon, folyamat’ nyavalyogtak, mint a sellő, akit tévedésből lábfétises pornóra kasztingoltak.
– Nihil vigye ezt a melót – sutyorogta az egyikük –, legalább a tb-t fizetné az a krajcároskodó Bármi Áron.
– Hát gondolhatod, hogy én sem azért végeztem goblinisztika-gobelinisztika-esztétikán summa cum laude, hogy utána néhány öreglány orgiáját szervezzem…
– De hát nincs mit tenni. Vagy ez van, vagy a pultos állás a MegZabálszban.
– Na ja. Előbb békítek össze egy szolipszistát egy materialistával, mintsem hogy naponta ötszázszor elmondjam, melyik az aktuálisan akciós sárga-ogre-bögre turmix…
A két sopánkodó szinkronban lehajolt a zsákjaihoz, és mi Pengetővel ezt a pillanatot választottuk ki, hogy rájuk vessük magunkat. Felkaptuk a földről a puha plüsstakarókat, ráborítottuk a csatlósokra, majd a miheztartás végett elhelyeztünk egy-egy rúgást a fejükön. Elégedetten konstatáltam, hogy a lábfejemen megreccsen egy állkapocs, meglazul egy fog, aztán villámgyorsan gúzsba kötöttük a két fickót a kihelyezett harisnyakötőkkel, majd betoltuk őket egy ágy alá.
Az időzítés pontos volt, mint pornóban a spriccelés: alighogy berugdaltuk a csatlósokat a porcicák közé, suttyomban nyílt az ajtó. Beugrottunk egy ágy mögé, onnan lestük, ahogy két újabb alak somfordál a terembe. De mit somfordáltak, felügyelő úr, suttyogtak, sündörögtek, sertepertéltek, még a sziluettjükön is látszott, hogy görbe úton csámpáznak, mint családfő a kuplerájban. Az egyikük, egy válltöméses öltönyt viselő, testet öltött ellenszenv, bátorítóan meglapogatta a társa, egy alacsony, köpcös figura vállát.
– Na, rajta, ahogy megbeszéltük, egy ingyenmenet, még időkorlát sincsen! – sutyorogta. – Csak arra figyeljen, hogy ne nyögdécseljen meg üvöltözzön, a hölgy, tudja... izé, kissé neurotikus, nem szereti a hangoskodást.
Úgy belemerültek a susmorgásba, hogy észre sem vették, amikor Feneketlen Teddy szekrényre hajazóan kecses körvonalai derengtek fel mögöttük az ajtóban. Arra viszont már ők is és mi is felkaptuk a fejünket, mikor az kétszárnyú ajtó kirobbant a helyéből, Teddy orra bukott, végigszánkázott a frissen vaxolt padlón, és mint tekegolyó a bábukat, ledöntötte a lábáról Bármi Áront és kísérőjét. Az ajtókeret romjai között egy alpaka bolyhos popsija fehérlett – a jószág épp csak, hogy megrázta lábát az elemi erejű, ajtószaggató rúgás után – mögötte Pilincka úr és Cicvarek tűntek fel furcsán merev mozgással, a sort pedig egy tüllszoknyás, fiatal nő zárta.

Az események itt határozottan felpörögtek. A tüllszoknyás kis szexbomba felkattintotta a villanyt. Feneketlen Teddy talpra rángatta Bármi Áront és társát. Mi Pengetővel előugrottunk az ágy fedezékéből.
– Áhá! – böktem diadalmasan Bármi Áron felé. – Vége a balhénak! Azt hitted, soha, senki nem jön rá? Hogy évekig megúszhatod?
– De hát miről van szó? – kapkodta a fejét ide-oda Pengető.
– Ez a pofa meg a szexbiztosítása… Te magad mondtad, miben utazik. A kanos pasik tömege biztosítást köt, és ha egyedül maradnak, a cég leszállít nekik egy örömlányt vagy öltáncost sztrippert. Csakhogy Bármi Áron úgy gondolta, még nagyobbat szakíthat, ha nem fizeti ki még a pásztoróra díját sem… Így hát a kupi helyett az idősek otthonába hozta az ilyen szerencsétleneket, mint ez. – A Teddy hóna alatt reszkető, nyomorúságos fazonra böktem, aki atlétatrikóban, alsónadrágban és zoknitartóban pislogott jobbra-balra, kezében egy kék tablettás dobozt gyűrögetve, hiába várva sorsa jobbra fordulását.
– Persze ez nem minden. Bármi Áronnak szüksége volt egy bűntársra. Valakire, aki beengedi az otthonba. Aki megtisztítja a terepet. Előkészíti a háremet. Vagyis magára – kiáltottam fel, mutatóujjammal az ajtó felé bökve –, Geront Ofélia!
Egy emberként néztünk a bejárat felé. Pengető felcsuklott, Teddy felszisszent, én meg majd’ lenyeltem a nyelvemet. A szexi, tüllszoknyás lány elégedetten állt az ajtóban, arcán cuki mosoly, a kezében egy cseppet sem cuki sörétes puska.
– Uram – nyögte Bármi Áron. – Bármit beismerek, de esküszöm, sosem láttam ezt a nőt!

Ez az infó új volt nekem, mint kentaurnak a neccharisnya. Kevéssé kulturált arcot vághattam, mert a gesztenyebarna hajú, titokzatos szépség elfintorodott, és sörétesével a mellkasom felé bökött.
– Maga hülye! – közölte bájos egyszerűséggel. – A nevem Cuki McCsini hadnagy, és a városi titkosrendőrség erkölcsrendészeti alosztályának nyomozója vagyok! Régóta gyanítottuk, hogy sötét üzelmek folynak az idősek otthonában. Hónapok óta megfigyeltük a gyanús éjjeli mozgásokat, és mostanra gyűlt össze annyi bizonyíték, amellyel nyomást helyezhettünk a vezetőségre, hogy vádalku keretében adják fel a bűncselekmény értelmi szerzőjét. Maguk meg pont akkor csörtettek be az irodába a hülye incubusos sztorijukkal, mikor Geront Oféliát vallattam. Kénytelen voltam hát leütni az asszonyságot, és betolni az íróasztal alá, aztán eljátszani a szerepét, és elküldeni magukat a csodába. Más se hiányzott, mint hogy összezavarják a terveinket! Persze maguk után eresztettem egy nyomozómat, aki minden lépésüket megfigyelte, így tudtam meg, hogy visszatértek az idősek otthonába. Ezek után már nem volt nehéz lefegyvereznem a két barátját.
Pilincka úr és Cicvarek felé intett, akik kezüket a tarkójukra téve, kényszeredett vigyorral álldogáltak a fehér, bolyhos kis rendőrségi alpaka figyelő tekintete előtt.
– Oké, és most mi lesz? – tettem fel a nyilvánvaló kérdést. Cuki McCsini összeharapta rózsaszín, feltűnően formás ajkát.
– Azt hiszem, egyértelmű. Az egész bandát letartóztatom! Ezeket – bökött Bármi Áron és az atlétatrikós felé – kéjelgésért, magukat illetéktelen behatolásért.

Az előbb azt mondtam, az események felgyorsultak – most átváltottak szabadesésbe.
Pengetőből előtört a régi börtönfóbiája, amely azóta kínozta, hogy egy négyes zárkában egy transzvesztita énektrió arra kényszerítette, hogy epilálja minden tag lábát plusz a szólóénekes bikinivonalát – rugós kést pattintott hát elő, és választékos modorában elsüvöltötte magát:
– Nem megyek a börtönbe, a cica farkát!
Feneketlen Teddy eldobta a két delikvenst, mint kanos kamasz a használt zsepit, és haverja segítségére sietett. Fegyverbe! felkiáltással belenyúlt a zsákjába, készen, hogy előrántson egy páncéltörő rakétát – és előrántott egy páncéltörő rakétát.
Mindannyian meglepődtünk, de a legjobban – sajnos – maga Teddy. Meglepetésében elernyedt a füstölt sonkányi mancsa, a páncéltörő nagyot koppanva a földre hullott, az elsütőszerkezet kattant, és meg mernék esküdni, hogy egy pillanatig láttam a rakétát, amely sisteregve kirobbant a combvastag csőből, végigsüvített a padló felett, és egy diszkrét robbanás kíséretében eltüntette a park felőli főfal kábé egynegyedét.
Úgy köpködtem a kőport, mint aki egy sziklagólemmel kamatyolt, de már százmérföldes sebességgel zuhantunk, arccal a katasztrófába. A nyugdíjas nénik, akik békésen áthortyogták a jövés-menést, alpaka-rúgást, ordibálást, a velőtrázó robbanásra sorra magukhoz tértek – egyik a másik után dörzsölte ki az álmot a szeméből, a tekintetekben mohó vágy gyúlt, nájlon és pamut hálóingek suhogtak, hajcsavarók villantak a fényben – a kiéhezetten szuszogó, csorgó nyálú horda amőbaként vett körbe minket, perverz, tárgyiasító tekintetek vizslatták a testem, egy csontos kéz – talán épp Pengető nagynénjéé – a fenekembe csípett.
– Micsoda snájdig fiatalemberek…
– Vajon melyikük az éjszakai csóklovag?!
Felügyelő úr! Talán még megúszhattuk volna a dolgot! Ha szépen, rendezett oszlopokban kihátrálunk a kéjenc némberek gyűrűjéből, talán kereket oldhatunk, ők pedig lecsillapodnak, és visszaalszanak – ám abban a pillanatban, mikor Pengetővel hátat hátnak vetve, reszkető horpasszal, átizzadt hónaljjal araszolni kezdtünk a szabadságot jelentő ajtó felé, megszólalt egy slejmesen nyálas, behízelgően modoros hang:
– Hmm, sexy cicák! Tudjátok, hogy én okozom a globális felmelegedést? Ugyanis a közelemben az összes csajról leolvad a bugyi!
Szinte hallottam a roppanást, ahogy a szexuális energia felgyülemlett áradata átszakítja a gátat. Kötött mamuszok és éjjeli köntösök röppentek a levegőbe, hogy lomhán landoljanak a padlón, mohó kezek kaptak legintimebb porcikáink után – ilyen körülmények között kiveszett belőlünk a lovagiasság utolsó szikrája is. Teddy felborított két járókeretet, Pilincka úr leszegte fejét, és átment faltörő kosba, én egy infúziós állványt kopjaként szegezve törtem át a tömegen, utánunk a többiek, a szétrobbant fal, a park, a szabadság felé – odakinn a TeszLe Szadomatok boldog berregéssel fedezték fel elvesztett nyomunkat, és lódultak felénk, de mi alig törődtünk velük – hiszen a nyomunkban, kéjes lihegéssel, visítással, görbebot-kopogások és extatikus hangon elvisított, perverz ajánlatok között ott áradt és száguldott az egyes számú hálóterem illetlenül nekivetkőzött, teljes serege.
Az őrült hajszáról csak ködös emlékeim maradtak – a kisportolt Cuki McCsini és fehér alpakája elszáguldottak mellettünk, Miss Cuki visszaszólt, hogy az elszúrt akció miatt még számolunk, majd könnyedén nagyobb sebességre kapcsolt, és lehagyott minket – Bármi Áron és atlétatrikós kuncsaftja beugrottak egy nyitott ajtóval várakozó, sötét limuzinba, de mielőtt a sofőr ráadhatta volna a gyújtást, dauerolt hajú nénik különítménye vetette magát a járgányra, egy ki tudja, honnan előkerült bádog éthordó betörte a szélvédőt, a gerjedt öregek bemásztak a kocsiba, és onnan már csak ütemes lökések zaja és elkínzott nyöszörgés hallatszott idegborzasztóan.
Így történt, hogy ötösfogatunk magára maradva rohant végig a főutcán, sarkában az alulöltözött, túlfűtött, felhergelt geronto-kommandóval és a bilincseket, neonfényben ragyogó műhímtagokat és korbácsokat lóbáló Szadomat-sereggel. Az, hogy a menetünk éppen a Szende Szűzleányok Szombati Szeánszának otthont adó parkon keresztül gázolt át, frászt hozva a rendezvény mind a százhuszonhárom résztvevőjére, már végképp csak az ördög ízetlen incselkedése lehetett – valahogy nem nézem, hol s merre járok, miközben egy nyolcvan körüli mátriárka sivítja a fülembe egy ezerrel robogó elektromos székből, hogy tepertős pogácsát süt nekem, ha kedves leszek hozzá.
Végül a Cuki McCsini riadóztatására kiérkező yard kapcsolt le minket – épp időben, mert már a fülünkön vettük a levegőt. Ellenben a gerjedt gerontobandát meg sem kísérelték feltartóztatni – a tömeget tovasodorta a lendülete. Jól hallottam, hogy a kertvárosban, vadfogó hálókkal sikerült lefülelni az utolsó, még száguldozó tagokat?

Hogy mennyit kaphatok? Tessék? Enyhítő körülmények, és hogy McCsini hadnagy vádalkut ajánlott? Azt a három hónapot fél lábon is kibírom. Az alkuban pedig látatlanul is benne vagyok, főleg, ha egy sör mellett beszélhetem a kisasszonnyal meg a részleteit. Ezt az áhított sörözést egyébként már említettem a többieknek is, mire Cicvarek, a Balfahím benyögte a kedvenc csajozós szövegét, amit szerinte okvetlen ki kell próbálnom:
– Tetszenek a balfahímek? Itt egy sör, a balfa hí’ meg!
Csak órák múlva sikerült őt eszméletre pofozni.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2021-10-08 23:59 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Az egyes hálóterem útközben kapott egy nullát és tízes lett belőle.

Egyszer minket meg fognak büntetni, hogy itt mindenféle túlfűtött kekszuális poénok és hasonlítok olvashatóak 18-as karika nélkül. Egye fene. Nem hittem volna, hogy valaha látok olyat, hogy "fehér, bolyhos kis rendőrségi alpaka", és ezért megérte átverekednem magam az összes szex-kiszóláson. Nem tudom, hogy vagy képes termelni ezeket, meg a fűzfapoémákat.
De neked hála megtudhattam, hogy ez létezik (ha már rendőrségi alpaka és öreglányok):

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2021-10-09 15:17 Para Celsus

Para Celsus képe

Ó, bakker, és az Alpacarl nekem eddig kimaradt - már megérte feltölteni ezt az írást a karcra.
Az elmúlt évek anti-írási gödréből másztam ki (reményeim szerint) ezzel a sztorival, a felgyülemlett szex-kiszólások ennek az időszaknak az összegyűjtött terméke.
A tízes-egyest javítottam, és remélem, ha megírom a folytatást a rendőrségi alpakával és a szex-kiszólásokkal, már nem követek el ilyen rutintalan bakit.


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2021-10-14 14:23 S7ABO

Mindenképpen kíváncsiak vagyunk McCsini hadnagy és az ő fehér bolyhos kis alpakájának kalandjaira!
De a főszereplőkről se feledkezz meg! A már-már Rejtő Jenősen szedett-vedett kétballábas brigád szintén folytatásért kiált.

--------------------------
Élt egyszer egy pék.
Még a szeme is kék.
Az volt az ő álma,
Hogy ne legyen piros a málna.
Egyszer aztán gondolt egyet,
Minden málnát kékre festett.
Ő volt a pék. A málnafestő pék.

k, 2021-10-12 22:26 bombahoppa

GRATULA! Ha tehetném, kilencven százalékát koppintanám, de méltatlanul elfeledett filozófia tanáraim etikai és orális intelmei erősen akadályoznak ebben. Jobb híján maradok őszinte híved és (engedélyeddel) műveimben szó szerint idézlek majd.

cs, 2021-10-14 07:38 Para Celsus

Para Celsus képe

Hú, köszi! Azt kell mondjam, hogy mostanában jól jön nekem a pozitív visszacsatolás, mert írói szempontból piszok nyűgös időszakon vagyok túl. Szóval ez tényleg jókor jött, és örülök, ha tetszett a cucc.


"The Rainmakeeeer!"