A Gyűrű Fura - A Gyűrűs Sietsége 5.

Mákos Roló arra ébredt, hogy már nem alszik. Lassan kinyitotta szemeit, melyeknek fehérjét vérerek hálózata csipkézte színesebbre, majd még lassabban körülhordozta elgyötört tekintetét. Még ennél is sokkal lassabban esett le neki, hogy hol süt a hasára a nap: Hölgyzugolyban.
- Jó reggelt kívánok! - szólt egy hang az ágya mellől.
- Dangalf! - könyökölt fel Roló a halántékát tapogatva. - Mi történt? Hol vagyok? Mennyi az idő? Mikortól van itt a reggeli? Hogyan...?
- Csak szépen sorjában! - akasztotta meg a mágus. - Hölgyzugolyban vagyunk, Elront házában. Nyugodj meg, nem fenyeget semmi veszély, itt biztonságban vagy: Sunyit bezártuk a pincébe, és nálam van a lakatkulcs. Onnan még a rikoltozása sem hallatszik fel!
- Hála az égnek! - hanyatlott vissza Mákos nagyot sóhajtva. - Úgy rémlik, idefelé jövet Gizdúlok üldöztek, aztán elmosta őket a víz...
- Így történt. Megmenekülésetek a tündék akaratából történt! - bólintott a varázsló. - Kicsit fentebb egy csónakázótavat akartak építeni, csak összedőlt a gát.
- Az allergiám...?
- Meggyógyultál. A tünde doktorok kikezeltek, a Köd-hegy kúrát alkalmazták rajtad sikerrel.
- Az milyen? - csodálkozott Mákos.
- Addig itattak, míg az orrod hegye is ködbe veszett előtted. Azt mondták, ha pár órával később értek ide, megmaradt volna a pálinkájuk. Ők úgy nevezik a csodaszert: derékszögű nedű.
- Miért?
- Mert kilencven fokos...
- Akkor ezért hasogat a fejem! És a belem...
- A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kedvenc pultosát, szeszfőzdését...- olvasta fel az éjjeliszekrényen álló palack feliratát Dangalf - Majd kérünk neked szódabikarbónát a konyháról. De most kászálódj fel, mert rád várunk! Rögvest kezdődik a tanácskozás.
Mákos nagy nehezen feltápászkodott, majd együtt lementek az alagsorba, mert Dangalfnak eszébe jutott, hogy Tekerdi azóta nem evett, amióta bekasztnizták. Egy hét alatt biztosan megéhezett már... - mormogta Szürke Dangalf, mialatt kinyitotta a belülről jócskán összekarmolászott ajtót.
Ahogy meglátta régi cimboráját, Rolóban megmozdult valami, de némi öklendezést követően végülis úrrá lett a rosszulléten.
- Ááá! Kaját! - üvöltötte Sunyi, és barátait félrelökve eliramodott arra, amerre az éléskamrát sejtette. A szürke mágus zavartan simogatta hosszú szakállát:
- Utólag belegondolva, legalább vizet hozhattam volna neki...
- Ugyan már, öreg barátom! - vigasztalta Mákos Roló. - Elfelejtetted, hogy bezártad. Bárkivel megesik.
- Nem, nem felejtettem el...Meg se jegyeztem...- dünnyögte Dangalf, aztán elindultak utánanézni a többieknek.
A másik három hobbi természetesen a konyhán tartózkodott. Tekerdi, hogy kényszerűen megtartóztatott bélpoklos hajlamait újra kiélhette, kissé megnyugodott; egy rőf kolbásszal a szájában mosolygott a világra. Miután belakmároztak, a tanácskozásnak helyet adó terasz felé vették az irányt.
Sunyi hamar regenerálódott, vidáman csattogott Dangalf mögött, minden második lépésnél letiporva a mágus sarkát. Dangalf nem szólt miatta, mert egyenlőre furdalta a lelkiismeret, bár a nyolcadik rátaposásnál már tudta: ez az állapot sem tart majd örökké. A folyosón, amin haladtak, kis csoport várakozott: Elront, Hölgyzugoly királya egy magas tündével beszélgetett, sötét ruhás emberi harcos figyelte eszmecseréjüket. Háttal Rolóéknak egy hosszú hajú, alacsony figura álldogált. Sunyi, aki szerette a gyerekeket, jókora barackot nyomott a kis fickó buksi fejére, aztán kedélyesen még egy csattanós nyakast is leosztott neki.
Köpni-nyelni nem tudott aztán, mert ahogy az alak megfordult, kiderült: egy nagyszakállú töpörtőt inzultált, aki addig kétélű csatabárdjára görnyedve hallgatta a tündéket. Tekerdi érezte, hogy ilyenkor illik bocsánatot kérni.
- Elnézést, töpörtő uram, azt hittem, hogy ifjú tündérfi vagy! - tördelte ujjait. - Megtévesztett a csökött kis alkatod. Ez máskor nem fog előfordulni, mert most már tudom: csak a bányák dicső szülötteinek van ilyen semmivel össze nem téveszthető ázott-kutyaszőr szaga!
A töpörtő felől olyan hang hallatszott, mint amilyen egy veszett farkas torkából tör elő, ha faekével vakargatják a hátát. Gyorsabb volt, mint hitték.
- Ne öld meg őt, Lóing fia, Kugli! - kérlelte Elront, miközben a harcias töpörtő talpát próbálta lefeszíteni Sunyi arcáról. - Csak játszott...
- Az életével! - harsogta Kugli, de azért leszállt a hobbi fejéről.
- Tudod milyenek ezek a megyeiek, folyton hülyéskednek...- mondta a tündérkirály Lóing fiának, aztán még valamit a fülébe súgott.
- Hogy mondtad, Elront úr? Elmehetek? - kérdezte a megtépázott szájú Sunyi.
- Nos, nem egészen...Azt mondtam: elmebeteg...- pillantott rá laposan Elront. - De igazad van, ez ne tartson vissza, elmehetsz. A megbeszélésre úgyis csak Mákos Roló jöhet be a hobbik közül. Viszlát a vacsoránál!
- Roló, engem megöl a kíváncsiság! - tartotta vissza barátját Tekerdi koma.
- Na, ennek örülök! - motyogta Mákos.
- Hallani akarom, miről beszélgettek! Hadd menjek én is! Naaa...- könyörgött Sunyi.
- De ha egyszer nem engednek be...- tárta szét a karjait Roló. Igazság szerint, ő is jobban szerette volna, ha szemmel tudja tartani Sunyit.
- Kitaláltam valamit! - kacsintott rá némi gondolkodást követően.
A tanácskozás résztvevői már elfoglalták székeiket, amikor Roló megérkezett. Tömött zsákot egyensúlyozott a vállán, amit aztán óvatosan a széke mögé helyezett.
- Hát az micsoda? - firtatta a főhelyen ülő Elront.
- Ööö...Krumpli! - vágta ki magát Mákos. - Mi hobbik sokat eszünk, rágcsálnivalónak hoztam magammal!
- Jól van, foglalj helyet. Közben bemutatom neked Göndör helytartójának fiát. Ő Boronél - mutatott a harcosra. - Mellette ül a legjobb tünde íjász, Lealáz. A töpörtő nevét pedig már ismered: Kugli. És most ismertetném a napirendi pontokat! - szólt a tündék fejedelme.
- Először meghallgatjuk Dangalf beszámolóját Fehér Szamurájról, aztán kifundáljuk, mi legyen a Gyűrűvel, végül veszekszünk egy jót. Dangalf, tiéd a szó!
- Köszönöm - állt fel a mágus. - Mint tudjátok, nemrégiben elvágtattam a rendem vezetőjéhez Vastelepre, kikérni a tanácsát a Gyűrűvel kapcsolatban. Mondom neki: előkerült az Egy, mi legyen vele? Mire ő: tudom, jó lenne, ha ideadnád!
- Mire te? - kérdezte Elront.
- Mire én: minek az neked? Mire ő: összeszűrtem a levet Szaurusszal, elvinném hozzá, biztos örülne. Mire én: mennyit kapsz ezért?
- Mire ő?
- Mire ő: még semmit nem adott, de jó sokat fog, arra mérget vehetsz. Csatlakozz te is! - biztatott. Mire én összevontam a szemöldököm, és a képébe vágtam: egy tisztességes mágus először ki van fizetve, csak utána dolgozik!
- Aztán?
- Még neki állt feljebb! Úgy megpakolt, mint szikvízkereskedő a hátasát, és kizárt a tetőteraszra! Ott áztam-fáztam napokig! - sajnáltatta magát Dangalf - Viszont remek volt a kilátás! Az volt a szerencsém, hogy a Sors arra vetett egy kis pillangót!
- Mi lett vele? - érdeklődött a legtündébb tünde.
- Megettem. Olyan jó ropogós volt, ugyanakkor lédús. A szárnya pedig...
- Dangalf, légyszives kímélj meg a részletektől, tudod, hogy ma rossz a gyomrom! - szólt közbe sápadtan Roló. - Inkább arról mesélj, hogyan sikerült megszöknöd!
- Jó. Az egyik éjjel különös látomásom volt: úgy tűnt, zuhanok. Ez attól lehetett, hogy álmomban átbillentem a tető peremén. Akkorát estem, mint ide a Megye...
- Még jó, hogy megmaradtál! - hüledezett Lealáz.
- Hiszen varázsló lennék, vagy mi a szösz! - hencegett az öreg. - Meg aztán puha homokra estem. Azzal hintik be arrafelé a latrinákat...
- Fúj!
- Én is ezt mondtam akkor.
- Hallottátok - szólt Elront. - A Fehér a mozgolódó Ellenségnek dolgozik. Kémeink jelentése szerint Vastelepen nagy a sürgés-forgás, morcokból álló sereg gyülekezik Szamuráj zászlaja alatt. Az Egy Gyűrűt akarják. Eljött a mi időnk! Roló uram! - fordult Mákoshoz. - Elő a farbával!
A másnapos Roló felpattant a helyéről, de amit ez után tett, az még sokáig képezte szóbeszéd tárgyát.
- Roló uram! - krákogott a rákvörös Elront. - B-vel mondtam, farBával! Úgy értettem a Gyűrűt akarjuk látni! - azzal az arcát a tenyerébe temette.
- Vagy úgy...- öltözködött fel Mákos. - Furcsálltam is a kérést...
Előhalászta zsebéből az Egyet, és a középen álló márványasztalkára helyezte.
- Álmot láttam én is! - emelkedett szólásra hirtelen Boronél. - Álmomban elsötétült az égbolt, de a fejem fölött fény gyúlt, és egy távoli, de tisztán csengő hang így szólt: adjátok a Gyűrűt Boronélnek, nála lesz a legjobb helyen! Szerintetek mit jelenthet ez? - nézett kérdőn a többiekre.
- Azt jelenti: máskor ne egyél tokaszalonnát lefekvés előtt! - mondta az éppen belépő Sándor.
- Kicsit elkéstél, dúladal! - üdvözölte az érkezőt homlokráncolva Elront.
- Dúladal? - értetlenkedett Roló.
- Hallottad már énekelni? - sandított rá Elront.
- Még nem.
- Szerencsés vagy.
- Miért szólsz bele a nagyok dolgába? - vonta kérdőre Boronél Marabort. - Ki engedte be ezt a hajléktalant? - méltatlankodott.
- Tudd meg, Boronél, hogy aki előtted áll, nem más, mint Marabor, a Sándor. Ő Izild úr leszármazottja, Göndör trónjának jogos örököse! - világosította fel Dangalf.
- Na ne mondd! Göndörben már régóta nincsenek királyok! - feleselt amaz.
- Ha netán mégis akadna egy mostanában, te a csicskája leszel! - jövendölte Marabor ördögi vigyorral a szája szegletében. Dangalf úgy döntött véget vet a cívódásnak, főleg, hogy az csak későbbre volt tervezve.
- Ash nazg durbatulűk, ash nazg gimbatul, ash nazg thrakatulűk agh burzum-ishi krimpatul! - mennydörögte érces hangon.
A hatás megdöbbentő volt: mindenki felugrott és szaporán befutott az eresz alá.
- Dangalf! - fürkészte a beborult eget Elront. - Feltétlenül szükség volt most erre az esőcsináló varázsigére? Megázik a koronám! - tapogatta koszorút formázó fejékét aggódva. - Tudod milyen drága a babérlevél?
- Egyél sok mézet, attól rendbejön a torkod! - ajánlotta Kugli a mágusnak, mialatt visszaültek.
- Szerintem ugorjunk - javasolta Elront úr. - A lényeg az, hogy az Egyetlen nem kerülhet az Ellenség kezére, el kell pusztítanunk! A kérdés tehát a következő: ki viszi el Morgóba, hogy miután átverekedte magát sokezer morcon, trolin, és egyéb rémségen, felkaptatott a Végállomás Hegyére, dacolt a mérges levegővel és a forró láva hevével, belevesse a Gyűrűt a tátongó mélységbe?
Hirtelen mindannyian nagyon elfoglaltak lettek. Lealáz az íját reparálta, viasszal kenegette a húrt, majd közel hajolva hozzá pengette, ellenőrizve annak kellő feszességét. Kugli a bajuszát igazgatta éppen varkocsba, nyelvének hegyét kidugva koncentrált a kényes műveletre. Boronél és Marabor kő-papír-ollót játszottak. Boronélt szemmel láthatóan megijeszthette az előbbi csicska-dolog, mert észrevehetően csalt; kicsit később nyitotta-zárta a tenyerét, mint Marabor, és nagyon ügyelt arra, hogy mindig veszítsen. A fordulók után tettetett bosszúsággal csapott a levegőbe, aztán száját elismerően lebiggyesztve bólintgatott a Sándor felé. Marabor átlátott ugyan a szőrszitán, de mivel szeretett nyerni, nem nyújtott be óvást egyszer sem.
Dangalf összehúzta magát, miközben a derekát tapogatta. Fájdalmas fintora volt hivatva jelezni korának és rokkantságának szörnyű mértékét.
Elront körbehordozta tekintetét az egybegyűlteken. Lealáz citerázott, Kugli font, Boronél rendületlenül veszített, Marabor vigyorgott, Dangalf pedig megöregedett.
- Mákos Roló! - kiáltotta a tündék királya.
- M...Mia...Mi az? - rezzent fel Roló a nevét hallva, mert időközben bealudt.
- Te viszed a Gyűrűt Morgóba!
- Jó ötlet! Eddig is nála volt! - helyeselt Kugli.
- Ő úgyis kisebb, nehezebben veszik észre, ahogy majd belopódzik! - csatlakozott Lealáz az előtte szólóhoz.
- Akkor meg is lennénk! - örvendezett Dangalf is.
- Azért nem olyan egyszerű a helyzet. Egy darabig igazán elkísérhetnénk szegényt! - mondta a jólelkű Marabor. - Hallod Roló? Én pont ráérek, veled tartok! Tiéd a kardom!
- És tiéd az íjam! - Lealáznak sem volt semmi dolga mostanában.
- No meg a fejszém! - lépett elő Kugli, aki szintén unatkozott.
- Nana! Tudom én, mire megy ki a játék! - mondta Roló, aki már látta, hogy Boronél a pajzsát akarja majd felajánlani. - Nem bánom, jöhettek, de cipelje csak mindenki a saját rozsdás hóbelevancát!
A széke mögül halk, visszafojtott kuncogás hallatszott.
- Mit is mondtál, mi van a zsákban? - kérdezte Elront összehúzott szemmel.
- Krumpli...- nyelt akkorát Roló, hogy csak úgy ugrált az ádámcsutkája.
- Valóban? - mosolygott a tünde, és olyat rúgott a szütyőbe, hogy még nézni is fájt.
- Nem hallom, hogy zörögne! - mímelt meglepettséget, azzal eleresztett egy következő rúgást, ami ha lehet, még nagyobbra sikerült mint az első.
- Krump-krump! - sírta egy ismerős hang a zsákból.
Amikor Sunyit kiborították a kövezetre, Kugli elméjében szikrázó világosság gyúlt.
- Ez tényleg gyenge vállon felül...- nézett a sejtelmesen és egyben roppant elégedetten somolygó Elrontra.
- Ugye tisztában vagy a büntetésed jellegével, Tekerdi Sunyi? - kapott végképp erőre Dangalf.
- Tudom, Roló mellé utitárs kell...- bugyogta a feldagadt pittyű hobbi.
- Úgy ám! És ne felejtsétek majd itt a másik két lököttet sem! - figyelmeztette a tündék fejedelme.
- Történelmet írtunk ma itt, barátaim! Nemzedékek százai ünneplik majd e nagy napot! Elkezdődött hát a Gyűrűs Sietsége! - zengte magasztos hangon Dangalf - És most menjünk vacsorázni!

4.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.7 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2005-08-22 20:30 Fatyol

Fatyol képe

Már vártam-)))
_______
"Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero)

h, 2005-08-22 21:17 Bloody Dora

Bloody Dora képe

:D Már nem tudok mit mondani, kifogytam a dicsérő szavakból... felolvastam öcsémnek is, de mindig elakadt a hangom a nevetéstől... szerencsére ezt ő nem vette észre, mert szintén a földön volt a rengeteg poéntól... :D
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2005-08-23 07:23 Eternaldeath

Ismét kipihented Magad, Gyémánt B.? :-)
Régen vidultam már ennyit! :-)
Sokat kell töprengened a poénokon, vagy alapjáraton így jön belőled? :-)
Eternaldeath

k, 2005-08-23 09:00 Blade

Blade képe

Dangalf helyett Döngölf is jó lenne ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

k, 2005-08-23 10:23 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Szia Mindenki!
Hálás soraitokat olvasva jóleső melegség költözik a szívembe! (nem "olyan" melegség, hanem a hagyományos! :D )
Ezt a fenti részt speciel hulladék-fáradtan írtam (eltartott úgy hat óra hosszat, melóidőben, de hát hanyag munka ritkán jó! 8O ), kb. a fele spontán, a többi már megvolt előtte...
Döngölf jött, s tőrt döfködött: rögtön öt dög nyögött föl Töpörtő mögött... :D

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

k, 2005-08-23 21:29 Max

Max képe

Ez továbbra is eszméletlen! :D
A gyűlésről nekem rögtön a lord of the piercing jutott az eszembe:
-Hozd elő a gyűrűt!
...
-Jack! Ugye nálad van a gyűrű?
-Hát... az a helyzet, hogy túl sokat füveztünk tegnap a haverokkal, és a piercingesnél kötöttünk ki. Röviden szólva...
Felkelt, letolta a gyatyáját, majd hogy mindenki jól lássa körbe is tipegett.
-Úr isten! Te fogtad Sauron legendás gyűrűjét, ami elpusztithatja egész középföldjét, és ráraktad a... Hobbitodra?...

Egyébként megnézhető itt: http://www.lordofthepiercing.xw.hu/
________________________________________________________________
"És mi lesz, ha nem lesz több sárkány? Akkor felkopik az állad! És engem csak úgy megölsz passzióból?"
Draco

sze, 2005-08-24 09:33 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Köszi Max!
Lám, mennyire egy srófra jár az agyunk gyűrűügyben...! :)
Próbáltam "rámenni" a piercing-es oldalra, de a masina azt üzente: nem talált megnyitható tartalmat... Van három kép, osztán annyi... :(

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

sze, 2005-08-24 12:15 Max

Max képe

Már nem mükszik? A fene! 8O Majd felteszem az oldalamra!
________________________________________________________________
"És mi lesz, ha nem lesz több sárkány? Akkor felkopik az állad! És engem csak úgy megölsz passzióból?"
Draco

szo, 2005-08-27 05:58 Max

Max képe

Szoval: trohzama.freeweb.hu
Valahol ott bujkál az oldalon! :D
________________________________________________________________
"És mi lesz, ha nem lesz több sárkány? Akkor felkopik az állad! És engem csak úgy megölsz passzióból?"
Draco