Elengedés

Az ajtó már majdnem becsukódott, de a kereszthuzat nem elég erős, nem vágja be utánad az ajtót. A szobán lassan átsuhanó párás, fojtogató szellő rád emlékeztet - mélyen magamba szívom, hadd kínozzon még egy kicsit. A halmazállapotod már nem szilárd - cseppfolyós, így ebben a hőségben lassan, de biztosan elpárologsz. A testem szenvedések árán kiizzad téged magából, a tűző nap pedig felszárítja a maradványaidat.
Miközben haldokolsz bennem, olykor elképzelem, hogy az élet óceánján lehettél volna te a kapitány és én az első tiszt. Tudom, hogy együtt sikerült volna jól kormányoznunk a viharban is, és épségben elértük volna a partot. Tudom, hogy még a mentőcsónakokra sem lett volna szükség, hiszen együtt megmentettük volna a hajónkat a legénységgel együtt.
De most megállok egy pillanatra, mert a lelkem belül azt üvölti, hogy NEM!
Az a szellő jó, ami nem fojtogat, ami körülölel és a magasba repít, hogy szárnyaljak, mint egy madár. Néha szárnyaltam, de egy láthatatlan kötéllel végül mindig visszarántottál a földre. Nem akartad, hogy mindig szárnyaljak, te pedig nem akartál az én fuvallatomban repülni. Vagy az én áramlatom volt gyenge, vagy te voltál nehéz, mint az ólom.
Életem könyvének ez a fejezete lassan megtelik, hiszen kitéptük a további lapokat. Talán még néhány tollvonásnyi hely maradt egy rövid epilógusnak, amely megírásához fekete tintát fogok használni. A közös fejezetünk lapjait majd egymáshoz ragasztom és parfümmel itatom át. Innen fogom tudni, hogy ez egy keserédes fejezet, amit nem kell újraolvasni, hiszen itt végre tudtam volna repülni, mégsem tehettem.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2021-08-12 21:15 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Gondolatokat nem kell véleményeznünk, de... miért csak első tiszt? GO girl! Kapitányi rangra fel! :)

_____________________
Dr. Bloody Dora