Az átkozott szomszéd

Jerome urat, a szomszédot jó embernek tartották a faluban, habár Nick sosem szívlelte. Úgy érezte, hamis a mosolya.
– Ez egy Tartuffe, majd meglátod! – mondogatta idegesen a feleségének. Martha ilyenkor csak mosolygott és lemondóam legyintett a kezével.
– Ugyan már, Nick! Rémeket látsz.
Nick megérzése azért nem volt teljesen alaptalan, mivel Jerome úr kicsit más volt, mint mi többiek. Ezt mindenki tudta. Az a fajta fickó volt, akire nem tudsz rosszat mondani, de nem szeretnéd meghívni egy korsó sörre, vagy egy kerti partira.
Nicken a hideg borzongás futott végig valahányszor csak hazaért, és Marthát a kerítésnél találta miközben Jerome úrral beszélgetett. Ilyenkor gyorsan odabiccentett, majd valami mondva csinált ürüggyel gyorsan bement a házba.
– Helló! Bocs, de fel kell hívnom a biztosítót. Jane sírdogál, meg kell néznem! – valamit mindig kitalált, csak hogy ne kelljen a szomszéddal beszélgetni.
Nem is értette, Martha hogy tud vele egyáltalán szóba állni. Talán tetszik neki? Erre még gondolni sem akart.
Jerome úr a negyvenes éveit taposta. Egyedül élt a nagy gyarmati stílusban épült házban, de hogy miért volt egyedül, arről sosem beszélt senkinek. Az emberek túl szemérmesek voltak, semhogy megkérdezzék. Rebesgettek ezt-azt egy rég meghalt kedvesről, de biztosat senki sem tudott.
Jerome érdekes fickó volt, nem káromkodott és kocsmába se járt. Pedánsan karbantartotta a házat és a kertet, hétvégente templomba járt. Nőügyei sem voltak. Azelőtt a hadseregben szolgált őrnagyi rangban, de egy eltévedt repesz miatt, ami egy gyakorlaton a lábába fúródott leszázalékolták. Egész szép rokkantnyugdíjat kapott, amiből jól megélt. Imádta a fegyvereket, és mesterien bánt velük. M1-esével gyakran lövöldözött a kertben felállított kólásüvegekre.
A szomszéd kemény kötésű férfi volt, aki szálfaegyenesen tartotta magát. Mindig mosolygott, kivéve a szemét. Azok a hideg, vízkék szemek nem mosolyogtak, inkább a kiadós őrület fényében csillogtak.
A macskával kezdődött. Azt a szombat reggelt Nick sosem fogja elfelejteni. A kislánya, Jane, ahogy sikítva zokog, ahogy a reggeli forró kávé kiesik a kezéből és Marthával lélekszakadva lefelé rohannak a lépcsőn.
A kedves szürke sziámi macska a lépcső előtt feküdt, holtan. Körülötte hatalmas vértócsa. A fejét valami nehéz tárgyal szétroncsolták.
– Micy! – zokogott fel a kislány és patakzottak a könnyei.
Martha gyorsan felvette, és bevitte a szobába, miközben csitítgatta.
– Nyugodj meg kicsim. Talán egy róka járt erre este. Micynek nem volt szerencséje. Veszünk majd egy másik cicát.
– Nekem nem kell másik! Olyan úgy sem lesz még egy, mint Micy.
Ahogy Martha elment mellette, Nickkel jelentőségteljesen összenéztek.
A szomszédból puskalövések hallatszottak.
– Ez az átkozott megint lövöldözik – gondolta Nick miközben egy balsejtelem futott át rajta. Érezte, hogy valami rossz, nagyon rossz dolog fog történni az elkövetkezendő időkben, és érezte, hogy nem tehet ellene semmit.

*

Pár hét múlva aztán bekövetkezett az, amitől Nick tartott. Elvesztette Marthát. Az a nap örökre az emlékezetébe égett. Tikkasztó nyári meleg volt, és ő épp az öreg Fordot bütykölte. Valami baj volt a gyújtáselosztó körül és próbált rájönni mi az. Martha a kis Jane-nel hátrament a gyümölcsfákhoz. A cseresznyék már sötét színben pompáztak és Martha egy hosszú létráról szedte kosárba őket, míg Jane lent játszott mellette az illatos fűben.
A szomszéd ismét üvegekre lövöldözött. Nick nem is figyelt rá, már hozzászokott. Ám az egyik lövés után éles női sikolyt, majd egy hatalmas reccsenést hallott, aztán a kis Jane fülrepesztő sikoltását!
– Apa! Apa! Gyere gyorsan!
Nick azt hitte ébren álmodik. Ledobta az aszfaltra a villáskulcsot és ész nélkül futott hátra.
A látvány, ami a szeme elé tárult borzalmas volt. Martha szétroncsolt fejjel a cseresznyefa alatt feküdt, kitekert pózban, mozdulatlanul. A létra mellette feküdt, a cseresznyéskosár kiborult, tartalma szanaszét gurult. Jane eltakarta kezével az arcát és torka szakadtából sikított.
– Meghalt! Lelőtték!
– Kicsoda? Ki volt az? – Nick nehezen fogta fel a valóságot, annyira valószerűtlennek tűnt minden.
Marthához lépett, leguggolt és a pulzusát próbálta kitapintani. Nem érzett semmit.
– Ne! – hördült fel Nick.
– Ő volt! – mutatott Jane remegő ujjal a szomszéd ház irányába.
Nick erejét az izzó düh megsokszorozta. Felpattant, és őrületes iramban futni kezdett a szomszéd ház irányába. Átvetette magát a kerítésen, és máris a szomszéd kertjében találta magát.
Jerome úr szálegyenesen, puskával a kezében állt vele szemben és szokásához híven mosolygott.
– Nahát Nick minek… – de nem tudta befejezni a mondatot mert Nick egy állatias üvöltéssel rávetette magát, majd tiszta erejéből ütni kezdte. A szomszédot a földre döntötte a lendület és az M1-es kiesett a kezéből.
– De hát miért? – hörögte ahogy a szája kirepedt és megtelt habos vérrel.
Nick csak ütötte, mint egy bolond. Jerome eleinte nem védekezett, de aztán a seregben tanult önvédelmi fogással kiszabadította magát és nagy nehezen maga alá gyűrte a vérben forgó szemű Nicket.
– Állj le haver! – parancsolt rá Nickre amikor hirtelen puskalövés dörrent és Jerome megdöbbenve vette észre azt a füstös szélű vörös lyukat az ingén, ami körül egyre gyorsabban kezdett szétterjedni a sötét ragacsos vér. Hörögni kezdett, erőlködött, még akart valamit mondani, de előre bukott.
Nick hitetlenkedve nézte. Nem fogta fel mi történt. A kis Jane előtte állt, kezében a puskával.
Végre felfogta, a lánya megmentette! Óvatosan feltápászkodott.
– Nyugi, tedd azt le! – kérlelte a kislányt – Nem lesz semmi baj!
A kislány szeme koromfekete volt és idegen. Szája ördögi mosolyra húzódott. Mintha nem is Jane lenne. – futott át Nick agyán.
– Te nagy balfék.
A férfi hirtelen meg sem bírt szólalni, mialatt a kislány felemelte a puskát, és Nick szeme közé célzott.
– De hát miért? – bukott ki mégis Nickből a kérdés.
Érezte ahogy a felismerés letaglózza. Tudta, hogy esélye sem maradt.
– Miért ne! – felelte a kis Jane, majd rutinosan meghúzta a ravaszt.
Bumm, visszhangzott az újabb lövés, és Nick csodálkozásába véres csontszilánkok vegyültek, miközben szétrobbant a feje.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2021-04-22 20:19 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Hát ez nem sikerült... sok szóismétlés, felesleges redundancia és eléggé érthetetlen. Mármint ilyenek: "Pár hét múlva aztán bekövetkezett az, amitől Nick tartott. Elvesztette Marthát. Az a nap örökre az emlékezetébe égett." - Majd teljes lelki nyugalommal leírod, hogy ezen a napon hal meg Nick is. Hmm... akkor már vállald fel a poént, hogy "egy életre az emlékezetébe égett", vagy valami.

Én a helyedben ezen még dolgoztam volna. Ráférne egy kis Kingesítés. (Ilyet is ritkán mondok, utálom az öreg stílusát, de a kertvárosi horrort nagyon érti.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2021-04-26 09:14 Stelvio

Ööö... nekem ez valahogy nem áll össze.

A kislánynak volt egy puskája titokban? Mert azt értem, hogy amikor az apja összekapott Jerome-al, akkor az ex-katona földre esett puskáját vette fel, de az anyukáját és a cicát mivel lőtte le? Vagy őket nem lelőtte, hanem agyonverte? Vagy velük tényleg Jerome úr végzett (miért is?), a kislány csak a végén kattant meg?

Emellett, bár a történet ugyan nincs elhelyezve földrajzilag és kronológiailag (talán Amerika a 60-as években?), lakóházak és kertek között lövöldözni szerintem sehol sem lehet.

Ugyanakkor maga az ötlet, hogy a kislány áll minden mögött, Király :-)

k, 2021-04-27 14:25 n13

Persze hogy nem jó, életem első vörös heringje.. :)

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít." /Örkény István/

h, 2021-04-26 10:13 S7ABO

Kicsit kusza.
Olyan, mintha jött volna egy alapötlet, hogy a kislány lesz a gonosz, aztán köré erőltetted volna a szomszédot. Abszolút semmi szerepe nincs a történetben. Max az, ha a fegyver az övé volt, és az asszonyt tényleg ő lőtte le, akár véletlenül is. De erre sem derül fény egyértelműen, így más indokot nem látok a szomszéd szerpeltetésére, mint a figyelemelterelést.
A koromfekete, idegen szem feltételez valami természetfelettit, de nem tudjuk meg, mit. Aztán, ha mondjuk a szomszédot azért szerelték volna le a seregből, mert véletlenül (vagy mégsem?) lelőtt valakit gyakorlatozás közben, az adna egy rejtélyes párhuzamot.
Szóval az alapanyagban rengeteg jó sztori bujkál. Kitöltve a lyukakat, bekötve a levegőben logó vezetékeket, meghúzva pár csavart, összeállna a gép, és működni kezdene, de így olyan, mintha lenne egy lapraszerelt Porschéd... karosszéria nélkül.

--------------------------
Élt egyszer egy pék.
Még a szeme is kék.
Az volt az ő álma,
Hogy ne legyen piros a málna.
Egyszer aztán gondolt egyet,
Minden málnát kékre festett.
Ő volt a pék. A málnafestő pék.