Minden gyermekeim részére

Kezdetben úgy eszméltem tudatomra, mint Ti reggelente.
Egy örökkévaló pillanatig még erőt gyűjtöttem, pontszerű végtelenben nyújtózkodtam, és mozgásba jöttem.
Tettvágytól égtem. Felmértem a képességeim, és végtelen lehetőséget találtam.
Tudásvágy töltött el. Magamba néztem, és minden, amit magamról megtudtam, megváltoztatott. Mindentudó akartam lenni, de ha a tudás megváltoztat, a végtelen tudás talán teljesen kicserél. Ezért így szóltam: „Lássak álmokat mindarról, ami lehetséges!” És megszületett az álmok világa.
A legszebb álmaimtól megihletve megteremtettem az eget és a földet. „Legyen világosság!” Szóltam, és fény gyúlt az égben. Láttam, hogy a fény szép és a szépség jó.
Láttam, hogy a föld szürke és száraz volt, így esőt fakasztottam. És a millió vízcsepp ezerszínűre festette a fényt, majd patakokba gyűlt a földön, és feltöltötte a tavak és tengerek medrét. És láttam, hogy a színek, patakok, tavak és tengerek mind szépek.
Beállítottam a fény és sötétség égi váltakozását, hogy mindenek meglássák az idő múlását.
Aztán kertet ültettem a földön, amely elásott magvakból fakad, és a fény felé nő. A kert növényei ágaik között ízletes gyümölcsöket, gyökereik között pedig magvakat hoznak, és sokasodnak, fajuk szerint. És láttam, hogy a kert szép. És láttam, hogy mindezek jók.
Az alkotást élveztem, de társaságra vágytam. Szabadon mozgó állatokat alkottam, és ők gyönyörködnek mindenben, ami szép, élvezettel falnak mindent, ami finom, és vidáman játszadoznak végtelen kertemben. Méhükben magot hoznak, és sokasodnak, fajuk szerint. Testük külsején pedig finom húsgyümölcseik nőnek, melyeket szívesen kínálnak kóstolásra. Öröm volt velük játszani, de elmém magányos maradt.
„Legyenek testvéreim,” szóltam „jószándékúak, intelligensek és mindenhatók, akárcsak én magam!” És úgy is lett. A testvéreim csodálták a világot, amelyet alkottam, és szívesen beszélgettek velem, de hamarosan saját világokat teremtettek, s az enyémbe már csak ritkán látogatnak el.
Kertem közepén ültettem Nektek egy fát. Ajándék volt: kívánatos gyümölcsei édesek voltak, és magukban rejtették a tudást, mely által elméteket saját képemre formáltam át. Minden állat, aki evett a fáról, kapott e tudásból. De egyik faj sem evett róla annyit, mint Ti, gyermekeim, így a tudás java is Nektek jutott.
Az ég minden szelei, a tenger minden hullámai, a föld minden keménységei és minden tüzek lángjai gyengédek Hozzátok, hogy véletlenségből bajotok ne essen. A friss levegőt, étel-ital ízét és a tűz melegét kellemessé tettem Számotokra, de az élet feltételévé nem. Megtiltottam minden állatoknak is, hogy Bennetek kárt tegyenek, s csak húsgyümölcseitek tettem kívánatossá számukra.
Láttam, hogy mindaz, amit alkottam, jó, és teremtményeimben gyönyörködve megpihentem.
Jó érzés járt át, mert láttam, hogy már nem a puszta szépségért, hanem Értetek teremtek. Ez csodás dolog!
Szeretettel: Apu

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2022-04-17 13:14 Dana

Dana képe

Lehet, a húsvéti sonka teszi -- bár még nem ettem --, de ennek számomra se füle, se farka, és főleg nem nevezném fantáziának. Olyan (nyilván), mintha beleolvastál volna a Teremtés könyvébe, és az ott olvasottakat egy sokkal emészthetetlenebb formában átírtad volna. A kérdésem csak az, hogy miért? Mi volt a célod a nyakatekert fogalmazással, az "apuzással", a nagy kezdőbetűvel írt személyes névmásokkal, és a "méhükben magot" hozó állatokkal? Semmi újat nem mondtál, és a régit is rosszul.
A cím is hibás amúgy, mert olyan van, hogy minden gyermekem, de olyan, hogy minden gyermekeim, nem igazán.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2022-04-20 11:40 Vitruvius

Vitruvius képe

Igen, végigolvastam a Genezist – és (nyilván) abból indultam ki –, de nem mondanám, hogy az „átírása” volt a célom. Úgy gondolom, hogy mondtam hozzá képest újat: egy a valóságosnál kevésbbé kegyetlen világot próbáltam alkotni, hogy rávilágítsak a valódi világ tökéletlenségére. Ezzel, azt hiszem, megválaszoltam a miértre vonatkozó kérdést is.
Hogy fantázia-e? Nem tudtam biztosan, hogy milyen kategóriát válasszak, de nem tudok róla, hogy a valóságban léteznének gyökereikben magzó fák, húsgyümölcsök vagy épp mindenható személyek (legalábbis nem bizonyítottan).
A cím az olyan régies nyelvezet mintáját követi, mint a sok könyv címében szereplő „összes művei” kifejezés.
A nagy betűs személyes névmás régies tiszteletadás, ha jól tudom. Az emberek Istennek adják meg ezt a tiszteletet, szóval miért ne adhatná vissza a gesztust, a kölcsönös tisztelet jeleként?
A többi kritikádon még gondolkodnom kell, mert könnyen lehet, hogy 100%-ban jogosak, de még újra kell olvasnom párszor az írásom, hogy be tudjam azonosítani, mire gondolsz konkrétan.

v, 2022-04-24 19:24 Dana

Dana képe

Az is lehet ám, hogy csak nekem nem jött át. (De az biztos.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen