Druida ügyek

Meg kell mondjuk: Arnan druida ügyes volt, ám mégis elérkezett az a szomorúsággal teljes nap midőn kedvenc bordélyában azt mondták:
– Nem, Arnan, nincs többé hitelre.
Visszaballagott falujába. Minden lépés egy örökkévalóságnak tűnt, a zápor is elverte.
Ám Aldkeep városában vénasszonyok siránkozása fogadta, az életerős férfiak pedig csak vonszolták magukat.
– Mi történt itt? – kapta el sötét arccal az egyiket.
– Egy nagyon magas pofa jelent meg, sárga szőrcsuhában. Nagyon magas lóról beszélt. De azért földhöz vágta még azokat is, akik fegyverrel rontottak neki!
– Egy pap! – morogta Arnan. – Mit vitt el.
– A Falu vénét. Jarli apót. Áldozatot emlegetett. És most engedj, mert ez is fáj!
Jarli! Ő tanította Arnant mielőtt az érzéki lányok elvették az eszét a combjaikkal és a bújásukkal.

Félrevonult, hogy átgondolja: mitévő legyen. Ekkor meglátott a faluszélén egy romháznál kutakodó tolvajt. Szinte majdnem agyoncsapta.
– Hová mész? – kiabálta. – Hová mész?
Majd' kirázta a fekete zekéjéből.
A szótlan tűrésre ismét Arnan felelt:
– Velem jössz. A pap után megyünk.
– Ha megkérded, akkor se tudom hová ment – rázta fejét a tolvaj. – Becsszó! Ja, hogy az nincs - mármint becs. Akkor akármilyen szó!
– Sebaj! Én tudom! – rikoltott a zöld ruhás druida. – Dorcoast-ba ment. Ott van egy öreg isten kő-oltára. Pont ideális bármilyen áldozatra.
– Remélem nem az enyémre!
– Jarli apóéra!
– Ó az egy szent, még nekem is megbocsátott. Várj!
Azzal Ratius a tolvaj egy eléggé rendben lévő házhoz vezette. Mivel kicsit késve jött ki, Arnan beszaladt utána - és elámult. Látszott a berendezések sokaságán, minőségén hogy a tolvajuk nemcsak megszerezni, de forgatni is tudja a pénzt.
– Te gazdag vagy...
– Ratius, mester-tolvaj, szolgálatára – hajolt meg amaz. Látszott, hogy begyakorolta, sok udvarban járhatott.
Most már volt nála rövid-íj, tőr a koszos csizmaszárban, álkulcs, kis reszelő, fogó és apró tükör.

Szükség is volt rá. Ugyanis a Dorcoast belső szentélyéig vezető út tele volt csapdákkal és titkos átjárókkal. Még romosan is monumentális volt, a falain futó repkények pedig vadregényessé tették.
Az óriás pap csak félig aludt, azonnal felpattant és a járataiba futott. Közben Arnan állandóan Ratiust leste, és elvágta az apó köteleit. Míg felvitte egy emelkedőn, magasabb helyre, Ratius felmutatta hüvelykujját.
Arnan erre használatba vette boszorkányságát. Először mászhatott akár egy pók. Ide csak az őrült pap hörgése jutott fel. Ködfelhőt bocsátott rá, jó terjengőset. Egy tövisostorral pedig kihúzta lábát. A szabadulás után az óriás rossz felé indult el: Ratius karókkal teli mélyedésébe esett.
Ám ekkor kar szorította hátra nyakát, a vas erejével.
– Nemcsak te értesz varázslathoz, koszos druida – sziszegte egy hang diadalittasan. – Ágyelőnek se jó a ruházatod, koszos druida.
Arnan nem akarta tudni honnan jön. Viszont kopaszodó feje észrevette, hogy a hang irányával párhuzamosan, az emeleten, van egy tükör és a bántalmazója egy repkényen van. Engedte, hogy összefonódjanak. Nyak reccsent...
De nem az övé.

– Jól vagy? – nézett fel Ratius.
– Aha – krákogott az. – Piti ügy.
– Akkor nem tartozom semmivel!
– Sőt, kapsz tőlem "Vadállati érzék" varázslatot- ajándékba!
Hallotta Ratius cipőit elkopogni. Az apó keresett egy göcsörtös fát, arra támaszkodott, hunyorogva ránézett:
– Marad? Megy?
Arnan az oltárt leste:
– Valami azt súgja: előbb-utóbb le kell rombolnom. Ha nem Aldkeep-ben, máshol szólnak - magasabb helyekről. Közepes ügy.
– Mire mondanád, hogy nagy?
Arnan rá, majd az oltárra mutatott:
– Ha a pap feláldoz és az öreg isten életre kel! Futkorászhatnék városok közt, napestig. Fényesre ülnék egy kordét!

Majd nekikezdett.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2021-06-02 17:10 craz

craz képe

AvatáR kitartó.
Mindig telerakja egy félkordényi hibával, amit beküld.
Nekem a Szinte majdnem agyoncsapta. fáj a legjobban. Nektek?

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2021-06-03 11:46 Dana

Dana képe

Akkor már legyünk pontosak: Nekem a "Szinte majdnem agyoncsapta." fáj a legjobban.

Én néhányszor megpróbálkoztam, másokkal egyetemben, tanítgatni Avatárt, de mára feladtam. Tudjuk, hogy a regényt is képes egy A4-es oldalban megírni, meg azt is, hogy valószínűleg ő teljesen másképp olvassa, érti, amit leír, mint mi.

Találkoztatok már hasonlóval? Lehet az ilyesmit valahogyan fejleszteni? Avatárnak nagyon jó humora van, egyedi módon fejezi ki magát, és sajnos a helyesírása inkább helytelenírás. Régi bútordarabunk, nem bántjuk.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2021-06-03 12:20 Deep_Ankrin

Bevallom töredelmesen négyszer olvastam el, de még mindig nem tudom képileg összerakni magamban a storyt. Olyan, mintha csak minden harmadik sor lenne megírva egy történet szinopszisából.

cs, 2021-06-03 14:54 AvatáR

AvatáR képe

Pedig megpróbáltam most is átnézni :(
Igyekszem most már tényleg jobbá tenni a helyesírásom.
Bocsáss meg nekem kedves Dana hogy nem ment, valamiért mindig több hiba lett javítás után mint előtte -pedig én nem akartam feladni.

"A két legerősebb harcos a Türelem és az Idő"