Új-Skóciai rémtörténetek: A New Glasgow-i szemész (+18)

A söröskorsó oldalára lecsapódott a pára.
Philip Finck, az új-skóciai New Glasgow város legjobb szemésze kérte magának azt a korsó sört, pontosan egy perc kilenc másodperccel ezelőtt. Ő az a fajta férfi volt, aki fiatalkorában legfeljebb csak az apja sörét nyalintotta meg egy picit. Nem igazán jött be neki az alkohol, és nem is bírta a szervezete. Mire ötvenéves lett, és hajlandóságot mutatott arra, hogy elmenjen legjobb – és egyetlen – cimborájával McDow Kocsmájába, akkor sem bírt három korsónál többet meginni. Általában a másodiknál be is rúgott. Most pedig már a negyedik volt előtte.
– A kurva isten faszát… – dünnyögte bandzsítva és böfögve jó barátjának, Ned Uhlmannak. – Már megint bebaszarintottam.
Ned nagy élvezettel nevetett Philipen, és megveregette a hátát. Mellesleg Ned folyton csak töményet ivott, most éppen whiskyt.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz. Mi az, hogy „bebaszarintottál”?
– Az ellentéte annak… – Philip itt csuklott egyet – ami veled történt.
– Miért, mi történt velem?
– Sokat ittál, mégis józan vagy, mint a kurrrvás élet.
Ned megint felröhögött, de olyan agyzsibbasztó hangerővel, hogy a kék hajú, molett pultos lány összehúzott szemöldökkel meredt rá.
– „Kurrrvás”, mi? Még egy szó, amit nem ismerek.
Philip vissza akart vágni valamivel, de semmi sem jutott az eszébe. Tagadhatatlanul „bebaszarintott”, de azért az agya nagyjából ugyanúgy működött, mint amikor józan volt. Vagy legalábbis ő így gondolta.
Szóval, amíg Ned förtelmesen hahotázott – amit a pultos lányon és a szemészen kívül senki más nem hallott, mert a kocsma szinte üres volt –, és Philip a tökéletes riposzton mélázott, a sötét utcára nyíló ajtó váratlanul kinyílt. Egy bőrszerkós, széles vállú indián lépett be rajta, és egyenesen, határozottan a pulthoz lépett. Pénztárcája máris a kezében volt, rákönyökölt a mahagóni fabútorra, és rámosolygott a rosszkedvű pultos lányra.
– Szervusz, Belinda! – köszönt neki mély, reszelős hangján.
– Charlie! Charlie Jost! – Kékhajú Belinda egészen kivirult. – Ezer éve nem láttalak!
– Akkor nem is emlékszel már, mit szoktam kérni?
– Azért annyira nem volt régen! – vihogott a lány. – Te mindig csak Guinnesst iszol, ezt talán sosem fogom elfelejteni.
Philip odafordult a két teljesen józan és túlságosan mosolygós ember felé. Bár ő csak egy embert látott meg egy indiánt. Egy embert meg egy hím mikmakot, a kanadai tengeri tartományok őslakosát.
– Aha… Egy mikmakot bezzeg így kell kiszolgálni, mi? – szakította félbe a kölcsönös mosolygás szívderítő rituáléját. – Csöcsörítve, mi?
– Barátom! Beszarok rajtad! „Csöcsörítve”?! – kacagott Ned, és felhajtotta a négy cent whiskyjét. – Kék hajú gyönyörűségem, kérek még egyet! És ne haragudj a barátomra, nincs valami jó napja a szerencsétlennek!
Belinda fintorogva nézett Philipre, kitöltötte a következő négy cent Johnnie Walkert, és mérgesen lecsapta Ned elé. Aztán hirtelen megint megváltozott az arca. Egy boldogságtól sugárzó tekintetű, pufók Vénusz libbent újra a mikmak férfi elé.
– Pontosan tíz évvel ezelőtt… pontosan tíz évvel ezelőtt halt meg a feleségem – mondta Philip, egyenesen Charlie-ra nézve.
– Nagyon sajnálom! – pillantott le rá a nagy orrú, barna bőrű óriás, és belekortyolt a Guinnessbe. Őszintének tűnt, de Philipet még ez az őszinteség is nyugtalanította.
– Egy kibaszott mikmak ölte meg, öregem – motyogta. – Egy részeg suhanc.
– Igazán?
– Igen. Egy mik… mak… mik… mak. Ti csak így beszéltek, ugye? Mert primitív népség vagytok. Aszondjátok: mik-mak-mik-mak-mik-mak.
– Ez nem így van – csóválta a fejét Charlie, és ahelyett, hogy Philip szemébe nézett volna, inkább a sörét bámulta, és néha összepillantott Belindával.
– Akkor folytatom a történetet: a feleségem a húga lánybúcsújáról tartott hazafelé, és pontosan tíz évvel ezelőtt, éjszaka, egy óra tizenegy perckor elütötte egy autó, amit egy bebaszarintott mikmak fiú vezetett. – Philip most már egészen józannak tűnt. Arrébb is tolta a sörrel teli negyedik korsóját, majdnem annyira, hogy leesett a pultról. Kékhajú Belindának kellett ezt a szerencsétlen balesetet megakadályoznia. – Úgyhogy aszondom neked, te túlméretezett bennszülött patkány, hogy nemkívánatos személy vagy ezen a helyen. Mert ez az én helyem. Ez az egész kibaszott város az enyém és fehér testvéreimé! MEGÉRTETTED?!
Charlie Jost ivott még egy kis Guinnesst, és végre Philip felé fordult az egész kigyúrt testével. Philip nem érezte kicsinek magát tőle.
– Uram, nehéz komolyan venni magát, ugyanis ön részeg. Én viszont józan vagyok. Mit gondol, ha most autóba ülnénk, melyikünk ütne el előbb egy embert?
– Nem vezetek autót ittasan, te patkány!
– Na, azt tényleg nem szokott – szólt közbe Ned, de mivel mindenki mérgesen nézett rá, inkább visszatért a jól szórakozó megfigyelő szerepéhez.
– Ismerem az esetét, uram – folytatta Charlie. – Ismerem azt a mikmakot is, aki a feleségét elütötte. A barátai vették rá, hogy üljön az autóba. Részeg volt, igen, és könnyen befolyásolható. És igen, a barátai is mikmakok voltak. Na de uram, számít ez? Amit tettek, az rossz, az büntetendő. Függetlenül származásuktól.
– Az összes mikmak alkoholista! AZ ÖSSZES! AZ ÖSSZESET MEG FOGOM ÖLNI! – kelt ki magából Philip, és bal kezével a pultot csapkodta.
– Nem tudja, mit beszél – rázta a fejét Charlie.
Philip lehuppant a bárszékről, és tett egy bizonytalan lépést az indián felé. Felemelte mindkét öklét, összeráncolta a homlokát, és megnyalta a szája szélét. Tudta jól, hogy idiótán néz ki, de úgy érezte, kutya kötelessége megvédeni a becsületét. Mindig is büszke embernek tartotta magát, aki kiáll eszméi mellett. Még soha nem találkozott olyan mikmakkal, akiben akár egy szikrányi tiszta szeretetet látott volna. Pedig itt volt az orra előtt. Charlie, aki felvidította a pultos lányt, Belindát, akinél depressziósabb arcú teremtményt még nem hordott hátán ez a nagy sárgolyó, amit Földnek nevezünk.
– Te… te féreg! – szólította meg Philip az indiánt. – Egyszer meg fogok ölni egy mikmakot. És élvezni fogom. Hidd el, nevetek majd!
Ned visított, mint egy hiéna.
Belinda szörnyülködött.
Charlie meg szenvtelenül azt mondta:
– Holnap találkozni fog egy kék szemű mikmak nővel a rendelőjében. Bele fog szeretni a szemébe. De csakis abba.
Philip egy darabig csak bámulta az indiánt. Aztán elnevette magát.
– Akkor az nem mikmak lesz! Nincsenek kék szemű indiánok, te mocsok! A gyönyörű kék szem csak az igazi emberek kiváltsága! És ti, bennszülöttek, nem vagytok emberek!
Charlie felvonta a vállát, és megitta az utolsó korty Guinnesst. Aztán megeresztett egy gyenge mosolyt Belindának, és elindult az ajtó felé. Egyszerűen otthagyta őket, mintha mi sem történt volna. Ez pedig módfelett felbosszantotta New Glasgow legjobb szemészét.
– Legalább lenne annyi vér a pucádban, hogy behúzol nekem egyet! – ordított indulatosan.
A mikmak viszont nem húzott be neki. Hátra sem fordult. Kilépett a sötét utcára, és az élet ment tovább.

***
Másnap, pontban tizenegy óra tizenegy perckor, Philip Finck a Csuda Optika orvosi rendelőjében készült a következő páciens fogadására. Másnaposságán máris túltette magát, felfrissült a reggeli és tízórai kávétól, majd leheletét dermesztően mentolos rágóval tette kellemesebbé. A Csuda Optikát húsz évvel ezelőtt nyitotta meg az apjától örökölt félelmetesen sok pénzből. Az apja is szemész volt, noha őt nemcsak Új-Skóciában ismerték, hanem egész Kanadában. Az apja tudós volt, a szembetegségek elismert kutatója. Philip meg egy egyszerű szemész, aki olcsó is volt, precíz is volt, gyors is volt.
Az üzletben két szemrevaló, édes ázsiai lány dolgozott eladóként, akikre mindig lehetett számítani, ha az ember egy új szemüvegkeretet akart vásárolni magának, csak épp nem tudta eldönteni, mi illik az arcához. Ji-hyun és Min-ji ikertestvérek voltak, akik tulajdonképpen itt nőttek fel Új-Skóciában, viszont a szüleik eddigi életük java részét Dél-Koreában töltötték.
Szóval Ji-hyun és Min-ji ezen a ködös, őszi napon is mosolyogtak, és csacsogva vezették körbe a vásárlókat a szemüvegkeretek eme ragyogó világában, ahol bánatnak és olcsó kínai kacatnak nyoma sincs. Mindeközben Philip Finck, a csodadoki szélesre tárta az üzlethelyiség melletti rendelő ajtaját, és kiszólt a bőrkanapékon üldögélő, várakozó pácienseknek:
– Kérem a következőt!
Egy nagyon csinos, fiatal nő állt fel az egyik kanapéról, és úgy libbent be az ajtón, mintha kis felhőcskéken lebegne. Philip nem nézte meg alaposan, egészen addig, amíg a rendelő titokzatos mélységébe nem értek.
Aztán végignézett a hölgy karcsú termetén, de éppen csak úgy, ahogy a tapintatos orvosok szoktak. Különben is csak a hölgy szeme érdekelte, nem a tökéletes alakja, melyre szűk, mikmak motívumokkal díszített ruha feszült. Kizárólag a szeme érdekelte. A csillogó, mandulavágású, kék szeme.
– Furcsa, ugye? – kérdezte a nő, és mintha kicsit zavarban lett volna. – Egy indián, akinek kék a szeme. Képzelheti, mennyire kinéztek engem a rezervátumban! De már nem élek ott… Persze ez magát nyilván cseppet sem érdekli. Elnézést a csacsogásomért!
Philipet tényleg nem érdekelte a nő története. Csakis a szeme izgatta. Konkrétan annyira izgatta, hogy rögvest bele is szeretett.
Nem tartott sokáig, mire rájött, kinek a szemét látja. A feleségének volt ilyen színű szeme. A kéknek egy olyan árnyalata, amit előtte még sosem látott. Csakhogy ezeknek a szemeknek nem egy mikmak fejében volt a helyük. A mandulavágású szemrésbe barna szem passzolt. Egyszerű, szokványos barna szem.
– Ide velük! – szólalt meg.
– Te-tessék? – hebegett a nő.
– IDE A SZEMEKKEL!
A mikmak hölgy nagyon megijedt, és máris két lépést hátrált az ajtó felé.
– Én… én ezt nem értem. Mi baja van, doktor úr?
– Azt… mondtam… ide… azokkal… a KURVA SZEMEKKEL!
Philip Finck gyönyörű páciense felsikított, élesen és rémülten, a szemész pedig rávetette magát. Előtte azonban felkapott egy tollat a dolgozóasztaláról.
Philip a kemény márványpadlóra lökte a nőt, és addig csapkodta oda a fejét, amíg eszméletét nem vesztette. Utána nekiesett a szemének a tollal. Gondolta, azzal viszonylag könnyű lesz kikaparni őket az üregükből. Szüksége volt arra a két szemre. Már el is tervezte, hogy formaldehides tartályba zárja őket, és ahelyett, hogy esténként Neddel a kocsmába menne, inkább otthon ül majd a tartály előtt, és csak emlékezik, miközben azokat a csodálatos szemeket nézi.
Szóval nagy odaadással vájkált a tollal a szemüregekben, és amikor végre megkaparintotta a véres szemgolyókat, elsírta magát.
Egy darabig csak ült ott az eszméletét vesztett mikmak nő teste fölött, és zokogott.
Aztán megérkeztek a rendőrök, akiket bizonyára Ji-hyun vagy Min-ji hívott ki a rendelőhöz. Philip úgy emlékezett, az egyik lány bekukucskált hozzájuk, amikor elhangzott az a velőtrázó sikítás, aztán hangosan becsapta maga mögött az ajtót. De Philipet ez nem izgatta.
Nem ám, a szemész szakorvos urat csak egyetlen dolog tartotta életben.
Pontosabban kettő: a felesége szemei.

***
A söröskorsó oldalára lecsapódott a pára, és Philip Finck ezt most végre észrevette.
Az a Góliát-termetű mikmak férfi most is ott állt előtte, és úgy mosolygott rá, mintha egyébként marha jó barátok lennének.
– Az istenit! Az istenit! – kiáltozott a szemész, és miközben meghátrált, feldöntötte a bárszéket.
– Hé, öreg cimbora, csak óvatosan! – szólalt meg mögötte Ned, whiskyjével a kezében.
Philip úgy nézett körbe a kocsmában, mintha még sosem járt volna itt.
– Mi történik velem? Mi ez az egész?!
– Látomása támadt tán, uram? – kérdezte Charlie, az indián.
Philip belenézett a bőrdzsekis férfi szemébe, és egy pillanatig azt hitte, a felesége kék szemeit látja. Aztán megrázta a fejét.
– Maga egy kibaszott sámán, ugye?
Charlie elmosolyodott, és megitta az utolsó korty Guinnesst. Utána meg behúzott egyet a szemésznek.
Az orvos elterült a hideg padlón, barátja meg mellette termett feltartott öklökkel, hogy bosszút álljon érte.
– Ne, Ned, hagyd őt békén! – förmedt rá Philip, és vérző orrát szorongatta. – Megérdemeltem.
A mikmak indián biccentett egyet, rámosolygott Kékhajú Belindára, és elindult a kocsma ajtaja felé. Nem nézett hátra, nem mondott semmit. Nem összegezte az eseményeket, és nem szolgált tanulsággal.
Az élet ment tovább.

4.333335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.3 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2015-09-27 14:29 Sren

Sren képe

Hát helló, Artair.:) Te is jó rég jártál erre!

Jó ez a történet, bár lehet, hogy „kinges” hangulata van a micmacok és a jellegzetes „férfiak a városi kocsmában”-fíling miatt, és az ilyenre én általában ráharapok. :D

A „horror”-része viszont nem ütött meg különösebben. Megragadod a megfelelő eszközöket a kórkép ábrázolására, látszik, hogy nem ma kezdtél írogatni, de maga a cselekmény nem valami megrendítő. Egy rendes cselekménynél szisszenjek már fel, hogy „húbanyek, ez kemény, mint a kád széle!” – és ez sajnos elmaradt.

Mindazonáltal jó volt olvasni, köszi.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2015-09-27 18:44 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Hát szia! :D Így van, rég volt már, de most pihentetem a regényírást, amit eddig műveltem, és megpróbálok kicsit novellázgatni. (A legutóbbi őrületem ugyancsak Új-Skóciában játszódik, ilyen kedves kis horrorszerű jelenetekkel. Azért gondoltam, hogy ezekkel a novellákkal folytatom.)
A következőnél talán megpróbálok valami jobban felszisszenőset összehozni. :)

v, 2015-09-27 16:29 Dokesz

Dokesz képe
5

Horrornak tényleg gyengusz, de nekem így is nagyon tetszett, beszippantott a történet. Gördülékeny és olvastatja magát, szórakoztató írás.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

v, 2015-09-27 18:47 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Köszi! :) Lehet, hogy az "egyéb" kategóriába kellett volna tennem, és csak olyan sorozatcímet adni, hogy "Új-Skóciai történetek". De az snassznak tűnt úgy. Tulajdonképpen nem gondoltam, hogy ezek a történetek 100%-osan horrorsztorik lesznek. Inkább csak kicsit nyomasztóak, bizarrak, furák, mindazonáltal hordozzanak valami mondanivalót (akár szimbólumokon keresztül, akár konkrétabban). Ez volt a terv.

v, 2015-09-27 16:38 Sednol

Sednol képe

Olvastatta magát a történet. Horrornak tényleg vérszegény, de attól még jó.
Nagyobbat ütött volna, ha a doki befogja a lányka fejét a vizsgáló kalodába, és mindenféle előzetes felvezetés nélkül kikanalazza azokat a szép, kék szemeket. Utána ráért volna mélázni a kezeiben a szemekkel, hogy mit kezd velük.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2015-09-27 18:49 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Köszi! Szerintem írj rá egy válasznovellát. :D Egész jó az ötleted.

v, 2015-09-27 17:03 DrSamson

DrSamson képe

Tényleg elég ,,kinges" a hangulata. Kocsma, mikmakok, meg fajgyűlölet.

Jó volt olvasni, viszont én is hiányoltam belőle a befosatós részt. Kár, mert amúgy meg tetszett.

Mondjuk, ha a csodadoki tök nyugodtan viselkedik (mert józanul van benne egy kis visszafogottság, pláne ha társasága is van) , aztán ugyanolyan rezzenéstelenül nekiáll nyiszálni szerencsétlen nő látóidegeit, akkor jobban megborzongok.

Mindenesetre tuti, hogy én nem tudtam volna ilyen jól megírni .


Az őszinteség a legjobb politika, de hazugnak áll a világ

v, 2015-09-27 19:07 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Köszönöm szépen! :) Pedig eddig nem volt rám hatással King (fura véletlen), de hamarosan Kinges olvasási időszakot fogok tartani, amikor egymás után több könyvét befalom, és bizonyára csodálatos álmaim lesznek tőle. Alig várom!

v, 2015-09-27 19:31 DrSamson

DrSamson képe

Nehéz elhinni, hogy nem volt rád hatással, de végül is nem lehetetlen. :)

A helyedben az Állattemetővel kezdeném és a Mobillal folytatnám, aztán elolvasnám Joe Hill-től a Szív alakú dobozt (ha a King családon belül akarsz maradni). Ja meg a Duma Key sem rossz.

Kellemes, rózsaszínű vattacukor álmaid lesznek tőlük! Ha nem hiszed, olvass utána...;)


Az őszinteség a legjobb politika, de hazugnak áll a világ

v, 2015-09-27 21:50 Artair McKnight

Artair McKnight képe

(Véletlenül így léptem be... Ja, a régi profil.)

v, 2015-09-27 21:45 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Komolyan, még nem olvastam Kinget, szóval legfeljebb csak valami varázslatos módon lehetett rám hatással. Beépült a tudatalattimba. :D Persze szégyen és gyalázat, hogy nem olvastam, de ami késik, nem múlik. Egyébként a kocsmai dolgok és a káromkodás valószínűleg Charles Bukowski hatása, a többi meg úgy jött, hogy írtam két regényt, melyek Új-Skóciában játszódnak, misztikus thrillerek (fontos szerelmi szállal megspékelve), és néhány szereplőik mikmak indiánok. Azokat pedig egyrészt egy Wintersleep nevű együttes első két melankolikus lemeze ihlette, plusz Új-Skócia tája és hangulata. Fogalmam sincs, hogy mászott a fejembe Stephen King.

v, 2015-09-27 22:05 DrSamson

DrSamson képe

Azt hiszem erre mondják, hogy kicsi a világ. De ennyire?

A tudatalatti érdekes hely, sok, sok, sok érdekes dolog bukkan fel belőle, amit nem is gondolna az ember.

Ha elolvasod néhány könyvét, egyből észreveszed te is (most már abbahagyom, nem akarom erőltetni).

Viszont ezek a véletlenek marhára tetszenek, mintha ,,így lett volna megírva" :)

Bukowskit ajánlották már, úgyhogy én meg tőle olvasok majd!


Az őszinteség a legjobb politika, de hazugnak áll a világ

v, 2015-09-27 22:13 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Tudod, az lehet, hogy valamikor valahol már olvastam arról, hogy King írt mikmakokról, rasszizmusról stb. Azért róla sokat lehet olvasni. És a híresebb történeteit is ismerem, függetlenül attól, hogy nem olvastam őket.
Szóval a tudatalattimba így is simán besurranhattak ezek a dolgok. Viszont nem direkt az ő hatására írtam meg ezt a novellát. Remélem, mással is előfordul az ilyesmi, mert ha csak én vagyok ilyen fura, az gáz. :D

v, 2015-09-27 22:19 DrSamson

DrSamson képe

Jah, ne értsd félre, nem azért írtam. Elhiszem, hogy így van. Abszolúte nem gáz.

Tényleg szeretem az effajta véletleneket! :D


Az őszinteség a legjobb politika, de hazugnak áll a világ

h, 2015-09-28 09:03 Dokesz

Dokesz képe

Ha megnézitek a térképen: Új-Skócia majdcsak határos Maine állammal. Nyilván átszivárgott a hangulat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy vettél egy népszerű írót, majd megpróbáltad elsajátítani a stílusát és kerestél hozzá egy hasonlóan távoli vidéket ami vadregényes és titokzatos, ráadásul közel van az ominózus író történeteinek színhelyéhez. Én is King rajongó vagyok, de ha Sren nem említi a hasonlóságot én ki nem szúrtam volna, de szerintem a többiek sem. De mindez csak fikció, ráadásul a jóktól nem szégyen tanulni, urambocsá' lopni sem. Kedves szerző, ne vedd az észrevételeimet támadásnak, csak summáztam a gondolataimat. Legyen ez fatális véletlen, vagy tudatalatti King-inspiráció, az öt csillagot továbbra is fenntartom.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

h, 2015-09-28 10:21 DrSamson

DrSamson képe

Tenyleg nem vádaskodásból mondom, de van pár szó és kifejezés, amire az ember akaratlanul is felkapja a fejét. Ezek most a véletlen folytán egymás mellé kerültek, és néhányunkat emlekeztettek valakire.
Dokesz, igazad van, nincs semmi szégyellnivaló abban, ha az ember másoktól tanul, pláne, ha ilyen remek íróról van szó.

De még mindig tartom magam ahhoz, hogy elhiszem, nem Kingen felbuzdulva íródott ez a történet. Főleg, ha azt mondja, még nem is olvasott tőle egy könyvet sem.


Az őszinteség a legjobb politika, de hazugnak áll a világ

h, 2015-09-28 10:54 Dokesz

Dokesz képe

Én csak felhívtam a figyelmet a párhuzamokra.Egyébként túl vagyok már vagy huszonöt King regényen, de a mikmakosat még nem olvastam. Melyik könyvében olvashatunk a mikmak indiánokról?

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

h, 2015-09-28 11:00 DrSamson

DrSamson képe

Állattemető


Az őszinteség a legjobb politika, de hazugnak áll a világ

h, 2015-09-28 11:05 Dokesz

Dokesz képe

Jó régen olvastam, erre nem is emlékeztem, talán újra előveszem, ott figyel valamelyik polcon.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

h, 2015-09-28 17:05 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Köszönöm! Azt azért tudtam, hogy Maine közel van hozzá, mert marha sokat bújtam Új-Skócia térképét (Google Earth/Google Maps), és a mikmakokról is elég sok infót gyűjtöttem, de mindig is azt gondoltam, rezervátumaik csakis a kanadai tengeri tartományok területeire korlátozódnak. (Maine meg ugyebár már USA.)
Egyébként semmit sem vettem támadásnak. :) És nem is bánom, hogy vannak közös pontok Mr. Kinggel.

v, 2015-09-27 19:49 Urbatorium

Urbatorium képe

Artair?! Banyek, szevasz! :D Áh, nem, biztos nem rémlek. Mindegy. Éljen az újrakezdés (vagy tudom is én, mi ez, nem szoktam képben lenni, csak dumálok), ütős-ülős történet (a hatássorrend is ez), finom volt, köszönöm! :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

v, 2015-09-27 21:48 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Persze, hogy rémlesz. :D De nem más volt a nickneved?
Egyébként tényleg afféle újrakezdés. Vagy inkább folytatás, álnevet elvetve, kicsit új stílust kiépítve satöbbi. Örülök, hogy csípted a novellát!

v, 2015-09-27 21:56 Urbatorium

Urbatorium képe

Voltam sok minden, leszek is talán még ez-az :) Üdv-üdv akkor! :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

h, 2015-09-28 16:20 Roah

Roah képe

Hát ez sem a Szemüveges lelki társam - azt írtad, régen, ugye? nincs időm puskázni -, az egyszer szent. Jééé, hát ezmiez? :))))

Tudod, volt a nyolcvanas években egy zenekar, valami Mr. President, ilyen lájt tuc-tuc zenét nyomattak, egysíkúan. Az ő nevükhöz fűződik a Coco Jumbo is; aztán, nem tudom, mi történhetett feléjük, talán managment váltás, talán imidzs, talán csak felnőttek, beérettek a közönséghez, előrukkoltak egy stílusuktól eltérő, erősen erotikus és dallamos, ütemes váltással, a dalaikban két szónál, mint a Coco Jumbo, több jelent meg, egyszerre, kvázi komplett dalszöveget kapott, és a szende, aranyos vagyok, szöszike, bájos vagyok vörös, és mókásan vigyorgok plébekes fekete srác küllemre is megváltozott: vadabbak, kiforrottabbak, céltudatosabbak lettek valahogy.

Na, most ezt látom én, feléd. :)))

Szóval ez sem egy Coco Jumbo. Mi a manó? :)))))

Kérlek szépen, Kingtől nem sok könyvet olvastam. Nálam ugyanis Koontz a nyerőbb. (Ízlések és horrorok. ;) ) Koontz az én szememben irodalmibb, a fogalmazása is merőben eltér Kingétől. Kettejük között - elsősorban! -,számomra az ötlet a különbség. 'Míg King eléri azt, hogy össze-vissza féljek be bokáig akár egy gyufásdoboztól is, ötletekből kifogyhatatlan a forma, Koontz magyarázata, irodalmi szöveg-szövete - fordítón is sok múlik! -, a jobb. :)))

Ragyogás. Carrie. (Ebben bazi nagyot csalódtam.) Cujo (Mindenek felett! :D) És az Írásról kötet. Pont. Kábé ennyit olvastam tőle.
Nekem emiatt kissé szűz volt a sztorid. :))) Nem láttam benne Kinget.
Indián-mániás vagyok. Illetve az egész családom az. (Nővéremet a mai napig Vinetúzza a család. :D Pedig már Nagyi, meg minden. :D) Szóval a rokonszenvem eleve adott volt, ezt nem tagadom. :)))
Szóval én nem láttam benne Kinget. Megmondom, mit láttam: egy érdekes hangulatú, szokatlan novellát. Ha nem tudnám, ki vagy...Ha nem tudnám, honnan indultál el...Ha nem tudnám, miként írtál...akkor is azt mondanám, ezt nevezem. :)) Jó ez az út; tudsz rajta járni. Úgy tűnik, magabiztosabban, mint valaha. Haladj csak így tovább, ezen. És előbb vagy utóbb elérsz egy olyan kereszteződéshez, ahol az olvasó azt mondhatja: "Ez Balázsos. Igazi Balázsos hangulatú mű." ;)

Mivel a Karcon vagyunk, ahol tényleg kötelező a javítás, valaki írásának jobbítása, talán csak ezt emelném ki, nézd csak:

"Az apja is szemész volt, noha őt nemcsak Új-Skóciában ismerték, hanem egész Kanadában. Az apja tudós volt, a szembetegségek elismert kutatója. Philip meg egy egyszerű szemész, aki olcsó is volt, precíz is volt, gyors is volt."

Ezek a voltok nagyon nyomultak itt - tessék ragozni. ;)

Ezt itt hagyom és már itt sem vagyok. :)))

https://www.youtube.com/watch?v=X6Y4kpZ7xQk

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2015-09-28 16:57 Artair McKnight

Artair McKnight képe

(Hihetetlen... Ismét sikerült Artair McKnight-ként bejelentkeznem. :D Elég volt már, na! Nem lehet ezeket törölni?)

h, 2015-09-28 16:58 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Így van, azt is én követtem el. Meg előtte még sok mindent. De jóval előtte. Aztán többet foglalkoztam regényekkel (volt egy, ami megjelent, de hatalmas bukás volt, alig fogyott, és ott még tutira érezni, hogy nem találtam meg az ÉN hangomat), és most az Új-Skóciában játszódó regények után megálltam, várok a Könyvmolyképző Aranymosás pályázatára, és egy darabig novellázgatni fogok.
Jó érzés, hogy sikerült fejlődni, és hogy ezt nem csak én látom, hanem ti is. Persze az út hosszú, nyilván majd a halállal zárul, hacsaknem korábban valamikor megállok a fejlődésben, és valamiért zuhanni kezdek. :D De a lényeg, kitartok az egész írás-őrület mellett.

Köszönöm a javítást! Gondolhattam volna, hogy az szemet szúr majd valakinek, mert egyébként szántszándékkal írtam úgy, miközben tudtam, hogy nem igazán helyes. :D Ez valami pofátlan szabályszegés stílus. Néha képes vagyok rá.

h, 2015-09-28 17:07 Gitáros

Gitáros képe

Szia!
Elolvastam, tetszett, megfogott a hangulata, a környezetleírás, a karakterek, és minden egyéb.
Két megjegyzésem lenne, amúgy baráti tanácsként, vagy inkább javító szándékú észrevételként.
Az élőbeszéd természetessége miatt, - főleg az elején, rengeteg a trágárság, amivel nincs semmi baj, ha annak helye van, és itt helye volt -, szerencsés lett volna kitenni a +18-as jelzést.
A másik viszont egy szakmai, pontosabban, orvos-szakmai észrevétel.
Nem vagyok orvos, nem vagyok szakértő.
De akkor is feltűnt, hogy a főhős, aki SZEMÉSZ, szakmájának a specialistája, ájultra veri a gyönyörű, kékszemű indián nőt, és utána egy TOLLAL, golyós, vagy töltőtollal kezdi el kikapirgálni a nő szemeit a szemüregekből, hogy megőrizze magának, mert a feleségére emlékezteti.
Tessék?
Ha te egy tollal esel neki egy szemnek, mire sikerül kikaparnod, csak egy összebarmolt massza lesz a végeredmény, amivel semmire sem mész, nemhogy eltedd valami tartósító folyadékba, és imádd.
Nem nagyon hihető, hogy egy orvosi rendelőben ne lenne egy tollnál alkalmasabb műszer egy ilyen művelet végrehajtására.
Ha én bekattannék, és valakit leütnék, hogy a szemét megszerezzem, akkor, mielőtt ránk törnék az ajtót a rohamosztagosok, az illetőnek valamilyen kanállal próbálnám, - nagyon óvatosan -, kiemelni a szemét a helyéről.
Úgyhogy ezt az egy dolgot szerintem írd át, két mondat az egész, és akkor sokkal hihetőbb lesz a sztori, ami különben tetszett, megfogott, és egyébként el fogom olvasni a többi írásodat is.
Üdv!

Miki

h, 2015-09-28 17:19 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Szia! Köszi-köszi!
Na, hát azt elfelejtettem, hogy ilyenkor ki kellene tenni a +18-at. :D
A másik: azért az remélem, elég nyilvánvaló volt, hogy Philip megőrült 1. a szemektől 2. a sámánkodástól. És amilyen gyorsan csak lehetett, meg akarta szerezni a szemeket (ez verssorokba tördelve irtó jó lenne :D). Szóval a toll volt kéznél, kanál meg ilyesmi nincs egy szemész asztalán. (Szemüveges vagyok, nagyjából tudom, milyen cuccaik vannak.) És persze el is képzeltem a szitut: a tollat a szemüreg szélébe vájja, úgy igyekszik kipiszkálni a szemgolyókat (és az ujjait is használja). Aztán meg csak azt írtam, hogy sikerült kibányásznia őket... "a véres szemgolyókat". Nem biztos, hogy jó állapotban voltak. :D És ismétlem, Philip megőrült, nem gondolkozott logikusan. Különben tudta volna, hogy addig nem jut el, hogy a tartályban nézegethesse otthon a szép és ép szemeket.
Persze értelek, és ezen még gondolkodom... de egyelőre úgy érzem, fura lenne, ha professzionálisan gyilkolna.

h, 2015-09-28 19:54 Gitáros

Gitáros képe

Na, aludj el szépen, Kiss Balázs! - mondanám humorosan, ha kedvem lenne viccelődni közéletünk mostani bonyolult helyzetében.:DDD
De, ha már így összetalálkoztunk, mondok egy kissé meghökkentő fordulatot, - most jutott eszembe -, amit akár bele is lehetne írni a novellába. Először idézek tőled, utána következik az én mondatom.

" Szóval nagy odaadással vájkált a tollal a szemüregekben, és amikor végre megkaparintotta a véres szemgolyókat, elsírta magát.
UGYANIS EKKOR JÖTT CSAK RÁ, HOGY A MIKMAK HÖLGY GYÖNYÖRŰ SZEMEINEK CSODÁLATOS KÉKSÉGE EGY PÁR, KÉK SZÍNŰ KONTAKTLENCSÉNEK VOLT KÖSZÖNHETŐ!"

Szia!

Miki

k, 2015-09-29 07:28 Para Celsus

Para Celsus képe

Öööö, igazából nem vagyok oda Stephen Kingért, meg az erőst kinges-utánérzéses sztorikért sem, szóval csak ahhoz szólnék hozzá, hogy "Philip megőrült, nem gondolkozott logikusan." Attól, hogy valaki őrült, igenis gondolkodhat logikusan, a maga torz szabályait vaslogikával követi.


"The Rainmakeeeer!"

k, 2015-09-29 09:57 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Akkor javítom magam: "Philip megőrült, a mi szemünkben nem gondolkozott logikusan."
Neki végül is logikusnak tűnhetett, hogy a tollal majd könnyen kikaparja a szemeket. (Tulajdonképpen pont ezt írtam.) Mindazonáltal fontos neked megjegyeznem, hogy Philip egy sámánisztikus beavatkozás következményeként őrült meg. Persze hozzáadódik még az életében bekövetkezett tragédia, a felesége elveszítése. De ez a misztikusság kicsit másféle őrültté avatja őt, mintha csak a tragédia miatt őrült volna meg. Nem mintha ezzel bármit is meg akarnék magyarázni, ha mégis valamennyire érdekel a dolog, olvasd el a novellát! Igazából azon kívül nem kellene magyarázatokat adnom.

k, 2015-09-29 18:42 Para Celsus

Para Celsus képe

Olvaschtam, szó se róla, épp csak az őrülethez volt érkezésem hozzászólni.


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2015-10-01 00:42 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Hali!

A hangulata nekem is bejött, ugyanakkor néhány dolog megzavart. Az első a Miki által említett tollal való szemkiszedősdi, amit azért érzek rossz megoldásnak, mert: A karakter a maga őrült módján igenis logikusan gondolkodik. Legalábbis nekem így jött le, amikor azt írtad, eltervezte, hogy formaldehides tartályba teszi majd a szemeket, ott nem szűnt meg szakemberként vagy inkább úgy mondom, hozzáértőként nézni a dolgokat. Ha erre, azaz a tartósításra tudott előre gondolni, úgy lenne logikus(még egy őrültnél is, sőt, talán náluk még inkább), hogy azt is előre látja, ha tollal szedi ki őket, azok a szemek nem lesznek éppen a legalkamasabb állapotban ahhoz, hogy gyönyörködhessen bennük.

Amik még megakasztottak, azok a szóismétlések/voltok. Még akkor is, ha egyértelmű, hogy szándékosan alkalmaztad őket.

És volt még ez is: "Akkor az nem mikmak lesz! Nincsenek kék szemű indiánok, te mocsok! A gyönyörű kék szem csak az igazi emberek kiváltsága! És maguk, bennszülöttek, nem emberek!" - Nekem fura az, hogy a férfi végig köpköd, (tegezve) szidalmaz, majd a végén kinyög egy ilyen civilizáltabb, magázós sértést. És ti, benszülöttek, nem vagytok emberek! Szerintem kevésbé stílus/karakter idegen így.

Szóval summázva: A hangulat tetszett, érződik, hogy nagyon könnyen sikerült elérned az életszerűséget mind a karakterek mind a helyszín szempontjából. A vége, a hentelős rész nekem nem tetszett, no nem azért, mert nem szeretem az ilyesmit - azt nagyon is szeressük! -, hanem azért, mert nem hatott rám.

Természetesen ezek csak az én gondolataim, az is elképzelhető, hogy mindenben tévedek.

Üdv: Alfredo

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2015-10-01 07:25 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Szia! Köszönöm az észrevételeket! Szerintem a formaldehides gondolathoz nem kell hozzáértőnek lenni, különben sem hiszem, hogy a szemészek szemeket tartósítanának. :D De mivel te vagy a harmadik, akit ez a dolog zavar, biztos van benne valami!
A tegezés-magázás váltása bizony figyelmetlenség és hiba. Javítom. :)

szo, 2015-10-10 16:53 Cat_

Na, akkor én leszek a negyedik :) Ha valaki úgymond megőrült, nem szükségképpen hülye is, értsd: továbbra is képes a logikus gondolkodásra (adott keretek között), ha azelőtt képes volt rá, lásd Hannibal Lecter.
Igaz, én nem tudom, miféle eszközök vannak egy szemész birtokában, de, gondolom, egy tollnál azért csak akad megfelelőbb a szemgolyó kibányászására.

Kis "kötözködés": "...végre Philip felé fordult az egész kigyúrt testével" - nekem ez erőltetett, komikus hatást kelt itt a kigyúrtságot említeni, inkább máshová írnám bele az illető testméreteit.

Összességében, bár valóban nem horror, izgalmas volt, lekötött; a trágárságok is a helyükön vannak.

(Amúgy vicces "szinkronicitás", az aktuális - régóta halogatott - megírandó novellámban szintén szerepel az "azok a kurva szemek" szókapcsolat.:))

______________________
Low Self Esteem is the root cause of practically all the pain and misery in the world. It's what drives War and Torture and Genocide. It's what Evil is.

v, 2015-10-11 16:34 Kiss Balázs

Kiss Balázs képe

Jaj-jaj, jól van, jól van, értem én ezt. :D Fentebb leírtam, mit gondolok erről, az változatlan. De köszönöm az észrevételt meg a véleményt! Borzalmas, hogy nem tudom rávenni magam, hogy ezt a dolgot átírjam benne... :( Pedig én is javítok és átírok, mint mindenki más. De most ragaszkodom ahhoz a beteg, nem normális részhez, úgy, ahogy van.