A Gyűrű Fura - A Gyűrűs Sietsége 7.

A Kúria sötét szíve felé tartó kis csapat egymásba kapaszkodva botorkált lefelé a végtelennek tetsző lépcsősoron. A Dangalf varázsbotjából pislákoló fény alig négy-öt fokot világított csak meg.
- Elnézést! - veregette meg az előtte araszoló mágus vállát Marabor. - Ha nagyon szépen néznék rád, feljebb csavarnád a pálcád fényét?
- Nem lehet, sajnálom - ábrándította ki amaz. - Ez a maximum, különben hamar kimerül. Ha nem Szürke Dangalf lennék, hanem mondjuk Fehér, minőségibb felszerelést is kaphatnék, de így...Egyébként Szamuráj vesszeje tízszer annyi ideig bírja, mint az enyém.
- Ki kérdezte? - undorodott meg az élettől is egyszeriben a Sándor.
Végre leértek a lépcső aljára. Kis időre még a meglévő világításról is le kellett mondaniuk, mert az elől haladó varázsló nem vette észre a kőpadlón arccal lefelé pihenő Sunyit, és átesett rajta. Rögtön ez után bizonyságot tett nem mindennapi szókincséről: három nyelven káromkodott egy fertályórán át folyamatosan, úgy, hogy ugyanazt a szót nem használta kétszer. Amikor végzett, az addig szájtátva figyelő Sietség vastapssal jutalmazta meg az előadást. Dangalf ettől kissé megnyugodott, és egy pillanatra hálásan felvillantotta a megkerült botból áradó ragyogást. A fény egy hatalmas csarnokot tárt a szemük elé.
- Hogy ez mekkora...- csodálkozott Tréfa.
- Úgy ám! - mondta büszkén Kugli. - Valaha irdatlan sok töpörtő élt ezen a helyen...
- És irdatlan sok borz - jegyezte meg Tekerdi, akit éppen abban a pillanatban sikerült Boronélnek eszméletre pofozni.
- Én szóltam, hogy büdös lesz! - vetette oda Dangalf kárörvendően.
Miután meggyőződtek arról, hogy Sunyi képes a saját lábán járni - cipelni ugyanis egyikük sem lett volna hajlandó -, nekivágtak a fekete ismeretlennek. Sokat gyalogoltak, és még többet mentek. Ha a hobbik már nagyon hisztiztek, azért tartottak pihenőt is. Az egyik ilyen megállás alkalmával Roló gyanakodva szippantott bele a sűrű levegőbe.
- Ha leszámítom a kezdetektől megfigyelhető olajos trágyabűzt, valamint figyelmen kívül hagyom, hogy Dangalf görényszőrrel tömi meg a pipáját, azt kell mondjam: mocsárszagot érzek.
- De jó orrod van...- jegyezte meg a pöfékelő mágus, és kifújt egy különleges karikát. Az ajkai közül szálló füst egy ököl formáját vette fel, melynek középső ujja játékosan a homályba vesző mennyezet irányába mutatott. Viszonylag hamar elenyészett, ezért Mákos nem vette fel a sértést.
- Rolónak jó orra volt már régebben is: jó nagy! - szemtelenkedett Pipi. - Emlékszem, gyerekkorunkban egyszer kinézett az odújuk ablakán, az arra járók meg mind úgy látták, hogy valaki könyököl ott! - kacagott visítva. Mákos pofonja aztán elnémította.
- Gólem szagát érzed - fogta le a csapkodó Rolót Dangalf. - Már régóta követ minket.
- M'ért nem hívjuk meg egy páleszre? - érdeklődött Sunyi.
- Meg vagy őrülve? Meg van őrülve! - oktatta ki a mágus. - Régen nála volt az Egy, de elvette az eszét. Kicsit félek, hogy Rolóval szintén ez történik majd...
- Ha-ha! - kacagott Mákos. - Vasakaratról még nem hallottál? Ha az én eszemet elvenné a Gyűrű, megengedem, hogy leharapjátok az egyik ujjamat! - tódította nagyvonalúan.
- Na, induljunk lassan, az idő pénz! - kászálódott fel Dangalf. - Csak azt tudnám, mennyi...?
- Kiváncsi vagy, hány óra van? - ugrott talpra Boronél, majd kivont kardját leszúrta a földbe. - Világíts ide!
- Fél öt - jelentette ki aztán magabiztosan, miután szemrevételezte az árnyékot.
- Ki hitte volna, hogy Sunyi és te közös őstől származtok...- csóválta a fejét szomorúan Szürke Dangalf.
Hosszú-hosszú vaksi tapogatózást követően találtak egy termet, melybe szűrődött némi kinti fény a plafonba fúrt szellőzőnyíláson át. Átkutatták a helyiséget, és legnagyobb örömükre pincebogarakat nem találtak, csak egy nagy, szétcincált könyvet.
- Naplófélének tűnik - pörgette az oldalakat a Szürke. - Nézzük csak..."Dobok a mélyben...nem tudunk aludni...a szemem is ég...közelednek..."- betűzgette a hiányos sorokat.
- Itt szunyálhatnánk egyet, frissebb az ájer, meg úgy látom víz is van! - javasolta Marabor a sarokban álló kútgyűrűre bökve.
- Benne vagyok! Ez mi a csuda? - Boronél egy kőre vésett üdvözlőkártyát emelt fel a porból. A táblácskára egy vigyorgó töpörtő volt rákarcolva, amint pálmafák alatt henyél.
- "Szerencsésen megérkeztünk, a sziget meseszép, a tenger fantasztikus! A töpörtők királya méltó helyen nyaral: Fundin fia végre itt van Balin"! - olvasta fel Dangalf a kőlapocska hátoldalán sorakozó jeleket.
- Neeem! Neeem! - zokogta Kugli. - Mindenki elköltözött a trópusokra, engem meg itt hagytak!
- A töpörtők is bulizós népek? Hány nap mókát tartanak hetente? - érdeklődött az együttérző Mákos.
- Hét a nemes töpörtők jussa, kiknek háza cifra kő - hüppögte szegény Kugli.
Pipi eközben megvizsgálta a kutat. Ahogy a mélységet fürkészte, véletlenül meglökte a peremen hagyott deszkavödröt. A vödör pörögve-csattogva tűnt el, magával rántva a hozzá erősített rozsdás láncot is. Sunyi épp, hogy fel bírt ugrani az összetekert füzérről, merthogy azon ücsörgött.
- Ostoba Tyúk! - veszekedett Pipire Dangalf. - Legközelebb előtte kösd a nyakára a láncot, az kevés, ha csak rajta terpeszkedik! - hörögte dühösen.
A fáradt vándorok végre lefeküdhettek aludni. Alig hajtották kobakjukat a mocskos padlóra, amikor állati dübörgés törte meg a csendet. Valaki annyira dobolt odakint, hogy majd szétszakadt a bánya. Boronél szitkozódva feltápászkodott, és kinézett az ajtón. Egy csomó árnyék mozgolódott a szomszéd teremben.
- Harcosok közelednek. - tájékoztatta a táskás szemű csapatot.
- Barátok, vagy ellenségek? - kérdezte Marabor.
- Hát - vonogatta a vállát Boronél -, szerintem barátok, mert együtt jönnek...
- Kösz, köszi szépen! - Sándor legyintett egyet, és szent fogadalmat tett, hogy ha egyszer ráér majd, összeveti Göndör helytartóinak családfáját a Tekerdi família családfájával.
- Morcok - kukkantott ki Dangalf is -, egy barlangász troli van velük, az veri a tam-tamot. Hé! Nem lehetne kicsit csendesebben? Vannak itt, akik aludni szeretnének! - ordította a duhajok felé.
- Nekünk te ne ugassá' , vén trotli! - kiáltott vissza egy reszelős hang. - Ha nem tetszik az összejövetelünk, el lehet innen húzni. Sőt el lehet innen húzni! - mintegy nyomatékot adva a kérésnek, fegyverek zörgése szűrődött be kintről.
Ekkorra már mindannyian az ajtóban álltak. Lealáz, aki mindig nagyra becsülte Dangalf bölcsességét, tudta, mit mondana öreg példaképe most, ha meg tudna szólalni a méregtől:
- Fussatok, bolondok! - rikoltotta, és nyomában a többiekkel elmenekült az ittas morcok balhéra éhes serege elől.
- Van itt egy híd valahol! - zihálta a mágus futás közben. - Ha azt elérjük, lerázhatjuk őket!
Hirtelen egy oszlop takarásából különösen csúnya morc ugrott eléjük.
- Miféle újabb szörnyeteg? - Boronél húzta a száját, de rendesen.
Marabor viszont nem sokat teketóriázott, egyetlen szépen ívelt csapással lezúzta a morcot.
- A Balhorog! - suhogtatta az öklét büszkén. - Ez erősebb bármelyikőtökénél! - mondta, majd egy csókot nyomott a bal bicepszére.
Tovább szaladtak, és hamarosan elérték a keskeny hidat. Dangalf lefékezett, és előkotorta a csibukos bőrzacskóját.
- Most akarsz rápöffenteni? - lihegett mellette Mákos.
- Nem, csak a tűzszerszámomat keresem! A híd alatt felgyűlt az olaj, az a tervem, hogy felrobbantom az átjárót! Most pedig...
- Ne is mondd, tudom mit akarsz! - Roló szaporán átügetett a kőpallón. A morcok kántálása - a morcokkal együtt - egyre közeledett.
Odaát mindenki fedezékbe húzódott; a sziklafal takarásából látták, amint a varázsló némi száraz szemetet kapar össze, szikrát csiholva begyújtja, aztán a mélybe veti a zsarátnokot. Hatalmas robbanás rázta meg a barlangot.
- Meg kell hagyni, az öreg mestere a tüzijátéknak! - mondta Boronél a felszálló tűzlabdában gyönyörködve.
Ekkor borzalmas dolog történt. Időnek előtte összedőlt a híd. Dangalf lába alatt meginogtak a kövek, majd a tátongó mélységbe omlottak. A mágus az utolsó pillanatban kapaszkodott meg a peremben.
- Húzzatok fel, hülyék...! - préselte ki magából erőlködve a szavakat.
- Mit beszél? - Boronél előrehajolva erőltette a füleit, de a tűz morajlása minden más zajnál hangosabb volt.
- Fussatok, bolondok! - harsogták kórusban a többiek.
- Segítség...- motyogta Dangalf, mialatt sebesen távozó társait átkozta gondolatban. - Ááá! - egészítette ki mondandóját, amikor ujjai végül lecsúsztak a híd maradványairól. Ez utóbbit a robajon át is hallották.
- Ég veled, öreg barátom! - Roló elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában, de fél óra múlva, amikor kijutottak a szabadba, már ő is tudott röhögni a varázsló emlékére egymás között rendezett Dangalf-utánzó versenyen.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2005-09-08 13:21 Blade

Blade képe

Balhorog, mi? :)

S lőn Döngölf döglött dög. :D

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

cs, 2005-09-08 16:49 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Döglött? Ördögöt! Ködös jövő jő, s ködös jövő mögött, rögtön öröm. Köbön! :D

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

cs, 2005-09-08 20:03 Bloody Dora

Bloody Dora képe

:D :D :D Nagyon, nagyon, nagyon jóóóó!!!!
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

cs, 2005-09-08 20:26 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

:D :D :D Nagyon, nagyon, nagyon köszi!!!!

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

szo, 2005-09-10 19:00 Cartheron

Cartheron képe

"- Nekünk te ne ugassá' , vén trotli! - kiáltott vissza egy reszelős hang - Ha nem tetszik az összejövetelünk, el lehet innen húzni. Sőt el lehet innen húzni!"

Heh, ez jó. Ez tetszett. :lol: :röhög:

_
"Every decision you make can change the world. The best life is the one the gods dont notice. You want to live free boy, live quietly."__

szo, 2005-09-10 20:45 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

:D

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

szo, 2005-10-22 21:23 Max

Max képe

Na végre volt időm elolvasni, és sikerült felkecmeregni a földről ahol eddig fetrengve röhögtem! :D
________________________________________________________________
"És mi lesz, ha nem lesz több sárkány? Akkor felkopik az állad! És engem csak úgy megölsz passzióból?"
Draco