Az Évgyűrűk Ura

(Figyelmeztetés! Az alábbi írás eredeti kézirata egy magát hisztérikusan megnevezni nem akaró Tolkien-örökös közreműködésével került a birtokunkba! A forrás hitelességét kétségbe vonó bármilyen személy csak a képzelet műve!)

A Középföldi Aggok Házában Zsákos Frodó sebesen tipegve igyekezett az étkező felé. Sietsége teljes mértékben indokolt volt, hiszen az öreg Frodó előszeretettel csipkedte ki a mazsolát a kirakott kalácsból, s ezen művelet megnyugtató módon történő kivitelezéséhez mindenképpen elsőként kellett megérkeznie. Már a célegyenesben érezte magát, amikor váratlanul kivágódott a folyosó utolsó szobájának kerek mocsolyafa-ajtaja, és mögüle előugorva a vén Cövek Bódi próbált meg jobbról előzni. Ő is szerette a mazsolát.
Zsákos bátyót ugyan nem mocsolyafából faragták, de nem is olyan fajtából, hogy szó nélkül hagyja egy ilyen fondor módon felbukkanó töppedtszőlő-orzó felbukkanását: kezében szorongatott girbe-gurba botját Bódi bokái közé döfve nemes egyszerűséggel elgáncsolta vetélytársát. Heherészve hányt fittyet a szőnyegen hempergő másik hobbit válogatott istenkáromlásaira, és vidáman, örökös favoritként lépett be a Közös Lakomák Számára Szent Termébe. Azért arra gondosan ügyelt, hogy a bal lába után a jobbat tegye, mert a múltban ment már füstbe az elsősége egy pillanatnyi nem odafigyelés miatt. Tulajdonképpen azóta nem érezte magát ilyen jól, hogy a honvágytól hajtva hazahajózott a messzi Nyugatról. Ajkait megnyalva vette az irányt a kalácsostálca irányába, miközben a szájában hamarosan élvezhető mazsi-ízre gondolt. Hirtelen feltámadó homályos balsejtelme aztán derült égből érkező farbarúgássá változott, amikor rájött, mit nem élvez a szájában: a szobájában felejtette a protézisét. A pohárban ülő fogsor vízfüggönyön átsejlő gonosz mosolyának képe szörnyű, lidérces látomásként merült fel elméjében.
Éppen készült elsírni magát, midőn egy kedves hang csendült mögüle:
- Frodó bácsi, ezt az éjjeliszekrényen tetszett felejteni! - Aranyfürt Lili, kedvenc ápolónője állt a háta mögött, kezében - míly csoda - ott volt a pohár, a protkóval.
Aranyfürt Lili egyébként a kendervégi Kötélverő Csavardi Bóka unokájának, kendervégi Kötélverő Böszme Halfred testvérének, a dombháti Halfred fiának, Bundinak volt a lánya, aki Tarisznyádi-Zsákos Othó fiával Lothóval szokott volt sörözni, tehát így szegről-végről sem állt rokonságban a Zsákosokkal, de Frodó ennek ellenére nagyon kedvelte. Most meg pláne.
- Drágaszágom! Drágaszágom! - szelypítette, majd hálás tekintettel, mohón szürcsölve leitta a vizet a műrágóról; a fogazatot magába tömte - igaz, elsőre fordítva, de hamar korrigált. Aztán suttyomban még két tucat mazsolát. Tömött magába.
Lassan szállingózni kezdett az Otthon többi lakója is, a közös asztalra kirakott vacsoratálak csupasz ínyeket csiklandó illata bevonzotta az idős középföldieket, még az udvarról is. Szokás szerint Csavardi Samu rontott be másodikként, miután illőn bocsánatot kért a még mindig küszöbön vonagló Cövek Bóditól, akinek véletlenül rátaposott a nyakára.
- Frodó, öreg barátom, mi a mai menü? - köszöntötte Frodót, öreg barátját. Samu különös szokásnak hódolt mostanában: egyetlen megmaradt hajtincsét, amely az idők során vörösből őszbe csavarodott, sáfránnyal igyekezett ismét lángszínűvé tenni. Mivel azonban kezei az aggkori remegéstől gyakorlatilag állandó vitustáncot jártak, kínzó ifjúhodási igyekezetében sikerült az egész koponyáját narancssárgára mázolnia. De ő nem bánta. „A szépségért szenvedni kell!” - iskolázta le irigyeit, de azok csak röhögtek rajta.
Mögötte az egykori legendás Szövetség tagjai támogatták egymást: Trufa és Pippin erőlködve, de figyelmesen átlépték Cövek uraságot; csak Gimlinek, az elnyűhetetlen törpnek volt annyi esze, hogy egyszerűen kikerülje. A többi öreg dermedten figyelte a cirkuszt.
- Ma is üres kalácsot adtak? - fanyalgott a Föld Alatti Nép szülötte, és fázósan összébb húzta magán kockás plédjét.
- Felháborító! - háborodott fel Frodó és tettetett dühvel nagyott dobbantott lábával, persze legbelül mosolygott.
- Én ma a kandalló előtt vacsorálok! - jelentette ki Gimli.
- Mindig a kandalló előtt vacsorálsz…- vigyorgott Samu.
- Valóban…? - ráncolta a homlokát a törp, aki kissé szenilissé vált a Hőskor óta. - Hát annál inkább! - jutott dűlőre végül, és megindult arra, amerről a meleget érezte. Három lépésnyire jutott, amikor is „elfogyott” hosszúra nőtt, deres szakálla, amire Zsákos az előbb rádobbantott, és azóta is rajta állt. A padló cirkalmas mintái a legapróbb részletekig bevésődtek Gimli agyába; még a szemei előtt parázsló tüzijáték sziporkáin át is.
Agg cimborái mamusztalp-megvető igyekezettel azon nyomban a segítségére araszoltak. Frodó minden izmát megfeszítve kiragadott egy merőkanálnyit az asztalon gőzölgő egyik tál tartalmából, majd - míg a többiek szilárdan tartották Gimli üstökét - ugyanazzal a lendülettel belediktálta a leveskét az aléltan pislogó törpbe. Az öreg bányavitéz bizonyosan hálás lett volna a gondoskodásért; hogy ez mégsem így történt, az főleg annak volt betudható: a betétdús zöldséglevest az orrán keresztül töltötték a gyomrába segítőkész hobbit barátai. Néhány perc múlva - amikor már újra kapott levegőt - répakockákat fröcsögve átkozta a néhai Zsákos Balbó és Boffin Berilla nászának napját, amivel akarva-akaratlanul megteremtették az ő idő előtti halálának lehetőségét. Gimli meglepően széleskörű ismereteiről tett tanúbizonyságot a hobbitfalvi Zsákos-família családfájának ismeretét illetően, ugyanis főtt zöldségekkel elegy szitkait kiterjesztette a Tarisznyádi-, Bögyös-, és Pozsga-ágakra is. Amire a berohanó ápolók kicsavarták a vérig sértett Frodó kezéből a kanalat, a törp ráncos homlokát már két púp díszítette, rusztikus, ugyanakkor ördögi külsőt kölcsönözve a vén vájárnak. A többi öreg dermedten figyelte a cirkuszt.
- Hálátlan gnóm! - füstölgött az öreg Zsákos a Gimlit hordágyon elcipelő személyzet után pillantva, majd durcásan kettéharapott egy almás pitét.
- Az! - kontrázott sárga koponyáját egyetértőn billegtetve Samu bá’ , és nyomatékot adva rövid, de velős véleményének, ő mindjárt két sütit négyelt fel velőtrázó fogcsattogtatással.
- Az ám! - markolt fel három lepényt a vén Trufa, aki nem akart lemaradni felháborodott pajtásai mögött, ám elvétette az irányt, és a desszerttel majdnem kitolta a saját szemeit.
- Látom, csak a szemed kivánja! - hahotázott Pippin hallócsövével a térdét csapkodva, míg a vesegörcs kétrét nem hajtotta.
A hobbitok helyet foglaltak a hosszú asztal melletti padok egyikén. Aranyfürt Lili perdült melléjük.
- Minden rendben, bácsikák? - érdeklődött.
- Bácsikák? - Samu tincse büszkén lobogott az enyhe huzatban. - Engem nyugodtan szólíthatsz Csődördi Samunak, kincsem! - azzal kacéran belecsípett Lili fenekébe.
- Samu bácsi! Már megint kezdi? - rótta meg a hobbit lány. - Nem tetszett meginni a brómfőzetet? Nehogy szólnom kelljen Rozi néninek!
- Igaz! - ült a kezére Samu, a kujon.
- Én szólíthatlak Papucsdinak? - kérdezte Frodó. Cimborái - Csavardit nem számítva - hörghurutos kacajjal jutalmazták az öreg Hordozót.
- Elég! Elmondom az asztali áldást, aztán együnk végre! - intett Samu érthetően türelmetlenül - Már majd' éhen halok…Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott! Köszönjük Néked Aragorn király, hogy megalapítottad az Otthont! Jó étvá…
- Szép ez az áldás - dünnyögte közbe Frodó -, de ha én nem dobom annak idején halált megvető bátorsággal az Egyet a Végzet Hegyének poklába…hát, nem tudom…
- Mit kuruttyoltál, te vén kecske?! - csuklott fel Samu.
- A kecske nem kuruttyol…- okoskodott Trufa.
- Akkor kecskebéka! Mikor mit csináltál te, hol mivel? Hallottátok ezt a memóriarokkantat? - fordult Csavardi hápogva a másik két hobbithoz.
- Méghogy te dobtad a Gyűrűt a mélységbe?! - szapulta tovább a sötéten hunyorgó Zsákost. - Hiszen mindenki tudja, mi történt! Ha én nem hajítom a Tűzbe, itt sem lehetnél!
- Híjj! - vijjogta Frodó, aki cizelláltabban óhajtotta ugyan megnyilvánítani felháborodását, de az egekbe szökő vérnyomása keltette vörös agyzár a torkára forrasztotta a Közös Beszéd összetettebb szavait.
- Mit mondott? - nézett kérdőn Pippin Trufára, mialatt egy banánt dugott a saját jobb fülébe. Hallócsöve közvetlenül bal keze alatt pihent, az asztalon.
Egy marék pite bekebelezése után Frodó végre megtalálta a hangját:
- Skandallum! Te paráznapipafűszipákolótündekenyértolvaj! - hadarta egy szuszra, apró morzsák tömkelegével borítva be vitaparnerét. - Ha szegény Tuk Peregrin még élne, megmondaná az igazat!
- Még élek…! - suttogta Pippin, mert időközben felfedezte a hibát, és immár bal füléhez tartva a tölcsért, érdemben is részt tudott venni az eszmecserében. Ugyanakkor a jobbjával fejéhez nyomott banánt nem húzta ki az ellenoldalról, ezért most leginkább egy kis, ráncos, felemás szarvú balrogra emlékeztette a külső szemlélőket.
- De nem igazán tiszta, hogy volt - tette hozzá tünődve -, míg ti a Vulkánnál rajcsúroztatok, én Minas Tirith alatt hadakoztam a Főnazgúllal…
- Nono! Nana! - kezdte el tépni a szakállát Trufa. Mármint a Pippinét. - Nene! Ne…nem úgy volt az…!
- Az most nem fontos! - torkolta le a szilaj kézitusát vívó Borbakot és Peregrint Samu. A két agg harcos csatája olyan eszeveszett sebességgel zajlott, mintha egy dézsa szilvalekvárban birkóztak volna. A többi öreg dermedten figyelte a cirkuszt.
- Szóval azt állítod, Zsákos Frodó, hogy tiéd az érdem? Vess csak egy pillantást a kezedre! Nem hiányzik egy ujjad? Hová is lett? Na, dereng már valami?
- Meg tudom magyarázni! - vizslatta kacskábbik kezét Frodó, miközben elkeseredetten kutatott emlékezetének éjsötét tárnáiban. - Az ujjam…az ujjam…ott hagytam az éjjeliszekrényemen, egy pohár vízben!!! - ugrott be neki hirtelen.
- Repülősót! - süvöltötte Samu bátyó a szívéhez kapva, de meggondolta magát, és felragadott egy csirkecombot, majd megpróbálta az elejét venni Frodónak. De Zsákos sem ma kezdte a hadtudományok gyakorlását: egyetlen kiflicsapással hárította a rohamot, hogy aztán vérfagyasztó „Meghalsz Tűzhajú!” csatakiáltással ellentámadásba lendülhessen.
A többi öreg - akik mint tudjuk dermedten figyelték a cirkuszt-, a régi daliás idők szelétől megérintve ádáz küzdelembe kezdett. Aki amit ért, azt vágott a szemben ülőhöz: rozscipók, kukoricacsutkák, mézben porhanyósra sült malackarajok, csirke- és falábak, valamint krumplipüré kavargott a levegőben festői összevisszaságban. A négy hobbitfalvi tőlük szokatlan gyorsasággal bukott az asztal alá, onnan figyelték a cirkuszt. Dermedten.
- Ezeket meg mi lelte? - bökdöste Trufa Zsákos komáját.
- Ki tudja…? - hümmögte amaz. - Tudod milyenek az öregek…
- Hja, majd megtudjuk mi is…- sóhajtott hatalmasat Tuk Peregrin; Samu szomorúan simogatta a kobakjára tapadt savanyúuborka szeleteket.
- Nos, szerintem mentsük a menthetőt, barátaim! - kászálódott fel nehézkesen Frodó, és elkezdte teletömni zsebeit a vacsora maradványaival, mialatt az ápolók megfékezték a rebelliót.
- Rakjatok el bőven - intette a másik hármat -, mintha ma nem láttam volna Gimli cimboránkat az asztalnál, vigyünk neki is!
- Majd megesszük a szobánkban - helyeselt Samu. - Közben pedig jól elbeszélgetünk! Tényleg, hol is tartottunk?
- Hát…Majd csak eszünkbe jut, hol hagytuk abba…- mosolygott zavartan Frodó. - Aztán majd onnan folytatjuk…
Az öreg hobbitok egymást kedvesen, szeretettel segítve bandukoltak a hálótermek felé.
Persze aztán valami eszükbe jutott és folytatták, mert - ahogy Zsákos Bilbó is mondogatta valaha - az igazán nagy történetek sosem érnek véget…

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2006-03-14 12:33 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"és folytatták, mert - ahogy Zsákos Bilbó is mondogatta valaha - az igazán nagy történetek sosem érnek véget…" Való igaz, te sem tudod abbahagyni. :D
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2006-03-14 16:55 Max

Max képe

Ez kegyetlenül jó lett! Megint sikerült felviditanod egy napom! :lol:
________________________________________________________________
"És mi lesz, ha nem lesz több sárkány? Akkor felkopik az állad! És engem csak úgy megölsz passzióból?"
Draco

k, 2006-03-14 17:52 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Sziasztok!
Köszi! Már megérte megírni! :smile:

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

k, 2006-03-14 19:17 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Komolyan mondom végig röhögtem, pedig nálam a mosoly is nagy szó... izé, dolog. Ha van még ilyened, akkor ne kímélj minket :!:

- : - : - : - : - : - : -
A magasabb sugallatok csak dalolnak, sohasem magyaráznak...
(Kahlil Gibran)

k, 2006-03-14 20:10 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Üdv S. L. Cornelius!
Örülök, hogy tetszett!
A "Gyűrű Fura" (x) sorozat ilyen, már megtalálható a Karcon!
/(x)= ez volt az önreklám helye! :D /

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

k, 2006-03-14 23:45 karcoló

Köszönöm. Nem igazán tudtam, mi hiányzik az életemből a Gyűrű Fura sorozat óta. Most már tudom :D Tényleg nagyon jó volt megint ezt a szórakoztató, könnyed stílust olvasni.

___________
"It has been said that something as small as the flutter of a butterfly's wing can ultimately cause a typhoon halfway around the world."

sze, 2006-03-15 10:30 Blade

Blade képe

Gyémánt B. is back! :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

cs, 2006-03-16 15:43 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Sziasztok-sziasztok!
Köszönöm a kedves hozzászólásokat; nincs is annál jobb dolog a világon, mint másokat röhögtetni!
:D

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."

p, 2006-03-17 14:41 Bloody Dora

Bloody Dora képe

És számunka nincs annál jobb, mint a műveidet olvasni, és röhögni. ;)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2006-03-17 15:05 Blade

Blade képe

Nos, ezt cáfolnom kell. ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

p, 2006-03-17 17:22 Gyémánt B.

Gyémánt B. képe

Na ezt hívják stabil egyensúlynak! 8O
Dórinak mindenesetre - virtuálisan - küldök 100 szál rózsát! Sőt, akár egy egész tucatot! :D

***

"Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak - csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett."