A Gyűrű Fura - A Gyűrűs Sietsége 8.

Dangalf idő előtti távozása újabb probléma forrásává vált: hogyan is osszák fel a régi élelmiszer-fejadagokat? A készletet szétszedték nyolcfelé, és úgy határoztak, kiszámolják, ki vehet belőle először. A szerencse ezúttal Boronélnek kedvezett; aki rögtön a legnagyobb darab szárított húst ragadta ki a kupacból.
- Ilyen vagy? – biggyesztette ajkait a másodiknak sorsolt Tréfa. – Rögtön a legnagyobbat veszed ki?
- Miért, te melyiket választottad volna? – kérdezte Boronél, és máris jogos jussába harapott.
- Én valamelyik kisebbet! – felelte Sörgida.
- Hát akkor mi a bajod: ott vannak! – kacagott csámcsogva a göndöri vagány.
A hegyekből leereszkedve hatalmas erdőség határához értek; nosza, beverekedték magukat a sűrűbe.
- Állj! – kiáltotta hirtelen egy zengő hang a susnyásból.
Marabor újfent megcsillogtatta zavarba ejtően gyors észjárását, amikor szigorú hangon visszaordított:
- Jelszó?
- Kappitulátusz!
- Jól van, előjöhetsz! – adott engedélyt kegyesen Marabor.
A fák közül egy kerek képű tünde bukkant elő, tucatnyi társával a nyomában. A pufit szemmel láthatóan valamilyen homályos balsejtelem gyötörte, de igyekezett fölényesnek látszani.
- Ez itt Élien határa, az én nevem Radír – közölte homlokráncolva. – Csak akkor jöhettek be, ha tudjátok a jelszót! Nos?
- Kappitulátusz – mondta a Sándor, miközben egy dézsányi kutyabélre gondolt, nehogy hangosan felröhögjön.
- Stimmel – nyugtázta Radír. – Kik vagytok, utazók? – kérdezte.
- Baj lesz...- dünnyögte Kugli Rolónak. – A töpörtők és az itteni tündérkék nem komázzák egymást…
- Mákos Roló vagyok – vette magához a szót a hobbi -, ők a földijeim, Sunyi, Pipi, és Tréfa. Ezt a szőröst Marabornak hívják, a másik jóarcú Boronél Göndörből. Lealáz a tesótok, tünde ő is.
- És a nyolcadik utas?
- Tudja a halál – próbált falazni Mákos Kuglinak. – Öt perce csapódott hozzánk, állítólag egy vándorcirkusztól szökött meg. Mélynövésű mutatványos!
- Egy töpörtő?! – hüledezett Élien őre, miután Kuglihoz lépve az arcába bámult – Ő nem jöhet be!
- Mert? – vicsorogta Kugli.
- Mert utáljuk a töpörtőket!
- Mert? – Kuglinak most már az összes foga kilátszott.
- Tradícióból. Már senki sem emlékszik, miért is rühelljük őket. Állítólag valami régi sérelem…
- Ez elég udvariatlan dolog, nemes Radír barátom! – szólt közbe Lealáz.
- Majd én megvédem magam! – intette le sziszegve Kugli. – Tudod mi az udvariatlan? Ez ni! – azzal mondott valamit töpörtőül.
- A tied! – vágta rá fröcsögve Radír.
- Elég, elég! – elégelte meg a dolgot Marabor. – Kugli rendes fickó, semmi köze a régi kúriai csoportos garázdákhoz! Ha kiállna valami próbát, beengednétek?
- Végül is…Ide a kulacsomat! – vakkantotta hátra az élieni. Amikor a kezébe adták, Kugli felé nyújtotta a butykost. – Ha kiiszod, bejöhetsz! – gonoszkodott.
A töpörtő hátravetette a fejét, és a kulacs tartalmát egy szuszra a torkába öntötte. A tátott szemmel bámuló megyeiek előtt hatalmasra nőtt ezzel.
- Ennyi pálinka egy vaddisznógyomrot is kilyukasztott volna! – csodálkozott még Radír is. – Fáradjatok be! Töpörtő uram, mi a titkod? – firtatta kiváncsian.
- Mirtill…- lihegte Kugli titokzatosan.
- Mirtill?
- Ő a kocsmárosné odahaza. Még a döglött szamárból is cefrét főz, úgyhogy bírom a kiképzést! – hencegett a mattrészeg töpörtő, mielőtt elájult.
Az élieni tündék a fákra építkeztek. Hogy miért, arra már senki sem emlékezett, de nyilván tradícióból. A vándorok tiszteletére felvonult az egész vezérkar.
- Cerbóna úr és Galambrizzsel, a neje – súgta oda Marabor a többieknek. – A csajjal vigyázzatok, mert gondolatolvasó!
- Legyetek üdvözölve a Fák Városában, ahol az élieni király és királynő székel! – köszöntötte a csapatot Cerbóna.
- Én az odúm mögött szoktam székelni. Tavaly építettem a gödör fölé egy kis szélfogót, de ez a hely még így is sokkal szebb! – köszönte meg a szíves fogadtatást Sunyi, miközben meghajolt.
- Télleg tombol…gombol…gondolatolvasó vagy, galambom? – érdeklődött Kugli a királynőt mustrálgatva.
- Tégy próbára! – mosolygott rá jóindulatúan Galambrizzsel.
- Rembevan! No, mire gondolok? – vigyorgott a töpörtő, és nagyot kacsintott.
- Disznó! – Galambrizzsel már nem mosolygott.
- Ha-há! Hiszen tudod: kis ember nagy bottal jár, tubicám! – Kugli, bár kis híján orra bukott, mégis nagyon meg volt elégedve magával.
- Hát, örülök, hogy itt vagytok – sóhajtott nagyot Cerbóna úr, mert csak most értette meg Elront nemrég küldött üzenetének valódi jelentését. – Pihenjetek le, és legyetek nyugodtak: Élien határait jól őrzik!
- Vettük észre! – cinkelte meg Marabor, és kivont karddal tért nyugovóra. Persze amikor reggel belenézett egy tükörbe, megbánta a bizalmatlanságát, de legalább nem kellett borotválkoznia. Úgy két-három hétig.
Mialatt hőseink Élienben múlatták a drága időt, Vastelepen Szamuráj morcnemesítő mesterkedését végre siker koronázta. A Sötét Fehér megbabonázva leste a bizalomdermesztő küllemű harcosok születését. Uruk „háj” kiáltással illendően üdvözölte az újdonsült katonákat. A legcsúnyább vitéz gonosz tekintetét lassan Szamurájra emelte, majd csupafog száját hörgő szólamlásra nyitotta:
- Apa? – kérdezte bizonytalanul.
- Hallottad? – bökdöste boldogan morc vezére vállát Szamuráj. – Az első szava! Igen, kincsem, itt van apa! – ölelte magához meghatottan a csúnyaságot.
- Most pedig mondd meg szépen, kit szolgálsz? – gügyögte mosolyogva, és megcsipkedte a harcos pofiját.
- Apát!
- Okos vagy! – dicsérte meg a varázsló. – Menj, öltözz fel, aranyom, aztán sipirc kifelé hobbivadászt játszani!
A sima morcok, akik egy kicsit elavultnak érezték magukat, és féltékenyek is voltak, páncélba bújtatták a lényeket. A friss, erőtől duzzadó csapat vidáman visongva indult szórakozni.
Az éjszaka kellős közepén Mákost különös megérzés rezzentette fel álmából. Megérezte, hogy Sunyi két ujját is feltolta az orrába.
- Már azt hittem, te is kómába estél! – mondta Tekerdi. – Remélem tudod, merre van itt a latrina!
- Bé podt engeb keldeddél böl? – zúgolódott Roló.
- Először a többiekkel próbálkoztam, de nem sikerült felvernem egyiket se.
- Kihúdnád ad ujjad ad orromból?
- Ah! Persze! Bocs! – heherészett Sunyi, miközben a kezét Mákos ingébe törölte.
- Nna! Jól van, keressük meg együtt. Nekem is ki kell menni…- kelt fel Mákos koma.
Némi téblábolás után találtak egy szikladarabot, melynek mélyedésében kevéske víz csillogott.
- Ez lehet a lavór tündééknél!? – találgatott Sunyi. – Helyben vagyunk…
Miután könnyítettek magukon, szépen kezet mostak a természet alkotta tálban. Hirtelen közeledő léptek zaja hallatszott. Tekerdi ösztönösen lehúzódott, de Rolónak már nem maradt erre ideje.
- Ki van itt? – érdeklődött az érkező Galambrizzsel úrnő.
- Egészségügyi sétát tartok! – tárta fel az igazságot Mákos koma.
- Remek. Legalább megtekintheted Galambrizzsel Tükrét! – bökött a medencécskére az úrnő. – Olyasmit is mutathat, ami volt, olyasmit is, ami még csak lesz. Nézz bele!
Mákos belenézett.
- Mit látsz? – kérdezte a tündérkirálynő.
- Marabort látom. Épp leveszi a zekéjét. A csizmáját is leveszi. Most dobja le a nadrágját.
- Engedj oda! – lökte félre Rolót az úrnő türelmetlenül. – Ez az! – fürkészte a Tükröt somolyogva.
- Szép vagy, szép vagy, szép királynő, de hölgyzugolyi Ádvent százszor szebb tenálad! – duruzsolta egy hang alulról.
- Ádvent! Már megint Ádvent! – sikítozott Galambrizzsel, miközben a vizet csapkodta. Ádvent már régóta vetélytársa volt ugyanis a tünde-szépségkirálynő választásokon, tavaly is ő nyert – Egyszer úgyis kikaparom a szemét! Gubanc!
Annyira hisztizett, hogy az összes hajszála az égnek állt, és még világított is hozzá.
Hogy a két hobbi eléggé kihahotázta magát, Roló felvilágosította: nem a Tükör szólt, csak a rejtőzködő Tekerdi újabb csínytevésének vált áldozatává.
- Ez a jelenet erős volt, mint a föld fundamentuma – jegyezte meg később Sunyi.
A reggel már ébren találta a vándorokat, akik útravalóként kaptak egy-egy szép köpönyeget, hozzá tartozó míves csattal, így aztán egyiken sem éreztek késztetést arra, hogy ellopjanak valamit. Kuglira az összes kipróbált köpeny nagy lett, ezért szabadon választhatott magának ajándékot. Miután Galambrizzsel nem volt hajlandó megválni a fehérneműjétől, a töpörtő beérte három hajszálával is. Csak ő tudta, mire fogja használni a tincset.
Roló – mint Gyűrűhurcoló – még egy meglepetésben részesült: az úrnő személyesen nyújtott át neki egy fénylő üvegcsét, amely különleges folyadékot tartalmazott. Mivel Mákos sosem volt irígy, az itókát hobbi cimboráival megosztva fogyasztotta el. Sokáig köpködtek utána.
Miután búcsút vettek Élientől, vízen folytatták tovább az útjukat, nehogy visszeres legyen a lábuk a sok gyaloglástól. Amikor megunták a csónakázást, kikötöttek egy tisztáson. Roló Boronél társaságában nekivágott tüzifát gyűjteni.
- Mi lesz a mai vacsora? – Tréfa gyomra felől hangos korgás robajlott.
- Etvasz. Valami tünde pékáru – világosította fel Kugli.
- Igen, de csak egyet haraphattok belőle! – szólt figyelmeztetően Lealáz.
- Csak egyet?
- Bizony. Alig van belőle, azért.
Mielőtt a hobbik igazán felháborodhattak volna, tucatnyi megtermett morc bukkant elő a fák közül. A part mentén hosszú ideje követték már a csapatot, és Szamuráj porontyai pontosan tudták, miféle ravaszságra buknak a félszerzetesek.
- Mi ma húst eszünk, fiúk! – kiáltotta a megyeieknek a főmorc. – Csatlakozzatok hozzánk!
- Ti mit gondoltok? – korogta Tréfa.
- Gyerünk! – koppant nagyot Pipi szeme is.
- Egyetértek – értett egyet Sunyi. – Megvárom Mákost, aztán majd utólérünk benneteket!
- Morc menü…Milyen lehet az? – fintorgott Marabor.
- Jó étvágyat a óvóhelysüteményhez! – Tyúk és Sörgida kárörvendve integetett vissza újdonsült barátaik gyűrűjéből.
Sunyi egyedüli hobbiként ottmaradt a parton. Marabor lenézett rá, és támadt egy remek ötlete.
Boronél eközben bevitte Mákost az erdőbe. Odabent egy pakli kártyát halászott elő a zsebéből.
- Egy partit? – kérdezte Rolót.
- Nem bánom.
- Mit szólnál, ha tétre játszanánk? Ha nyerek, én viszem tovább az Egyet. Ha veszítek, neked adom Göndört. – búgta alattomosan. Rolót nem kellett sokáig győzködni.
Egy perc elteltével már adta is a Gyűrűt az új Hurcolónak. Ahogy Boronél kinyújtotta a markát, zekéjének ujjából egy nagy értékű lap hullott az avarra. Persze az adu bedobása nem volt előre tervezve.
- A durva tanyádat! – káromkodott Roló. – Csaltál, malacorca! Lesheted, mikor adom neked a Gyűrűt!
- Ide vele! Csak véletlenül került hozzád, engem illet! – Boronél az ékszer után kapott, de mellényúlt. Mákosnak már nem kellett félnie Dangalftól, úgyhogy felhúzta az Egyet. Abban a pillanatban eltűnt a göndöri szeme elől. Boronél rájött, hogy fújhatja az egészet, ezért könyörgőre fogta a dolgot.
- Most meg hova mégy? Hát veled még viccelni sem lehet? Játszunk még egyet, te oszthatsz! Gyere vissza, szeretlek te őrült!
- Túrót! – hangzott Roló tömör válasza a semmiből.
Mákos csak akkor szabadult meg az aranykarikától, amikor leért a folyóhoz.
- A többiek? – kérdezte Marabort.
- Tréfa Pipivel elment vacsorázni, Sunyi meg épp fürdőt vesz – felelte vigyorogva a Sándor.
Roló a víz irányába pillantott: még ki tudta venni, ahogy a felszínt fodrozó intenzív bugyborékolás abbamarad. Rövid ideig gondolkodott, aztán arra jutott, hogy már úgy megszokta Tekerdit…Begázolt a folyóba, legörgette Sunyiról a rápakolt köveket, majd kivonszolta cimboráját a fövenyre.
- Roló, én úgy örülök, hogy veled lehetek! – köhögte Sunyi, amikor újfent kapott levegőt.
A másik három kissé csalódottan, de azért készségesen kalauzolta el vacsoraügyben a két hobbit – az ellenkező irányba. Alig tűntek el, amikor a pagonyból előrontott Boronél.
- Nem láttátok Mákos úrfit? – pislogott zavartan.
- Lelépett – mondta Kugli.
- Hová ment?
- Közöd? – Marabornak nem tetszett ez a nagy kiváncsiskodás.
- Nála van a nyereményem: a Gyűrű! Kártyáztunk, és ő vesztett – füllentette a dalia.
- A te téted mi volt?
- Göndör…
- Te feltetted az örökségemet?! – Marabort majd szétvetette a düh. Bevert egyet Boronélnek.
- Ne bánts, cimborám! – sivította amaz.
- Cimborám?! – kapott még egyet.
- Jól van, jól van! Barátom!
Már érkezett is a harmadik csapás.
- Akkor vezérem! – sírta szegény áldozata.
- Kezded kapisgálni! – lihegte Marabor kipirultan, de azért eleresztette a következő maflást.
- Királyom…! – suttogta Boronél, és nagyot nyekkenve elterült.
- Na azért!- Sándor végre lecsillapodott.
- Hogyan tovább? – kérdezte Lealáz.
- Hm…Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a tünde pitéhez nekem sem fűlik a fogam – morfondírozott Marabor. - Ha kilépnénk, talán még jutna nekünk is abból a húsból, amiről a morc beszélt. Ha bírjátok szusszal.
- Egy töpörtő mindig ereje teljében van! – rikkantotta Kugli, és szedelőzködni kezdett.
- Boronéllel mi legyen? – intett fejével a tünde íjász a porban heverő alakra.
- Csak lelassítana. Marad! – rendelkezett a Sándor.
- Hát felbomlott…- Kugli nagyot sóhajtva csóválta üstökét.
- Bizony-bizony. Minden Sietség felbomlik egyszer! – vigasztalta a tünde.
- Miféle Sietség? – sandított fel rá a töpörtő. – Amikor Sunyit leszorítottuk a víz alá, felbomlott a gatyám hátulján a varrás! Én arról beszéltem!
- Jöttök már? – kurjantott feléjük Marabor az erdő széléről, és egy perc múlva mindhárman eltűntek a sűrűben.

Hát így történt…

3.8
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.8 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2005-10-03 16:35 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Előrebocsátom, az az egyetlen csillag odafent nem a novellát minősíti.

Látszik, hogy sokat írsz, szépen összefogtad a történetet. Eléggé pergő, dinamikus novella. De őszinte leszek: olvastam már tőled ennél sokkal jobbat is. Nekem a fantasy paródia egyébként nem nagyon jön be. Úgy éreztem, ebben a részben túl sok az egymás mellé rakott poén, amelyek némelyike - bár egy újszülöttnek minden vicc új - többször lerágott, és eléggé laposkásra sikeredett. Valójában nem igazán értettem, hogy a történetben mi a cél. De valami biztosan volt... ;)
A stilisztikára, helyesírásra nem nagyon figyeltem, nem volt rá szükség. Ezzel nincs komolyabb problémád. De kérlek, áruld már el, mit mondtott Kugli töpörtőül! ;>

h, 2005-10-03 17:44 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Szia Eve!

Nos, köszönöm a kritikát, természetesen jó szokásomhoz híven megpróbálok okulni belőle!
A történet céljával kapcsolatban azt kell mondjam: a történet célja az előző hét rész folytatása, a Gyűrűk Ura történet (különös tekintettel a filmváltozatra) alapján.
Igazán nem szeretnék a "szerecsenmosdatás" bűnébe esni, de mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a fenti novi nem önálló történet, hanem pusztán egy epizód; az előzmények ismerete nélkül gyakorlatilag értelmezhetetlen.
Nem tudom, Kugli mit mondhatott - a filmben sem derül ki, ha jól emlékszem -, "nálam" a tündék rokoni kapcsolatait firtatja, burkolt formában utalva az anyai ágon öröklődő hagyományos, és ősi mesterségekre... :)

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

h, 2005-10-03 17:59 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Azt tudom, hogy az előzőek folytatása. Ezért írtam, hogy ennél jobbat is olvastam tőled. Én pedig éppen arra lettem volna kíváncsi, hogy az a finom célzás, az utalás az ősi mesterségre, hogyan hangzik törpörtőül ;>

h, 2005-10-03 16:48 Blade

Blade képe

A nevek megintcsak jól sikerültek, főleg galambrizzsel. A sztori csúcspontja pedig az "Apa?" beszólás :D

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

h, 2005-10-03 17:46 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Köszi Blade! :)

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

h, 2005-10-03 18:29 Bloody Dora

Bloody Dora képe

No igen, kicsit ereszkedik a stílus, meg a poénok... de a nevek még mindig 5*-osak! Az "Apa?" beszóláson én is sokat nevettem, de az igazi röhögőgörcs csak a Tekerdi-fürdős jelenetnél hatalmasodott el rajtam... :D Szóval kicsit hajrázz rá újra, mert a végén még megint ellaposodsz!
Ja, ezzel vége az első résznek... a TTT-t is parodizálod, ugye? Vagy már kész is, csak vársz a bíztató szavakra? Léccí', léccí', léccí'!
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

h, 2005-10-03 19:35 Cartheron

Cartheron képe

A Cerbóna a legjobb.
__
"Every decision you make can change the world. The best life is the one the gods dont notice. You want to live free boy, live quietly."__

h, 2005-10-03 22:07 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Sziasztok Mindenki!
Köszi a véleményeket!
Mostanság nincs túl sok időm, úgyhogy egyelőre feladom a Tolltkifen szerepében való tetszelgést :)(a végére kissé én is "elfáradtam"... :confused: ).

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

szo, 2005-10-22 22:00 Max

Max képe

Nekem a nyolcadik utasos poén tett be, onantöl röhögve olvastam a végéig. :D
________________________________________________________________
"És mi lesz, ha nem lesz több sárkány? Akkor felkopik az állad! És engem csak úgy megölsz passzióból?"
Draco