A Gyűrű Fura - A Gyűrűs Sietsége 6.

- Nem tudom, hogyan mondhatnék köszönetet nektek azért, amit Középsőrész szabad népeiért tesztek, úgyhogy nem mondok sehogy! Viszlát! - fogta rövidre búcsúbeszédét Elront, azzal sarkonfordult, és elment lábat áztatni. A Sietség még toporgott egy darabig a bejáratnál, aztán amikor leesett nekik, hogy ennyi az annyi, felkerekedtek.
- Szép beszéd volt...- merengett Dangalf fátyolos tekintettel. - Gondolom egész éjjel le sem hunyta a szemét, csak ezt fogalmazta...
Senki más nem fűzött kommentárt a lelkesítő szónoklathoz, csak Sunyi harákolt röviden, majd helyezett el csücsörítve egy kásás kis tócsát Elront küszöbére. Persze elképzelhető, hogy nem kritikának szánta: nála nem mindig lehetett tudni, mit miért csinál...
- Merre tovább, melyik úton? - kérdezte Marabor.
- Völgyvidéken és hegygerincen át! - intett botjával a távolban kéklő sziklák felé Dangalf.
- És ha elrúgok egy követ, amerre gurul, arra mennénk tovább? - próbálkozott Boronél, aki utált hegyet mászni.
- Én nem leszek sohasem a játékszered! - zárta le a vitát a mágus. Ebben maradtak.
Jókora utat megtettek, a távoli ormok napról-napra egyre ormótlanabbaknak tűntek. Ahogy közeledtek, a magasban lassan kivehették a csúcsokat borító szikrázóan fehér hósipkákat. És lassan kivehették a motyójukból a meleg holmit is. Tyúk Peregrím továbbá kivette a tarisznyájából a magával hozott tündepálinkát. Fél óra múlva az emberek Pipi szavaiból azt vették ki: a megyeiek megint berúgtak.
Mákos Roló két gajdolást megszakítva éppen belekezdett volna egy szaftos mesébe, amikor óvatlanul rálépett egy hófoltra. Meglehet az égiek akaratából, ugyanis a történet Sunyi otthoni titkos szerelméről, Szopiról szólt volna, természetesen bő lére eresztve, a Ködös Beszéd különösen markáns kifejezéseit sűrűn kihasználva.
Az arcra eséskor keletkezett hó-zuzmó-sóderkavics elegyű gégedugasz szerencsére megakadályozta Roló hangszálainak érdemi mozgását, akaratlanul is megmentve ezzel Mákos fél szemét a Sunyi általi kitolástól. Amikor jó tíz lépésnyivel lejjebb egy kiálló szikladarab megakasztotta a gurulását, úgy tűnt ki is józanodott.
- A Gűvű, a Gűvű...! - tapogatta rémülten zekéjének redőit.
- Csak nem ezt keresed? - emelte fel a földről Boronél a csillogó, immáron láncon függő aranykarikát.
- A Gűvű! - köpött ki újabb marék sarat Roló.
- Több van ebben a hobbiban, mint amennyi elsőre látszott! - röhögött Kugli a Mákos előtt gyűlő nyálas iszapkupacra bökve.
Boronél transzba esve forgatta a karikagyűrűt szemei előtt.
- Szinte hallom, ahogy egy bűvös hang ezt suttogja: húzd fel!
- Én is hallom a hangot - szólt Marabor. - Nekem még annyit hozzátesz: ...Boronélt az első fára! Dobod el!
- Jól van na! Csak megnéztem közelről...Már azt sem lehet?! - duzzogott a göndöri dalia, de azért visszaadta a Gyűrűt a szó szerint fűbe harapott Mákosnak. Ahogy dacosan leült egy kőre, valami nagyott koppant a köpenye alatt.
- Francba! Össze ne törjem már...- túrt dühösen ruhájának rejtekébe.
- Mi az? - kiváncsiskodott Sunyi.
- A harci kürtöm! - dicsekedett Boronél. - Reggel megfújtam!
- Nem hallottuk...
- Nem úgy! Ott lógott az ebédlőben, a falon, gondoltam minek porosodjon Elrontnál?
- Utálom a havat! - prüszkölte Roló. - Nem lehetne másfelé menni?
- Ami azt illeti, van másik útvonal is. Kúria bányáin keresztül vezet - dörzsölte az állát Dangalf.
- Menjünk arra! Majd lefagy a fülem! - Kugli régóta szerette volna meglátogatni a rokonait.
- Veszélyes vállalkozás lenne...- Dangalf tekintetét a végtelenbe fúrta, úgy regélte a krónikát - A töpörtők túl mohón, és túl mélyre ástak...
- Mi történt? - kérdezett közbe Tréfa.
- Feltört az olaj - pislantott rá a varázsló. - Csupa retek odalent minden. És büdös is ráadásul - tette hozzá kampós orrát húzogatva.
- Én mégis arra mennék! - a töpörtő gondolatban már a fivéreivel nosztalgiázott.
- Inkább a friss, tiszta hó! - mondta Lealáz.
- Nem győzöm kitördelni a jégcsapokat az orromból! - szipogta Boronél. - A bányákra szavaznék, ha lehet!
- Idefent legalább süt a nap. Jó lenne lebarnulni kissé, úgy jobban tetszek Ádventnek! - így Marabor.
- Megfagyott az útravalónk, beletörik a fogam. Kúria! - voksolt Tréfa, akinek még mindig sajgott az ínye a Gizdúlok kesztyűjétől.
- Átkozottak azok a tárnák, én mondom! - szólott Dangalf.
- Hát nem bánnám, ha ki tudnánk olvasztani a kenőmájast... - Sunyi szomorúan húzott elő a szütyőjéből egy meredt pástétomrudat.
Pipi Peregrím teljessé tette a kört:
- Hallgassunk az öreg Dangalfra, ő biztos jobban tudja!
- Négy-négy, akárhogy számolom - tűnődött az öreg. Rolót valahogy kifelejtették. - Mi legyen? - nézett körbe tanácstalanul.
- Én tudom a megoldást! - rikkantotta a Sándor. - Érett férfiakhoz illő módon döntjük el a dolgot! - mondta, és Mákos hóna alá nyúlva felemelte a hobbit.
A következő pillanatban tiszta erőből fejbe dobta Rolóval a velük szemben gyanakodva hunyorító Boronélt. Mintha csak jelre tenné, Sunyi a fagyott májhengerrel orrba gyűrte Pipit, akinek vonzerejéből ez a mutatvány sokat levont. Tréfa megpróbálta tövestől kitépni Dangalf szürke szakállát, de a fejére mért függőleges botütéstől hamar vízszintes testhelyzetet vett fel, majd rövid ideig úgy is maradt. Kugli elgáncsolta Lealázt, ám a tünde nem adta egykönnyen az irháját: villámgyors mozdulattal a töpörtő nyaka köré tekerte íjának idegét, és vicsorogva próbálta túlfeszíteni a húrt. Vitézül harcoltak mindannyian.
Rolónak valahogy sikerült kikecmeregnie a kupacból. Kitörölte szemeiből Boronél verítékét, és felmérte a helyzetet. A rakás tetején toporzékoló, dühödt Májkrém Démonként üvöltő Sunyi válla felett különös, egyre növekvő foltot pillantott meg az égen.
- Abbahagyni kretének! Az Ellenség! - visította fejhangon, mutatóujjával a magasba böködve.
A többiek megdermedtek; az emberek egy emberként, a hobbik egy hobbiként, Kugli és Lealáz egy töpörtő- illetve egy tündeként emelték könnyektől csillogó tekintetüket az égboltra.
Roló tudta, mit mondana most Dangalf, ha nem fájna annyira az arcbőre:
- Fussatok, bolondok! - kiáltotta el magát, amire mind fedezékbe húzódtak.
- Hú mennyi varnyú! - suttogta Pipi a satnya bokrok alól.
- Szamurájnak kémkednek! - közölte Dangalf nagyot nyögve; úgy érezte, lesült a bőr a képéről.
- Akkor Gyűrűhurcolóként kimondom a végszót: barlangtúra! - határozott Mákos úrfi. Kúria felé vették hát az irányt.
Aztán persze oda is értek. Dangalf már járt itt korábban, viszonylag hamar ráleltek a bányák kapujára.
- Már nem emlékszem, hogy nyílik...- vakargatta ősz üstökét a mágus. - Lássuk csak a feliratot. Ótündéül írták, annyira nem értem...mondd jóbarát, ...valami...lépj be...- silabizálgatta a rúnákat. Lealáz és Kugli nekifeszültek a sziklaajtónak, de mindhiába. Tréfa közben unaloműzés gyanánt kavicsokat kezdett dobálni a mögöttük elterülő tavacskába.
- Ne zavard fel a vizet! - intette óvón Marabor, miközben összehúzott szemekkel fürkészte a tó felszínének fodrozódását.
- Aztán miért ne? - érdeklődött a hobbi.
- Mert most akartam inni belőle. Ha miattad felszürcsölök valami üledéket, ne adj'isten egy piócát, átharapom a fejbiccentő izmodat - válaszolta hűvösen a Sándor.
Sunyi talált a gazosban néhány dinnyét, azokat lékelgette nagy élvezettel.
- Hogy mondják tündéül azt, hogy dinnye? - fordult Lealázhoz.
- Mellon. De most hagyj békén, nem látod, hogy dolgom van? - tolta tovább a tünde izzadva a kaput.
- Nem lehet, hogy kifelé nyílik? - köpött ki egy kisebb szakajtónyi magot Sunyi vigyorogva.
Kifelé nyílt. Lealáz és Lóing fia megsemmisülve tárták szélesre az ajtószárnyakat. Tekerdi győztes hadvezérként elsőnek lépte át a küszöböt, hogy aztán velőtrázó kiáltás kíséretében eltűnjön a sötétben.
- Megvan! - Dangalfnak végre beugrott a véset teljes jelentése - "Mondd mindenkinek, jóbarát: vigyázz lépcső, és lépj be"! - fordította elégedetten.
Beizzította varázsbotjának végét, majd nyomában a többiekkel, belépett a Töpörtők Népének otthonába.

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2005-09-03 12:48 Holló

Holló képe

Az előzőekhez hasonlóan, ez a rész is nagyon tetszik. :) Olvastad a Gyűrű Kúrát (GYU. paródia)? Sztem a te írásod még annál is sokkal jobb. :D
___ Holló

szo, 2005-09-03 18:09 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Köszi Holló!
Nem találkoztam még Gy. U. paródiákkal, de majd felkutatom őket - ha végeztem, nehogy akaratlanul is átvegyek valamit a már létezőkből...

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

szo, 2005-09-03 19:54 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Érdekes, én pedig azt hittem, hogy olvastad a Kúrát... de mindegy, mert ez a világ legjobb... majdnem legjobb paródiája. Az egyetlen dolog, amitől a második helyre szorul az, hogy még nincs meg könyv formátumban, és nem tudom akor és ott olvasni, ahol és amikor akarom.
Az elején a vita, hogy merre mennek... azon kifeküdtem. Aztán a csataleíráson. Végül a kapunál. :D Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy nagyon, nagyon, nagyon, stb. jó.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

szo, 2005-09-03 22:43 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Szia Dóri! Köszi!
Ha valaha megjelenik nyomtatásban, az első példányt...majdnem az első példányt (azt megtartom, de a másodikat biztosan) elküldöm Neked ajándékba! :D

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

k, 2005-09-06 10:42 Max

Max képe

Multkor nem volt időm elolvasni, ezért az előzőek fényében, látatlanben engedélyeztem. Most hogy végre elolvastam kijelenthetem, hogy nem bántam meg! :D Remélhetőleg a többiek sem lincselnek meg ezért!
________________________________________________________________
"És mi lesz, ha nem lesz több sárkány? Akkor felkopik az állad! És engem csak úgy megölsz passzióból?"
Draco

k, 2005-09-06 11:52 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Imádkozzunk érte! :)
Aki novellámnak teret adott, annak neve legyen áldott! Ámen!

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."