A Gyűrű Fura - A Gyűrűs Sietsége 4.

A "Pajkos Móni" emeleti szobájában Marabor lassan szeretett volna hozzálátni a hobbik felvilágosításához, koránt sem rózsás helyzetüket ecsetelendő. Előtte azonban durva posztóköpenyének sarkával eltüntette Sunyi homlokáról annak egetregető firkálmányát; a művelettel egyúttal a bárgyú mosolyt is letörölte Tekerdi ábrázatáról. Sunyira a hámlasztó-masszázs jótékony hatást gyakorolt, parázsló homlokkal és tekintettel, de legalább csendben üldögélt az ágyán.
- Nos, hobbik...- vágott volna bele mondandójába a Sándor.
- Várj egy pillanatot! Még ne kezdd el! - ugrott fel Pipi egy ültő helyéből. - Ez a sör...Könnyítenék magamon! Akkora a hólyagom, mint egy úritök. Tréfa, lökd már ide a latrinavödröt a sarokból! - kérte cimboráját.
- Hogyisne! - borzadt Tréfa. - Hogy aztán egész éjjel szagoljuk a nedveid párolgását!
- Hú de igaz! - helyeselt Roló is.
- De akkor mit csináljak? - Pipi kétségbeesetten rugózott keresztbetett lábain. - Gyorsan fundáljatok ki valamit, mielőtt baj lesz!
- Ott az ablak! Kint már sötét van, úgyse látja senki! - oldotta meg Sunyi a krízishelyzetet egy huszáros vágással.
-Huu...ooh, jól...van...! - osont Pipi az ablakhoz, kerülve minden hirtelen mozdulatot. Kitárta az üvegtáblákat, vicsorogva felkapaszkodott a párkányra, majd nadrágját kigombolva útjára bocsájtotta a megkönnyebbülés áradatát.
- Ááá...- sóhajtotta boldog mosollyal, amikor gyanús motoszkálásra lett figyelmes. Alatta egy sötét alak bontakozott ki a házfal árnyékából, és szaladt köpködve-átkozódva a közeli csalitos irányába.
- Úgy kell neked! Így járnak a kukkolók! - kiáltott utána Pipi. - Szatír!
- Mi folyik ott? - kérdezte Marabor.
- Ha én azt részletezném neked...- pillantott hátra a válla fölött Tyúk Peregrím. - Valaki rosszkor volt rossz helyen! - tette hozzá hahotázva, mialatt élénken rázkódva befejezte a manővert.
- Hogy nézett ki? - érdeklődött tovább Sándor.
- Valami ágrólszakadt csuhás, fekete maskarában. Azt sziszegte: "elolvadok, elolvadok".
- Ennek a fele sem tréfa! - szökkent talpra Marabor.
- Hö? - kapta fel fejét Tréfa.
- Ha Dangalf most itt lenne, azt mondaná: fussatok, bolondok! - okította őket a marcona ember. - Erről akartam nektek beszélni. Akit kint láttál, egy Gizdúl volt! Gyűrőlidérc, Szaurusz szolgája! Az Egyet kutatják!
- Gyűrő? - kuncogott Pipi. - Te ugye vidékről származol?
- Az a szőröslábú hobbi nénikéd! - torkolta le a Sándor. - Gyűrő: ha elkap, összegyűri az arcodat!
- A pofám leszakad...! - hüledezett Pipi.
- Szó szerint! - bólintott a harcos. - Úgyhogy ideje továbbállnunk, csomagoljatok!
A megyeiek sebesen összekapták cókmókjukat, és a kis csapat a hátsó kijáraton át csendben elhagyta a fogadót. Rutinosan mozogtak, a diszkrét, fizetés nélküli távozás fortélyát fiatalon elsajátították Hobbifalván.
Már egy csomót mentek, majd leszakadt a lábuk, amikor az egyik komor dombtetőn különös várromot pillantottak meg.
- Ez a Tető széle, rajta a Nagy Bőrtorony - mondta Marabor. - Innen leskelődött annakidején a nagy tündérkirály Giling-galang! Itt megpihenünk! - azzal felkaptattak a kőhalomra. Sándor fáradt volt, ahogy felértek leheveredett, és azonmód el is szunnyadt. Kesernyés füstszagra ébredt; a hobbik tüzet raktak.
- Mit csináltok? - kászálódott fel.
- Csurdítunk! - válaszolta Sunyi a nyársbotját lengetve. - Csöpögtessek neked egy kenyeret?
- Kiáshatnál pár hagymaszárat! Azzal sokkal finomabb! - biztatta Tréfa.
- Megőrültetek? - rugdosta szét Marabor a lángokat. - A fény idevonzza a bogarakat! Utálom, ha a fülembe mászkálnak, amíg alszom! Tessék! Itt van egy darázs!
- Darazsat mondtál? - riadozott Mákos. - Allergiás vagyok a csípésére! Cipóra puffad tőle a képem, levegőt is alig kapok! - összehúzott szemmel, gyanakodva figyelte a rovar röptét.
- Nyugalom, Roló! - szólt Sunyi, és kiragadott egy izzó végű fahasábot a tábortűz maradványai közül. - Majd én agyonütöm! Vigyázz, a válladra szállt!
- Ne, Sunyi...JÁÁÁJ! - visította Roló, amint Tekerdi lesújtott rá. - Megmart, te ütődött! Ráadásul a pajeszomat is leégetted! - ő is kihúzott egy parázsló vesszőt, és a menekülő Sunyi hátát kezdte csapkodni vele.
Most már mind az öten sikítottak: Roló a szőrét siratta, Sunyin kigyulladt a zeke, lángolva rohangált fel-alá, a másik három meg úgy röhögött, hogy a könnyük is kicsordult. Mákos fáradt el a leghamarabb, verítékben úszva összerogyott.
- Meg...full...- lihegte falfehéren.
- Már dagad is a fejed! Ez baj, még én sem tudlak meggyógyítani! - hajolt fölé Sándor a szemeit törölgetve.
- Esetleg annyit tehetek, hogy összerágok egy pár gyógynövény-levelet, és a pempőt az arcodra kenem! Az lelassítja a mérgezést! - javasolta.
- Inkább megdöglök...- szuszogta Roló.
- Akkor mielőbb Hölgyzugolyba kell vinnünk téged! A tündérkék nagy vajákosok, ők minden kórságra ismerik az orvosságot!
- Milyen messze vagyunk Hölgyzugolytól? - kérdezte a megpörkölődött Sunyi, akit közben a másik két hobbi eloltott.
- Troliházától öt napra vagyunk, Hölgyzugoly onnan plusz két napi járás. De ha sietünk, akár egy hét alatt is odaérhetünk.
- Örülök, hogy megismertelek, Roló! - mondta Tekerdi kenetteljes hangon. - Vihetem én a Gyűrűt tovább? Vigyázok rá, megigérem...
Mielőtt Mákos Roló felelhetett volna neki valami frappánsat, amivel valószínűleg végleg megpecsételte volna évtizedes barátságuk sorsát, hófehér táltosparipa bukkant elő a sűrűből. Nyergében a leggyönyörűbb tündérleány ült, akit a hobbik valaha láttak. Annál is inkább, mivel még sosem láttak egy tündét sem.
- Micsoda nő! - bámulták a megyeiek a meseszép hölgyet.
- A szemeteket levegyétek róla! - dörrent rájuk Marabor. - Ő Elront lánya, Ádvent. A barátnőm - tette hozzá, miközben büszkén kidomborította a mellkasát.
- Szép a ruhád, szép a lovad! - bókolt Sunyi, aki sosem értett az első szóból.
- Megéreztem, hogy bajban vagytok, ezért elétek vágtattam! - ugrott le Ádvent a lóról.
- Jók a megérzéseid, tündibündi! - tett rá Tekerdi még egy lapáttal az előző beszólására. Ha Sándor tudott volna ölni a tekintetével, Sunyi biztosan holtan rogy össze.
- Gyűrűhurcoló Roló kissé rossz bőrben van, mielőbbi segítségre szorul - fordult szerelméhez Sándor.
- Tegyük föl a nyeregbe, elszáguldok vele Hölgyzugolyba! - mondta a lány. Együttes erővel fölrakták Mákost a lóra, a párocska csak ezután omlott egymás karjaiba.
- Marabor, úgy hiányoztál! - rebegtette pilláit Elront lánya.
- Hát még te nekem! - búgta a Sándor, mélyen Ádvent szemébe nézve.
- Feláll az eszem! - míg nem figyeltek oda, a hobbik mind felkapaszkodtak a paripára, Sunyi - hát ki más - onnan fitymálta őket irígységében.
- Azt találtuk ki, hogy együtt mennénk Rolóval; a ti lábatok úgyis hosszabb, ti jöhettek gyalog is! - beszélt a magas lóról Pipi.
- Legalább egy kicsit együtt lehettek! - tromfolt Tréfa.
- Hm. Nem is olyan ostobák! - kacsintott Marabor a lányra, majd megnyalta ajkait.
- Akkor mi indulnánk is - közölte Tekerdi. - Marabor, segíts már! Nem ér le a lábunk, hogy megsarkantyúzzuk a hátasunkat! Hogy kell vele elindulni?
- Így e! - kiáltotta Marabor, és akkorát sózott az állat farára, hogy megfájdult a tenyere.
A hobbik eszeveszett jajgatása még tíz perc múlva is hallatszott, pedig akkor már messze jártak.
Maguk sem tudták, mióta száguldanak; már kivilágosodott felettük Középsőrész kék ege.
- Gyo...ors...eez...aa...loó! - mondta Tréfa, mire a társai ütemre bólogatni kezdtek. Csak Roló feje kornyadozott egyre csüggedtebben.
- Máár...böőr...kee...méé...nyedés...nöőtt...aaz...üle...pemre! - szavalta Sunyi ügettükben.
- Aaz...csaka...kise...bbikbaj! - kapcsolódott be Pipi a beszélgetésbe, és a fejével hátraintett. Legnagyobb rémületükre öt koromfekete lovas vágtatott mögöttük. Gizdúlok.
A lidérces üldözők tartották a tempót, sőt, egyre közelebb értek a menekülőkhöz. Az egyik közvetlen mögöttük hajszolta sötét paripáját, már csak karnyújtásnyira volt tőlük. Hát ki is nyújtotta a karját. Tréfa, aki leghátul ült a sorban, összeszedte minden bátorságát, és a markolászó Gizdúl kezébe harapott.
- Aúúú! - nyávogta fájdalmát Középsőrész kék egére aztán, ugyanis oroszlánszívű cselekedete előtt figyelmen kívül hagyta azt az apróságot, hogy az ellenség vaskesztyűt visel. Mindenesetre amaz meglepődhetett a hobbi halált- és fogsortmegvetésén, mert kissé lemaradt tőlük. Hirtelen egy folyó kanyargó szalagja vágta el útjukat.
- Bee...aa...viíz...bee! - mutatott előre Pipi. - Neem...biír...jáák...aa...nedves...séget! - süvöltötte a lónak.
Kétséges, hogy az utasításának engedelmeskedve-e, de a tündetáltos átrobogott a térdig érő gázlón. A fekete lovasok megtorpantak a folyam előtt.
- Mondtam ugye? - zihálta Pipi, amikor megállva visszanéztek. - Van tapasztalatom!
- Ha-ha! Na mi van, penyék vagytok? - mostanra Sunyit is átjárta a bátorság tüzének melege. - Itt vagyunk, gyertek! - ordította át a túlpartra.
- Lehet, hogy a...- motyogta Roló, de nem figyeltek rá.
A Gizdúlok zavartan topogtak a kavicsos fövenyen. Mármint a lovaik topogtak, a Gizdúlok voltak zavartak.
- Lehet, hogy a...- próbálkozott Roló újra.
- Ezt nézzétek! - Sunyi kissé kiemelkedett a nyeregből, megfordult, és pantallóját letolva sápadt valagának látványával cukkolta az ellent. A Gyűrőlidércek összenéztek, majd lépésben haladva, óvatosan begázoltak a vízbe.
- Lehet, hogy a lovaik bírják a nedvességet...- Mákosnak végre sikerült befejeznie a mondatot.
- Hú vasszeg! - káromkodott Tréfa.
- Gyerünk paci, vágtass lovacska! - súgta Pipi a füle botját se mozgató táltosnak.
- Indulj már, te gebe! - ordította Sunyi pánikközeli hangon. De hiába. A Gizdúlok már a folyó közepénél jártak.
Ekkor csoda történt. Hatalmas, zúgó áradat rohant át a medren, a haragvó őselem elsodort lidércet, pokolbéli lovat egyaránt. A hobbik bénultan nézték, ahogy a szörnyű hullám elnyeli az üldözőket.
- Ha-ha! Na mi van, penyék vagytok? - kurjantott utánuk bőszen az ocsúdó Sunyi.
- Ez meleg volt! - fújt nagyot Pipi. - Gyerünk tovább, szegény Mákos nehogy bekrepáljon itt nekünk. Tréfa! - szólt hátra. - Indítsd el a mént, tudod, Marabor módszerével!
- Rendben, kapaszkodjatok! - mondta Tréfa azzal a ló hátsójára vert. Nem sikerült ugyan akkorára, mint a Sándor csapása, viszont belesajdult az állkapcsa. És a paripa is elindult. Meg sem álltak Hölgyzugolyig.

4.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.7 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2005-08-15 20:46 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Na, most már vétek lenne abbahagyni! Még mindig a nevek tetszenek a legjobban, meg ahogy ügyesen elferdíted a dolgokat... ez a "Hú vasszeg!" nagyon jó volt. Meg az Ádvent. Az előző részben már halálra röhögtem magam a Sándoron, így most ezt nem ismételtem meg, de ettől függetlenül szuper!
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

h, 2005-08-15 21:34 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Messze földön híres (ál)szerénységem tiltja, hogy többet mondjak: köszönöm... :)

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

sze, 2005-08-17 06:10 Eternaldeath

Gyémánt! Ezt nem szabad abbahagynod, ugye tudod? Nagyon jó paródia! Visongtam a röhögéstől, miközben olvastam. Folytasd, kérlek!

sze, 2005-08-17 09:23 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Köszi Eternaldeath! Folytatom! :)

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

p, 2005-08-19 09:59 Fatyol

Fatyol képe

Úgy látom kellene egy új témát nyitnunk "Humor" címen. Elvesznek majd ezek a remek novik a sok más között, és sajnálnám.
Abba ne hagyd, kell az ilyen, és ez frenetikus!
_______
"Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero)

p, 2005-08-19 11:06 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Szia Fatyol!
Jó ötlet az új témakör felvetése; helyet az elmeroggyantaknak! :D
Köszi a biztatást!

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

p, 2005-08-19 17:52 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"helyet az elmeroggyantaknak! :D " - ez nagyon aranyos!! Gyémántkám, Te már lassan brilliáns vagy! :lol:
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2005-08-19 22:19 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

:D

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

v, 2005-08-21 22:49 Max

Max képe

Én is csak anyit tudok mondani: Így tovább! :D
________________________________________________________________
"És mi lesz, ha nem lesz több sárkány? Akkor felkopik az állad! És engem csak úgy megölsz passzióból?"
Draco

h, 2005-08-22 17:14 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Tenksz Max! :)

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."