A Gyűrű Fura - A Gyűrűs Sietsége 3.

- Jó estét, hobbik! - üdvözölte hőseinket a grízi kapuőr, aki szürke labdát pörgetett ujjai között boszorkányos ügyességgel.
- Magába is, báttya! - harsogták kórusban a megyeiek.
- A Pajkos Póni fogadót keressük! - szólt Roló. - Megmondaná, merre van?
- Pajkos Póni...- tűnődött a strázsa. - Olyat nem ismerek. Félrehallhattátok a nevet szerintem! Amit ti kerestek, az balra az első utcában van!
- Köszönjük, öregem! - hálálkodott az útbaigazításért Pipi. - Mondja, nem unalmas itt állni naphosszat? - kérdezte hirtelen.
- Á! - legyintett az öreg. - Mindig talál az ember elfoglaltságot...- mondta, miközben messzire pöccintette a szürke golyóbist, majd mutatóujjával duda orrába túrt.
- Gusztustalan állat...- búcsúzott el tőle hamarjában a kis csapat, azzal beléptek a városkába.
Balra az első sikátorban megálltak az utca egyetlen vendéglátó egysége előtt, és kis ideig gyönyörködtek a kitett piros gyertyák lobogó, vendégcsalogató fényében. "Fogadó a Pajkos Mónihoz" , hirdette a cégér. A hobbik vigyorogva kacsintottak egymásra.
- Ez a perverz Dangalf! - röhögött Roló. - Tudja, melyik a legjobb találkahely!
- Vén mágus is megnyalatja a varázspálcát! - idézte a közmondást Tréfa. Benyitottak. Az előtérben két kopaszra nyírt harcos várakozott, kardjuk a falnak támasztva pihent.
- Négy pénz a beugró fiúk, és az első ital kötelező! - mordult rájuk a nagyobbik.
- Há' mindenütt levesznek minket, Roló?! - hápogta Sunyi.
- Csak nem a Gyűrűhurcoló Roló? - kapta fel a fejét a másik erőember.
- Megint ugatol! - súgta oda Mákos Tekerdinek.
- Nektek grátisz a szórakozás! - tárta fel bizalomgerjesztő mosolyát a két harcos. Az összes foguk hegyesre volt reszelve. - Aztán semmi balhé! - tette hozzá a kisebbik eresfejű, és elhúzta előttük a vastag brokátfüggönyt.
Odabent már emelkedettnek látszott a hangulat, pedig még éjfél sem volt. Vendégek ülték körbe a félhomályos asztalokat, emberek, hobbik, töpörtők vegyesen, és mindenki kupát szorongatott a mancsában. A háttérben egy félszerzetes hárfázgatott, bárzenét játszott. Bár sűrűn tartott szünetet, olyankor feje szinte eltűnt söröskriglijében.
- Isten hozott benneteket! - hajolt át a pulton a tulaj.
- Gyalog jöttünk - javította ki Roló. - Van szabad szobája?
- Persze. Négy személyre is akár, beépített dézsával, latrinavödörrel, köpőcsészével. Ha akarják, felküldöm Mónit is. Amúgy csótány alig van benne: a patkányok megeszik őket.
- Remek, kivesszük! - mondta az ifjú Mákos. - De előbb innánk valamit. Csapolt söre van?
- Papsajt Ászok.
- Négy korsóval lesz szives! És vacsoráznánk is!
- Foglaljanak helyet, kiviszem!
A hobbik kerestek egy szabad asztalt, és letelepedtek. Rövidesen megérkezett a sör és egy tál sült hurka, cipóval.
- Magát nem Mákos Rolónak hívják véletlenül? - hunyorgott a fogadós Rolóra, mialatt elhelyezte középen a cserépedényt. Sunyi megbólintotta a deszkaasztalt, ahogy a sípcsontját ért alamuszi rúgástól előregörnyedt.
- Neeem. A nevem...Valaki! - füllentette Mákos, és visszahúzta maga alá a jobb lábát.
- Kár. Van itt egy üzenet Szürke Dangalftól, de csak Mákos Rolónak adhatom át. No mindegy...- és sarkonfordult.
- Ööö...egy pillanat! - szólt utána a hobbi. - Úgy értettem, ha valaki Mákos Roló, hát az én vagyok!
- Ó, nagyszerű! - örvendezett a tulajdonos. - Máris hozom a levelet! Örülök, hogy végre megszabadulok tőle, csak útban volt eddig. Tegnap is belelöktem a moslékba.
A hobbik jóízűen nekiláttak a falatozásnak. Két harapás között, ahogy körbepillantott, Roló észrevette, hogy a sarokból egy fickó egyfolytában őket bámulja. Az idegen békésen pipázgatott, bőrcsizmás csülkeit pofátlanul felrakva az asztalra. Zöld köpönyeget viselt, aminek kámzsáját idebent sem hajtotta hátra, így az arca nem látszott. Biztosan nagyon rusnya szegény - futott át Roló agyán a gondolat.
- Ki az a fószer ott a sarokban? - kérdezte a csatakos borítékot szorongató fogadóst, amikor az visszatért.
- Törzsvendég, ha Grízben jár, mindig nálam száll meg - válaszolta amaz. - Itt mindenki csak Sándornak hívja - azzal átnyújtotta a büdös kis irományt, és elsietett a dolgára.
- Dangalf levelet írt nekünk! - bontogatta Mákos két ujjal az üzenetet, magától olyan távol tartva, amennyire csak lehetséges.
- Aszongya:"vártam rátok itt egy darabig, tetű banda, de elfogyott a pénzem" - olvasta fennhangon a mágus sorait. - "Hölgyzugolyban találkozunk, kapkodjátok azt a vastagbőrű talpatokat, akkor talán nem ütöm szét a szátokat! Utóirat: keressetek egy Sándor nevű figurát, ő majd elkísér benneteket! Az igazi neve egyébként Marabor. Nem bírja a gyomra a szeszt, csak vizet iszik, úgyhogy ne is kínálgassátok!"
- Legalább több jut nekünk! - szólt közbe Pipi.
- Ja. Várjatok, még nincs vége..."A Gyűrűt meg úgy próbálja felhúzni az ujjára valamelyikőtök, hogy a nyakát elmetszem! Csókol Benneteket barátotok: Szürke Dangalf." Ennyi.
- Szép tőle, hogy írt - mondta Sunyi. - Te Roló! Tulajdonképpen még meg se mutattad azt a híres Gyűrűt! Hadd nézzük már meg közelebbről!
- Nem bánom - kotorászott a zsebében Roló, elővette az ékszert, és odaadta Sunyinak. - Nehogy meglássam az ujjadon! Bemutatkozok ennek a Sándornak, mindjárt jövök - kászálódott fel.
- Roló! - tartotta az aranyló karikát a gyertyalánghoz közel Tekerdi. - M'ér a zsebedben tartod? Nem félsz, hogy elhagyod? Hordhatnád láncra fűzve a nyakadban!
- Á! - vetett ellen Mákos koma. - Lehúzná a nyakamat! Nem érzed milyen nehéz?
- Bööö...Hevi medál! - böfögte Tréfa, hogy emberi-nyelv tudását fitogtassa.
- Kedves egészségedre a lókolbászt! - Pipi fintorogva hessegette odébb kényes orra elől a levegőt.
- Na fogadjunk, fel tudom úgy húzni a Gyűrűt, hogy Roló bárhogy figyel, nem látja egyik ujjamon se! - billegtette szemöldökét Tekerdi Sunyi Pipire és Tréfára, amint Mákos elég távol ért.
- Hogyan? Egy körbe, hogy nem fog menni! - Tréfa állta a fogadást.
- Kezet rá! - mosolygott Sunyi mindentudóan, aztán egymás markába csaptak. - Fogd meg egy pillanatra! - nyújtotta a karikát Tréfának. Rövid ideig motoszkált az öve körül, úgy tűnt meglazítja derékszíját a nagy mutatvány előtt. Ahogy végzett, nyitott kezeit az asztallapra helyezte.
- És most nyújtsd ide a számhoz, hogy ráharaphassak!
A fogai közé csippentette az Egy Gyűrűt, és magában már előre megitta nyereményét, amint cimborái várakozó képére pillantott.
Közben Roló odaért a csuklyás alakhoz. Óvatosan kezdte a puhatolódzást.
- Ööö...Szép az este! Ideülhetek? A nevem Valaki.
- Ne hazudj Mákos Roló, mert kettéhasítalak - mondta nyugodtan Marabor, és hátrahajtotta a kámzsát.
- Rendben van Sándor! - hebegte Roló, a férfi acélos tekintetű, csibészborostás macsó arcát látva. - Most, hogy így összeismerkedtünk, gyere, ülj át hozzánk! - invitálta a harcost, és barátai felé intett. Ahogy odapillantott, rögtön látta, Sunyi ismét rosszban sántikál.
- Éf moft, láffatok fodát! Frarámmm! - hallatszott Tekerdi szájából, mielőtt a Gyűrűt az ölébe köpte. Mindenki legnagyobb rémületére, abban a pillanatban köddé vált.
Egy másodperccel később újra láthatóvá lett, állva próbálta magára rángatni kigombolt nadrágját.
- Hú de megijedtem! - pislogott. - Még szerencse, hogy amikor felálltam, lecsúszott! Láthatatlanná tévő gyűrű...
- Lecsúszott, mi? - vette fel a padlóról Pipi az ékszert. - Legalább most már tudod, mire légy szerény! - Tréfa torkából kukorékolva tört elő a kacaj.
- Látom, te vagy az agy a csapatban! - ütött Sunyi vállára az odalépő Marabor. - Nagybetűkkel kiírhatnád a homlokodra, hogy: ész...
- Bemutatom nektek Marabort, ő a Sándor! - szólt Roló. - Ez a vörös majom itt Tekerdi Sunyi, ő Tyúk Pipi Peregrím, ez pedig Sörgida Tréfa. Hoci vissza a Gyűrűt!
- Mit szívsz? - bökött Sándor pipájára Tekerdi, aki köztudomásúlag szintén nagy füstölő volt.
- A fogamat, miattad. Úgy látom, senkinek sem tűnt fel a mutatványod, de jobb az óvatosság! - sandított körbe Marabor. - Menjünk fel a szobátokba, ott nem zavarhatnak!
- Menjünk! - Mákos intett a fogadósnak, hogy majd egyben rendezik a cehhet, és a lépcsők felé vették az irányt. Sunyi kissé lemaradva követte a többieket.
- Zárkózzunk be! - szólt Sándor, miután átnézte a szobát. Még az ágyak alá is bekukkantott.
- Egy pillanat, Tekerdi még kint van! - mondta Pipi, de nyílt az ajtó, és máris belépett Sunyi. Szemöldökei felett a következő felirat díszelgett: ZSÉ.
- Ki tette ezt veled? - hördült fel Roló.
- Gondoltam megfogadom Marabor tanácsát - kacsintott Sunyi alig leplezett büszkeséggel. - Kértem egy zsírkrétát, kint a folyosón meg van tükör. Megoldottam egyedül!
Mákos Rolóban ekkor merült fel először komolyan a kétely a küldetés sikerét illetően.

4.8
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.8 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2005-08-11 22:37 Max

Max képe

Hozad a formád. :D
Látta valaki a Lord of Piercing -et?
Na az még egy atom Gyú parodia! :D
________________________________________________________________
"És mi lesz, ha nem lesz több sárkány? Akkor felkopik az állad! És engem csak úgy megölsz passzióból?"
Draco

p, 2005-08-12 20:17 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én csak a Gyűrű kúráról hallottam, ami jó GYU parody, de az könyv... na, sztem az mérhető ehhez. A nevek és abeszólások nagyon bejönnek...
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

szo, 2005-08-13 08:00 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Szia Max és Dóra!
Megtisztelő soraitokat biztatásnak veszem (akkor is, ha nem azok! :D )!
Az embernek jó látni, hogy a saját hülyeségein más is tud szórakozni! :)

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."